|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sok-sok Piroska és sok-sok farkas.
Történetem fiktív.
Gy.
Piroska nagyon szép lány volt. Már kislánynak is -serdűlőkorában - is szemrevaló teremtés volt. Imádta szüleit, egyetlen gyermek lévén apukája szemefénye, mint általában a férfiaknak az egyszem lányuk. Cseperedett Piroska, már az iskolában is megbámulták a fiúk, minden fiú a táskáját akarta cipelni - akkor még mondjuk a hetvenes évek közepén - nem voltak ilyen nehezek a táskák, nem kellett megszakadni szegény fiúnak, ha segíteni akart "szerelmének".
No ma már más helyzet, igencsak sérvet kap a hős szerelmes, ha még a saját táskája mellett cipekednie kellene, ha vállasztottjának szeretne udvariaskodni, no hát persze, hogy nem teszi, hiszen ő már tudja, hogy legfontosabb az egészség és azért fiatal zsenge korban megrokkanni, az azért nem járja.
No de visszatérve Piroskához, elvégezte kitűnő eredménnyel az iskoláit, munkába állt. Gyönyörű nővé fejlődött, hosszú fekete haja - mely nem festett volt, hanem természetes színű, melyet édesapjától örökölt - csigákban omlott gyönyörű dekoltázsára. Csinos volt, szép volt, hosszú szempillái mint egy napernyő borultak gyönyörűséges zöld szemeire. Tekintete értelmet sugárzott, kedves lényének a fénye beragyogta az irodát, ahol dolgozott. Műszaki rajzoló volt egy tervezőirodában, ahol férfiakkal együtt dolgozott. Idősebb, fiatalabb, középkorú, nős, nőtlen férfiakkal, akik imádták a fiatal kislányt. Talán még egyeseknek a fejében az is megfordult, hogy milyen jó lenne vele, igen ott, az ágyban...
Érezte a mohó tekinteteket magán Piroska és eszébe jutott ilyenkor mindig édesapja intő szava.
"Kislányom, nagyon vigyázz, a férfiak kedvesek, bájosak, szépeket mondanak neked, de ne higgy nekik, csak majd annak az egynek, aki megdobogtatja a szívedet". Egyelőre - gondolta magában vidáman mosolyogva Piroska - egyik férfi sem dobogtatta meg a szívét, hiába méri két pici ujjával a csuklóján a pulzusát, ugyanannyit dobban a szíve, mint általában.
Gondolkodott, közben belépett az irodába a főmérnök elvtárs a tervezési osztály főnöke. Olyan 45 év körüli jól szituált, kedves, figyelmes, intelligens szép férfi, legalábbis Piroska így látta.
Egyelőre semmi különös nem történt, megbeszélték a napi feladatokat, talán annyi észrevehető volt, hogy néhány pillanatra találkozott a tekintetük - melyet persze az "éhes" kollégák is észrevettek, de ez csak olaj volt a tűzre nekik. Gondolták, ha a főmérnök elvtárs ennyire tetszik a kis Piroskának, akkor miért is nem próbálkozhatnának ők is. Hiszen a főmérnök sem fiatalabb mint ők, talán nem is helyesebbek mint ők, akkor meg mi lehet a probléma?
Elhalmozták kedvességükkel, virágot vittek neki, ajándékokat, melyet Piroska el is fogadott naívan, hiszen meg sem fordult a fejében, hogy a kollégái miért teszik? Miért, hát csak is azért, mert szeretik mint kollegínát, becsülik a jó munkáját, ezzel fejezik ki tiszteletüket iránta.
Otthon elmondta az apukájának, illetve mutatta az ajándékokat és az apukája dühbe gurult, no nem a szó szoros értelmében, csak rendezett egy kis műbalhét leányának.
- Kislányom, ezt az ajándékot legszívesebben visszavitetném veled, de mivel a virág az elhervadna holnapig, a desszertet pedig már elfogyasztottad, a parfümből már szórtál magadra, úgyhogy egye fene, többé ilyet ne csinálj! Kérd meg őket szépen, finoman - nehogy megsértődjenek, hiszen kollégák vagytok -, hogy ne vegyenek neked több ajándékot.
Emlékezz a szavaimra, csak attól fogadj el ajándékot, aki majd megdobogtatja a szíved.
Telt múlt az idő, mint a mesében, Piroska úgy érezte, hogy szerelmes lett. Szerelmes lett a főnérnökbe, mert ő aztán igazán megdobogtatta a szívét. Normálisnak mondott pulzusszáma a kétszeresére emelkedett, amikor meglátta Őt.
A férfiak összenéztek, kajánul vigyorogtak, no ebből már lesz valami, gondolták és kárörvendezve figyelték az eseményeket.
