Történetem fikció, de lehet, hogy valakivel megtörtént...
Gy.
Erzsébet csúnyácska kislány volt, szüleinek egyetlen gyermeke. Amikor belépett serdülő-korszakának küszöbén, még rosszabb lett a helyzet, még csúnyább lett, apró pici pattanások tarkították egybként sem szép arcát, vézna teste nem igazán akarta felvenni a nőiesség formáját. Apró mellei, vékonyka dereka, lapos hasa, még laposabb feneke, inkább hasonlított egy sovány nyúrga fiúéra, mint lányra. Egyébként is gátlásos volt, de csúnyasága, soványsága, formátlan idomai még inkább visszavetették önbizalmát. Viszont roppant okos kislány volt, az általános, közép és felsőfokú iskoláit viszont kitűnőre végezte, talán azért is, mert minden eregiáját a tanulásba vetette. Legalább valamiben legyen sikerem, így gondolkodott, mert nem igazán zsongták körül a férfiak a szépségéért. Az, hogy okos volt, mindenben tájékozott megfogta az embereket, a férfiakat is, de egyetlen fériszívet sem dobogtatott meg. Egészen 35 éves koráig, amikor egy hivatali értekezleten meg nem látta Őt! Ekkor történt életében a csoda! Értekezlet után Géza meghívta vacsorázni a szálloda éttermébe. Először nem akart lemenni, ugyan már, hiszen ez nem lehet igaz, hogy Őt egy férfi, egy ilyen sármos férfi, aki után buknak a nők, egy ujjára is akadna ezer szebbnél szebb, kívánatosabbnál kívánatosabb, nem ez csak tévedés lehet. Este 19.oo órába beszélték meg, hogy találkoznak az étteremben. Géza fel akart menni a szobábjába, hogy együtt menjenek az étterembe, de Erzsébet elutasította, mert egyáltalán nem volt biztos benne, hogy le fog menni. De azért készülődött, a legszebb alkalmi ruháját vette fel - mert azért az mindig nála volt bárhol is legyen az értekezlet -melyre eddig ugyan nem került sor, de most itt a lehetőség, csak élnie kell vele. Halványkék csillogó sminket tett a szemhéjára, fűszeres-édes illat keverékét a csuklójára és a fülei mögé - úgy ahogy azt édesanyjától látta -és ekkor kopogtak az ajtaján.
Miután kiszólt, hogy bejöhet aki kopog, meghatódott a gyönyörű vörös rózsa csokron, melyet a londiner-fiú adott át neki.
Beleszagolt az illatozó rózsacsokorba és akkor látta meg a névjegykártyát a kedves üzenettel:
"Szeretettel várlak, siess! Géza".
Jó, hogy felküldte Géza ezt a csokrot, mert már azon gondolkodott, hogy lerángatja magáról estélyi ruháját és letelefonál, hogy ne várja, mert rosszul érzi magát. A rózsacsokor által magába szívott az illaton keresztül egy kis önbizalmat és elindult az étterem felé.
Géza már várt rá, udvariasan kihúzta az asztal alól a széket és rámutatott kedvesen, hogy foglaljon helyet Erzsébet. Ehhez hozzá volt szokva, hiszen udvarisas emberek között élte életét, de eddig ez az udvariasság csak mint illemszabály érintette, semmilyen érzelem nem társult hozzá. De ez most más volt, érezte, hogy vonzódik a férfihoz és Géza is hozzá. Mert azért ezt érezte, még ha nem is tapasztalta eddig.
Megvacsoráztak, szakmai dolgokról beszélgettek, majd táncoltak.
Lágyan egymáshoz símultak, Géza szerelmes szavakat suttogott a fülébe, olyanokat, hogy "régóta várok-e percre, meg hogy mennyire vozódom hozzád, és végül, hogy szerelmes vagyok beléd, nem tudom elképzelni az életemet nélküled". Erzsébet kissé megszédült ezektől a szavaktól, hiszen férfi még neki ilyen csodálatos dolgokat soha nem suttogott a fülébe. Úgy érezte, hogy minden ereje elhagyja, de most nem is bánta, annyira szíven ütötte e vallomás. Össze kell szednem magam - gondolta - ez nem lehet igaz, ez valami félreértés lesz, hiszen ő a csúnyácska lány, még most 35 éves nőként sem nevezhető szépnek.
