|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
" A téma az utcán hever, no és a gyerekek is"
Esztike néni minden nap ezen a parkon sétált keresztül, amikor a városi temetőbe ment "meglátogatni" férjét, aki már öt esztendeje, hogy nincs vele. Teheti, hogy mindennap meglátogatja, hiszen már nyugdíjas, egyedül él, gyermekei élik a saját életüket, ő viszont nehezen viseli a magányt. Azért is, mert amíg tanított - ma már nyugdíjas - ott voltak neki a "gyerekei" akiket nagyon szeretett.
Sokszor elgondolkodott azokon a gyerekeken ott az utcán, a parkban akik itt töltik el az idejüket - iskola után, vagy helyett? A fene tudja, nem tudta Esztike néni sem, mert az ötévestől a tizenhat évesig minden korosztály képviseltette magát - szabadidő, vagy tanulóidő, vagy...mivégből...
Neveletlenek, szófogadatlanok, csúnyán beszélnek, de talán egy pozitívum van a külső szemlélő szemével nézve, hogy összetartanak. Igaz, hogy van egy falkavezér, aki irányít, aki összefogja ezt a kis csoportot.
Esztike néni gondolt egy nagyot, odasomfordált az egyik földön fetrengő - csak úgy játékból, brahiból, nagyzásból, kivagyiságból, vagy feltűnési vágyból kifolyólag -gyerekhez, feléje nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Tudta ő azt nagyon jól, hogy az a gyermek nem fizikai segítségre szorul, de gondolta, hátha így szellemileg is segíthet.
Esztike néni keze ott maradt a levegőben, mert a falkavezér azon nyomban ott termett mellette és egy két slukk cigaretta közben megkérdezte a tanárnőt ilyen módon.
- No mi a pálya öreglány? Mit akarsz ettől a gyerektől, hiszen még gyerek, nem látod? - mondta Esztike nénivel farkasszemet nézve, de Esztike néni nem volt ijedős, megregulázott ő már nem is egy ilyen fiatal suhancot pályafutása alatt. Állta a falkavezér tekintetét olyannyira, hogy Matyi fordította el a fejét.
- Mi a pálya, fiam? Melyik pályára gondolsz? Erre az aszfaltra itt, ahol fetreng ez a gyermek? Igazad van, ez is lehet egy pálya, mondjuk egy sportpálya, ha nem lenne ez szép, virágos, tiszta helyett egy koszos park. Szépek lehetnének a padok is, melyre most le tudnánk ülni, ha valakik össze nem firkálták volna egy csomó baromsággal. Tudod, én az öreglány - közben huncutul mosolygott Matyira - talán még meg is hívnálak a falkáddal együtt,- jaj bocsánat, nem falka, az az állatok között van, ne haragudj, csak úgy kicsúszott a számon - egy jó kis szellemi vetélkedőre, mondjuk az lenne a címe, hogy...
de nem hagyta befejezni a mondatot Matyi a falkavezér, mert azért milyen dolog az, hogy őt aki ennek a kis csoportnak a "feje", respektálják őt, felnéznek rá - persze, hogy fel, hiszen ő a legmagasabb a fiúk között a 185 centijével - és őt csak úgy "leugatja" ez az öreglány.
- Mi közöd hozzá, hogy mit csinálunk itt, ki vagy Te, az anyánk? Nekünk nincs anyánk, illetve akinek van, az tojik a gyermeke fejére, mert minden más fontosabb neki, mint a csemetéje, akinek pedig nincsenek ősei, mint például nekem, mert nem kíváncsiak rám, no én sem rájuk az tuti, nos akkor mégis csak mi a pálya öreglány? Vagy ki vagy Te, a tanárunk, a nevelőnk, a felügyelőnk, vagy ki a franc? Te is csak ennyit tudsz mondani, illetve felsegítenéd a földön fetrengő Balázst és elhúznál, mint a fecskék. No húzzál el innen, ne érdeklődjél, mi érdekel, úgyis csak egy szám lennék a statisztikádban.- mondja Matyi kissé nagyképűen, de Esztike néni jó emberismerő, észreveszi a fiú nagyképűsége mellett megbújó végtelen nagy szomorúságot. Pillanatok töredéke alatt döntött, hogy megpróbálja, megpróbálja jobb belátásra bírni először is Matyit, ha már őt megnyerte, a többi gyerekkel könnyebb dolga lesz, mert Matyira figyelnek a gyerekek - kire figyeljenek szerencsétlenek, hiszen utcagyerekek, az utcán élnek, túlnyomórészt este keverednek haza, már akinek van haza.