Piroska egyre többször volt hivatalos a főmérnök irádája, mondván munka megbeszélésre, vitte a kis rajzkészletét, műszaki rajzlapjait és bevonult Károlyhoz. Mondanom sem kell, hogy mindenre tudott figyelni csak éppen a műszaki rajzra nem. Ámulattal nézte, mit nézte, csodálta Károlyt, szinte levegőt sem vett, amíg Károly magyarázott. Károly észrevette ezt a rajongást, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hiszen ugyan tetszett neki a lány, de nem úgy nézett rá, mintha szerelmeként el tudná fogadni. Hogyan is tehetné, hiszen ennyi idős lánya van neki is és ő rohadtul pipa lenne, ha egy vele egyidős manusz ólálkodna a lánya körül. Nem, ezt a problémát meg kell oldani, észhez kell téríteni ezt a kislányt, hiszen nem volt még ilyen helyzetben.
- Piroska, úgy látom, hogy kevésbé figyelsz a munkádra, nagyon szépen megkérlek, hogy arra koncentrálj és ne nézz rám ilyen bájosan, kedvesen, mosolyogva, mert nem én vagyok az a férfi akire majd így kell nézned.- mondta Károly kissé nyersen, de kénytelen volt így, - bár a szíve majd megszakadt, hogy most megsérti ezt a lányt - mert nem akarta, hogy ebből bármi is következzen, illetve kialakuljon.
Pirsoka szemei megteltek könnyel, rettenesen szégyellte magát és nagyon fájt az elutasító modor és szöveg Károlytól. Károly megsajnálta a lányt, és átkarolta a vállát - olyan apásan, ahogyan a lányát is szokta, amikor meg kell, hogy vigasztalja - ekkor lépett az irodába az egyik "farkas"-kolléga, aki látta amint Piroska könnyeit törölgeti Károly.
- Óh, ezer bocsánat főnök, nem akartam zavarni, már itt sem vagyok! - mondta mosolyogva Zalán.
- Nem, nem gyere csak Zalán, ülj le szépen és amit most mondok, légy szíves mondd el a kollégáknak is. Egyébként is akartam már veletek erről a témáról beszélni, mert látom, hogy nagyon rástartoltatok Piroskára. Mivel én vagyok a főnök, (mint a mesében a vadász, aki megmenti Piroskát a farkastól) én vagyok a vadász, de én úgy féltem tőletek Piroskát, mintha a lányom lenne és úgy tekintek rá, mint a lányomra. Nektek viszont ajánlom a három lépés távolságot Piroskát illetően, mert velem gyűlik meg a bajotok, mert a fegyverem mindig csőre van töltve, csak a ravaszt kell meghúznom és az ellenetek fog irányulni, ha nem tartjátok be a szabályokat.- mondta Károly ellentmondást nem tűrő hangon.
Zalán eltávozott és elújságolta a kollégáknak a történteket és átadta a "főnök" üzenetét.
Károly leültette Piroskát, mélyen a szemébe nézett, nem csábosan - persze egyáltalán nem úgy nézett máskor sem, csak Piroska látta úgy -, hanem apai szeretetet sugározva magyarázta a kislánynak.
- Figyelj Piroska, ez nem szerelem nálad, hidd el nekem kislányom - az én lányom is ennyi idős mint te, tudom miről beszélek -ez esetleg lehet rajongás, tisztelet, szeretet, de semmiképpen sem szerelem. Fogadd el tőlem viselkedésemre ezt az indokot. Én ígérem, hogy mint apa a lányát megvédelek ezektől a "farkas"-kollégáktól, mintha a lányom lennél.- mosolygott kedvesen Károly.
Ekkor kopogtak az ajtón és belépett Piroska édesapja. Kezet fogott Károllyal és barátként üdvözölték egymást.
- Hiszen ti ismeritek egymást? - kérdezte Piroska csodálkozva, és már mindent értett. Megértette, hogy apukája ott áll a háta mögött, segíti, barátja által (is) védelmezi. Elmosolyodott és emelt fővel kilibbent az irodából, a kollégák normálisan fogadták, tudomásul vették, hogy Piroska szent és sérthetetlen számukra tabu. |
|
|
- szeptember 06 2012 16:25:08
Évikém!
Ismét alkottál!
Délutáni mesének nagyon kellemes.
Természetesen a happy-and Nálad biztos.
Ritka, ha a nagyfőnök visszautasítja a felkínálkozó fiatal beosztott hölgy szerelmét. Munkahelyeken ha sok férfi van és csak egy talán két kolléganő bizony "rástartolnak a farkasok "
Ebben az esetben Piroska az apukája által már előbb részesülhetett volna egy kis oktatásban. Én is sokszor találkoztam ilyen esetekkel. Persze a házinyúlra nem lövünk, ez csak közhely, meg hogy meg kell vadítani aztán lehet. Ma már más a helyzet, mert Piroska és a farkasok is az állásukat veszthetik el, ha ilyen eset kiderül.
