„Emlékszel? Május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben,
azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem”
(Antalfy István)
Szeptember vége – de minderre csak a víz felől fújó friss szél emlékeztet. Ragyogó kékségű a horizont. Arany sugárszálakat lövell a Nap, a vízen ezer szilánkra törve. Gyönyörű látvány. A naplemente bíborra festette a felhőfoszlányokat és az égboltot. Ezután rövid időn belül leszállt az este. Csillaglámpások gyúltak a Tejúton, a víztükör visszatükrözte sziporkázó fényüket. Duruzsoltak az esti neszek, csak az ő belső világa vált oly csendessé. Úgy érezte, megszakad a szíve a fájdalomtól. Mégis el kellett jönnie. Emlékezni és Kedvesét köszönteni születésnapján.
A klubhajó esti fényekben ragyogott. A vízi sport szerelmeseinek szállás és étteremként működő (lélek)hajót a part menti hullámok ringatták. Ablakai a vízre néztek. Lágy zene szárnyalt az éterben. A máskor oly kedves dallamok szívét erős bilincsbe szorították. Most nem is a szórakozásra gondolt.
Fáradt léptekkel ballagott szobájába és az ablakon át a vizet nézve – szomorúan, könnyes szemmel emlékezett. Az éjszakában távolról hallotta a csobbanásokat. Időnként szárnycsapások surrogtak a víz felett. Gondolataiban újra élte azokat az estéket, amikor szívét megérintette a csoda – amikor megismerkedtek.
Május volt. Béci péntek délután érkezett meg a hétvégi programra. Elfoglalta szobáját, kicsomagolta holmiját és kiment a partra. Végigjárta a kedves, ismerős helyeit, hiszen már harmadik éve visszatérően részt vett ezeken a vízi hétvégeken.
Azután a vacsorához készülve – ment az étterembe, ahol már kellemes zene szólt. Pincérek siettek a vendégek kiszolgálására.
Az egyik asztalnál fiatal nő ült – egyedül. Odament hozzá és megkérdezte, csatlakozhat e.
A vacsora kellemesen telt. Udvarias beszélgetést folytattak, majd táncoltak is az andalító melódiákra.
Éjfél után tért szobájába, kissé fáradtan, hiszen régen elkezdődött a napja. Pillanatok alatt mély, egészséges álomba merült.
Másnap csodálatos reggelre ébredtek. A reggeli után ismertették a napi programot, amelyben a vendégek nekik tetszően vehettek részt. Evezés, úszás, napozás, csónaktúra is szerepelt a programban, de többen kirándultak a környéken. Az egész napot Ilkával töltötte - nagyon kellemesen. Késő délután értek vissza a hajóhoz, bizony, kissé fáradtan.
Rövid pihenés után az étteremben találkoztak – a vacsorához és az esti programhoz készülve. A partszakaszon tábortűz fénye lobbant. Párok kéz a kézben üldögéltek, italt vagy kávét kortyolgattak. Beszélgettek, meséltek, nevetgéltek., és a zene andalító, lágy ritmusára ringtak. A fény sejtelmesen vibrált az arcokon. A vörösen izzó fények szemükben aranylóan táncoltak. Az izzó fahasábok pislákoló lánggal hamvadtak el, amikor ők is kéz a kézben sétára indultak a parton. Nyugalom, békesség töltötte el őket. Teljesen belefeledkeztek a hullámzó, ragyogó fényű víz látványába, amelyben visszatükröződtek a csillagok. Selymes szellő simogatta arcukat. A felhőfoszlányok közül az ezüst Hold mosolyogva kacsintott a szerelmesekre. Az égbolt sötétbársony lepelként borult föléjük. Föld és ég összeölelkezett, ahogy átölelték egymást és talán ennek a hangulatnak tudhatóan - első csókuk megtörtént.
A hétvégi weekend vasárnap délelőtt véget ért. Béci számára nem indult fényesen a nap. Fáradt volt és a tegnapi csodálatos este után bizony zaklatottan telt az éjszakája. Érzésviharok törtek rá. A férfi elvált volt. Szerelmi csalódása után nehezen talált magára. Mindig is problémát okozott túl romantikus lelke.
A lánnyal még egyet eveztek és elbúcsúztak egymástól. Kora este ért haza kis lakásába.
A hétfővel elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Az idő úgy rohant. Mindez már másfél éve történt. Ismeretségük romantikus kapcsolattá, szerelemmé mélyült. Minden szabadidejüket együtt töltötték. Ezeken a programokon is együtt vettek részt, hiszen mindkettőjüknek a víz, a napfény volt a szerelme. Ilka 26-ik születésnapját is itt ünnepelték tavaly szeptemberben. Kedvenc virágaival – 26 szál aranysárga rózsával lepte őt meg.
