|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kivételesen nem fikció, természetesen egészségügyi ellátás valahol Európában...
 M
Roppant mérges vagyok Tündire, sorra szegi meg a szabályokat, a mi kettőnk szabályát, hogy az engedélyem nélkül ne kóvályogjon el sehová, de amint látom, megint nincs sehol. Most újból módosíthatom a szabályokat- legyen mit megszegnie ismételten -, de most keményebben lépek fel ellene azt hiszem, hogy a retorzió sem fog elmaradni, csak egyszer kerüljön elő valahonnan..
Azért is mérges vagyok rá nagyon, mert most kénytelen vagyok nélküle megírnom e szösszenetet, de nem baj, próbálkozom, fog ez menni egyedül is, mert most olyan témát szedtem fel az utcáról, hogy nem kell hozzá különösebben nagy fantázia...
Történt egyszer valahol Európában, hogy az öreg nénit kórházba kellett szállítani gipszlevételre - 88 éves, három hónapja fekvő gipszében várja a combcsontja összeforrását, de ezidáig még nem sikerült. Visszarendelve annak módja szerint az intézménybe az operáló orvos színei elé kontroll vizsgálatra, illetve hátha gipszlevételre is...
Mentő megrendelve, 8-1o-ig (délelőtt!) kellene beérkezni. Mentő sehol! 11.oo óra körül megjelenik a mentőszolgálat személyzete, az ápoló - hogy van-e ilyen szakképesítése a fene tudja, de biztos van, mert nagyon okos - csak úgy sandán rápillantva az idős nénire közli, hogy sajnos nem szállíthatjuk, hiszen fekve kellene, az egyetlen ágy pedig már foglalt. Értetlenül néz rá a beteg hozzátartozója, de hiszen a doktor úr úgy kérte a mentőt, hogy fekve kell szállítani a beteget.
- Nem tudjuk beszállítani most a kórházba, vagy visszajövünk érte délután - hiszen délelőtt kellett volna megjelenni időpontra a műtétet végző orvosnál -, vagy holnap, - mondja az okos szakképzett ápoló, döntsön, mikor jöjjünk. Tudja mit, ne döntsön, én döntök, holnap jövünk ugyanebben az időben és punktum!
Simán felülbírálta az orvos véleményét, hiszen mit neki, ő mégiscsak egy ápoló, mentőápoló, tudja talán, hogy mennyire fontos egy szállítás.
Holnap, igen már holnap van, a mentő megint nincs sehol! Nem hogy délelőtt 11-kor ahogy igérte - nem, délután 16.oo-ig sincs sehol. Elérni telefonon nem lehet, mert a vonal rossz, a kollégák dolgoznak, hogy meg tudják-e javítani még ebben az évszázadban az rejtély, különben is, mi a francnak a telefon, Bell is feltalálhatott volna a telefon helyett mást, mi francnak kellett neki ez a flanc! Feltalálhatott volna helyette egy okos, intelligens mentőápolót, vagy egy jól működő egészségügyi szervezetet, vagy tök mindegy, hogy mit, miért pontosan a telefonnal kellett neki bíbelődni?
A hozzátartozó már sík ideg, kéri a beutaló orvos segítségét, hiszen a két napja megrendelt mentőautó lehet, hogy valamelyik másik európai országban bolyong - úgy mint most Tündi, de úgy nyakon vágom ha haza érkezik, hogy arról koldul. Arról, arról az utcakőről ahonnan én most ezeket a morzsákat szedegetem egyedül.
Szóval ott tartottam, hogy egészségügyi ellátás valahol Európában. Az jó, hát hogyne, különben is ez az okos mentőápoló amikor ránézett az idős nénire, azt sugallta a tekintete, hogy ráér az öreglány, tök mindegy, három hónap után már egy két nap vagy három, vagy hét még, hogy rajta lesz a gipsz a lábán, ugyan kit érdekel, öreg már, mit akar még? Még, hogy időben lekerüljön a lábáról a gipsz. Hol él ez a nyanya? Talán Európában? Különben is az operáló orvos csak ne döntsön úgy, hogy visszarendeli kontrollra a beteget, mert azt én döntöm el, hogy van-e szabad ágy a mentőben van nincs! Pontosan most nincs, de majd lesz. Engem aztán az sem érdekel, hogy a doki ággyal együtt kérte a mentőautót, hiszen én az ápoló felülbírálhatok minden orvos döntését. Miért ne, meg van hozzá a szakképesítésem, ugyan már az orvos egyetemet végzett, na és akkor mi van? Akkor is én vagyok a mentőápoló, én döntök! Harmadik nap reggelén megjelenik a mentő, na végre, van szabad ágy is, talán talán ma összejön a mutatvány.
