|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Történetem - szokás szerint - fikció, de ha valaki mégis magára ismerne, vagy a környezetében valakire az csak is a véletlen művel lehet, vagy nem!
Takaros kis szolid irodaépület Budapesten akármelyik kerületben, teljesen mindegy, mondanivalómat illetően.
Barátságos irodákban, még barátságosabb kolléganők teszik a dolgukat a nap 8 órájában.
Gizike a titkárnők üdvöskéje, szépreményű titkárnők gyöngyszeme elhatározta, hogy munkahelyet változtat. Miért, teheti, szép is, okos is, csinos is, csak egy pici baj van vele és ez most derült ki a kolleginák előtt.Földbe gyökerezett a lábuk amikor tudomásukra jutott.
Gizike aznap reggel odasomfordált Terikéhez az irodavezetőhöz és megkérte szépen:
- Terikém, segíts légy szíves, állásinterjúra megyek és vinnem kell a kézzel írott önéletrajzomat. Én írtam ide egy pár sort, megnéznéd, hogy jó-e, s ha nem jó segítenél?- kérlelte középkorú kolléganőjét Gizike.
- Persze, hogyne, add csak ide átnézem gyorsan, de hát ez csak jó lehet, hiszen titkárnőképzőt végeztél, középfokú végzettséged is van, sőt két idegennyelvet is beszélsz, fogalmazni tudsz, szerintem nem lehet probléma.- mondta mosolyogva Terike és elvette az összehajtogatott papírlapot, forgatta balról jobbra, jobbról balra, már mind két szemüvegét feltette, gondolta, hogy rosszul lát amit lát, de nem, nem látott rosszul, de a rosszullét kerülgette attól, amit látott.
"Önélletrajz
Irta Kovács Gizike, aki ott lakik, hát ott valahol, hát ott a Balázsék meleti házban a kilencedikk kerben. Iskolai végzetsége: 8.ált.+ gimi +titkárnőképző. Munkahelyei: ez az első, hát persze, hogy ez, hiszen még csak 21 éves vagyok, de pasim az már sokk volt. Volt vagy amper a fene se tudja, volt és úgy hítták, hogy Antel, nem Antel, Antal. Jó fejj volt, szeretet engem, sokat petingeltünk. Ez volt az utolsó pasim, most járok egy frankóval, de nem árulom el a nevét, mert még lenyújják tőlem.
No és aztán itt dolgózók ebben a pattinnás irodaépületben a kerületben, hát itt ha mondom, vagy írom, a kilencedikben, különben is nem mindegy nektek, hogy én hun lakom, nekem kell oda haza ballagnom minden nap, nem nektek.
Külömben is, több kérdésre nem vagyok hajjlando válaszolni, ott egye meg a fene az önéletrajzot, hát mit képzeltek, majd minden tittkomat felfeddem előtetek, hát hogyne!
Külömben is megadom az ímél-címemet, megmutatom a kukacot is, ja azt nem tudom, én barrom, szóval kukac nélküli az ímélcímem és punktum!
Budapest, hogy mikor írom majd meg, azt még nem tudom, ugyanis ehez kel a Teri koleganőm segíccsége, mert ő tud mindent.
Ennyi az önéletrajz, Terikének vörösödik a feje a dühtől, szörnyülködik, gondolja magában, nos, ez nonszensz, ilyen a mesében van csak, de sajnos ez nem mese.
Gizike figyel, figyeli Teri reakcióját és megpróbálja kitalálni, hogy mi a pálya.
- Gizike! Ez valami köpedelem! Ne haragudj, de nem tudok rá jobb szót, mert nincs, nincs és kész!- mondja Teri dühösen.
- De most miért vagy rám dühös Terike? Nem jó az önéletrajzom? Pedig mindent belevettem rövid kis életemből kifolyólag, a legfontosabb részeket is, sőt még titkaimat is kibeszéltem, pedig én roppant titoktartó vagyok, akkor mi a baj?
