|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A szerelem vak.
 V
Az expressz vonat nagyot fékezve megállt.
Már hajnalodott amikor Moszkvába érkeztek.
Megbeszélte Norbert és Edit, hogy egy hét múlva találkoznak Budapesten, mivel mindkettőjüknek nagyon zsúfolt, szinte percre beosztott volt a moszkvai programjuk.
Edit fönt lakott a Vár mellett egy kis utcában, a nagymamájától örökölt lakásban.
Műemlékké nyilvánították és nagyon takarosan felújították.
A lakásától nem messze egy presszóban beszélték meg a találkát.
Norbert már ott várta a haloványan megvilágított boxban a lányt.
Eléje sietett és minden tétovázás nélkül átkarolta és forrón megcsókolta.
Editke nem tiltakozott, bár meglepődött. Az elmúlt egy hétben nagyon sokat gondolt a férfire, de nem is gondolta, hogy ő is érez iránta valamit.
- Csak Rád gondoltam, nem tudtam elfelejteni a kedvességedet, a meghitt beszélgetésünket a vonaton. Te annyira más vagy, mint a többi nő. A feleségemmel sincs ennyi közös témánk - és csak áradozott és csak ömlöttek a bókok Norbi szájából.
Edit levegőt sem kapott, a férfi újra és újra szenvedélyesen csókolta.
Kávét és italt rendeltek, majd elmesélték az elmúlt hét történéseit.
Már több órája beszélgettek amikor a férfi megkérdezte: - felmehetnék hozzád, mondtad, hogy a közelben laksz.
- Igen, rebegte Edit és csak arra gondolt, hogy végre van valaki akinek odaadhatja magát.
A szerelem oly vak, Edit nem látott, nem hallott.
A férfi minden kérdésére válaszolt, ami a saját munkájával kapcsolatos volt, de még a németországi nagybácsijának a címét is kifecsegte.
Editet zavarta ugyan, hogy Norbert házasságát a szerelmük feldúlta, de mivel a férfi többször bizonygatta, hogy válni készültek már korábban is, így nem érzett lelkiismeret furdalást.
A lány szerette volna, ha hozzáköltözik a férfi, de az a gyermekeire hivatkozva nem fogadta el az ajánlatot.
Két férfi csengetett be a kis lakásba, kora hajnalban.
Igazolványt mutattak, majd megkérdezték: - Ön Zs....y Edit?
- Igen én vagyok, - felelte reszkető hangon.
- Velünk kell jönnie, az NBH-kihallgatja Önt!
- De miért?
- Ne kérdezzen semmit, mi sem tudjuk, itt az írásos parancs. Öltözzön, hozza az igazolványát, útlevelét.
Öt év telt el, amikor az idősödő házaspár a téli hidegben, egymásba karolva várta a szegedi Csillag börtön kapujában egyetlen gyermeküket.
Zokogva borult a lány szülei nyakába.
- Editkénk, hát kiengedtek?- törölgette könnyes szemét az édesapa.
- Igen, "szabad" vagyok!
- Most nem tudok beszélni, nagyon fáradt vagyok, csak egy finom húslevesre vágyom.
Bement Editke a fürdő-szobába és belenézett a tükörbe.
Rövidre nyírt haja hátra fésülve, még jobban láttatta csúnya orrát, beesett szemei alatti karikák olyanok voltak, mintha sötét keretes szemüveget viselne. Megborzadt saját látványától.
- Úgy nézek ki , minta egy auswitzból menekült.
- Anyukám, menjünk el az orvoshoz, mert véres a vizeletem, a vesém tájéka, a derekam is fáj- ébresztette hajnalban édesanyját Editke.
Kórházi vizsgálatok sorozata után megállapították, hogy egyik veséjét ki kell venni és a másik is alig működik.
Bár aláírattak vele egy nyilatkozatot, hogy nem mondhatja el a kihallgatás során történteket, a vádirat anyagáról sem beszélhet, műtétje előtt megkérte édesapját jöjjön be hozzá a kórházba és mindent elmondott az elmúlt öt év szörnyű megpróbáltatásairól.
- M. Norbertet bizonyítékok alapján kémkedéssel vádolták. Kapcsolatait felgöngyölték és így kerültem én is képbe.
Külkereskedelmi utazásaim során azokban az országokban is jártam ahová a szálak vezettek, többek között bácsikám kutató tevékenysége is szerepelt a lebukás után Norbertnél lefoglalt iratok között.
