|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Voltál te már úgy, hogy minden ok nélkül ideges vagy és minden, mindenki idegesít?
 V
Kellemes kis irodaépület a belvárosban, hétfő reggel van, a kis kávézóhelyiségben összegyűlnek a kolleganők egy kis reggeli - munka előtti - csevejre.
Finom kávéillat lengi be a kis helyiséget, vidáman társalognak a kollegínák. Mártika egy kissé morózus, nem is tudja türtőztetni magát.
- Mondjátok lányok, voltatok ti már úgy, hogy majd szét robbantatok az idegességtől? Hogy mitől, nem tudom, ne is kérdezzétek, de én most ilyen állapotban vagyok, úgy hogy ha valakit megsértek, ne haragudjatok rám, tudjátok be a rossz hangulatomnak.- mondja Márti és őrületes sebességgel kavarja a kávéjában a cukrot, holott, nem is issza cukorral. Nem baj, nem szólunk neki, nehogy mérgében a fejünkhöz vágja a csészéjét.
- Ajajj, kedves Mártikám, még hogy voltunk-e? Én legalábbis elég gyakran vagyok így - mondja Sárika, főleg ha a kölykeim felbosszantanak reggelente, mert mindig nyavalyognak valamiért.
De Mártika nem figyel, el sem jut Sárika hangja a tudatáig. Intünk a többieknek is, akik még érkeznek a kávézóba, hogy hagyjuk most Mártikát, rossz napja van. Tovább folyik a vidám csevej, már aki jó hangulatban van, de kisvártatva megfagy a levegő, mert érkezik Ágica, aki minden reggel morrózus, ideges, szeme villámokat szór, csapkod, dühöng, ezt azért már nagyon nehezen toleráljuk. Ő egyedülálló anya, egyedül neveli gyermekeit, egy 12 éves kamaszodó leánykát és 1o éves öccsét. 5 éve vált el a férjétől, lángoló szenvedély kötötte össze életüket, de a szenvedély, a szerelem elmúlt, Ágica magára maradt gyermekeivel. No ő minden reggel ilyen, elhatároztuk, hogy megpróbálunk neki segíteni - természetesen ha hagyja - mert rettenetesen nehezen nyílik meg.
- Ágicám, nyugodj meg, mondd el, hogy mi a baj, ülj le, hozom neked a kávét - mondja neki Beáta kedvesen.
- Köszönöm Beáta, nagyon rossz napom van (nem csak ma, gondolta Bea, hiszen minden reggel így érkezel) de nem tudom nektek elmondani, hogy mi a bajom. Illetve elmondom, hogy mi idegesít. Idegesítenek a gyermekeim, idegesít a szomszéd, nem találom a helyemet, most is szét tudnék robbanni. Van egy szemét barátom, aki ugyan nem nagy segítség nekem, mert még fiatal, a gyermekeimmel nem tud foglalkozni. Én vagyok harmincöt éves, ő pedig huszonöt, úgy hogy egyedül a szex az, ami összetart bennünket.- mondja elgondolkodva Ágika.
- Nem gondolod Ágicám, hogy veled egykorú vagy egy kicsit idősebb barátot kellene keresned? Egy huszonötéves fiú az még gyerek hozzád képest.Két három év, és inkább a lányodhoz illik majd, mint hozzád. - mondja lágyan, kedvesen Sárika.
- Igen, én is gondoltam már erre Sárikám, no de mit tegyek, hol keressek egy korban hozzám illőt, hiszen a gyermekeimtől mozdulni sem tudok sehová, próbáltam már hirdetés útján is, de amikor meghallják, hogy van két gyermekem, megszünik minden kapcsolat. - mondja Ágica most már kissé megnyugodva.
Elhatároztuk, hogy segítünk neki. Volt a baráti társaságunkban egy 4o év körüli egyedülálló férfi, akinek 5 éve meghalt a felesége, mostanában kezdett újból magára találni, elhatároztuk, hogy "összehozzuk" őket.
Hét végére beszéltük meg a randevút olyan formában, hogy Ági gyermekeit elvittük moziba, őket pedig hagytuk, hadd ismerkedjenek. Közel háromórás volt a film, még egy ideig csatangoltunk a városban a két gyerekkel, majd már kezdett sötétedni, amikor haza vittük a gyerekeket. Ágica boldognak látszott, örült a gyermekeinek, örült, hogy volt egy pár meghitt órája újdonsült barátjával. Károly -így hívták a férfit - megismerkedett a gyerekekkel is, egyelőre nagyon tetszett neki ez a helyzet, tetszett Ágica is, nagyon sokat beszélgettek, Károly beszélt szeretett feleségéről, Ágica szeretett férjéről, még amikor boldogok voltak.
Együtt költöttük el a vacsorát, örültünk, hogy Ágica látszólag boldog.
Sárikával elköszöntünk a kis családtól és figyeltük az elkövetkezendő napok eseményeit.