- Gizikém megpróbálom elmondani neked pontról pontra, hogy mi a baj, de ne sértődj meg!
Helyesírási hibák tömkelege, baromság az egész, a formát most hagyjuk, nincs jelentősége ezután, mondd, hogyan végezted te el az iskoláidat, hogyha - alapvető dolog - nem tudsz helyesen írni? Ezt így nem viheted magaddal, körbe röhögnek és elhajtanak a fenébe. - mondta Terike most már higgadtan.
- Tudod mit, Terikém, köszönöm a segítségedet, csalódtam benned de nagyon nagyot - és zokogva borult Teri vállára.
Terike megsajnálta, pontokba szedte az önéletrajzát, legépelte, kinyomtatta és az orra alá dugta Gizinek, hogy másolja le egy tiszta fehér papírra szó szerint ahogy Teri írta.
Gizi boldog volt, végre megszületett a kézzel írott önéletrajz, sőt, olyannyira, hogy az irodából kifelé menet megállt Barbara előtt és nagyképűen fölé hajolt, rábökött az egyik iratra.
- Barbara, figyelj oda, a múlt idő jele a két t, érted, ha azt írod, hogy havazot, akkor havazott, behavazottam én is, no elviharzok én is. |
|
|
- szeptember 24 2012 18:05:16
Évikém majd később jövök, mert mobil- teloról nagyon nehéz netezni!. |
- szeptember 24 2012 18:35:59
Oké Marikám, várlak!
Nem nagy történet, de most ezt diktálta Tündi, mert különben is hidegfront érkezik hajnalra, azután pedig meleg, úgy hogy hatás az éri rendesen.
Évi. |
- szeptember 25 2012 06:26:31
Kedves Évikém!
Azt mondod nem nagy történet. Szerintem pedig nagy és igen elgondolkodtató.
A Gizike félékből nagyon sok van, akik olyan állást töltenek be, amelyre alkalmatlanok.
Bár az általános iskolában meg kellene tanulni helyesen írni, de egy titkárnőnek ez alapkövetelmény.
A kézzel írott önéletrajz sok dolgot elárulhat az illetőről.
A mai szövegszerkesztőkkel már könnyű hibátlanul helyesen írni, hiszen piros aláhúzással jelzi az esetleges nyelvtani melléfogásokat.
Álláshoz önéletrajzot írni sem nagy dolog, mert vannak olyan oldalak a neten ahol segítséget nyújtanak.
Terike a kolléganő segítségével mégis összejött az önéletrajz. A szög azonban előbb-utóbb kibújik a zsákból.
Tündikédnek és Neked is gratulálok!
Szeretettel ölellek: Marika  |
- szeptember 25 2012 12:27:28
Kedves Évike!
Nagyon jó kis történetet sugallt Neked Tündikéd, szívesen olvastam, már csak azért is, mivel én is voltam titkárnő. Igaz előtte egyszerű gépíró-adminisztrátor, levelező voltam elég sokáig, de az idő alatt legalább volt alkalmam sok ismeretet magamhoz venni munkámból kifolyólag, és azt is meg merem őszintén mondani, hogy egyik bizonyítványomat sem a "piacon" vettem!
Nagyon is aktuális ez a téma, amiről írtál, de nem csak a titkárnőkre vonatkozóan ám! Tegnap hallgattam egy interjút a rádióban (főzés közben), és arról beszéltek, hogy nagyon sok esetben átengedik az általános iskolából is kevés tudással a gyermekeket, hogy majd a további felzárkóztatásuk legyen a szakiskola gondja. Nos, volt is ebből már régen is elég sok gond, amikor kiderült, hogy a 4-es és 4-ös tanulmányi átlagú diákok a szakiskolában vagy a szakközépiskolában (gimnáziumban) nem sokra vitték, hamar kiderült, hogy az átlaguk legalább kettővel lejjebb volt az elvártnál.
