|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 MM
"Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja mit akar"
Béla egyetlen igaz barátja Géza gyakran meglátogatta Bélát otthonukban ha sakkozni támadt kedve, mert Bélával nagyon jól megértették egymást, tudtak beszélgetni mindenről, világnézetük azonos volt, értékrendjük úgy szintén, mindketten szerény, kedves, tisztességes fiatalemberek voltak.
Ilike nagyon jól beilleszkedett a családba, jutott ideje mindenre, ő vezette a háztartást is, mosott, főzött, takarított - de ezekbe a munkálatokba besegített Béla is, hiszen látta, hogy szükség van a segítségére, hiszen édesanyja ápolása gondozása nagy felelősséggel járt Ilike számára és bizony estefelé már nagyon fáradt volt. Mivel az éjszakákat is ott töltötte, délutánonként megtehette, hogy egy-két órára lepihent, addig Béla vigyázott az anyjára. Egy ilyen délutánon anyja ágyánál ült Béla és beszélgettek.
- Kisfiam, én nagyon megszerettem ezt a kislányt, olyan mintha a lányom lenne, olyan nagy szeretettel és odaadással gondoskodik rólam, hogy úgy érzem, hogy javulás tapasztalható nálam, habár az orvosok nem biztatnak javulással, de én érzem, jobb a hangulatom, jobb a közérzetem, jól érzem magam.- mondta Emma néni mosolyogva.
- Drága anyukám ennek végtelenül örülök, végtelenül örülök annak, hogy mosolyogni látlak és nincsenek fájdalmaid. Örülök annak is, hogy Ilikével ilyen jól összebarátkoztatok, mert én is úgy gondolom, hogy Ilike egy nagyon csodálatos kislány. - mondta Béla, közben anyja rögtön észrevette a fia tekintetén, hogy bizony szerelmes az ő "kicsi fia".
- Bécikém, kisfiam te szerelmes vagy! Ne is tagadd, az anyád soha nem téved a fiával kapcsolatban, egy anya érti gyermeke minden rezdülését.- mondta ismét mosolyogva.
- Igen anyukám, szeretem, tiszta szívemből szeretem és azon gondolkodom, hogy egy-két év múlva feleségül is fogom kérni. Te is 16 éves voltál amikor apu elvett feleségül, azt mondtátok és nagyon szerelmesek voltatok és talán még most is azok vagytok. - mondta sovány kis kezét simogatva Béla.
- Tudod mit, kisfiam, vedd csak el, ha szereted vedd csak el, lehet, hogy én már akkor nem fogok élni, de a mennyekből figyelni foglak benneteket és mindennap küldök egy mosolyt nektek. Örülni fog a lelkem ott az angyalok között, mert tudom, hogy apád is "jó kezekben lesz, gondoskodó kezekben" addig, amíg majd újra rá is rátalál a szerelem, mert rá kell, hogy találjon, nem élhet örökösen az emlékei árnyékában.- mondta Emma néni és két forró könnycseppet törölt le sápadt arcáról. Közben el is fáradt, egy pár pillanat alatt elaludt - hatottak a gyógyszerek - de valami gyönyörű mosoly telepedett orcájára, melytől Béla könnyei eredtek meg.
Minden délután volt egy kis idő arra is, hogy Ilike tanuljon, mert Béla elhatározta, hogy tanítja, mintha gimnáziumban lenne, csak mint magántanuló. Ebbe a munkába besegített az édesapja is ki nagy-nagy szeretettel adta át tudományát Ilikének. Jó tanuló volt, gyorsan tanult, szorgalma is kitűnő volt.
Teltek a hónapok, sőt hamar elszaladt egy év, Ilike 15. születésnapjára készülődtek. Hivatalos volt Géza is - hiszen ki ha más nem, hiszen ő a családhoz tartozott, mint Béla legjobb legigazabb barátja. Géza nem akart elmenni, de gondolta, hogy nem teheti meg, mert barátját ezzel vérig sértené. Nem akart elmenni, mert szenvedett. A szó szoros értelmében szenvedett, hiszen beleszeretett a lányba olyannyira, hogy minden egyes perc a lány látványa nélkül is rettenetesen fájdalmas volt. De tudta nagyon jól, hogy ezt nem szabad, nem szabad ezt diktálta folyton az esze, de a szívének nem tudott parancsolni.
