|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Történetem fikció, de valóságban is létezhet...sőt!
- Szevasz Géza, de rég láttalak, nagyon cefetül nézel ki, hallod-e? Mi van Veled? - kérdezi rég látott barátját Sanyi. Mert csakugyan nagyon rosszul néz ki Géza, ő aki mindig pirospozsgás volt, majd kicsattant az egészségtől, szinte jó volt rá nézni, mindig vidám volt, jókedvű, ő volt a haverok között a mókamester, mindenki hozzá szaladt, ha bánata volt egy kis vidámságért, most viszont úgy látta Sanyi, hogy Géza szorul egy kis gyámolításra...
- Tudod, kedves barátom, megnősültem amióta nem találkoztunk, van két gyermekünk is, most jelenleg épitkezünk, mert tudod, a családnak kell egy családi ház, nem lakhatunk örökösen egy panelban. Sokat dolgozom, a feleségem nem dolgozik, lenne ugyan munkája, de meg kell, hogy mondjam nagyon lusta, nem érdekli más csak a barátnők, a fodrász, a kozmetika, szóval ilyen csupa női dolog - sajnos elkényeztettem szerelmünk kezdetén, én mondtam neki, hogy ne dolgozzon, hiszen miután megszületett két gyermekünk otthon volt velük 5 éves korukig, nevelte őket, én rengeteget dolgoztam akkor is, most is, most aztán még többet, hogy őnagysága kívánságát teljesítsem. Ugyanis, most építkezésbe fogtam, családi ház építésébe, ami ugyan nem kis teher sem anyagilag, sem egészségem szempontjából. Rosszul nézek ki, persze, hogy rosszul, hiszen rossz a szívem, a doki is mérsékletre intett, de őnagyságát ez abszolut nem érdekli, mert ez év őszén ő már beakar költözni a házunkba, mire a fűtési szezon megkezdődik.- mondja Géza nagy-nagy szomorúsággal a szívében.
- Barátom, hogyan segíthetnék? Mit tegyek, beszéljek a nejeddel,hogy ne hajtson ennyire, mert mit ér az élet ha az egészséged oda lesz? Lesz szép családi házatok, csak nem tudod majd élvezni.- mondja Sanyi nem tetszését kifejezve.
- Gyere, meghívlak egy sörre mint a régi szép időkben amikor még nőtlen voltál és együtt csajoztunk, emlékszel, milyen szép idők voltak azok? Emlékszel, a kis vörösre, aki beléd volt zúgva, vagy a kis szöszire, akinek nem kellett volna kétszer mondanod, hogy üljön le, már le is feküdt volna, vagy a feketére, aki ugyan rátarti volt, de végül is írtózatosan beléd szeretett?- mondta Sanyi lelkesedve és mosolyogva az emlékeket felidézve. Egy halvány mosoly megjelent Géza arcán is, de nyomban el is tűnt.
Betértek egy vendéglőbe, halk cigányzene szólt, szebbnél szebb régi nótákat játszott a zenekar.
Sanyi kikérte az italokat és halkan beszélgettek.
- Tudod kedves régi barátom - mondja Sanyi,- én nem nősültem meg, én élem az öntörvényű életemet, dolgozom, ha van pénzem néha-néha betérek egy-egy vendéglőbe, elhúzatom kedvenc nótámat, nem tartozom senkihez, nekem ez az életvitel tökéletesen megfelel. Régebben sokat ittam, szinte mindig a padlóról szedtek fel, amíg nem egyszer rosszul lettem, mert tudod, nekem is a szívem az, ami rakoncátlankodik. Bekerültem a kórházba, azt mondta a doki, hogy ha nem állok le a piáról, nem sok időm van, mert a májamon már ott a ráknak a csápja, már kissé belém mart, úgy hogy megfeddett. akkor egy kissé megijedtem, talán át is értékelődött az életem, kissé szerényebbre vettem a figurát, nem ittam hónapokig, de aztán gondoltam egy nagyot. Mi a francot érdekel engem, hogy milyen stádiumban van a rákom, hiszen nincs nekem senkim, nem tartozom senkihez, én mindig így éltem, élek ameddig élek és lesajnálom az egészet. No de neked nem szabad így gondolkodnod kedves barátom! Neked ott van a családod, ott van a két gyermeked, akiket még fel kell nevelned, neked vigyáznod kellene az egészségedre.- mondta Sanyi barátjának 2 koccintás között.
Géza már nagyon régen ivott szeszesitalt, a fejébe is szállt rögtön az ital, nótáskedve támadt és egymás után döntötte le az alkoholt, míg nem egyszer csak a szívéhez kapott és rosszul lett.