Én annak is örülök, hogy ma már nem csak a szakközépiskolákban és gimnáziumokban kell idegen nyelvet tanulni, hanem (ahogy hallottam), ezt már a szakiskolákban is bevezetik vagy már be is vezették, ahol legalább alapfokon megtanulnak a diákok írni, olvasni, s talán meg is tudnak idegen nyelven szólalni!
Így történt ez Gizikével (aki olyan gyorsan gépel, mint a "gőzeke", de az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen helyesírással. Nekem az általános iskolában sok gondom volt a nyelvtannal, (most, így utólag nehezen is tudom elképzelni), hiszen úgy érzem, elég jól megtanultam az anyanyelvet, a helyesírást is remélem pontosan használom!
Örülök annak is, hogy a legtöbb munkahely már kézzel írt önéletrajzot kér be a pályázótól, s ebből sok minden kiderülhet, lehet hogy még grafológusnak is megmutatják, hogy elemezze!
A fénykép szerintem másodlagos dolog, mert ha azt néznénk, hogy csak jóképű férfiak és nők legyenek a vezetők bármilyen téren is, akkor igen sokan nem ütnék meg a mércét a szépség vonalán! Nekem, - ha én lennék az, aki kiválasztja a jelentkezőket -, nem az lenne az első szempontom, hogy csinoska és fitoska legyen a titkárnő.
Hidegfront ide, melegfront oda, megint csak sikerült egy nagyon jó történetet írnod, amit én szívesen olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- szeptember 25 2012 12:29:14
bocsi, csak elütés: "...4-es és [b]5-ös [/b]akar lenni". Azt még elfelejtettem, hogy én sem vagyok tökéletes! Zsuzsa
|
- szeptember 25 2012 13:04:10
Kedves Marikám!
Mielőtt ezt a kis szösszenetemet megírtam a diszlexiáról olvastam.
"A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, képzeletük gazdag, kíváncsian kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. pld. Auguste Rodin szobrász (is) diszlexiás volt".
Mindezek után eldöntöttem, hogy mi van olyankor, ha Gizike is diszlexiás. Jó, nehezebben tanulnak mint az átlagos értelmei szinttel rendelkező gyerekek, de mégis csak megtanulnak írni, olvasni, számolni, még ha nehezebben is. Mivel gyakran összekeverik a betűket, nem ismerik fel, így a helyesírási is nehezebb a számukra, sőt Gizike esetében, nem tud helyesen írni.
De Gizikénél még sem ezt a problémát láttam megfelelőnek, hogy kibontakoztassam. Hanem e prózámnál a sorok közé bújva magamnak  , én is úgy véleményezném e szösszenetemet ahogy Te. Ugyanis maximálisan rátapintottál a lényegre, miszerint túlmenve a titkárnői státuszon - illetve túlnőve -, nagyon sok munkakör úgy van betöltve, hogy vannak némi hiányosságok az iskolai végzettség terén, legalább annyi, mint az egyszerű kis titkárnő ha nem tud helyesen írni, az bizony főbenjáró bűn.Hát hogyan is néz ki egy titkárnő, aki nem tud helyesen írni? Sehogy, Gizikésen!
De hogy néz már ki az a hivatali előadó, vagy ügyintéző, vagy...
aki még csak nem is ugatja - iskolai végzettsége, szaktudása hiányában - a feladatát, de ott áll mögötte a hatalom. A hatalom, mely a pénz.Pénzért mindent meg lehet venni, még egy munkakört is. No azért ez egy kicsit túlzás, tudom én, de van ilyen, ma már minden eladó és meg is vehető. No az igazi tudás az nem! Azért meg kell küzdeni. Bár meglehet venni egy diplomát is, de azzal a tudomány kerül az agysejtek közé.