Véget ért a zene és ezzel együtt az étterem is bezárt Géza felkísérte a szállodai szobájába Erzsébetet és újraéledt a vágy. Megcsókolta a lányt - aki eddig még nem tapasztalta, hogy milyen is egy csók, mert nem, minden tekintetben szűz volt még, hiszen nem volt senki, aki rátalált volna- de most szíve megremegett. Vágy gyúlt a szívében, lelkében, testében, mely eddig ismeretlen volt számára, de egyre sürgetőbb, követelőzőbb volt. Géza szerelmes szavakat suttogott a fülébe, tudta hogyan kell fokozni egy nő vágyát egészen addig, amíg az előjáték arra a szintre nem jutott, hogy egymáséi legyenek. Csodálatos érzés kerítette hatalmába mindkettőjüket, úgy ölelték egymást, mintha soha többé nem akarnának elválni. E mámoros éjszaka után románcuk folytatódott, olyannyira, hogy összeköltöztek, együtt tetvezték a jövőt. Ámor nyila mindkettőjük szívét "megsebezte" és ez a seb soha be nem gyógyulónak igérkezett. Boldogok voltak, boldogok egészen 5 éven keresztül. Erzsébetnek mintha visszatért volna az elveszettnek vagy nem is létezőnek hitt önbizalma, minden kétséget kizáróan magára talált. Legalábbis így hitte. Gyermekük nem született, mert Erzsébet nőgyógyásza nem javasolta neki 35 éves korát tekintve a terhességet miután többször is felkereste ez ügyben. Tulajdonképpen nem hiányzott neki a gyermek, hiszen így maximálisan tudott koncentrálni a munkájára melyet nagyon szeretett és Gézára, akit még jobban szeretett. Azt hitte, hogy soha nem lehet vége szerelmüknek, amikor egyik nap Géza bánatosan jött haza az irodából.
- Mi baj kedvesem, olyan feszültnek, idegesnek és rossz kedvűnek látszol, mi a baj, hogy segíthetnék.- kérdezte kedvesen vacsora közben férjétől Erzsébet.
- Nagy baj van kedvesem, szerelmes vagyok.-mondta Géza lehajtott fejjel. Először Erzsike nem értette és spontán válaszolt, gondolkodás nélkül.
- De hiszen miért olyan nagy baj ez, én is szerelmes vagyok, te is együtt vagyunk egymásba vagyunk szerelmesek már ötödik éve, miért baj ez?- és amikor e szavakat kiejtett a száján akkor nyilalt tudatába az érzés, akkor fogta fel, hogy mit is mond Géza. Nem ez nem lehet, amikor már végre önbizalma is van, szeretni tud szerelemmel, nem ez nem lehet igaz, ez csak egy rossz álom és mindjárt felébredek, gondolta, de nem így történt, nem kellett, hogy felébredjen, mert valóság volt. Egy pillanat alatt megszakadt benne minden, mérhetetlen csalódottság vette át helyét szívében és lelkében az örömnek.
- Kedvesem, tudom, hogy mit érzel, de sajnos nem tehetek róla, beleszerettem az egyik kolléganőnkbe és szenvedek, a szó szoros értelmében szenvedek, nem tudom, hogy mitévő legyek? Tudom, hogy most végtelenül megbántalak, mit megbántalak talán "meg is ölök" benned minden érzést, de nem tudom mit tegyek.- mondta Géza könnyeivel küszködve.
Erzsike magához tért, megpróbált "okosan" viselkedni és amit az esze diktált azt mondta, félretéve most szerelmes érzéseit.
- Nézd kedvesem, ha nem tudsz nélküle élni, hát ne tedd, én szeretlek téged annyira, hogy el foglak engedni még akkor is ha a szívem szakad meg. Csomagolj és tűnj el egy időre - vagy örökre - majd meglátod, hogyan alakulnak a dolgok, azt tudnod kell, hogy én egy ideig visszavárlak. Hogy meddig az nem tudom megmondani, de egy ideig biztosan. Géza megkönnyebbülve, de azért fájó szívvel hagyta el Erzsikét.
Teltek a hónapok, Géza nem jelentkezett. Zsike visszatért a munkájához, minden idejét, energiáját lefoglalta, túlórázott inkább, csak hogy kevesebbet kelljen otthon lenni magányosan emlékeibe burkolózva.
Csörgött a mobilja, a kolléganői hívták, hogy menjen velük szinházba, majd szinház után egy kis nosztalgia-estre. Tették ezt már nem egyszer az elmúlt hónapok alatt, de Erzsike mindig kitérő választ adott, hivatkozott rengeteg munkájára, de most hirtelen meggondolta magát.