Ágica boldog volt, nem volt morrózus hangulatban soha többé, mindig vidáman érkezett a munkahelyére, megtalálta újra élete értelmét, Károly egyelőre élettársi kapcsolatot létesített vele, boldogan nevelték Ági gyermekeit, akit most már sajátjaként szeretett Károly. Örültünk az eredménynek, jó volt a hangulat reggelente a kis kávézóban, kellemesen indult a munka.
Mígnem egyik reggel ismételten morrózus hangulatban érkezett Mártika. Kavarta a nem létező cukrot a kávéjában és felénk irányította tekintetét.
- Mondjátok, voltatok ti már úgy, hogy szét tudnátok robbanni az idegességtől, csak nem tudjátok, hogy mi a baj? No én most ismételten ilyen hangulatban vagyok és nem tudom, hogy mitől.- mondja Mártika.
Segítenünk kell, nincs mese, hátha neki is tudunk. No de honnan vegyünk még egy pasit? |
|
|
- augusztus 14 2012 18:33:24
 van humorod! |
- augusztus 14 2012 19:11:37
Évikém!
Én kicsit bővebben kommentálnám írásodat!
Hogy Ti milyen jó kis kolléganők voltatok!
Már majdnem irigylem így utólag. Kerítés, vagy nem kerítés, de ha így lehet egy nőt megnyugtatni, hogy szereztek neki egy pasit, hát jól tettétek.
Én szívesen küldtem volna át néhányat, mert én ideges férfiak között dolgoztam.
Nagyon tetszett mai novellád is.
Nekem nem pasit, hanem vidám perceket szereztél!
Ölellek: Marika |
- augusztus 14 2012 19:37:29
Kedves István!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy olvastad humoros (vagy talán kissé fanyarul humoros) írásomat.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 14 2012 19:56:39
Marikám!
Ezt az írásomat a valóság szülte. Volt egy barátnőm Veszprémben - kollégák voltunk -, ő volt 28 éves akkor, én 35. Egyedülálló anyaként nevelte gyermekeit. Volt egy barátja, aki nem 25 éves volt, hanem annyi idős mint ő, vagy talán idősebb, ugyanabban a lépcsőházban lakott a negyedik emeleten, amelyikben Ágica (Őt is így hívták egyébként) Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk, hogy mit is jelent neki az a kapcsolat, melyben élt. Nem értettünk egyet. Hiába beszéltem neki arról, hogy ő többet, jobbat érdemelne mint nő, mint anya, de ő csak mindig a jelenlegi szituációból tudott kiindulni. Nagyon sajnáltam Őt, mert ott maradt két kiskorú gyermekkel egyedül. A férje nagy ívben lesajnálta, de szerencsére az anyukája a szárnyai alá vette és boldog párkapcsolatot alakíthatott ki. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, igaz, hogy bennünket az élet - szolgálat - más irányba vezérelt, e örülök, hogy megtatlálta a neki és gyermekei számára a megoldást. Ez a szituáció adta az ötletet kis szösszenetem megírásához. Egyébként roppant szeretem az életből kiragadott történeteket, lehet, hogy egy kissé unalmasak - valakinek - de úgy gondolom, hogy többnyire érdekli az embereket ezen történeteim, hiszen rólunk, emberekről, mindennapjainkról szólnak.
Köszönöm Marikám, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 15 2012 13:36:18
Kedves Évike!
Igen, megint csak nagyon jól sikerült az igaz történet bemutatása. Tanulságos, mert látszik, hogy a kolleganők mennyire segítőkészek, hogy egyik kolleganőjük se jelenjen meg reggel a munkakezdéskor morózusan és idegesen. Aki mellett ott van egy szerető, segítő társ, az sokkal boldogabban kell reggelente és indul munkába, no meg akad annyi gondja-baja is a családdal, ami leköti, néha el is fárasztja, nem marad ideje idegeskedni sem! Aki egyedül és magányosan él, azt nem tudja annyira leköti a másokról való gondoskodás, és úgy, hogy akinek nincs baja, az keres magának! Ugye, ebben is van valami igazság?
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 15 2012 17:44:39
Kedves Zsuzsika!
Örülök véleményednek és örülök, hogy maximálisan érted a lényeget!
Hisztizni lehet, tehette, hiszen tehette...
De a segíteni akarás és a segitség nyújtás nem maradhat el semmilyen körülmények között sem - én így gondolom- tök mindegy ,hogy hiszti van vagy nincs.
Köszönöm, hogy olvastál s véleményeztél.
Szeretetel: Évi |
- augusztus 19 2012 15:55:00
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy már ismételtem túlléptem a négyszázas határt - lehet, hogy már unjátok, hogy mindig megköszönöm, de nem baj, majd szóvá teszitek, de úgysem fogjátok, mert nem szóltok hozzám , az sem baj, úgy hogy ha megunjátok legfeljebb elkülditek egy titkos parancsban inkognitóban, hogy fejezzem be! De addig nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok, nyitogattok, végtelen nagy öröm a számomra.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