No már eltértem a tárgytól, látod, egy kicsit nem figyel rám Tündi,- mert napozik az erkélyen- már nem tudom egyedül a gombolyagot forgatni.
Más: Beszélgettem egy tizenévessel, aki nem tud helyesen írni, rákérdeztem szépen, finoman, intelligensen, hogy miért nem tanulta meg a helyesírási - no és általában a nyelvtani - szabályokat, azt felelte, hogy "minek? ott van a számítógépen a program, ha hibásan írom a szöveget, aláhúzza és addig kísérletezek vele, amíg le nem tudom írni helyesen, mert ha már nem húzza alá pirossal, akkor jól írtam", mondta ő rögtön.
No igen, de nem lenne egyszerűbb ha megtanultad volna, könnyebb lenne, nekem például az idegeimre menne mire eltalálnám a helyesírást, mondtam neki szinte rábeszélendően, hogy tanuljon meg helyesen írni, még nem késő. Erre az volt a válasza, hogy én konzervatív vagyok és különben is van neki ideje totózni a helyesírás terén.
No erre már nem tudtam mit mondani, hát ha idő van, akkor van, türelem is van, ám legyen!
Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam, de ez még annak fele sincs, amit ezzel a témával kapcsolatosan le tudnék írni, de Tündi nem hagy! Már a mai prózámat suttogja a fülembe!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél, mindig nagy szeretettel várlak!
Baráti ölelésem: Évi.
Ui.: Egyébként én is sajnálom azt a tényt, hogy nem kézzel írott önéletrajzot kell beadni különböző helyekre, mert tényleg sok mindent elárul egy kézírás. Jó lenne, ha különböző fontos beosztások betöltése előtt áttanulmányozná a kézzel írott önéletrajzokat egy grafológus, no és egy pszichológus, meg még sokan mások!
Na most jó nap hülyeséget írtam!  |
- szeptember 25 2012 13:26:52
Kedves Zsuzsika!
Nagyon-nagyon örülök Neked is - mivel egyszerre írtunk most - és szinte majdnem szóról szóra ugyanazt írtuk. Én nagyon örülök annak, hogy általában mindenben egyezik a véleményünk, azonos módon gondolkodunk. Nagyon szépen köszönöm véleményedet és mindig minden témában nagyon várlak.
Amíg dolgoztam, volt egy kiskatona - egy pár hónapra kellett akkor bevonulniuk az egyetemi és főiskolai előfelvételiseknek sorkatonai szolgálatra, olvasgattam az önéletrajzukat és egy ennek a fiúnak kétszer is elolvastam az önéletrajzát és következetesen betűt tévesztett, nem ismerte fel a b és d betűt.
Akkor olvastam először a diszlexiáról. De ettől függetlenül kiváló tanuló volt.
Igen, maximálisan egyetértünk abban is, hogy egy önéletrajz benyújtásával egyetemben - egy munkakör megpályázása során - mi a fenének a fénykép. No hát azért! Mi másért?
Hülyeség!
No de Gizikénél azért nem volt hátrány, hogy jól nézzen ki, hiszen kávét főzni, "elbeszélgetni" nem volt annyira fontos a szakmai tudás. No persze főnöke válogatja!
Az pedig nagyon ostoba felfogás - szerintem - vagy hanyagság? Már mint, hogy majd a közép- vagy szakiskola kifejleszti a gyermekekben azt a tudást, amit általánosban kellene, hogy megtanuljanak a gyerekek. Mert az általánosban szerzett tudományra kell, hogy építkezzen a középiskola, ha nem így van, hamar "kibukik" a gyerek.
Nagyon szépen köszönöm érdekes hozzászólásodat, mindig nagy szeretettel várlak.
Szeretettel: Évi. |
- október 01 2012 10:11:13
Kedves "külső" olvasóim, vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy e kis szösszenetemet is ilyen sokan olvastátok, mindig nagy öröm számomra, ha rám nyitjátok az "ajtót" és ha csak egy pillanatra is, de bekukkantotok!