Mentőápoló - ugyanaz a személy mint a tegnapelőtti - rá néz az öreg nénire, majd a hozzátartozóra:
- No mi van, mégsem vették le a gipszet? - ilyen intelligensen, gondolom a hozzátartozónak kinyílt a bicska a zsebében, pedig alapvetően nyugodt, szelíd természetű- kérdezi az ápoló szenvtelenül, érzelemmentesen.
- De hiszen Ön ígérte, hogy tegnap visszajönnek.- mondja a hozzátartozó szikrákat szóró szemmel.
- Ja, kérem, most már emlékszem, igen, tegnap sem volt üres ágy a mentőautóban, de most van, most vagy soha, visszük az idős nénit! -és szépen, lassan, komótosan ráteszik a nénit a kerekes székre, még lassabban leballagnak a harmadik emeletről - mert a liftbe nem fér be az a fránya gipsz, már majd nem, hogy tanakodnak azon, hogyan lehetne behajlítani, hogyan lehetne a gipsz merevségét megszüntetni, csak hogy ne kelljen cipekedni, de mivel a gipszelő orvos jól végezte a munkáját, nem sikerül nekik térdben behajlítani a gipszet, úgy hogy marad a lépcső. Talán majd hazafelé - úgy éjfél körül - könnyebb lesz ha leveszik a gipszet.
Eddig jutok a történetemben, már felszedtem az utolsó morzsát is az utcáról, amikor hallom Tündi lépteit. No most kapsz az anyád úristenit, gondolom magamban, de amikor meglátom az ábrázatát, megsajnálom. Vállán a katonai szimatszatyor, tele pakolva valamivel, kíváncsian nézek rá.
- Kedvesem, nem kell többé idegeskednie senkinek - már mint aki gipszlevételre várakozik - mert itt van ez a speciális elektromos gipszvágó olló, persze, most vettem, no mit gondolsz hol voltam, hát az orvosi készülékeket árusító boltban, megoldjuk, mindent megoldunk szakszerűen.- mondja Tündi és büszkén néz a gipszvágó ollóra.
- Tündikém, te nem vagy szakember, nem vagy orvos, nem tudod eldönteni, hogy mi a pálya, nem értesz hozzá, ebbe én nem megyek bele, de téged sem engedlek, hogy baromságokat csinálj!- mondom Tündinek ellentmondást nem
tűrő hangon, de rohadtul nem érdekli, hogy mit pofázok neki. Szemtelenül rám néz és megkérdezi:
- Mondd csak kedvesem, a mentőápoló értette a szakmáját? Na ugye, hogy ugye! Annyit én is értek egy gipsz eltávolításához, mint ő az ő szakmájához.
Erre a mondatára nem tudtam mit válaszolni, mert igazat kellett neki adnom itt valahol, valamelyik európai országban. |
|
|
- szeptember 22 2012 09:08:58
A téma az utcán hever, az egészségügyből került ki. Nem is kell szedegetni, mert a problémába lépten- nyomon belebotlik az ember.
Most már csak drukkolok, hogy a gipsz alatt szépen gyógyult lábat találjon az orvos. A mentősök sokszor nincsenek a szakma csúcsán. Az egyik unokahúgom négy évet dolgozott mentőápolóként, sokat mesélt. Amúgy a nagyobbik lányom Canadában az egészségügyben egész más tapasztalatokról számolt be. Ha ott tudnak rendesen dolgozni itt miért nem, pedig még borravalót is kapnak.
Tetszett az írásod, gördülékeny és látod Tündi nélkül is megy ez Neked!
Gratulálok Évikém!
Ölellek: Marika |
- szeptember 22 2012 12:20:50
Helyesbítek az öcsém lánya Évike unokahúgom mentőorvos volt, most aneszteziológus és kiment Angliába, mert itt nem tudott megélni az orvosi keresetéből. Ez a másik probléma az egészségügyben.
