|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Oknyomozó riport az alkuholizmus kialakulásának tényezőiről. Írásom fikció. De ha valaki magára vagy családjára ismer, az a véletlen műve.
Délelőtt 9 órára kaptam időpontot az Országos Pszichiátriai Intézet főorvosától Dr. Kelementől, akit ugyan személyesen nem ismerek, de kollégám megbeszélte vele, hogy a betegei közül három paciensével készíthetek riportot azt kiderítendően, hogy miként jutott idáig alkoholfüggősége kialakulásában, mik a motivációk.
Pontosan érkezem, hiszen ez egy erény, én mindenhová pontosan érkezem. Kedvesen fogad Kelemen doktor, hellyel kínál egyszerűen berendezett kórházi irodájában, még kávét is kapok. Beszélgetünk néhány szót, mielőtt "rám szabadítja" - ő mondta így - a betegeit.
- Kedves Veronika, azt tudnia kell, hogy ezek a betegek még nem gyógyultak. Még a kezelések elején tartunk, úgy hogy nem szabad csodálkoznia, hogy ha a három kiválasztott betegem közül valamelyik ingerültté válik - no ne féljen, annyira nem, hogy brutális legyen, vagy Önnek bármi baja essen, én itt leszek a másik irodában, mindent hallani fogok -hiszen alkoholfüggők. Nem mindenkire egyformán hat a therápia, egyénenként változó.- mondja Kelemen doki kedvesen. Izgatottan várom első riportalanyomat, mit ne mondjak egy kicsit szorongok, mondhatnám azt, is, hogy félek, no de nem szabad, én akartam, én akartam kutatni az okokat, de megnyugtatom magam, hogy itt van a mellettem lévő irodában a doki és a segítőtársai. Érkezik az első beteg, az 5o-es évei elején járó - nem is néz ki rosszul, eléggé sármos - férfi,tudja, hogy miért vagyok ott. Bemutatkozunk, kis magnetofomat előkészítem, bekapcsolom.
- Örülök, hogy megismerhetem Önt, arra szeretnék választ kapni, hogy Önnél mi volt a motiváció, mi vezetett idáig, hogy kényszer-alkoholelvonót itélt a Fővárosi Bíróság.- kérdezem tőle és megpróbálnék szemkontaktust felvenni vele, ami az istennek nem jön össze. Én ilyet régebben csak akkor tapasztaltam, ha hazudós emberrel kerültem kontaktusba, rögtön vágtam, ha nem nézett a szemembe, akkor vagy hazudott, vagy annyira szégyellős volt, hogy azért kerülte a tekintetemet. De ő egyik kategória sem volt, ő alkoholista. Kezével a haját birizgálja és mesélni kezd. Igy szólt a megállapodás, hogy ő kezdi mondókáját.
- Tudja kedves, nagyon szépen éltünk eleinte a feleségemmel. Ő volt a mindenem, a szerelmem, a kedvesem, a barátom, szóval minden. Gyermekünk nem született, ő volt meddő. Orvosilag bebizonyított tény, hogy nem lehetett gyermeke. Örökbefogadni nem akartunk, nem volt ebből vita.Jól működő magánvállalkozást vezettünk,illetve tulajdonosok voltunk. Könyvelőirodát hoztunk létre, voltak alkalmazottaink, a rendszerváltás után könnyedén megtehettük, hogy KFT-t alapítsunk, volt félretett pénzünk, meg tudtuk alapozni a jövőnket. No, igen, a jövőnket, ami számomra már csak illúzió. Eleinte nem volt semmi probléma, szerencsére volt sok munkánk, de ugyanakkor sokkal több pénzünk, sokkal többet reprezentáltunk, üzleti életünk fellendült. Olyannyira, hogy rászoktunk az italra. Mert ugye egy sikeres üzleti tárgyalás után illik koccintani a klienssel, üzlettárssal, és ez annyira elhatalmasodott rajtunk - a feleségem ugyanúgy ivott mint én, sőt -, hogy észre sem vettük, hogy az ital nélkül létezni sem tudunk. Azzal keltünk, azzal feküdtünk, mondhatni állandóan szinten tartottuk magunkat.- mondja szinte egyszuszra, mintha egy kis megkönnyebbülést látnék felfedezni lelkében, tekintetében nem, mert nem néz rám, néha-néha valahová elmereng csak úgy bele a semmibe, mintha ott sem lennék, de aztán "visszajön". rágyújtana egy cigarettára, de a doki megtiltotta, ott nincs dohányzás. Kezd kissé ideges lenni, én is, mit ne mondjak, gyorsabban kell cselekednem, intenzívebb beszélgetésre kell ösztönöznöm.
- Kedves Károly, kérem szépen egy kicsit gyorsabban haladjunk előre, mert mindjárt letelik az időm amit a doktortól kaptam és szeretnék a végére járni, mindent megtudni arról, hogy hogyan jutott idáig.- mondom kissé határozottan, de majd összerogyok a félelemtől, mert azért félek egy kicsit.
