|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ez peciel most egy igaz történet, velem esett meg.
Háromszori visszaeső lettem. Miért, három a magyar igazság, abból én nem engedtem.
Gyermekeim születése után rajtam maradt 15 kg. súlyfelesleg, ami jojózott ugyan, de soha nem stabilizálódott. Elhatározásra jutottam. No nem akaraterő szempontjából - mert az nem volt - az l998-as évben jártunk, még akkor Veszprémben laktunk. Budapesten akkoriban jött létre talán az egyetlen akupunktúrás fogyókúrás szalon, kínai szakemberek vezetésével.Bejelentettem a férjemnek, hogy oda elmegyünk, heti három alkalommal kellett utazni Budapestre. Akkor még nem volt jogosítványom, úgy hogy neki mindenféleképpen kellett jönnie velem, hiszen ő vezetett. Tettem ezt azért, mert nem éreztem jól magam.Nem csináltam én ebből soha hiúsági kérdést, hogy 5,1o,15 kilóval több voltam mint a szülések előtt, de ezt most egészségügyi indíttatásból cselekedtem.
Heti három alkalom, munkaidő befejezése előtt egy órával indultunk útba. Nem volt hosszú az út Veszprémből Budapestre, akkor még egy kezelés kb. 1.2oo.Ft-ba került, 15.ooo.-Ft. volt a fizetésem, gondoltam, egy havi keresetemet feláldozom erre a célra. 1o kezelésből állt egy kúra, minusz 1o kg-ot garantált. Jó is volt az, közel egy hónap alatt le is ment a 1o kg. Nem kellett szenvednem - nagyon -csak egy kicsit, mert én úgy gondolom, hogy inkább pszichikailag hatottak az akupunktúrás tűk. Három apró kis kínai akupunktúrás tű a fülben háromnegyed órán keresztül megtette a hatását.
Nem voltam éhes. Boldog voltam, be tudtam tartani a 6oo kalóriás étrendet naponta, mely állt 1o dkg. gépsonkából, 2 db. főtt tojásból és 1o-15 dkg. főtt, párolt csirkemellből és sok-sok főtt zöldséből, az volt a köret. No azóta is utálom a zöldséget. Simán lement az első 1o kg.de azért a vége felé már nagyon untam a csupa fehérjéből álló étrendet. De végig csináltam, sikerült. Utolsó kezelésről indultunk haza felé, mondtam a férjemnek, hogy álljunk már meg valamelyik kis vendéglőnél az M7-es autópályán, mert innom kell egy ásványvizet. Egy frászt akartam én ásványvizet inni, jól beakartam zabálni mindenféle - a régi megszokott ízekből, mert azért a tudatalattimból melyet eddig elrejtettem - vagy a tűk rejtették el előlem -ki-kikandikáltak és egyre erőteljesebben jöttek elő arra késztetve engem, hogy tegyem meg. Mi bajom lehet ennyitől, hiszen már lement a 1o kiló, ha egyszer most jól bezabálok a régi megszokott ízekből, nem lesz semmi baj, ettől még nem fogom visszahízni, majd legfeljebb másnap újra folytatom a mostmár 1ooo kalóriát engedélyező étrendemet.
Betértünk a vendéglőbe, kértem az étlapot- és mint az alkoholista, aki tudja, hogy pillanatokon belül remegő kezébe foghatja régen áhított piás poharát tele alkohollal- én is majdnem remegő kézzel mutattam rá az étlap 12 sorában közölt ételből hatra, hogy azt mind a hatot kérem. Volt ezek között pörkölt nokedlivel, rántott hús rizzsel (pedig a rizst nem is szeretem, de most szerettem) szabolcsi töltött káposzta, valamint francia krémes, női szeszély és mákos kalács.
- Ezt mind a hatot kérem - mondtam a férjemnek, aki megpróbált ugyan lebeszélni róla, de már ismert és végül is feladta, mert amit én a fejembe vettem azt véghez is vittem.
Hozta a pincér a három adag készételt - természetesen két részre osztotta - ezt utólag tudtam meg, hogy a férjem így rendelkezett, mert tudta, hogy egyedül úgy sem birom megenni az egészet - de még így is sanda tekintettel bámult rám a pincér. Már majdnem oda szóltam neki, hogy most mi a fenét bámulsz, hát éhes vagyok, nem ettem ilyen ételeket már közel egy hónapja, no most mi a fenét bámulsz, nincs neked dolgod? De mielőtt megszólalhattam volna a férjem hangját hallottam, mely fékezte dühömet.
