|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 MM
Ez a téma most nem fikció, hanem egy naplójegyzet. De Tündi most erre biztatott. Nem nagy téma, sőt, mondhatnám, hogy szösszenetnek is gyengécske, de az engem most roppantul nem érdekel.
Tegnap délután 16.oo.-kor elhatározásra jutottam.
Döntöttem, eldöntöttem, hogy ma szombaton elvégzek egy nagytakarítást, mert az agyban dől el minden, az elhatározás is. Elhatároztam, hogy reggel korán kelek - egyébként is korán szoktam - de most valahogyan reggel o7.oo-kor még nem akartam felébredni, óh ráérek még felébredni.
Tündi lökdösött, hogy ébredj, emlékezz, hogy mit határoztál el. Jó, tudom, nem kell emlékeztetned te kis céda, veled is csak a bajom van. A francnak vagy te itt velem, - így gondolkodtam.
o8.5o-kor már fel is ébredtem és gondolatban már meg volt a terv. Ablaktisztítás - nagyon utálom -, mert ugye azt muszáj hiszen nemsokára itt a tél, a hó, hát hogyan nézek ki majd az ablakon a gyönyörű havas tájra, amikor nem látok ki. Porszívózás - no ezt szeretem -, portörlés, ott egye meg a fene, ki nem állhatom, de ezt is muszáj, mert már a monitort is alig látom olyan poros, no de felveszek még egy szemüveget és már tiszta a kép. A parketta tisztává varázsolása bagatell, imádom, fog ez menni. Na igen. Mosni is kell az tuti, de ez is egyszerű, csak bedobálom a gépbe és kész!
Pókháló? Az is akad néhány jól megbújva, de úgyis leszedem ha addig élek is!
Nézem az órát, 1o.oo-óra, "ej ráérünk arra még" amit elterveztem mára. Még iszok egy kávét, kb. az ötödiket, még elszívok egy mentholosat, nem egyet, sorba egymás után ötöt, hiszen muszáj, mert ha belekezdek az őrületes melcsibe, nem lesz megállásom. No de még mindig csak állok és elmerengek a napi teendőimen.
Egy kis rohadt pimasz porszemcse vigyorog a képembe a monitorról, mintha azt mondaná, hogy engem ugyan nem kapsz el ma - ahogy így elnézlek téged -amilyen intenzitással indítod a napodat. Igaza van a kis bitangnak, de nem mondhatom neki.
11.oo-óra, még mindig csak téblábolok, tv-t nézek - nem is érdekel a műsor, de legalább telik az idő, előveszek egy könyvet olvasok egy órát, ráérek, akkor még csak 12.oo óra lesz, hosszú még a nap, időm mint a tenger. 12.oo-ig olvastam, no tényleg hozzá kellene kezdenem, no most az a dilemma, hogy melyikkel is kezdjem, mert a tervemet nem fektettem írásba, nagyon nehezen tudom így követni a gondolataimat. Nem baj, lefekszem én, úgysem alszom, mert én nappal nem nagyon tudok - éjszaka sem -, de ahogy kitekintenék az ablakon, még most süt a nap mint a barom, nem, nem tekintek ki, inkább lehúzom a redőnyt, ne süssön a szemembe a nap, nem látok semmit, nem baj, relaxálok kicsit, cirka fél órát, miért, van még idő. Hogyne lenne még csak 13.oo óra van. Figyelem a szekrénysort - már amennyit látok belőle a lehúzott redőny mellett - hát igen, arra is ráfér egy kezelés, úgy, olyan precíz, mint a kozmetikában. Pásztázom tovább a lakás többi részét, no igen, a porszemcsék vidáman táncolnak szinte kivétel nélkül mindenhol, nevetnek, kacagnak, én rájuk üvöltök, hogy csönd legyen, ne röhögjetek olyan hangosan, mindjárt sorra kerültök, nem fogtok viháncolni, ha meglátjátok a porszívót a kezemben. No igen, a porszívó, de ahhoz fel kellene kelnem - mit kelnem, kecmeregnek - az ágyról, hogy a kezembe vegyem. De még nem veszem, van idő, még egy kis relax és kész!