Anyukád még gipszben van? Mert írod ez valós történet.
M. |
- szeptember 22 2012 16:09:22
Kedves Marikám!
Ez az igaz történet hellyel-közzel, némi fantáziával és némi túlzással, no nem sokkal a mi történetünk. Igen, levették anyunak a gipszet 3 hónap után, de még ilyen tortúrát nem éltünk át, no de túl vagyunk rajta én úgy gondolom, hogy nem egyedi eset a miénk, sajnos.
Nekem is volt egy rokonom aki mentőben szakápoló volt, de abban az időben először még orvos is volt az ápoló mellett. Kb. 3o évvel ezelőtt. Nagyon sokat tanult az orvostól, szinte egy idő után ugyanolyan szakszerűen látta el a sérültet, vagy tudta, hogy milyen esetben mi a teendő, olyannyira, hogy egy idő után nem kellett mellé orvos ha sürgős esetben hívták a mentőt, mert egyedül is fel tudta mérni a helyzetet, tudta, hogy mit kell tennie.
Később ő lett a mentőállomás vezetője.
Én úgy gondolom, hogy mindenki tudna egy-egy sztorit írni az egészségügyben történt megpróbáltatásairól, azért írtam meg ezt az igaz történetet - mert egyébként fantáziálok inkább, de abban is felfedezhető az igazság -, mert a kis bicskám kinyílt a zsebemben, de mondtam már Tündinek, hogy rakja el a fenébe úgy, hogy ne is tudjam, hogy hol van. Nos, hibát, hibára halmoz mostanában ezt most nálam felejtette. De megbocsájtottam neki, mert a jó szándék vezérelte a Orvosi műszerek boltjában tett látogatásából kifolyólag. No ma vihette vissza a"szerszámokat", mert azért hülyeséget nem engedek neki csinálni, mindenki maradjon csak meg a saját tanult mesterségénél, ne akarjon "CSODÁT" tenni!!!
Mivel úgy ítélted meg, hogy Tündi nélkül is megy ez nekem, most egy hétig szobafogságra "ítéltem", mert haragszom rá egy kicsit.
Én ezt nem tudom drága barátnőm, hogy Kanadában, - talán azért mert Észak-Amerikában van? Tudod, más a levegő, hát hogyne, na ne mondd, hogy az nem számít az egészségügyben, hiszen jó a levegő, tüdőbetegek számára egyenesen kiváló - miért más a helyzet Az, hogy Angliában miért más a helyzet arra sem tudom az egyértelmű választ, csak sejtésem van lehet, hogy azért mert más kontinens mint Észak-Amerika, no mindegy, ez a történet valahol Európában megtörtént eset, elmondhatjuk, leírhatjuk, még a mákos kalácsból - már akinek fussa rája -is törhetünk.
Marikám köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél, elmondtad, hogy más kontinensen mi a helyzet.
Szeretettel ölellek: Évi.
Ui.: Egyelőre én eldugtam a túlélő felszerelésünkből a kis bicskát, mert nem szeretem ha nálam van, tök mindegy, hogy én dugtam el magam elől, úgyis elfelejtem, hogy hová.
Az igaz történetek írását be is fejeztem, mert csak ideges leszek tőle és akkor én is mehetek kezelésekre, de Észak-Amerika messze van.  |
- szeptember 22 2012 16:18:47
Kedves Évike!
Mindennek ellenére én úgy tudom, hogy a mentőtiszteknek (mentőápolóknak) is kell főiskolát végezniük, hiszen az PTE Egészségtudományi Karán belül - ha nem is Kaposváron - de úgy tudom Pécsen és Szombathelyen van az egészségtudományi karon belül mentőtiszti szak, és ha azt elvégzik, diplomát kell szerezniük: Jelenleg meg már nem kapják meg a diplomát, ha csak az alapszakot (BSc), hanem el kell végezniük automatikusan az MSc (master) szakot is, s csak akkor kapnak diplomát a kezükbe. Nem tudom, hogy a történetbeli mentőápolót "honnan szalasztották", mert szerintem sem állt a "helyzet magaslatán", lehet, hogy csak egy lóti-futi betegszállító volt, akik néha többre tartják tudományukat az orvosokénál.
