|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
egy novellakísérlet
A fiú egy kavicsot rugdosott maga elõtt azon tûnõdve, vajon mit rontottak el? Mi értelme volt az egésznek? Fújt a szél. Összehúzta kabátján a zip-zárt.
Tavaly ilyenkor is itt sétált, csak akkor még fogták egymás kezét. Hogy szeretné még most is érezni, ahogy a lány hideg keze elveszik, s felmelegszik lapát tenyerében. Tudja, hogy már nem lehet. Akkor az életrõl beszélgettek. Azon tréfáltak, írnak majd egy kézikönyvet arról, hogyan mûködik az élet. Az emléket felidézve keserû mosolyra húzta száját, s a folyóba hajította a követ.
"Nincs egy igazság. Nincs egy végsõ, világmegváltó szabály-rendszer, amit keresünk, amirõl azt hisszük kézikönyvként használhatjuk majd az élethez. Oly sok félék vagyunk, oly sok élménnyel, értékrenddel. Más szempontok és érdekek vezetnek minket. Nevetséges volt az ötlet!"
Idõközben besötétedett. Annál a padnál állt, ahol a lány elõször hajtotta a vállára fejét, s ahol elõször érezte azt, hogy végre hazaért. Torkon ragadták az emlékek.
Az egész hely fájóan idegennek tetszett.
"Ilyenkor csak üresség van. Meg kétségbeesett, kiútkeresõ gondolatfoszlányok. Régi, nagy gondolatok töredezett, bénán verdesõ darabkái. Meg hitegetés, küzdelem önmagammal, a szívemmel és az ösztön által rámtukmált, kezdetben szívesen vett érzésekkel. Önámítok. Hitegetem magam, hogy késõbb ez változik, késõbb még õ is akarhatja. A legszánalmasabb, hogy persze elhiszem. Sovány vigasz, de jobb híján ez is megteszi. Meg maradnak az álmok. Álmok... Álmaim, amik egyre inkább elanyagiasodnak. Bár a szívemnek lekevert pofonok után megérthetném magamat... Nem számít."
Ránézett az órájára. Fél hét. Úgy volt, háromnegyedkor találkoznak a zenélõ kútnál.
"Épp ideje, hogy induljak." Megmarkolta zsebében a pisztolyt. Mérlegelte a hallottakat. Míg a kútig elért, számolta a túlparton a lámpaoszlopokat. "Hatszázhatvanhat."
A lány már várta. Nem volt sok kedve egy újabb magyarázkodáshoz. Nehezen tolerálta a fiú mindent tudni akarását, de úgy érezte, egy ténylegesen utolsó beszélgetés végülis belefér. Aztán úgysem látják egymást. "Na itt van,megérkezett. Jaj ne! Megint ez a dühödt, félõrült tekintet!" A fiú szeme furcsán csillogott, míg a lányról egyszerû, feszült közömbösség sugárzott.
Közelebb léptek. Köszönés és hogyvagyolás után a lényegre tértek. Százegyedszer is átrágták,de ismét oda lyukadtak ki, hogy folytatni nem lehet. A fiú gyakran tapogatta a pisztolytól nehéz kabátzsebet, de aznap végül nem tette meg...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