Esztike néni nem húz el a fenébe, Matyit ez rettenetesen meg is lepi, hiszen akit eddig ő elküldött a "másik éghajlatra", az el is kotródott.
Matyi tanácstalan volt, szíve, lelke mélyén nem volt ő rossz gyerek - ezt érezte Esztike néni a tekintetében, egész lényében -, csak rossz családba született, rosszkor, mint egy bűnöző akit "elkapnak" mert rosszkor volt rossz helyen.
De ő nem volt bűnöző, nem, még nem, vagy lehet, hogy később sem lesz, a fene tudja, hát ha Esztike nénin múlhatna a dolog, - no de miért ne múlhatna -akkor biztos, hogy ez a kis gyerekcsoport nem lép a bűnözés mezejére a falkavezérrel egyetemben.
- No figyelj Matyi,- onnan tudom a nevedet, hogy hallottam a skacoktól, hogy így szólítottak- az a rohadt nagy helyzet, az a dörgés, hogy én tudnék nektek segíteni, ha hagynátok. Mert látom, hogy ronggyá unjátok az agyatokat, pedig
tudjátok, hogy a milliónyi agysejtjeiteket milyen sok hasznos dologra tudnátok használni? Nem kellene arra pazarolni, hogy azon gondolkodjatok, hogy melyik oldalatokon fetrengjetek az aszfalton, melyik padra mit pingáljatok, hogy minél feltűnőbb, polgárpukkasztóbb legyen. Eljöttök hozzám - meghívlak benneteket, van kis takaros házam, kis kerttel, veteménnyel, virágokkal, nem nagy az egész, de ha ilyenkor ősszel segítenétek nekem az őszi munkálatokban -, én cserében bevezetnélek benneteket a tudományok rejtelmeibe. Pedagógus vagyok, a fejemben megannyi tudomány - melyet amíg élek átadhatok nektek - elmesélem nektek tantárgyanként az életet. Élvezni fogjátok, meglátjátok, hogy mennyi érdekes dolog van a világon - a fetrengésen kívül - mindazonáltal beszélgetek is veletek, mindent megvitathatunk, amíg ti elvégzitek a kert körüli fizikai munkát, én szellemileg frissítelek, tanítalak benneteket.
No gondolkodjatok rajta holnapig, holnap ugyanebben az időben találkozunk, Matyi, mivel Te vagy a vezér, beszélj a "katonáiddal", rád hallgatnak, hiszen felnéznek rád, azt látom.- és őszinte "öreglányos" bölcs mosollyal az arcán búcsút intett kis leendő "tanítványainak". Még egyszer hátra nézett és csak ennyit szólt.
- No skacok, holnapra legyen meg a pálya, hogy mi a pálya!
Lassan ballagott a temetőbe, leült a kis padra férje sírja mellé és örömkönnyeivel küszködve, mely nagy küzdelem volt, hiszen küzdelem volt visszatartani, mert hullottak a fejfára mint a záporeső.