Már boldog vagyok, hogy nem volt hiábavaló megírnom a történetet, még akkor sem, ha nem egy világmegváltó remek téma!
Szeretettel: Évi. |
- október 03 2012 10:54:12
Kedves Évike!
Ide visszatérve még csak annyit szeretnék hozzáfűzni a témához, hogy nekem is van egy írásom, amelynek címe: "Több, mint titkárnő". Ebben leírtam, hogy a sok gépelés, kávéfőzés, főnök kiszolgálása mellett nagyon sokszor vendéglátó asszony is voltam, amikor terítenem tálalnom, s a két szinttel lejjebb lévő alagsori konyhából kellett felvinnem a levesestálat és utána tányérakban a második fogást, esetleg süteményt is. Majd utána el is kellett mosogatnom az edényeket, poharakat és vissza kellett raknom a helyükre. Ez már jóval meghaladja azt, amit egy normális titkárnői beosztásnál el lehet várni. Tőlem, a fizetésemért ezt is elvárták. Természetesen én is igyekeztem azért jól kinézni, de nem is öltözhettem kihívóan, mert a bankban nem lehetett akármilyen ruhát felvenni, sőt még a farmert is megtiltották a fiatal lányoknak. Bejöhettek benne dolgozni, de át kellett öltözniük.
Én úgy tapasztaltam, hogy a szakmai tudás nálunk mindig előbbre volt a külsőnél, de minden nő igyekezett azért csinosan öltözködni, hiszen a bankban a nők aránya nagyon magas volt még a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Amellett állandó továbképzésen, tanfolyamokon kellett a munkatársaknak részvenniük, nem lehetett elkallódni a szakmai tudásnak! Egyébként ez az utolsó munkahelyemre is érvényes volt, hiszen az informatikai ismereteket bővebben és részletesebben is meg kellett ismernünk, továbbképzésünk alatt, ami szerintem mindannyiunk javára vált. Most is tudom hasznosítani!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- október 03 2012 12:05:08
Kedves Zsuzsikám!
Örülök, hogy ismételten itt vagy. Én is titkárnőként kezdtem dolgozni, tudom miről beszélsz. No persze, hogy a hetvenes években még volt ennek a szakmának "tekintélye", hogy így fejezzem ki magam, hiszen önmagában az, hogy ha valaki tudott gyorsírni, no és jól gépelni - mert nem mindenki tanult meg, aki adminisztrátorként dolgozott különböző osztályokon - és tulajdonképpen a titkárnő a főnök jobbkeze volt. Mindazonáltal, hogy igen, azokat a munkákat is el kellett végezni amiről te írsz, persze, de szívesen tettük - én úgy gondolom, én legalábbis igen - no és az is egyértelmű, hogy egy titkárnőnek "jól kell kinézni" csinosan kell öltözködni, hiszen emberekkel, vendégekkel kommunikál, reprezentál, nyilvánvaló, hogy nem bűzölöghet retkesen, koszosan, hiszen az meg már hogyan nézne ki. Egyszer én is írtam egy novellát a "jelvényünkről", tudod az ágy és a galamb, no nem így van ám ez teljes mértékben. Mert aki nem érti ennek a beosztásnak a fontosságát és lényegét, csak "arra" tud gondolni.
Az biztos, hogy a mai titkárnőknek nagyban megkönnyíti a munkáját a számítógép, de ehhez a pályához azért az alapokat el kell sajátítani normálisan, anélkül nem megy. Mi még pszichológiát is tanultunk a titkárnőképzőbe a szakmai tantárgyakon kívül, valamint illemtant.Nem volt az rossz foglalkozás én szerettem és amint látom hozzászólásaidban, te is.
Nagyon szépen köszönöm, hogy visszanéztél kedves Zsuzsika, mindig szívesen látlak és szívesen beszélgetek Veled.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