Csodálatos volt ez a másfél év, amit együtt töltöttek el. Már a jövőjüket tervezgették – a közös jövőt. A férfinek márciusban volt a születésnapja. Meglepetésként – eljegyzési gyűrűket vett. Azon a szombaton a lányt várta – ünnepi vacsorával.
Ilka vidékről autózott haza, hogy Kedvesével töltse ezt a hétvégét is. Születésnapi ajándékot vásárolt és arra gondolt, milyen kellemesen fogják eltölteni az időt. Szerelmes volt. A férfi pillanatonként lopta magát a szívébe.
A férfi nyugtalan volt. Hogy miért? – nem tudta magának megmagyarázni. A Tv-ben pörgő mozgalmas filmre sem tudott igazán figyelni. Gondolataiból a telefon rikoltozása riasztotta fel. Fel sem fogta a szavak értelmét, amit a telefon másik végén lévő férfihang mondott.
„Egy kamion ... azonnal meghalt ...”
Az eltelt hónapokat zavarosan élte meg. Másfél éve! Akkor ismerkedtek meg - tavaly májusban.
... És most újra itt van! Elhozta kedvenc virágait, az ő szerető sárga rózsáit – Szerelmének!
Magához ölelte a 27 szál aranyló, sárga rózsát – kilépett szobájából, a hajóról és elsétált a parton oda, ahol az első csók történt.
Beledobta az aranyló, sárga rózsákat a vízbe. A feltámadó, szeptemberi, esti szélben, a hullámok hátán elindultak a szerelem-rózsák az emlékezés útján. Könnyes szemmel nézte amint viszi a víz boldogságát, a csobbanások első csókjuk emlékét őrizve.
„A szomorúság olyan fal, amely elválaszt két kertet”
/Kahlil Gibran/
Az ő közös kertjükben már csak az emlékezés virágai úsznak a hullámokon.
gyongyszem555 - szeptember 22 2012 15:30:46
Gyönyörű szerelmi történetet írtál kedves Gitka, sajnos vannak az életben ilyen "bejezetlen" szerelmek, amikor a SORS közbeszól.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi.
szomorufuz - szeptember 22 2012 16:02:04
Kedves Évike!
A történet szomorú, de az élet írta valóság.
Köszönöm olvasásodat. Szeretettel ölellek: Szfűz
Végtelenül szomorú történet, amelyet igen szép megfogalmazásban olvashattam Tőled!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - szeptember 22 2012 17:51:54
Kedves Zsuzsám!
Köszönöm, hogy velem tartottál. Szeretettel - Szomorúfűz
gyongyszem555 - szeptember 22 2012 18:09:28
Tudom, kedves Margitka, hogy a Te történeteid mind valósak, nincs benne fikció - írtad egyszer nekem -ezért is írtam, hogy a SORS közbeszólt. Nagyon megható, de egyben szomorú, élet diktálta történetet olvashattam Tőled nagyon jól megírva.
Szeretettel ölellek: Évi
szomorufuz - szeptember 22 2012 18:22:51
Kedves Évike!
Köszönöm, hogy visszatértél. Köszönöm szavaidat.
Valóban - a történeteim megélt, átélt helyzetek. Azt hiszem, nem is rendelkezek valami nagy fantáziával - vagy nem is tudom.
Szeretettel ölellek: Szfűz
Dellamama - szeptember 22 2012 18:40:33
Drága Gitka!
Olyan szomorú a történeted.Úgy tudsz írni, olyan tehetséggel, hogy teljesen átéltem. és még mindig ott motoszkál bennem mi lett volna ha...
Szeretettel ölellek: Maria
szomorufuz - szeptember 22 2012 19:36:40
Kedves Mária!
Kettőjük - közös történetük - így végződött. Béla - 13 évvel ezelőttig egyedül élt. Hogy most? - nem tudok róla.
Köszönöm, hogy ma is velem tartottál. Szeretettel ölellek: Szfűz
gyongyszem555 - szeptember 22 2012 23:05:57
Kedves Margitka!
Nem értek veled egyet abban, hogy "nem rendelkezek valami nagy fantáziával", dehogyisnem, akkor hogyan tudnád írni gyönyörű prózáidat, verseidet, hiszen ahogy fűzöd a szebbnél szebb szavakat, kötöd szép nagy csokrokba, no ahhoz aztán kell fantázia, mindazonáltal, hogy látod is és láttatod is lelki szemeid előtt és olyan hűen tudod átadni, hogy az ember ott éli meg veled azokat a gyönyörű pillanatokat.
Ezt még el kellett mondanom!
Szeretettel ölellek: Évi.
primerose - szeptember 25 2012 23:48:19
Gyönyörűen megírtad Füzim!