- Édesem, hagyd békén a pincért, egyél, jó étvágyat kívánok. Előttem a három tányér úgy félkörben és egymás után falatoztam egyszerre mind a három tányérból.Olyan finom pörköltet, rántott húst és töltött káposztát még életemben nem ettem, legalábbis ezt suttogta az éhségközpont, amely ugye már nem volt blokkolva,mint az akupunktúrás kezelés alatt. No igen ám, ezek után következett a három sütemény a francia krémes, a női szeszély és azt hiszem a mákos kalácsot már nem bírtam megenni. Arcomon a kéj mosollyá csendesült, megelégedve, hogy milyen jól laktam és kemény elhatározással a filkómban és az akaratomban, hogy majd holnaptól újból folytatom hátradőltem a széken. Szomjas voltam rohadt módon - nem szeretem a sört - de most azt kértem szomjamat oltandóan.Egyből három pohár sört. A férjem nem ellenkezett mert már mint említettem ismert és ha én valamit a fejembe veszek akkor kő kövön nem marad, akkor is úgy kell lennie.
- No, akkor ettem, ittam, indulhatunk tovább haza felé Veszprémbe.- mondtam a férjemnek, nem voltam beteg a sok kajától, hiszen annyira vágytam már ezekre az ízekre, hogy nem árthatott meg. Ez az akupunktúrás kezelés annyira eredményes volt, hogy közel két évig tudtam tartani a súlyomat úgy, hogy egy kilót sem híztam vissza a leadott 1o kilóból. Ó, hát szuper, gondoltam, ha tudom tartani ezt az ezer kalóriás diétát, nyert ügyem van, megy ez nekem, feladtam a kalória számlálgatást, - bár ne tettem volna - hiszen mihelyt abbahagytam, azon nyomban kezdett felkúszni a mérleg mutatója. Persze, hogy kúszott, hiszen csak saccperkábé számoltam ezután és akaratlanul is túlléptem az ezres határt, már ott tartottam, hogy volt olyan nap, hogy megettem 3-4ooo kalóriát is, no persze egyre inkább visszaszoktam a szénhidrátokra is - amely teljes mértékben tilos volt -, nos egy év múlva ismét ugyanannyit mutatott a mérleg, mint amikor elindultam a kis kínai dokihoz az áhított akupunktúrás tűkért. Eltelt három év a kezelés óta és ismételten ott voltam ahol az a bizonyos part szakadt. Szomorúan konstatáltam, hogy visszaestem, visszaeső lettm, mint a bűnözők. Valamit tennem kell, imételten eljártam kezelésekre - akkor már Budapesten laktunk - legalább nem kellett autózni Veszprémből. Simán lement újra a tíz kiló, no de egyre nehezebben viseltem. Metróval utaztam haza felé és a végállomáson az a millió pogácsás, süteményes, meleg szendvicses bodega árulta portékáját, csiklandozott az illat, hogy álljak csak be a sorba, nem baj, ha a másik metró végállomásnál van a sor vége, kivárom, kivárom én az anyám úristenit ha addig élek is. Éltem addig, hogy a fene ett volna meg engemet. Ismételten, de mostmár majd nem minden alkalommal jól bezabáltam és mámortól ittasan - melyet a finom pogácsa, sütemény és meleg szendvics okozott - libbentem be a lakásba, a férjem először azt hitte, hogy piáltam, mert fülig ért a szám.
- Hol voltál kedvesem, hogy ilyen vidám hangulatban vagy. Nem akupunktúrás napod van ma véletlenül? - kérdezte mosolyogva, mert tudta, tudta, hogy újra visszaestem.
- Nem megyek többet, ez volt a kilencedik alkalom, nem fogytam egy dekát sem már a húlt héten sem, azelőtt sem, úgy hogy most a 1o kezelés nem hozott eredményt, mert a 1o kiló minuszból csak hét lett. Csodálkoztam, illetve dehogy csodálkoztam, hiszen már az utolsó három alkalomnál csaltam, azt hittem, hogy büntetés nélkül megúszom. De nem. Elhatároztam, hogy nem megyek többet, végül is jó az a hét kiló mínusz is, mit foglalkozzak ezzel tovább. Igen ám, csak mindennap munkából hazafelé jövet csalogatott a pogácsás, és még ezek után sem tudtam ellenállni. Változtassak útvonalat? De hogyan? A X. kerületből kellett utaznom a XI.-be és a metró volt a leggyorsabb. Gondolkodtam, tök mindegy, ha villamossal megyek, ott is millió üzlet, pecsenyés, lángosos,presszó, pogácsás csábít, talán annyi az előnye, hogy le kell szállni a villamosról útközben, no ez lehet, hogy visszatartó erő lesz. Nem volt, nem volt az, a fene egyen meg, leszálltam a villamosról, benyomtam a két három pogácsámat - ne tudjátok meg, ti olyan finom pogácsát még életetekben nem ettetek -, inkább elindultam egy fél órával hamarabb a munkába - mert elkésni viszont nem akartam, mert egyik erényem a pontosság, a másik a kitartás, a harmadik az akaraterő. No ebből egy igaz, a pontosság, a többi meg le van sajnálva. Így döntöttem.