Szerencsére Sanyi a barátja tudta, hogy mi a teendő, hívta a mentőt és azonnal kórházba szállíttatta a barátját.
- Szívinfarktus gyanúja - mondta a mentőorvos, sürgősen ellátásra szorul. Szirénázva érkezett a menőautó az egyik fővárosi kórház sürgősségi ambulanciájára.
Az ügyeletes orvos megvizsgálta, azonnal intézkedett a kezelésére.
Amikor stabilizálták az állapotát, Géza jobban lett, érezte, hogy halálféleme elmúlt - de azt az érzést nem kívánja senkinek, azt a félelmet, amit a szívében lelkében érzett, hogy itt a vég, mindjárt meghalok, semmivel össze nem hasonlítható keserves kínlódás -és érezte, hogy átértékelődött az élete. Átértékelődött, mert megtapasztalta addigi életvitelének minden egyes kemény perce által okozott feszülségből adódó rossz közérzetet, igen halálközeli élménye volt. Ekkor eldöntötte, hogy nem szabad - no persze a doki is ezt fogja neki mondani biztos, hiszen már mérsékletre intette - ezt az életet így tovább folytatnia.
Időközben telefonon értesítették Géza feleségét, aki eszét veszítve szaladt a kórházba.
- Kedvesem, mi történt, ne hagyj magamra, azt mondta a doki, hogy szívinfarktusod volt, de ugye jobban vagy? - ömlöttek a szeméből sós, keserű könnyei Barbarának és zokogva borult férje ágyára.
Megértette végre, hogy nagyon is jó még nekik a panellakás - hiszen emberek milliónyi élnek panelban- rettenetesen szégyellte magát, hogy belekényszerítette férjét ebbe az oltári baromságba. Arra az elhatározásra jutott, hogy eladja a házat úgy ahogy van, ott egye meg a fene, hiszen mit érne az élete a férje nélkül? Lenne egy kétszintes családi háza, és, és, mi még?
Amikor Géza felgyógyult - természetesen kíméletes életmódot javasolt neki a doki, semmi idegesség, semmi stressz, - mert a következő infarktus el is viheti, egy hajszálon múlott az élete - Barbara haza vitte férjét.
- Kedvesem, nem tudom befejezni a házunkat a fűtési idény beindulása előtt, talán majd tavaszra, talán...- mondta Géza várva felesége indulatait, de meglepődött.
- Kedvesem, nem kell a családi ház, én már intézkedtem, el is adtam, hamarosan átutalják az eladási árat a számlánkra, úgy hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsönöket, nem lesz adósságunk, nagyon jó nekünk ez a két és félszobás nyolcadik emeleti panellakás amíg mi élünk. Az a lényeg, hogy jobban vagy, és most én fogok dolgozni amíg Te felerősödsz, sőt, tudod, mit, te nem is fogsz dolgozni többé, te nagyon jól tudsz írni, írjál, kiadatjuk a regényeidet és az én fizetésemet ki tudjuk belőle pótolni. Ha nem elég, keresünk egy négyórás munkát a számodra, melyet könnyedén, itthon el is tudsz végezni.
Átértékelődött élet? Igen! Azt hiszem, hogy mindenki életében - egy trauma - meghozza ezt a döntést, hogy igen át kell, hogy értékelje addigi életvitelét, addig amíg nem késő! |
|
|
- szeptember 05 2012 15:21:03
Évikém!
Átértékelni az életet.
Az emberek csak akkor kapnak észbe amikor már ott a baj. Az önző feleség is egyszerre megváltozott. Habár igen gyorsan intézkedett, hogy eladja a félkész házat, azért azt lassan is fel lehet építeni. A telhetetlen nők azonnal mindent akarnak.
Géza felépült ugyan, de mindíg ott a demoklesz-kard a feje felett. Az életnél nincs nagyobb érték ezt tudja az ember, de sokszor elfelejti és csak egy-egy tragédia után tudja értékelni.
Jók kis témát választottál ismét és nagyon érdekesen, gördülékenyen írtad.
Szeretettel gratulálok: Marika  |
- szeptember 05 2012 15:56:01
Kedves Marikám!