A szerelmi kapcsolatunkat nem tagadta le Norbert, így egyértelmű volt számukra, hogy én mindenről tudok és a társa vagyok.
- Hiába tagadtam, kínoztak nem tudtam mit mondani, hiszen nem is tudtam semmit sem.
- A szembesítés során is mind a ketten tagadtuk az együttműködést, de nem hittek nekünk.
Norbert a börtönben öngyilkos lett.
Apukám! ezt azért mondtam el, hogy tudd én nem vagyok hazaáruló. Ha nem élem túl a műtétet, legalább ti tudjátok az igazságot.
Sajnálom, ha bánatot okoztam nektek, de olyan nagyon szerelmes voltam! Tudhattam volna, hogy Norbi nem szerethetett bele egy ilyen csúnyaságba, amilyen én vagyok!
- Lányom, Te nekem a világon a legszebb és a legjobb gyermekem vagy! Átölelték egymást apa és lánya, mindketten megtörölték könnyes szemüket és nagy szipogó orrukat.
Valós, igaz történet. |
|
|
- augusztus 12 2012 08:39:07
Drága Marika Barátnőm!
Nagyon megható történetet írtál. Egyszerűen hihetetlen - pedig igaz -, hogy mennyire roppant észnél kellett lenni abban az időben, mert hiába volt ártatlan a lány, nem tudta bebizonyítani, a férfi életvitele rányomta a bélyegét a lányra is. Rengeteg kémtörténetet olvastam, szerettem ezt a műfajt.
Az, hogy valaki csúnya vagy szép, realtív. Még a csúnya is szép lehet valakinek, aki szereti. A szép is ronda lehet, ha olyat cselekszik, vagy gonosz.
Tanulságos történetedet szeretettel olvastam.
Ölellek: Évi. |
- augusztus 12 2012 08:40:32
Ja, Marikám, és hol van az első rész? Azért azt is tedd fel, ha kérhetlek!
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 12 2012 08:44:36
Kedves Évi!
Bár nem tudhatom, hogy a történet tegnap írt első részét olvastad e, de így mehet tönkre egy élet. Sokkal több részletről is tudtam volna írni, de ez a novellám, csak ízelítő volt drága nem régen meghalt Editke igaz történetéből.
Köszönöm olvasásodat!
Ölellek: Marika |
- augusztus 12 2012 08:52:56
Bocsánat Marikám, tiszta hülye vagyok, hát itt van lejjebb az első rész, no most megyek oda!
Sejtettem, hogy Editke akiről a napokban a versedet is írtad, ugye egy és ugyanaz?
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 12 2012 14:50:05
Igen Évikém, a versem is neki szólt, amikor a vese-transzplantációja volt. |
- augusztus 14 2012 14:22:45
Kedves Maria!
Igen szép, ám szomorú végű igaz történet, amely tanusítja, hogy egy csúnya lány is lehet szerelmes és tud szeretni, amellett, hogy nem is buta, sőt, igen sok mindent elért már egész fiatalon! De, ahogy mondják, a szerelem vakká tesz, és lehet, hogy csak későn ébrednek rá az emberek, hogy nem kellett volna annyira "kiadniuk" magukat, vagy pontos információkat adni közeli hozzátartozóikról, valamint munkájukról.
Sajnálom Editkét én is!
Remélem, ebből a történetből sokan tanulnak, főleg azok, akik előtt még ott van a "nagybetűs élet".
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 14 2012 19:17:05
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy ismét láthatlak és annak is, hogy elolvastad ezt a történetet, amellyel egyik nagyon kedves barátnőmre szerettem volna emlékezni!
Szeretettel köszöntelek: Maria |
- augusztus 18 2012 18:55:59
Kedves Dellamama!
Nagyon megörültem látogatásodnak! Mindjárt viszonzom is, mert nagyon érdekes, szokatlan témád élvezettel olvastam, -micsoda csavar a közepén. Külön értéke, hogy nem a börtönbe kerüléssel kezdted, (ez a csavar) Ez emelte remekké irásodat, tette valóssá, hihetővé ezt a végtelenül szomorú, ökölbeszorítást kiváltó tragédiát! Szeretettel gratulálok Andy |
- augusztus 20 2012 16:28:35
Kedves Andy!
Köszönöm, hogy elolvastad a novellámat, nem tudom az első részét is?
Szeretettel üdvözöllek: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