Szépen lassacskán vissza is kúszott a 7 kiló, sőt megtoldottam még nyolccal, tehát - ha jól számolok - az plusz 15 kg. No és itt volt az a pont, amikor újból berágtam magamra és ismételten felkerestem a szalont. Már ismerősként üdvözöltek, nagyon jó paciens voltam, mindig visszatértem, szerettek, persze, hogy szerettek, hiszen ekkor már 2.5oo.-Ft volt alkalmanként a kezelés. No de majd most, végérvényesen leadom az a plusz tizenöt kilót, sőt úgy döntöttem, hogy még ötöt hozzáteszek, tehát 2o kilónak le kell menni. Szenvedtem mint a kutya, mert valahogyan nem igazán akartak hatni azok a kis fránya akupunktúrás tűk - lehet, hogy kicserélték őket? Vagy selejt volt, vagy a doki volt más, mert már nem a kis kínai volt a kezelőorvos, hanem egy magyar nyelvet beszélő doki. Ő a hibás, gondoltam, kerestem is a kis kínait akinél először jártam, de azt mondták, hogy visszautazott a hazájába. A fene enné meg, nem bírt már még várni egy kicsit? Így gondolkodtam és közben a fülemben a hat darab tűvel már azon gondolkodtam, hogy haza felé menet melyik lesz az első megálló pogácsából kifolyólag. Hazudtam egy kicsit a dokinak, hogy lejárt a negyvenöt perc - a frászt, kb. 2o perce voltak a tűk a fülembe - szedje ki gyorsan, mert mennem kell, lekésem a vonatomat, vidékről jöttem. No persze, a doki figyelembe vette a kérésemet, neki tök mindegy volt, hogy mikor szedi ki a tűket, már ki is spuriztam az épületből, első utam az emeletes ház alatt lévő közértbe vezetett. Ott is lehetett pogácsát kapni, de még milyen finomat, meg kolbászt, szalámit, no meg joghurtot - amit azóta is utálok, ugyanúgy mint a zöldséget - de természetesen a lángolt kolbász mellett döntöttem, alig vártam, hogy kiérjek az üzletből és a szálnak felét egyből magamévá tettem. Jól éreztem magam, miért ne, ott egye meg a fene ezt az épületet ahol van, ide sem jövök többet.
Útban hazafelé a kolbász megszomjazott, betértem egy éjjel nappaliba, nem sört vettem, nem azért azzal nem égettem magam, hiszen hogy néz ki ha egy nő iszik az utcán, mit iszik, vedel, vedeli a sört, csak egy üdítőt vettem - jó cukrosat, persze, hát hogyne, az még beilleszthető a fogyókúrába, miért ez egy ilyen fogyókúra.
Amikor haza értem ismételten a fülig ért a szájam, a férjem már csak legyintett egyet, nem kérdezett semmit, mondta a gyerekeinknek, hogy "anyátok már megint visszaesett".
Meghallottam, de roppant módon nem érdekelt, a számban még mindig ott éreztem a lángolt kolbász csodálatos fenséges ízét és eldöntöttem, hogy soha de soha ebben a rohadt életben nem fogok fogyókúrázni. Vagyis az eremény egy nagy nulla. De legalább jól érzem magam, bánja a franc azt a húsz kilót, most meg már nem is érdekel, egy életre megutáltam a kínai akupunktúrás tűket, a 6oo kalóriás étrendet, a csupa fehérje nem csábít, most már mindent eszek, de eljutottam odáig, hogy mértékkel. Mindenből eszem egy kicsit, ha rám tör a nyavalya akkor sokat, de másnap folytatom. Igaz, hogy nem kemény intenzitással de 3-4 hónap alatt le tudok adni 1o kilót, utána visszahízok tizenötöt és újra kezdem, de legalább nem szenvedek, jól érzem magam, jojózok! Na és? Gyermekkoromban is szerettem ezt a játékot, akkor most mi változott, most is szeretem!
|
|
|
- szeptember 01 2012 10:29:55
Kedves Barátnőm!