Nem is volt sokáig a szülinapi bulin, arra hivatkozott, hogy dolga van, mely halaszthatatlan és elköszönt a barátjától.
Géza már egy éve külön utakon is járt, amiről nem beszélt barátjának, hozzá csapódott ahhoz a társasághoz, melyek a kaszinókban ütötték agyon az időt. Rászokott az italra is, ekkor egy kicsit jobban érezte magát, el tudta felejteni Ilikét. No igen, de csak ideig óráig, másnap újra szenvedett, még többet ivott, végül nem tudott meglenni az alkohol nélkül.
Közben Emma néni állapota rosszabbodott, szinte napjai voltak hátra életéből. Ekkor magához hívta mindhármójukat - Ilikét, Bélát, a férjét - és mosolyogva mondta nekik:
- Kedveseim, érzem, hogy nemsokára eltávozom tőletek, de ne keseregjetek, halljátok "végrendeletemet".
Ilike, Béla minél hamarabb kössétek össze az életeteket, legyetek nagyon boldogok, tudom, látom, hogy nagyon szeretitek egymást. Kedvesem, te pedig ne sírdogálj sokáig utánam, azt szeretném, ha minél hamarabb találnál magadnak egy társat, akivel boldog leszel! Ne szólj közbe, mert látom, hogy szólni akartál, ezt én így akarom! - mondta Emma néni most már elcsukló hangon. Fájdalmas mosoly jelent meg az arcán, még egyszer felnézett szeretteire és örökre lecsukódott a szeme.
A kis családja zokogva borult az ágyára, hárman egymást átkarolva zokogtak egymás vállán.
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, Géza támolygott be rajta, részeg vigyorral a tekintetén, de egy pillanatra kijózanodott, amikor meglátta a könnyes arcokat és meglátta Emma néni hófehér arcát. Zokogni kezdett és lassan, nagyon halkan indult kifelé az ajtón, természetesen első útja a szemközti kis kocsmába vezetett.
Szörnyű hangulatban volt, de elénekelte utoljára a hangulatára jellemző dalt, melybe egész szívét adta, így búcsúzott "szerelmétől Ilikétől":
"Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja mit akar". Neki már nem jut csak zivatar, őt nem várja otthon senki, soha nem lesz többé szerelmes, egyetlen igaz szerelmét a SORS Bélának szánta.
Elénekelte még vagy százszor és zokogott.
A temetés után lassan de nagyon lassan visszazökkentek a hétköznapokba, de Ilike érezte, hogy - igaz, hogy nincs többé szükség az ő munkájára, hiszen szeretett Emma nénije eltávozott örökre, nincs kit ápolnia többé - maradnia kell, mert Béla és apukája lelke még hosszú ideig ápolásra fog szorulni. De miközben ezek a gondolatok forogtak Ilike fejében, haza érkezett Béla a gimnáziumból, átkarolta szerelmét és egy kis ékszeres dobozt nyújtott át neki. Két darab jegygyűrű volt benne, Béla letérdelt szerelme elé és fátyolos, szeretettel teli
hangon megszólalt:
- Szerelmem légy a feleségem, szükségem van Rád, nem tudok nálad nélkül élni.
Ilike forrón szájon csókolta Bélát és nagy-nagy szeretetben, boldogságban élték gyönyörű életüket. |
|
|
- September 20 2012 15:11:10
Később jövök!  |
- September 20 2012 15:21:31
Kedves Évike!
Nagyon szép történetet írtál meg. Ilyenkor az ember egyik szeme sír, a másik meg nevet. Hiszen hiába volt tehetős Béla és szülei, a betegség sajnos, nem válogat! És a szegény, sokgyermekes családban sem volt meg a boldogság, hiszen ott a feleség és gyermekei veszítették el a férjet, az apát.
A jószerencsének köszönhető, hogy Béla és Ilike véletlenül egymásba botlottak és egymásba szerettek!
Bár csak mindig minden jól végződne, de ez nagyon ritka dolog!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- September 20 2012 16:25:44
Kedves Évikém!
Kicsit meglepett, hogy Bála barátja Géza is szerelmes lett Ilikében.
Az édesanya áldását adta még halála előtt gyermeke házasságára.