- Kedvesem, elmondom neked, hogy mi történt ma velem... és mesélni kezdett, elmesélte a kis "falkával történt eseményt", majd jól kisírta magát, kezdett sötétedni, gondolta, ideje, hogy induljon, még egy utolsó pillantást vetett férje sírjára, mintha hallani vélte volna férje hangját, hogy "vigyázz magadra kedvesem, ne barangolj este egyedül az utcán", olyan sokszor mondta ezt neki akkor is amikor még élt. Ekkor mintha lépteket hallott volna az őszi avarban a háta mögött. Nem volt egy ijedős, de most kezdett félni. Ki a fene lehet az, hiszen eddig még soha nem tapasztalt ilyet, hogy valaki settenkedett volna a háta mögött, meggyorsította lépteit, már majdnem futásnak eredt, amikor megismerte a hangot.
- Mi a pálya öreglány? Illetve akarom mondani Esztike néni, én is tudtam ám, hogy te ki vagy, érdeklődtem felőled, mert olyan jóságos, kedves arcod van, mint a nagymamámnak volt, amíg élt, ő nevelt, rá emlékeztettél, rá akit a világon a legjobban szerettem. Tudtam, hogy minden délután ide jössz a temetőbe, mindig eléd jöttem, de halkan, csendben, hogy meg ne halld, hogy itt settenkedem utánad, mert biztos, hogy elkergettél volna, pedig én csak azért jöttem mindig, hogyha bajban lettél volna, itt legyek a nyomodban, hogy segíthessek.- mondta Matyi és
kezet csókolt Esztike néninek, a tanárnő belekarolt, mindketten könnyeikkel küzdöttek, míg végül Esztike néni törte meg a feszült csendet:
- Sírj csak fiam, sírj itt a vállamon, öntsd ki szívedet te bátor falkavezér.
Következő naptól minden délután vendégei voltak Esztike néninek, iskola után minden gyerek - az utcagyerekek - hozzá szaladtak, hozzá tértek "haza" mindenki teljesítette ígéretét, a gyerekek segítettek a ház körül, Esztike néni pedig minden tudását átadta nekik.
Mint egy boldog, kiegyensúlyozott nagy CSALÁD, mely nem volt falka többé. |
|
|
- szeptember 17 2012 19:11:59
Évikém!
Olyan optimista kis történetet hoztál össze, mint aki nem ismeri azokat a fiatalokat, akik az aszfalton nőnek fel.
Minden olyan szép és happy.
Sajnos nem így van. A bandában ténfergő utcagyerekeket ilyen módszerekkel sajnos nem lehet megváltoztatni. Én nem látom ilyen rózsaszín szemüvegen keresztül ezeknek a gyerekeknek a sorsát.
Azt hiszem már írtam is itt a Korongon, hogy a "nyóc" kerben tanított az egyik rokonom. Sokat mesél, hogy mit művelnek az ottani gyerekek, akikkel nem törődnek a szülei. Illetve törődnek, ők mutatják a "jó" példát.
Minden tiszteletem a nyugdíjas tanárnőé. Kívánom, hogy sikerüljön a vállalkozása.
Amúgy remek a novellád, amely korrajz is egyben.
Szeretettel ölellek: Marika  |
- szeptember 17 2012 20:21:19
Tudod kedves Marikám, a képzeletem szárnyal, fiktív történetnek talán "fogyasztható". Tudom, hogy a bandába verődött gyerekek élete nem ilyen egyszerű és nincs a hátuk mögött egy jóságos tanárnő aki felkarolja őket, de olyan jó lenne hinni, hogy egyszer egy ilyen optimista történet valósággá válik. Lehet, hogy én vagyok nagyon szentimentális, sőt biztos, de én annyira szeretném, hogy ez így legyen, hogy a végén - mire leírom - már el is hiszem. Tudom, hogy mire gondolsz a "nyóckerrel" kapcsolatosan, de én hiszem - naivitásom visz a sírba komolyan mondom  -, hogy nem minden kerület olyan mint a "nyóc". De végül is tök mindegy, hogy melyik kerület, felelőtlen szülők mindenhol vannak és nem is kell onnan származónak lenni.
Köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, én is drukkolok a "főszereplőmnek", de mivel én ruházom fel a tulajdonságokkal, biztos, hogy sikerülni fog neki.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- szeptember 18 2012 19:57:57
Kedves Évike!