Attól még, hogy valakit nem fizetnek meg jól, nem szabad elfelekdkeznie arról, hogy Ő is ember, és Ő is lehet egyszer beteg!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 22 2012 17:54:07
Kedves Zsuzsika!
Igen, én is úgy tudom, hogy a mentőtisztnek főiskolai végzettség szükségeltetik, a mentőápolónak középfokú - gondolom szakirányú -, lehet, hogy a betegszállítónak pedig tanfolyam. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel egyetemi végzettséggel, diplomával rendelkezik egy orvos, ne akarjon már egy betegszállító "orvost" játszani a laikusok előtt.
Egyébként az elmúlt 3 évben elég sokszor igénybe kellett vennünk a Mentőszolgálatot is és a betegszállítókat is, de soha semmi probléma nem volt, egyedül ez az ominózus eset, hogy egy gipszlevételre - melyet az operáló orvos rendelt el, ő határozta meg az időpontot, hogy mikor kell menni - három napot kellett várni. Én elhiszem, hogy mindenki túlterhelt, az egészségügy egyébként sem egy jól fizető szakterület, sok a beteg, türelmetlenek az emberek, frusztráltak és főleg nem egyformák.
De ez a betegszállító el akarta hitetni a laikusokkal, hogy ő többet tud az orvosoknál. Túl vagyunk rajta, bicska "száműzve", lényeg, hogy a probléma megoldódott.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél.
Mindig szeretettel várlak.
Évi. |
- szeptember 22 2012 19:29:47
Kedves Évike!
Nem túlzással - ez a valós - magyar állapot. Bár nem panaszkodhatom - évtizedekkel ezelőtt, heti rendszerességgel mentőztem. Talán kegyes volt hozzám a sors, de mindig igazán kedves, rendes mentősök szállítottak. Az is igaz, előfordult - ott felejtettek az ambulancián és éjjel értem a 25 km-re lévő otthonomba. Olyan is volt, hogy 10 óra helyett reggel 7 után megérkeztek és a fürdőszobából ráncigáltak ki. Persze, olyan széken ültem, amit ha leállítottak valahol, meg nem tudtam mozdulni vele. És kit érdekelt az, hogy hogyan bírom amit bírni kellett. Gratulálok - komoly témát választottál. Szeretettel ölellek: Szfűz |
- szeptember 22 2012 22:59:12
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és köszönöm a gratulációt.
Évtizedekkel ezelőtt apukámmal "mentőztem", én sem panaszkodhattam rájuk, bár egyszer majdnem elejtették amikor tették be a mentőautóba, de sikerült stabilizálni az állapotot. No ezen eset után mindig nagyon félt, amire a mentő hozzánk érkezett, dupla adag nyugtatót kellett neki adnom, mert szabályszerűen szakadt róla a víz addig, amíg be nem tették az autóba. De aztán lassacskán megnyugodott. Az biztos, hogy akkor ha azt ígérték, hogy mondjuk o8.oo.-ra ott lesznek érte, az úgy is volt. Nekem sem volt eddig rossz tapasztalatom, pedig anyukámat is kellett már szállítani nagyon sokszor Budapest különböző kórházaiba, de ez most így alakult. Tulajdonképpen én elhiszem, hogy sok a beteg, sokfelé kell figyelniük, nincsenek megfizetve sem, nyilván nem mindenki egyformán rátermett erre a feladatra, nem haragszom én rá, csak próbáld megmagyarázni egy 88 éves embernek aki már szellemileg 75 %-ban le van épülve, hogy egyik nap sem viszik, másik nap sem, no nem könnyű feladat.
Egyébként a haza felé vezető út is ilyen körülményes volt, csupán csak 9 órát kellett várnia az ambulancián - este 22.oo. órára már otthon is volt. No de már végre vége!
Margitkám el tudom képzelni, hogy neked is milyen rossz lehetett, hiszen aki nem tud közlekedni egyedül, de még nem is kerekes székbe teszik - mint ahogy téged sem - az valami iszonyat lehet.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- október 03 2012 20:15:01
Kedves Vendégeim!
Ezt most már komolyan mondom, nem hiszem el! Elromlott a számláló? Nem létezik, hogy ennyire meghaladtam a 4oo-as határt.
Mindenesetre nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan olvastok, mely nagy-nagy öröm a számomra.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