- Tudjátok mit, barátnőim, gyertek el értem egy fél óra múlva, készen leszek, megyek veletek, csak közben még van egy kis elintéznivalóm és várlak titeket.
Lassan készülődni kezdett, szépen felöltözött, smink, parfüm, hajsütés - mert a frizura az nagyon lényeges, a legcsúnyább arcot is lenyűgözővé tudja varázsolni, ha jól van elkészítve - ezt is az anyukájától tanulta -, de amíg készülődött meghallgatta még egyszer, de mostmár utoljára kedvenc számát .
Dellamama - augusztus 31 2012 18:35:58
.....Utoljára drágám azt kívánom én, hogy te mással nagyon boldog légy....
Remélhetőleg Zsike kiheveri a csalódást. Ugyan semmi köze a szépségnek, vagy csúnyaságnak ahhoz, hogy egy férfi ha másba szeret akkor elhagyja a feleségét.
Bár nem tudom az öt év amit együtt töltöttek vajon szerelemben telt-e, vagy, Géza érdekből vette el Erzsébetet?
Remélem nem akart öngyilkos lenni a hűtlen párja miatt.
Évikém most is jó kis novellát hoztál össze.
Szeretettel gratulálok: Marika
gyongyszem555 - szeptember 01 2012 09:58:20
Kedves Marikám!
Itt ebben a novellámban sok nyitott kérdést hagytam, meg mondom őszintén a zenére tettem a hangsúlyt, nekem sem nagyon tetszik ahogy megírtam, mert nem. Tudom, érzem, hogy bővebben ki kellett volna fejtenem, hogy miért történt mindaz, ami történt, de azt hiszem, hogy erre is milliónyi lehetőség kínálkozik.
Tény, hogy abban igazad van, hogy nem szükségszerűen kell bekövetkeznie annak, hogy egy csúnya nőt elhagyja a férje csupán csak azért mert csúnya, mert ez nem így múködik. Erzsébet a csúnyságát ellensúlyozta a kedvességével, odaadásával - melyet természetesen csak a férje láthatott - és végtelen nagy szerelmével és szeretetével. Nem bántom Gézát sem, semmi különös dolog nem történt az 5 év alatt közöttük - mondjuk -szépen éltek, boldogok voltak, de Ámor Isten mindig ott lapul mindenki mögött és célba talál, nem véti el soha sem a célszemélyt. Most speciel Gézát nem vétette el. Miért, a nyíl ellen nem lehet védekezni, az beletalál a szívbe, ha akarja a delikvens, ha nem.Gézánál is beletalált. Szerelmes lett, újra, de annyira, hogy képes volt felégetni maga mögött a gyönyörűség hidat, mely csupa szeretet volt. Ilyen is van az életben, senki sincs beoltva ellene.
Nem, nem csinált őróltséget Erzsébet, pontosan azért hallgatta meg utoljára a már milliószor felhangzó dalt, hogy most számolt le régi életével örökre- hiszen ment a barátnőkkel szinházba és nosztalgia-estre hosszú idő óta most először -, bár még sajgott a szíve, de belátta, hogy ennek semmi értelme,Géza már nem jön vissza hozzá többé.
Bár megfordult a fejemben, hogy tovább viszem a történetet, de aztán gondoltam, hogy erről is írtam már, hiszen mindenféle párkapcsolat volt már novellám témája. Úgy hogy hagyom, itt a vége, és végtelenül örülök, hogy ismételten meglátogattál és elmondtad véleményedet.
Szeretettel ölellek: Évi.
gyongyszem555 - szeptember 04 2012 08:42:59
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy következetesen, mindig szinte ugyanannyian olvastok tavaly október óta minden egyes kis szösszenetemnél itt vagytok, melyet nem tudok nektek elégszer megköszönni.
Szeretettel: Évi.
szomorufuz - szeptember 08 2012 19:14:52
Kedves Évike!
Az élet valós dolgai. Sok embernél a szépség többet jelent, mint a lélek, a belső értékek.
Szeretettel gratulálok írásodhoz. Ölellek: Szomorúfűz
gyongyszem555 - szeptember 08 2012 20:29:19
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad novellámat, mindig nagy szeretettel várlak és fogadlak, mert a Te véleményed is mérvadó a számomra.
Köszönöm szépen gratulációdat.
Szeretettel ölellek: Évi.
