|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl volt, van, lesz egy amatőr vers-és prózaírók kis csoportja, mely boldogságban éldegélt. E csoport fiktív, ugyanúgy ahogy az események is.
Gy.
Történetem fikció, de ha a valóságban is létezne ilyen, akkor az csak a véletlen műve.
- Gyere csak Angéla, légy szíves, nézd mit találtam a neten? Ide belépünk, be kell lépnünk, hiszen van rengeteg versünk, prózánk, ki kell, hogy próbáljuk magunkat, hogy mennyit is érünk? - mondja barátnőjének Gyöngyinek Angéla.
Belépnek annak rendje és módja szerint, nem tudták még, hogy mi vár rájuk. A kritikusok hadserege egyből átértékelte az állandó harckészültségi fokozatát (HVHKSZ) háborús veszély harckészültségi fokozattá, ugyanis észnél kellett lenniük, maguktól jobbat, keményebb, harciasabb katonákat nem ismervén (no és persze okosabbakat) felvették szerelvényeiket és harcra készen álltak. Mindig ezt tették, amikor egy újonc belépett a kötelékükbe. Ők már megengedhették maguknak, ott szolgáltak a hadseregben 5 éve, vagy volt aki még csak három, de volt olyan is, aki másfél éve, no ezek a kritikusok voltak a legjobban elszállva maguktól. El is árulhatom a nevüket, hiszen úgyis fikció az egész, tök mindegy, úgysem ismer rájuk senki. Ő volt a Botond és a Balázs.
Botond és Balázs elfoglalta a képzeletbeli harcálláspontot ahonnan jól belátható a harcmező és könnyedén bele látnak a két újonc Angéla és Gyöngyi verseibe, prózáiba. A két lány tele reményekkel, elárasztja a tervtáblát verseivel és prózáival. Botond és Balázs a két legjobb kritikus - legalább is szerintük - már figyel, sorra tanulmányozzák a verseket, prózákat, tehetik, hiszen az idősebb, tapasztaltabb kritikusok inkább a háttérbe vonulnak, ők már csak a nagyon nagy hibákra szokták felhívni az újoncok figyelmét, de ők tényleg jó-és segítőszándékkal, nem kéjmámorban fetrengve az elért eredményektől, melyet a diploma megszerzése válthatna ki belőlük, igen, az a diploma, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy szakszerűen kritizáljanak, mert értenek hozzá. No ők képezik a Hátországvédelmi Parancsnokságot, őket ritkán láthatjuk. Nem így Botondot és Balázst.
Lázasan dolgoznak a két új lány eddig tervtáblára felrajzolt írásaikon, természetesen ők is írásban fogják elmondani a véleményüket.
Tehetik ezt azért, mert Botond fél éve ír verseket és prózákat több kevesebb sikerrel - de inkább kevesebbel -, de nagyon tud, nagyon tud kritizálni. Hogy igaza van vagy sem, azt mindenki érzi, de ráhagyják, hadd beszéljen.
Balázsnál egy kicsit más a helyzet, ő olyan félig művelt típus, minden szabálynak csak a felét ismeri, csak a felét tudja alkalmazni, de kritikus génje arra ösztökéli, hogy ne engedje az amatőrt teljes mértékben kibontakozni, mert akkor talán jobb lesz nála is és akkor mi lesz vele? No ezért a Háborús veszély harckészültségi fokozat, hiszen nem lehet, hogy az ellenség - jelen esetben a két újonc Angéla és Gyöngyi ne talán tán jobbak legyenek mint ők. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a két lányt a föld alá degradálják, üzeneteikkel bombázzák őket, kis nyílvesszőjükkel el is találják a lelküket, úgy hogy nem lesz maradásuk a harcmezőn sokáig. Úgy döntenek, hogy pár száz vers és próza után már nem akarnak e csapatnál szolgálatot teljesíteni és kérik a leszerelési parancs kiállítását és amikor a kezükben a parancs még egy utolsót, egy legeslegutolsó üzenetet pöccintenek a két fiú felé, amely így szól:
Petőfi Sándor: MI LÁRMA EZ MEGÉNT?
Mi lárma ez megént fülem körül?
Ki háborítja nyugtomat megént?
Hallgasson el, ki jó sorsán örül!
Majd megtanítok egy pár kóc legényt!
Ismét fölkelt a kritikus-csapat,
ismét veszettül zúgnak ellenem,
hagyjátok el kiabálástokat,
míg engem el nem hágy a türelem!
Vagy feledétek már a múlt időt?