Most, hogy elolvastam ezt az őszinte vallomásodat /és közben jól szórakoztam/eszembe jutott egy történet.
Én ugyan sohasem voltam túlslúyos, sőt fiatalabb koromban inkább kissé deszka, a szülések után lettem nőies.A kolléganők eszeveszett fogyókúrába kezdtek, gondoltam én is beszállok. Mint mondtam nem volt rajtam fölösleg, de gondoltam én megmutatom az akaraterőmet.
Sikerült öt kg-tól megszabadulnom. A mellem mint olyan eltünt, az arcom beesett, a szemeim karikásak. Na nem sorolom. A családom rám parancsolt, hogy azonnal kezdjek el visszahízni. Na ez nagyon nehezem ment, mert akkor sem a tésztát, sem a kenyeret, de még a sütiket sem kedveltem és akkor még alkalmanként sportoltam is. A zöldséget gyümölcsöt ma is nagyon szeretem.
Visszatérve a Te eseteidhez. Kérdem boldog vagy? Mert ugyebár a kövér ember is lehet boldog. Ne törődj vele mindaddig amíg egészséges vagy. A férfiak általában jobban kedvelik, ha egy nőn van mit fogni.
Évikém! Ez a novellád is nagyon tetszik. Gratulálok! 
Ölellek: Marika |
- szeptember 01 2012 14:17:48
Kedves Marikám!
Én is elmondok még egy történetet, amikor második "intenzív" fogyókúrámba kezdtem, az egyik cérnavékony - de csinos - kolléganőm megkérdezte, hogy "mi a fenének mész te akupunktúrás kezelésre, téged így szeretünk ahogy vagy, de különben is annyi pénzt kidobni feleslegesen, mert ugye utána úgyis csak visszajönnek a kilók, miért nem vonod meg magadtól a hízlaló kajákat, egyél csak zöldséget, kefírt, joghurtot - én is azt eszem -és nem lesz gond." Erre megszólal a másik kolléganőm, hogy"hülyeségeket kérdezel Ági, miért eszik annyit Éva, na ugyan miért, hát azért mert szeret enni és kész. Az emberek legnagyobb többsége szeret enni még pedig finomakat, te csak edd a kefírt, az nekünk a desszert".Pedig neki nem voltak plusz kilói, no sovány sem volt. Egyébként tök mindegy, hogy van-e plusz kiló, vagy valaki csontsovány, lényeg az egészség és, hogy jól érezze magát az ember a bőrében. Ha pedig jól érzi magát, akkor vidám, nem ideges, sokkal humorosabb ha minden redben van. Ez így igaz.
Tulajdonképpen ezt a témát azért írtam most, mert ez is olyan - mármint az elhízás (népbetegség) mint a cukorbaj, alkoholizmus, magas vérnyomás stb...)
No és meg kell, hogy mondjam, hogy az akupunktúrás kezelés alatt ideges voltam - no nem nagyon, mert az egyik tű az idegrendszerre, a másik az anyagcsere fokozására a harmadik az éhségközpontra hatott, legalábbi így mondta a doki. Tehát evidens, hogy nem voltam ideges, de amikor haza felé mentem és láttam a "terülj terülj asztalkákat a metró állomásokon", talán ölni is tudtam volna egy pogácsáért. No én elhiszem, hogy ezt az érzést csak azok az olvasóim értik és tudják átérezni, aki hasonló problémákkal küzdenek, vagy küzdöttek. Egyébként semmi más nem kell ehhez, csak kitartás és akaraterő. Akinek ez a kettő maximálisan működik az könnyedén lefogyna ha meghízna, de mivel van akaraterő nem is hízik meg, mert fegyelmezi magát.
Egy belgyógyász professzor mondta nekem egyszer, "fiam, csak attól nem hízik az ember amit nem eszik meg" és milyen igaza volt.Még, hogy a kövés ember IS lehet boldog? Azt kérdezed? Drága Barátnőm! a kövér, vagy kövérkés emberek a világ legboldogabb emberei. Félre ne érts én nem csinálok ebből hiúsági kérdést, hiszen én nem voltam sovány 17 éves koromban sem, nem voltam olyan bizonyos "bombázó" alkat, akkor még talán csinosnak is nevezhettem magam, de én a mosolyommal, a kedvességemmel és a humorommal hódítottam világ életemben.