A történet ilyenténképp alakulása is Rád vall, hiszen nem valószínű, hogy több ilyen eset is hasonló happyendes lenne!
Kicsit meg is ijedtem, amikor a tanárnőt a temetőből hazafelé menet megszólította a falkavezér.
Ha már ennyit tudtak egymásról (mert előtte érdeklődve figyelték egymást "titokban", könnyű dolga volt a tanárnőnek a falka vezérnek és a falkának a jobb útra való térítésében.
Talán nem illik ide, de még is ideírom azt a közmondást, hogy "A kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad".
A tanárnőnek lett kellő segítsége a kertben, és a fiatal emberkék csoportja pedig megtanulta egyrészt a munkát, másrészt a tanárnő által tanítottak biztosan nem engedék őket rossz útra térni ezek után.
Köszönöm, kedves Évike ezt a szép történetet is, amely igen megindító, megható és főleg tanulságos!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 18 2012 20:32:47
Zsuzsikám drága, már ugyan elköszöntem jó éjszakát kívánva a kedves klubtársaimtól, de amint "megláttalak" és főleg azt, hogy írtál hozzám visszajöttem, mert nagyon-nagyon örülök Neked (is)
Tudod, azon én is gondolkodtam, hogy valahogyan másképp kellett volna "találkozniuk" a temetőben a tanárnőnek és Matyinak, mert most így ahogy elolvasom a történetemet, azért még nem derült ki egyértelműen Matyi jelleme és akár félhetett volna is a tanárnő tőle, de mivel én úgy osztottam rá a szerepet, hogy jó emberismerő volt és nagy nagy tapasztalattal rendelkezett, tudta, érezte, hogy nem kell félnie Matyitól, hiszen érezte, hogy egy félresiklott élet van mögötte, és rettenetesen érzékeny a lelkivilága és azzal palástolta, hogy úgy viselkedett, ahogy. (nagyképűen, először lekezelően,)de a tanárnő átlátott rajta, tudta, hogy ez csak a máz, ami alatta van az az igazi én.
Drága Zsuzsikám nagyon örülök véleményednek és végül is jól tetted, hogy leírtad a közmondást, mert így igaz. A tanárnő is jól járt, a gyerekek is, hiszen fizikailag is elfáradtak, ugyanakkor szellemi táplálékot is kaptak bőségesen a tanárnőtől. Milyen szép is lenne, ha minden félresiklott gyermeki élet így rendeződne.
Megmondom Neked őszintén kedves Zsuzsika, hogy onnantól kezdve, amikor azt írom, hogy "beszél a halott férjéhez és sír, záporoznak a könnyei, egészen addig amíg Matyi is belé karol és zokog a tanárnő vállán - én is sírva írtam a sorokat, néha alig láttam a billentyűket, mert könnyes lett a szemüvegem -.
Nagyon szeretem az ilyen megható történeteket is, mert végül is ez is én vagyok, no meg Tündi, őt ki ne hagyjam, mert most is itt sasol a vállamon és figyeli, hogy mit írok Neked!
Zsuzsikám köszönöm szépen figyelmedet, és rettenetesen örülök annak, hogy ez a történetem is megütötte a saját magam által állított mércét, mely ebből a gyönyörű hozzászólásodból kiderült.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 20 2012 11:34:48
Kedves Évike!
Nagyon szép a történeted. Eszembe juttatta a könyvtárosi éveimet, a "nehéz" gyerekekkel töltött óráimat. Hogy milyen keménynek mutatkoztak, azután szépen egymáshoz viszonyultunk. A kedves szavak, a beszélgetések sok mindent átalakítottak.
Gratulálok - szeretettel olvastalak ma is. Szeretettel ölellek: Szfűz |
- szeptember 20 2012 12:34:53
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és mindig szeretettel várlak kedves, értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 21 2012 10:58:37
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok!
Szeretettel üdvözlök Mindenkit!
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