Így minden nagyon szépen végződött, remélhetőleg Géza is talál majd magához való lányt és leszokok a piáról.
Szép kis rózsaszín történetet írtál.
Nagyon tetszett!
Nagymamának voltak ilyen folytatásos regényei amik anno a harmincas évek ÚJ_IDŐK újság mellékleteiben jelentek meg. Már nagyon sárga lapjai voltak de én lopva olvasgattam..A gazdag fiú feleségül veszi a szép szegény lányt. Kicsit fiatalok voltak a hőseid a házassághoz, de ez nem akadálya a sírig tartó szerelemnek.
Ölellek: Marika |
- September 20 2012 16:50:38
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet - mely sokat jelent nekem, tudod már írtam egy párszor - igen, talán kiegészíteném még azzal a közhellyel, hogy a pénz nem boldogít, vagy egészséget nem lehet pénzért venni, de nem árt ha van egy kis pénze az embernek.
Ugyan a pénz hatalom, de azzal élni kell és nem visszaélni. Úgy gondolom, hogy főszereplőm Béla igazán megfelelt ennek a kritériumnak, Ilike szegény volt - de ha nem Bélával hozza össze a szerencséje - ő egy ugyanolyan szegény emberrel is boldog lett volna ha szerelmes lett volna belé. Igen a férjem is ezt mondta, hogy nagyon ritka dolog ha az életben így végződik egy "élet".
No persze tudom én ezt, de mivel a képzeletem szárnyal, képtelen vagyok nem a pozitív dolgokra koncentrálni és csak azokat megírni olyan varisan.
Köszönöm, hogy véleményeztél és olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- September 20 2012 17:05:15
Marikám kedves, engem is meglepett, hogy Géza beleszeretett Ilikébe, először nem akartam ezt bele venni, de végül is úgy döntöttem- illetve Tündi -, hogy miért ne? Hiszen mennyi ilyen dolog van az életben, de Géza tisztességes volt, hű maradt a barátságukhoz Bélával - no nem hiszem, hogy el tudta volna csábítani Ilikét, de az már egy harmadik rész lett volna, de azt meg nem akarom, mert úgy gondolom, hogy egy kissé sziruposra sikeredett ez a novella - nem vagyok teljes mértékben megelégedve magammal, úgy hogy most egy kicsit levertem az általam állított mércét úgy érzem- , de be tudom a túlságos szentimentalizmusomnak. Illetve ráfogom Tündire, hogy ő a hibás! Ő még bírja a kritikát, elviseli, de csak tőlem!
Igen, igazad van, ez egy halvány rózsaszín történet, még a kis illatos rózsát is látom a lapokra nyomtatva - lánykoromban voltak olyan borítékok és levélpapírok, imádtam őket -mely itt most csak azért nem látszik, mert géppel írtam!
Azt mondod barátnőm, hogy fiatalok voltak a házassághoz? Relatív. Én meg amondó vagyok, ha két ember szereti egymást tiszta szívből, tök mindegy, hogy hány évesek, az egyik legjobb barátnőm első gyermekét 16 éves korában szülte, (én 18) fiatalon lettünk nagymamák! Ez is egy szempont!
Fiatalon lettünk nagymamák, hogy amit a SORS ránk mért - azt, hogy gondozni, ápolni kell szüleinket, akik viszont már majdnem csecsemők, no jó még csak bölcsödés, csak azzal a különbséggel, hogy ők már csak visszafelé fejlődnek. Ez is egy sors!
Drága Marikám köszönöm szépen értékes, kedves véleményedet és én is várom az ígért prózádat az alternatíváról.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- September 22 2012 18:45:43
Kedves Évike!
A sors írja a történeteit - a valóságban is.
Nagyon megható, szép a történet. Szeretettel olvastalak most is.
Gratulálok! Szeretettel ölellek: Szfűz |
- September 22 2012 22:44:40
Kedves Margitkám!
Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet. Mindig nagyon örülök Neked.
Szeretettel: Évi. |
- September 26 2012 08:43:53
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok és remélem, hogy tudok még olyan kis semmiségeket, szösszeneteket írni, amely miatt nem lesz hiábavaló megnyitnotok a számlálót.
Szeretettel gondolok Rátok!
Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
