|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ha lefejted a "burkot" kincset találsz.
 V
- Nem, nem olyan csúnya ez a gyerek, csak kicsit soványka - vette védelme alá csecsemőjét Judit.
- Editke szép lány lesz, majd megláthatja anyuka!
- Bezzeg az én Péterkém olyan gyönyörű volt, mint egy "murilló angyalka"- jegyezte meg az anyós.
- Lehet, hogy Péterkének szép volt, de most a nagy orra előbb érkezik haza, mint Péter - vágott vissza Judit.
Teltek a hónapok, az évek.
Editke ahogy nőtt, egyre inkább kezdett édesapjára hasonlítani, különösen profilból.
Az általános-iskolában "Cserpakovának" gúnyolták, a háta mögött.
A visszahúzódó szorgalmas kislány még az iskola-szünetben sem nagyon jött ki szobájából.
Mivel nem volt testvére, nagyon egyedül érezte magát. Minden idejét tanulással, olvasással töltötte.
Minden vele történt eseményt, érzéseit egy kis napló-félében írta, itt ott verseket is írt a lapokra, egy egy középiskolás füzete hátoldalára is amikor már beteltek.
- Egy lánynak nem való ilyen férfias foglalkozás, ilyen Műszaki Egyetem!
- Még-hogy elektro mérnök? Ráadásul külföldön tanulni.
- Nem normális, hogy a bátyám elcsábít Németországba tanulni - mérgelődött Péter lánya terveit hallva.
Aztán mégis beleegyezett, mivel Judit is lánya mellé állt.
Szerető féltéssel, aggodalommal engedték el, mivel első esetben lesz távol tőlük egyetlen gyermekük.
Editke Berlinben kiváló eredménnyel elvégezte az egyetemet, majd friss diplomájával érkezett vissza Magyarországra.
Külseje csak annyiban változott, hogy barna haját bronz-vörösre színeztette és szívesen viselt nap-szemüveget. Alakja hibáit , /vastag combja és csípője / nagyon ízlésesen megválasztott és jó szabású ruhákkal korrigálta.
Az egész nőből áradt a magabiztosság.
Egy vidéki televíziókat is gyártó vállalatnál helyezkedett el, mint kezdő mérnök.
Kedves természete, segítőkészsége miatt kollégái nagyon szerették. Kis Volkswagenjével mindig hazavitte egy-egy kollégáját, segített a bevásárolt árut hazavinni , vagy még a több gyerekes anyukát is felvette, amint két gyerekével az óvodából hazafelé tartott
Gyakran kérték a segítségét, mert a vállalat importtevékenységet is folytatott, jól jött a lány nyelvtudása a műszaki -idegennyelvű, levelek fordításában és a tolmácsolásban is.
Mivel nem volt tagja a Pártnak, nem jutott feljebb a "létrán", így amikor az egyik külkereskedelmi vállalat állást ajánlott neki, gondolkodás nélkül elfogadta.
Munkája miatt sokszor kellene külföldre utaznia úgy nyugatra, mint keletre. Szinte egész Európában végig kellene járnia a nagyobb városok külképviseleteit, importőrökkel tárgyalni.
Orosz nyelvből az alapokat már a magyarországi iskolákban megszerezte, így pár hónap alatt letette az orosz felsőfokú nyelvvizsgáját is.
Ekkor huszonnyolc éves volt.
Többször elbeszélgetett vele a párttitkár, hogy gondolja meg a belépését a Pártba, mert nem juthat feljebb, vezetői pozícióba, - bár a tudása miatt megérdemelné - ha nem tagja az apparátusnak.
Végül is engedett a kérésnek, bár tudta, hogy ő sohasem lesz kommunista, mégis belépett, mert azért volt benne egy kis egészséges karrierizmus.
Így már Európa szinte minden országában járt, keleten és nyugaton, külkereskedőkkel tárgyalt, üzleteket kötött.
Az egyik Moszkvába tartó expressz-vonaton ismerkedett meg Norberttel.
Nagyon hosszú volt az út. Olyan kellemes volt a beszélgetés, hogy csak azt vették észre már a határátkelőnél jártak, amikor kinéztek az ablakon.
A határőrök és a vámvizsgálat is sokáig elhúzódott, így amikor őket is átvizsgálták átmentek az étkező kocsiba.
Norbert kissé őszülő halántékú erős- testalkatú, sármos negyvenkét éves nős, két-gyermeke van.
Elmondta magáról, hogy fiatalon súlyemelő válogatott volt, édesanyja orosz származású, mivel anyanyelvi szinten beszéli az oroszt, egy konzerveket gyártó magyar cégnek keres piacot a Sz-u-ban, holnap megy egy árubemutatóra.
A vonat elindult, amikor éppen koccintottak, a vodkával, felajánlva egymásnak a tegeződést.
Karjukat egymásba fonva, emelték a poharat a szájukhoz, majd adtak egymás arcára egy-egy kis puszit.
A vacsora pocsék volt, és hideg, de ez nem érdekelte, a beszélgetésbe merült párt.
Editke mesélt berlini éveiről, a családjáról.
Norbertet legfőképpen a berlini nagybácsi érdekelte, akiről meg-tudta, hogy egy fizikai kutató intézetben egy vezetői posztot tölt be.
Az érdeklődést azzal indokolta, hogy az ő édesapja Budapesten a KFKI-ban dolgozik.
Kint már sötétedett amikor visszamentek a helyükre
Lehet, hogy hálókocsi jegyet kellett volna váltanom- jegyezte meg a lány, de mivel csak ketten voltak a fülkében végig is nyújtózhattak volna az üléseken.
Norbert irányította a beszélgetést, vagyis inkább kérdezett és hagyta, hogy Editke beszéljen.
Olyan kellemes volt a férfi társasága, jól esett, hogy néha a férfi mélyen a szemébe nézett és egyszer-egyszer megérintette a kezét, ahogyan egymással szemben ülve térdük össze ért.
Jött az orosz nyelven jegyeket kérő kalauz és figyelmeztette a két utast, hogy Kijevben egy órát fognak várakozni.
Editke karórájára nézett és kérdezte: Szkoljko csász?
Igen át kell állítanunk az órákat. Itt más idő van!
Folytatása következik.... |
|
|
- augusztus 11 2012 18:54:46
Várom  - szeretettel olvaslak: Szomorúfűz |
- augusztus 12 2012 08:32:37
Elnézést a hibákért! Van benne bőven! |
- augusztus 12 2012 09:01:36
Kedves Marikám!
Elnézést kérek az értetlenkedésemért, most úgy jártam, hogy a második részt olvastam először, de így most már teljes mértékben értem az igaz történetedet. Nagyon sajnálom Editkét, hiszen ő nem tehetett semmiről, csupán "csak" rajongásig szerette a férfit, mert Ámor nyila nem válogat.
Gratulálok, szeretettel: Évi.
Egyébként én nem is vettem észre a hibákat! |
- augusztus 12 2012 10:31:08
Évikém!
Köszönöm olvasásodat!
Még hogy nincsenek hibák? Tele van szóismétlésekkel, elég sekélyes a fogalmazásom, de ha Téged nem zavart, remélem másokat sem.
Szeretettel ölellek: Marika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