Nem ég, nem viszket többé hátatok?
Nem árt meggondolni, hogy ezelőtt
Mi történt? S húzzátok meg magatok!
Tudjátok: durván bánom veletek.-
hiába ez már az én modorom:
Ha férfi bánt, majd karddal felelek,
de a kutyákat csak korbácsolom.
Miután Angéla és Gyöngyi elküldte eme üzenetet, összenéztek, verseiket, prózáikat visszakérték, a tervtábla csupasz lett, egyetlen betű sem emlékeztetett rájuk többé.
A háborús veszély elhárult, a kritikusok állandó harckészültségi fokozatba visszavonultak. |
|
|
- szeptember 09 2012 18:36:04
Tetszett az írásod!
Ha már elmúlt a veszély a barátnők akár valóban visszavonulhatnak a harcállás mögé. Most csak az a problémám, hogy akik értik miről van szó, azoknak nem szokásuk hozzászólni.
Még az a véleményem, hogy egyszerre több harc-színtéren nem jó csatázni, mert az erő megoszlik és az ellenség ismét kihasználhatja a helyzetet..
Amúgy Petőfit én is kedvelem, ez a verse éppen illik ide.
Ismét csak gratulálok: Marika  |
- szeptember 09 2012 18:56:06
Kedves Marikám!
Azt hiszem, hogy egy kis magyarázattal tartozom, hogy miért is írtam én erről a témáról most így nagy hirtelen. Belecsöppentem - nem én, Tündi - a minap egy két kóborlásom idején különböző hadszínterekre és betekintést nyerhettem a harcálláspontokra, ahol dolgoztak a "katonák" vagyis a kritikusok. Olyan ügyeletes-kritikusok. Nem volt megfelelő "katonai "szakkiképzésük, rutinjuk,
diplomájuk pedig főleg nem! De ők kritizáltak és tették ezt teljes meggyőződéssel, és még el is hitték, hogy jól csinálják.
Ezért szoktam én azt mondani, hogy én elfogadom a kritikát, de csak attól a személytől akit én respektálok pontosan azért, mert már bizonyított akár írásaival, akár elméleti tudásával. De ez a két fickó nem ilyen volt prózám esetében. Alapvető dolgokkal nem voltak tisztában és ők osztották a feladatokat, degradáltak, úgymond "okosítottak" egy olyat illetve kettő olyat, történetemben a két lányt, akik százszor különb és jobb verseket és prózákat
írtak a Botondtól és Balázstól. Nos, ilyen esetben mit lehet tenni, ha még ráadásul erőszakosak is az ilyen emberek, nyilvánvaló, hogy el kell onnan távozni egy másik katonai bázisra.
Nincs nekem semmi bajom a kritikusokkal, ha hozzáértéssel, intelligens formában teszik dolgukat. De azokkal tegyék, akik rászolgálnak és az igazán jó kritikusok azért tudnak disztingválni én úgy gondolom.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és fiktív történetemet ismételten megtekintetted.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 11 2012 09:31:03
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok, végtelen nagy öröm számomra.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 13 2012 13:56:31
Kedves Évike!
Nagyon jól sikerült "irónikus" hangvételű írásod a verset beküldő hölgyekről, és a szintén verselő, ám többnyire negaív kritikát kreáló két férfiuról. Az irónia inkább a férfiúk irányába hajlik!
Az igazán nagy emberek - szerintem - mindig nagyszerűek, ám egyszerűek, és ezért mindig meggondolják, hogy kritikáikat meggondoltan és udvariasan tegyék meg. Mivel ha nem így tesznek, akkor saját magukat minősítik!
A jó kritikusokat én is kedvelem!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 14 2012 08:10:48
Drága Zsuzsikám!
Maximálisan egyetértünk abban (is), hogy milyen a jó kritikus. Szerény, nagy tudású és végtelen udvarias. Ha valaki így tud kritizálni, úgy érzi az ember, hogy még a negatív kritika is dicséret a számára, én úgy gondolom. Csak az a baj, hogy van sok olyan ember, aki nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, vagy nem elég a tudása, de mégis tudálékos. Teszi azt mondjuk irigységből, vagy csupán csak azért, hogy a topon legyen, no az ilyeneket nem szeretem. Úgy igazából nekem még nem volt negatív élményem egyik kritikussal sem, nincs velük bajom én szeretem őket is, mert kell a kritika, hogyne kellene, hiszen abból (is) tanul az ember.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, mindig szeretettel várlak és érdekel a véleményed.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