Rám néz, most először, és meglepetésemre elmosolyodik. (No nem is lesz ez olyan rossz, gondolom magamban, de valami sátáni, kaján, rosszindulatú, keserű mosoly ez, most már nem is tetszik annyira)Feszengek, ő pedig néhány pillanatig szemez velem, majd ismét apátiába süllyed, és folytatja.
- Mivel már említettem, hogy gyermekünk nem volt, nem volt kiről gondoskodni, így elszórtuk, elszórakoztuk a vagyonunk felét, amikor észbe kaptunk, a feleségem közölte, hogy be kell fejezni ezt az életmódot, nincs tovább ivászat, hiszen amit megkeresünk - vagyis megkeresnek nekünk az alkalmazottaink, mert mi már akkor nem igazán végeztünk effektív munkát -,nem lehet az utolsó fillérig elinni. No persze ez nekem nem tetszett, folytattam tovább, a feleségem pedig kimaradozott. Én barom nem vettem észre semmit, mindig hivatkozott különböző munkáira - ő egy másik mgánvállalkozásban is érdekelt volt, mindig havi zárásokra, különböző könyvviteli dolgokra hivatkozva, táblázatok készítése, könyvelés, no szóval ilyenekre hivatkozva egyre többször jött haza hajnalban - amely mindig azzal végződött, hogy hajnaltájban esett haza illuminált állapotban. Ekkor rágtam be, nekem papol, hogy fejezzem be a piát, ő pedig tovább folytatja ki tudja hol járva. Kérdőre vontam, de annyira ittas volt, hogy alig bírt megállni a lábán - én akkor már kezdtem józanodni, de mivel teljesen soha nsem voltam józan már akkor, dühbe gurultam. Annyira megvertem, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okoztam neki, több csontját törtem, agyrázkódása volt, meg mit tudom én még, hogy mennyi baja lett ebből kifolyólag. Odáig fajult az ügy, hogy Bírósági itélet jött létre és engem - no persze csak is engem - kényszer elvonókúrára itéltek. No persze mint később megtudtam, szeretője volt, azért járkált haza hajnalban és az volt a sok munka ami miatt állandóan túlórázott és képzelje el kedves,
(óh, nem lesz itt semmi baj, nyugodtam meg
most már teljes mértékben)
a legjobb barátommal csalt meg. Amikor ez kiderült végképp belevetettem magam az italba, de ez eltartott hónapokig, amire rájöttem - és nem is tagadta, legalább megpróbálhatta volna tagadni, a szemembe röhögött és belemondta képembe, hogy úgy kell nekem, igyak csak tovább egyedül, hiszen én alkoholista vagyok - no ekkor történt az az ominózus eset, hogy nagyon megvertem.- mondja ismételten magába roskadva, de egy pillanatra rám tekint szintén az előbbi vigyorával, melytől kiráz a hideg. Gyorsan be kell fejeznem, gondoltam, mert kezdem rosszul érezni magam a társaságában. De tulajdonképpen már mehetnék is, hiszen választ kaptam tőle, hogy mi volt a motiváció. Úgy döntöttem, hogy el is köszönök, megnyomtam a kis gombot az íróasztal jobb sarkán - ezt a doki mondta, hogy így jelezzem, ha végeztem -, de ekkor egy sátáni kacaj tört elő belőle és rám szegezte zavaros tekintetét.
- No te cafka, megint haza jöttél, nem maradhatsz a szeretődnél egész éjszaka, nem, persze, hogy nem, hiszen felesége van Ádámnak, ő is olyan gyönyörű, mint amilyen Te vagy, te rongy, takarodj a szemem elől, mert nem állok jót magamért - ordította felém, én pedig kezdtem gyorsan hátrálni kifelé az ajtón, de akkor már ott volt a segítség, két nagy darab erős fizikumú ápoltó karon ragadta riportalanyomat és elvonszolták.
Kelemen doktor lágyan rám tekintett és eképp szólt.
- No kedves Veronika, megtudta amiért jött? Ezt a fickót nagyon brutálissá tette az alkohol, nehéz lesz az út, mint már említettem még a kezelések elején járunk, általában sikeresek a kezeléseink, de vannak szép számmal visszaesők.- mondta a doki és kezet nyújtott, mivel tudta, hogy eltávozni szándékozom (én is)
- Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget doktor úr, értékes riport volt, nem mondom egy kissé paráztam, hiszen én ilyen stádiumban lévő gyógyuló félben lévő betegekkel még nem találkoztam. Holnap is jövök a második pacienséhez.- mondtam határozottan.
- Nem vette el a kedvét a mai esemény? Általában nem szeretik a riporterek az ilyen "egészségkárosító" interjúkat, de ha Ön még bírja, ám legyen, szeretettel várom holnap is.