Tegnap beszélgettünk a férjemmel a régi kollégáinkról - akik sajnos már nincsenek az élők sorában - és ekkor fogalmazódott meg a gondolat - no és Tündi is ráncigált -, hogy erről a témáról még nem írtam. A kollégánk 42 éves volt amikor meghalt - szívinfarktus -, keményen dolgozott 24/48 órás szolgálatba járt a harcálláspontra. Ami önmagában is elég stresszes volt, ugyanakkor, hogy egész éjszaka éber tudjon maradni rengeteg kávét fogyasztott. Ez nem is lett volna baj, ha otthon reggel miután haza ment pihent volna, de nem indult a telekre "építkezni", mely kemény fizikai megterhelés volt. A felesége ugyan mondta neki, hogy ne hajtsa annyira magát, de ő konok volt és elhatározta, hogy azért is felépíti a családi házát, nem akar örök életére szolgálati lakásban élni, neki saját lakás kell. No és egy ilyen építkezéses napon rosszul lett és meg is halt. Ott maradt az asszonyka két kiskorú gyerekkel,férj nélkül, a gyerekek apa nélkül a szolgálati lakásban. Nos, ez adta az ötletet, hogy megírjam, hogy érdemes-e az embernek az egészségét kockára tenni, ott egye meg a fene az egészet, az ember egészsége a legfontosabb. Mivel írásom fikció - de lehet akár valóságos is - először rossz színben tüntettem fel Barbarát - mert szerintem sok ilyen nő is van, vagy nincs? - de a végén varikásan "jóvá" varázsoltam. Mivel nem szeretem a szomorúan végződő történeteket, azért "gyógyítottam" meg Gézát.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 09 2012 16:32:26
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok, nagy öröm számomra, hogy szinte egyetlen prózámat sem volt fölösleges megírnom, mert mindig számíthatok Rátok!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 09 2012 17:00:38
Kedves Évike!
Az emberek hajtanak, és mikor a nagy baj van, akkor gondolkodnak el életükön, - hogy mi is a fontos?
Sok embert érintő problémát írtál meg. Szeretettel olvastalak. Ölellek szeretettel: Szomorúfűz |
- szeptember 10 2012 15:26:18
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Az a baj, hogy addig amíg egészséges az ember, nem csapja meg a "halál szele" hajlamos lefeledkezni ezekről a dolgokról, hiszen mindenki úgy gondolkodik, hogy Óh, hát velem ilyen nem történhet meg, miért pont velem és amikor megtörténik a baj, akkor már késő gondolkodni ezen.
Sajnos nagyon sok családi élet megy rá egy ilyen építkezésre, vagy hallottam sok olyanról, hogy mire felépült a gyönyörű ház, válás lett a vége, mert tönkrement az idegrendszer, nem figyeltek eléggé egymásra a házastársak, sok volt a gond, a munka, felépült a ház, de minek és kinek?
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 11 2012 15:20:21
Kedves Évikém!
A történet cselekménye lehet valós is, de én nem hiszek abban, hogy minden ilyen tragikus esemény után egy férj vagy egy feleség ennyire hirtelen meg tud változni.
Az lenne a normálisabb, hogy ne érnének el odáig, hogy tragédia következzen be és csak azután változtassanak az életmódjukon!
Ha erősebb akaratú a férfi és kevésbé nagyravágyó egy asszony, akkor talán ez sikerül is. Ebben a nagyon is elanyagiasodott világban nehéz is lenne sok család részéről, hogy építkezzen, sokan örülhetnek, ha maradhatnak a régi helyükön, és nem kell az adósság elmaradása miatt kiköltözniük jelenlegi lakásukból!
Szerényebben élni azt jelenti, hogy tovább is élhetünk egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 11 2012 16:56:31
Kedves Zsuzsikám!
Igen, azt hiszem, hogy itt egy kicsit "elszállt" Tündinek a képzelete - ezen össze is különböztünk, már mint hogy ennyire meg tudott változni Barbara asszony, hiszen ebben a szituációban tökéletesen ő volt a hunyó - de most nem hallgatott rám, így kellett megírnom.
Egyébként én úgy gondolom, hogy vannak ilyen családok, de olyan is van, ahol a férj akar mindenáron családi házat és belekényszeríti asszonyát is a kemény fizikai munkába -ami férfiak becsületére is válna - amit én nem helyeslek, mert egy nő mégis csak nő. Ne kelljen már neki maltert keverni, cipekedni, gerendát tartani, vagy mit tudom én, hogy milyen feladatok vannak egy építkezésnél, mert ott könnyű, ahol kulcsátadásra készül egy családi ház, de zömében nem így szokott történni.
Mindenesetre én amondó vagyok, hogy ott egye meg a fene a családi házat, vagy bármilyen házat, első és legfontosabb az egészség mindenkinek és annak a megőrzése minden körülmények között.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél kedves Zsuzsika.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
