|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Kétségbeesésemből felrántottál. Az imént még úgy tűnt, tévedés az előző mondatom. De soraim legyenek élő bizonyítéka, hogy valami hiányzó és fontos részt töltöttél ki bennem. A barátság területén. És ilyenek, mint te meg én nem ismerik meg egymást idejében. Amikor még figyelmeztethetnénk a másikat, hogy „Oda ne lépj!”. Azért van ez, mert mi egymásnak meg is fogadnánk ezt őszintén.
Úgy látszik, valamennyi szenvedésen mindenképp keresztül kell mennie az embernek, mire kiérdemel egy igaz barátot. Nem tudom, hogy milyen ez. Hogy az ilyesmi csak a szereteten és a szimpátián múlik-e, vagy sokkal inkább azon, hogy látunk-e a másik emberben olyasmit, ami minket többé tud tenni. S ilyenkor már a jellembeli különbségek is elhanyagolhatóak. Fogsz bántani, és én is foglak, mert emberek vagyunk. Az emel ki téged a sokaságból, hogy nem tudni hogyan, de összhang alakult ki közöttünk. A legtöbb emberhez fűződő viszonyunknak tudunk nevet adni, tudjuk, mi történik, mikor beszélünk egy nem baráthoz. De a barátság misztérium. Óh, és csak arra vágyik, hogy folyton szeress megállás nélkül. El-és befogadja, mi több elvárja ezt. Erőssége abban áll, hogy ezt a hatalmas szeretetet könnyedén elbírja, s nem bírálja. Nem értettem sosem, hogy nő létemre miért nem engedek közel magamhoz nőket. Nem csak a rivalizálástól való félelem ez, ahogy mindig erre fogtam. Valójában nőként kevesebbre tartom magam egy férfinél, így magukat a nőket is. Többnyire az elme élessége, és a lelki keménység az, ami a férfiakhoz vonzott mindig, illetve inkább a bennem élő anti-feminim pólust vonzotta. De meg sem fordult a fejemben, hogy más nőben is van nőtagadó rész, ami a menstruációs cikluson kívül mást is figyelembe vesz. Igen, a nők unalmasak, humortalanok, beképzeltek és alárendeltek. Semmiképp sem szabadok. Én viszont ezt, és magamat is meghazudtolva szabadon próbálok és akarok élni, egy ugyanilyen szabad szellemi térben. A mozgás, és a cselekedet – azaz a fizikai világ – számomra majdnem láthatatlan. Épp csak annyit fogok fel belőle, hogy nem bukom fel tárgyakban, és nem megyek neki az oszlopnak. De csetlem-botlom, hogy élni, illetve megélni tudjak. Hogy megkeressem a pénzt, ami lehetővé teszi, hogy a szellemi világ kapuja állandóan nyitva maradjon előttem, hogy célomra emlékeztessen, és motiváljon, hogy jól érezzem magam, és legyen hová menekülni is persze, ha szükséges. Ám, tény, hogy lelkiekben teljesen, vagy majdnem teljesen feltöltetlenül teszem ezt. Még hozzá pont a barátok az okai. Nekem valójában egy sincsen. Azért is vagyok meghatott és izgatott is egyben, mert viszont kialakulóban van egy különleges, baráti kapcsolat – egy lánnyal. Nem tudom, hogy érzékeny lelkemmel mihez fog tudni kezdeni, csak reménykedni tudok, hogy nem bántja majd nagyon.
Nem bántod.
Neked kezdtem el írni ezt, mégis átváltottam egyes szám, harmadik személyre. Szóval most kipótoltál, és meggazdagítottál. Érzem, melletted nincsen öncsalás, nem fogom tudni majd másképp beállítani magam, mint amilyen valójában vagyok. Meg fogok neked vallani mindent – esküszöm. S hogyha nem látsz értékesnek ezek után, olyankor kérlek, gondolj megismerkedésünk pillanataira; kérdezd meg magadtól: mitől volt ő nekem rokonszenves?
|
|
|
- szeptember 02 2012 14:34:18
Kedves Arbiter!
Érdekes írásod a nő-férfi és a nő-nő barátság kialakulásáról.
Barátaim, barátnőim nekem is inkább csak "virtuálisan" vannak, családi életemben nem igen kapott helyet a másokkal való barátkozás szerepe. Munkám mellett a családban mindig nagyon elfoglalt voltam. Ha lesz folytatása történetednek, azt is szívesen elolvasom:
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- október 04 2012 15:01:42
Drága Zsuzsa!Nagyon szépen köszönöm a kritikád,örültem neki nagyon!
Nem,ennek nem lesz folytatása,nemigen írok sorozatokat.
Üdv
Arbiter E. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