Meg kell, hogy mondjam,- most már teljes mértékben meg fogok nyugodni- de kissé még zaklatott állapotban és fájó lélekkel indulok a szerkesztőségbe. Nagyon megrendítő volt ez a beszélgetés, levontam a konzekvenciákat, értem a motivációt és közben mérhetetlenül sajnálom ezt a házaspárt. Mert nem volt ez jó a feleségnek sem, ez a mérhetetlen alkoholizálás, melyet mindketten elszenvedtek. Még azon felül, hogy hosszú lesz az út a gyógyulásig, a teljes absztinencia csak évek múltával következik be - ezt olvastam valahol, hogy nem elég ha hónapokig absztinens, évek kellenek hozzá - ha egyáltalán sikeres volt a therápia.
Folyt. köv... |
|
|
- augusztus 27 2012 07:58:24
Kedves Barátnőm!
Lám mégis visszatértél ehhez a témához.
Nincs két egyforma eset, mert az ok más és más ami az alkoholizáláshoz vezet.
Élete során nagy valószínűséggel mindenki találkozik az alkohollal.
Az esetek döntő többségében a kulturált, mértékletes fogyasztásnál megmaradnak az emberek, de aki hajlamos e betegségre a szenvedély elsodorja. Nagyon ritkán gyógyítható ki teljesen a beteg. Az élete romokban, az egzisztenciája a kapcsolatai tönkremegy. Anyagilag erkölcsileg padlóra kerül, egészsége veszélyben, mája már nem tudja a mérget közömbösíteni, végül a halálát okozza ez az átok. Mert ez az!!
Számtalan esetről tudnék írni, tágabb és szűkebb ismeretségi körömben is éltek alkoholisták, de van olyan aki csak a szalonspiccig jutott el, van aki csak részeges Nincsen két egyforma eset, de okot mindig lehet találni. vissza lehet keresni a múltban, hogy hol is kezdődött.
Várom a következő riportodat.
Gratulálok, gördülékeny írásodhoz. 
Ölel: Marika |
- augusztus 27 2012 08:19:36
Drága Barátnőm!
Visszatértem két okból kifolyólag is. Én úgy gondolom, hogy nagyon is aktuális téma, hiszen egyre több a nyomorúságos élet - nem csak alkoholfüggőségből kifolyólag -, hanem úgy összességében.
A másik ok, hogy amit egyszer a fejembe veszek, véghez viszem. Akkor még nagyon szenvedtem a hőségtől amikor elkezdtem, de szerencsére az éjjel már nem volt meleg és én csak úgy tudok írni hateljes mértékben azonosulni tudok a szereplőimmel. De ez csak akkor lehetséges, ha nincs semmi bajom. No meg gondolom, hogy nem ártok vele senkinek, ha erről a témáról bővebben írok, hátha...valakinek segítség, vagy még többet iszik ezáltal, hogy elolvassa, bár nem hiszem.
Nyilvánvaló, hogy számtalan okot fel lehetne sorolni, millió lehet a motiváció, hogy egyáltalán miért isznak az emberek, ha isznak. Mert van aki meg tud állni a szalonspiccnél, vagy a mértékletességnél, de én úgy gondolom, hogy azok azok az emberek, akiknél minden rendben van otthon, családban, munkahelyen, szóval összességében jól érzik magukat. Legalábbis én így gondolom. Amikor már valaki átlépi ezt a határt, ott gondok vannak és segítségre szorulnak, no persze ha hagyják. Mondjuk ez az első "esetem" azért kirívó (vagy nem!) hiszen itt már kényszerítve van a beteg a gyógyulásra.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen korán meg is látogattál, nagyon vártalak, hiszen tudod, hogy mindig érdekel a véleményed és mérvadó számomra.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- augusztus 27 2012 23:20:50
Kedves Évi!
Örülök ,folytattad. Igencsak aktuális téma. Érdeklődve olvastalak. ( A véletlenekben nem hiszek.)
Szeretettel voltam itt: Imre |
- augusztus 28 2012 02:33:04
Kedves Imre!
Nagyon köszönöm, hogy ellátogattál írásomhoz, a véletlenekben én sem hiszek, mindennek meg van az oka, még az alkoholizmusnak is, csak mivel az emberek nem egyformák, nem is tudják egyformán tolerálni. Szomorú sorsok ezek, sok-sok segítségre szoruló ember rideg, sivár, könyörtelen élete. Azt olvastam valahol, vagy tv-ben láttam nem tudom - egy pszichiáter professzor nyiltkozta, hogy "az alkoholista nem gyógyul meg, örökké alkoholista marad, csak néha szünetelteni, de bármikor visszaeshet." Megdöbbentett ez a mondat, mit ne mondjak, de egy szakembernek elhiszem.
Köszönöm, hogy itt voltál véleményeddel, figyelmedbe ajánlom a mai prózámat is, ugyanis folytatom még az oknyomozó riportomat. Még egy részt írok és bejezem, mert nem érzem jól magam tőle, hiszen én alapvetően vidám vagyok, tudod, ettől pedig nagyon-nagyon elszomorodom irás közben is, meg egyébként is.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Ma is és holnap is várlak, ha érdekel a téma! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