Az, hogy 1o-15 kilóval több vagyok a kelleténél senkinek eszébe nem jutott, amikor kommunikált velem. no szóval ennyit a sikertelenebbnél sikertelenebb fogyókúráimról. Különben is most már lesajnálom az egészet, megszűnt a jojó mióta mindent eszem - nem a drasztikus formát választom - de kevesebbet mint azelőtt, maximus 12oo calóriát naponta - mert mostmár számolom - de ebben van minden, szénhidrát, fehérje, gyümölcs (megsúgom, de csak Neked, még alkalmanként egy-egy fél deci vodka is sör nélkül) no egyedül a zöldséget utálom azóta is. Azt viszont végképp megutáltatták velem, mert a hús mellé mindig azt volt szabad köretnek. No annyit pofázok már megint, hogy teljesen megéhezem! Ne tudd meg, amikor megláttam az Andy prózája felett azt a kolbászt - olyan gusztusos, - majdnem mondtam a férjemnek, hogy hozzon nekem olyat, mert itt pusztulok el nyomban! No látod ezért nincs nekem akaraterőm, mert még a látványától is "beindulok".
A férfiak jobban kedvelik a telt idomokat, igen, azt hiszem így van.
No ezt még elmondom és tényleg befejezem.
Volt egy kollégám, nagyon csinos felesége volt sovány volt ugyan, de tudta, hogy milyen szabású ruhát kell felvennie ahhoz, hogy teltebbnek tűnjön. Szóval szép volt, dekoratív volt, mint egymanöken, csak a ruha segített a vékony vonalain. Egyszer véletlenül megláttuk egy másik nővel - aki a szeretője, barátnője volt, mert ilyen tipus volt -aki nem volt kövér ugyan, nagyon csinos teltkarcsú volt. Jól nézett ki. Kérdőre vontuk, hogy hogy tetszik neki a teltkarcsú, és azt mondta, hogy szereti, mert van rajta mit fogni, a felesége pedig csak dekoráció mellette. No mit ne mondjak nagyon leteremtettük a fickót, de a feleség megnyugtatott bennünket, hogy semmi baj, tud róla, hogy a férjének barátnője van, hadd tegye, neki is van pasija, magas, sportos, izmos és vékony, mint ő. No szóval ennyit a külsőségekről. De végül is én azt hiszem, hogy a legfontosabb, hogy az ember szíve, lelke a helyén legyen, a többi le van sajnálva!
Köszönöm szépen, hogy elmondtad őszinte véleményedet a mondanivalómról, no és összességében a novellámról.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 02 2012 09:56:34
Marikám!
Visza kellett, hogy jöjjek, mert ez az érem egyik oldala! De ha jól bele gondolok, akkor rettenetesen szégyellem magam, még pedig azért, mert vannak olyan emberek akik hajléktalanok, napi megélhetési gondokkal küzdenek, joggal mondhatnák nekem azt, hogy meg tudnád "nagyokos", ha nem lenne mit enned, nem tudnád miből megvenni azokat az ételeket amiket itt felsoroltál, akkor biztos, hogy lefogynád azt a jojózó 1o-15 kg.-ot. Maximálisan igazuk lenne, és még csak meg sem sértődhetnék érte, mert nem, hiszen a legnagyobb "AKARATERŐ" a kényszer.
Ha nincs mit enni, egy idő után nem kell akupunktúra, nem kell szétválasztó diéta (külön enni a fehérjét és külön a szénhidrátot) nem kell önmérséklet, a szegénység, a nincstelenség megoldja a problémát. Most mielőtt mai prózámat megírnám és Tündi adja az ötleteket - melyet én most sorra elvetek, mert ilyen hangulatba kerültem ezáltal, hogy belegondoltam a most leírt szituációba -, de végül is azt hiszem, hogy ha korrekt akarok lenni az érem másik oldaláról is említést kellett tennem. Nem csak a korrektség miatt, hanem empatikus képességem maximális és bele tudom élni magam abba a szituációba is, ha nem lenne mit enni.
No, elbeszélgetek itt magamban úgy látom, de nem baj!
Szeretettel: Évi.  |
- szeptember 05 2012 16:01:56
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten megtekintettétek írásomat.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 08 2012 19:54:49
Kedves Évike!
Én is mosolyogva olvastam vallomásodat
Sokszor, sokat szenvedtem, a súlyom miatt, bár nem vagyok nagy étkű, de a mozgáshiány miatt jönnek a kilók.
Gratulálok - szeretettel olvastalak. Ölellek: Szomorúfűz |
- szeptember 08 2012 20:30:46
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és mindig szeretettel várlak és fogadlak írásaimnál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