Remek novelládhoz szeretettel gratulálok: Marika |
- szeptember 07 2012 10:34:53
Köszönöm szépen kedves Marika, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 07 2012 23:57:46
Kedves varika 12!
Mikor megláttam, hogy ez egy fiktív történet, rögtön tudtam most egy olyan novella jön, aminek csak varikásan jó vége lehet! Ezen ne csodálkozz, mert ha nincs kötöttség, akkor szabadjára engedheted a képzeletedet, és az optimizmus vezérlésű, idegen hatás elől retesszel védett! Nagyon szeretem és mindig szivesen olvasom ezeket varikádiákat. Szeretettel Andy |
- szeptember 08 2012 06:08:36
Kedves András!
Őszintén nagyon örülök Neked és kedves véleményednek. Te ezt tudod nagyon jól, hogy a "varikádiák" csak ilyenek lehetnek, mert azért egy kicsit ellentmondok Neked, abból a szempontból, hogy "nincs kötöttség", már hogyne lenne, hát a Tündi! Ő köti le a gondolataimat, illetve ő irányítja szabadjára a fantáziámat. Nehogy azt hidd, hogy könnyű vele, mert tudom én nagyon jól, hogy nem ilyen egyszerű a képlet mondjuk itt a Piroskával és a farkasokkal, de az ő kezében van a retesz és ha ő azt bezárja -nem fotocellás, mert azon bárki simán átjuthat, elég egy kis közelítés - sok sok kulccsal, akkor csak is ő irányít.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél kedves véleményeddel, mindig nagy szeretettel fogadlak.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 08 2012 06:24:43
Drága Barátnőm Marika!
Igéretemhez híven visszajöttem még egy kicsit, mert én is kevésnek találtam a válaszomat kedves véleményedre, melyet őszintén mindig nagyon várok. Tudom, hogy az élet nem ilyen egyszerű és "csodás", de ismersz, szeretem hinni, hogy a nagyfőnök nem használná ki a lehetőséget Piroskával kapcsolatosan. Talán ha csak azért nem, mert Piroska a lánya lehetne - bár leginkább jellemző korunkra (vagy mindig volt ilyen?), hogy idősödő férfi vagy nő fiatalabb partnert keres és talál is ebben az elanyagiasodott világban, amelyben minden területen csak a pénz számít, dominál.
No igen, az apuka biztos, hogy többször is elmondta kislányának a dolgokat, de én úgy gondolom, hogy addig amíg nem tapasztalta Piroska az érzést - melyet szerelemnek hitt, vagy lehet, hogy nem hitt, hanem az tényleg az volt - számtalan ilyen eset van én úgy gondolom - a részéről, addig tök fölösleges volt az apai intelem.
Drága Marikám nagyon szépen köszönöm, hogy megtisztelsz kedves véleményeddel, nagyon várlak Téged is és örülök annak, hogy akiknek a véleménye mérvadó a számomra azért előbb-utóbb meglátogatnak. Te különösképpen minden prózámnál, szösszenetemnél és ez nagyon jó érzés. Én is nagyon várom már az újabb írásodat.
Szeretettel, baráti öleléssel: Évi. |
- szeptember 09 2012 16:34:13
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok és örül a lelkem, hogy nem volt hiábavaló megírnom e kis szösszenetemet sem.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 11 2012 15:31:31
Kedves Évike!
Igen szép történetet írtál meg, és még ha fiktív is, lehet ennek valóságalapja. Én is voltam fiatal, pályakezdő "kislány", de az akkori kollegáim mind nagyon udvarias és tanult emberek is voltak. Nem kellett félnem attól, hogy rámstartolnak, bár mondhatnám azt is, hogy nem voltam szép, csak fiatal. De talán annak is van előnye, ha valaki nem egy kimondott szépség, így sok kellemetlenséget elkerülhet.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- szeptember 11 2012 17:03:35
Drága Zsuzsikám!
Én úgy gondolom, hogy amelyik férfi olyan, hogy "röptében a legyet is" annak tök mindegy, hogy egy fiatal lány szép vagy csúnya, ez jellembeli hiányosság az olyan férfiak részéről - no meg az olyan nők részéről is, akiknek aztán teljesen mindegy, hogy milyen a pasi, csak fiú legyen. De azért én remélem, illetve úgy gondolom, hogy több ilyen "normális" férfi van azért a környezetünkben, mint aberált barom.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt az írásomat is megtekintetted és véleményezted.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
