A szellő lágyan, kellemesen simogatta áthevült bőrét. Körülvette a táj illata, a fenyők, a fű, a vadvirágok, a természet illata. Izgatottan várta ezt a napot. Korán kihozták őt kérésére, hogy a nagy esemény előtt még gyönyörködhessen lovában, hogy kettesben legyen vele, hogy kényeztethesse egy kicsit.
Az erdő, a folyó közelsége miatt hűvösebbé vált a levegő az eddigi hőmérséklethez képest.
Békés, nyugodt volt minden ebben az igazán paradicsomi hangulatban.
A lovak igazi paradicsoma.
Távol és közelben lovak legelésztek. Nyerítésük messze hangzott. Vígan hancúroztak a szabadban, sörényük lobogott, ahogy ide-oda vágtattak a mezőn. Gyönyörűek voltak. Tökéletes, izmos testük, minden porcikájuk összhangban mozgott. A napfény csillogott bőrükön.
A lány félelemmel, és csodálattal vegyes érzelmekkel figyelte játékosságukat. Kicsi kora óta imádta a lovakat. Mikor is kezdődött? Ahogy az emlékeiben kutatott, visszagondolt arra a hétvégére, mikor a család felkerekedett a Hortobágyra, ahol éppen lovas programok voltak. Tizedik születésnapjára kapta ajándékul ezt a kirándulást. A bemutató végén lehetett lovagolni, és a nagy tágas pusztán séta kocsikázni. Féltették szülei. Akkor nem engedték, hogy lóra üljön, hogy lovagoljon, de kocsikázni elvitték.
Csilla sérülten, a mozgatóidegei sérülésével született. Nehezen tanult meg járni, nehezen mozgott. Rövidebb távokra két botot használt, míg hosszabb útjait tolókocsiban tette meg.
Úgy gondolta, csak vágyálom marad számára a lovaglás, de sóvárogva, nagy érdeklődéssel nézte a lovakról szóló filmeket.
Azután egy csapásra minden megváltozott, amikor egy mozgásjavító iskolába került. Csendes, visszahúzódó lány volt, a tanulás sem igazán érdekelte. Saját kis világában élt, s a számítógépével osztotta meg gondolatait. Egy csendes, kellemes tavaszi napon az intézet lakóinak szabadtéri programot rendeztek, amikor is a közeli lovardába is elvitték őket. Számára ekkor megnyílt a világ.
Nagy szeretettel fogadták a sérült gyerekeket. Türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel foglalkoztak velük.
Csilla nagyon boldog volt. Segítséggel lovaglásban is részt vett.
Ezután a nap után minden hétvégéjét a lovardában töltötte. Eleinte rövid időszakokat tölthetett lóháton, majd egyre többet. Kérte szüleit, hogy ne vigyék haza a nyári szünetre. Az egész nyarat itt töltötte – a lovak közelében, a lovak között. Fizikai erőnléte, mozgása is sokat javult. Számára életének legszebb időszaka volt ez a nyár.
Szeptember. Ismét benépesült az intézet. Visszatértek a gyerekek a nyári szünidőről.
Az enyhe, inkább kellemes nyárvégi időben ismét szabadtéri programot szerveztek számukra, ahol a különböző programok után finom ebéddel várják a gyerekeket.
S most már ő is mint lovas vesz részt mindezen. Izgatottan és kissé félve várja a bemutatót.
Gyerekzsivaj – neve hangzik több felől. A gyerekek elfoglalják helyeiket.
A lovászok elővezetik a lovakat kantárszáron, melléjük felállnak lovasaik.
Csillát is felsegítik a nyeregbe – és elindul – az élete, a szabadsága felé.
Lelke szárnyalásával, lova hátán, a nyeregben, szívében tele boldogsággal.
Meghatóan szép történetedet, melyet Moncsikának ajánlottál, örömmel olvastam. Remélem, Deme Mónikának is módja és lehetősége nyílt, vagy nyílik arra, hogy a lovakkal is közelebbi barátságba kerüljön, és elhgyhassa néha tolószékét és járását segítő botjait, hogy a "szabadság szárnyalását" érezhesse!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - szeptember 13 2012 20:29:14
Kedves Zsuzsám!
Személyesen ismerve Moncsit, - ajánlottam ezt a történetemet, hiszen tudom, szereti a lovakat.
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel láttalak: Szomorúfűz