No itt a relaxáció átvonaglik egy kis filmszakadássá, ugyanis öntudatlan állapotba kerülök, elnyom az álom. Nem baj. Utolsó gondolatom amire még emlékszem, mielőtt megkezdem Csipkerózsika álmomat az volt, hogy csak egy fél órát vagy maximum egy órát, mi bajom lehet tőle, semmi, majd folytatom. Folytatom, mit, mit folytatok én barom, hiszen még el sem kezdtem. Felriadok, Tündit nyakon vágom, hogy miért énekel itt mellettem amikor én aludni szeretnék, legalább egy fél órát. De hiszen nincs is itt mellettem Tündi, no de itt lett volna nyakon vágtam volna. No mindegy, ki tudja, hogy hol kóborol már megint, lehet, hogy hapsizik? Nagyon titkolózik, több időre is eltűnik szó nélkül már napok óta, mióta ilyen klassz az idő, no én nem bánom, csak haza ne jöjjön nekem másállapotban! Nem, hát az ki van zárva, abba már nem tud haza jönni, az már nincs neki.
Szóval, megsasolom az órát, 15.3o perc. Az anyám úristenit, most kapkodhatok, hiszen ma még az előre eltervezett dolgaimból semmi nem lett elvégezve, mert ugye az agyban dől el minden. Tegnap eldőlt, hogy ma végrehajtom a feladataimat, ma megdőlt a tegnapi elhatározásom. A fene enné meg az agyamat, hát már benne sem bízhatok? No jó, bevettem a lesajnálom tablettát mindenre vonatkozóan egy jó nagy pohár ásványvízzel és leheletfinoman letörlöm a képernyőt, hogy legalább írni tudjak. Írok, mert ezt meg kell, hogy osszam veletek, hogy milyen frankó munkát végeztem és azért is, hogy megkérdezzem tőletek, hogy Ti voltatok-e már így? Nem baj, ha nem válaszoltok - hallgatás beleegyezés, egyetértés, vagy valami ilyesmi -úgyis kitalálom.
16.oo óra van, befejezem ezt a prózát, mert elhatározásra jutottam. Este 2o.oo óráig még simán van időm elvégezni ezeket a feladatokat, legfeljebb a függönyt leszaggatom, hamarabb landol a szőnyegen, pillanatok alatt porszívózok, port törlök, felmosok, kimosok, ablakot tisztítok, no és még ott van a fürdőszoba, WC. óh, menni fog ez nekem, hamar kész leszek.De nem ma, hanem holnap. Gondolkodom.Holnap ráérek, jobban ráérek mint ma - meg kell, hogy győzzem magam - vagy legalábbis annyira, vagyis ha nem jobban mint ma.No mindegy, még mielőtt teljesen belegabalyodnék ebbe a rettenetesen nagy mondanivalómba, jobb, ha befejezem. Tündi előkerült, vendégeket hozott. Három ihletfiú és három ihletlány, még azelőtt ismerte meg őket, mielőtt engem nem ismert.
Gyorsan magamhoz rendelem a szememmel - melyek szikrákat szórnak, de közben mosolygok, szerintem az ihletek azt hiszik, hogy totál hülye vagyok, mert az ábrázatom úgy nézhet ki, hogy egy pszichiáter dolgozhatna rajtam egy ideig, ha látna, de nem lát szerencsére.
- Tündi, hol a jó istenbe kóvályogtál és miért hoztad ide a vendégeket a nagytakarításom közepette? Rohadt koszos a lakás, te pedig vigyorogva beállítasz a vendégekkel, most nagyon mérges vagyok rád.- mondom Tündinek sziszegve mint egy kígyó, közben a vendégekre pedig vigyorgok, hogy a tekintetem mit árul el, következtetek a vendégeink tekintetéből.
- Kedvesem, hiszen nem is takarítottál, miről beszélsz? Tök mindegy egyébként, hogy miről beszélsz, a vendégek itt vannak - no nem sokáig, gondoltam magamban, gondoskodom róla, hogy ne akarjanak élvezkedni a vendégszeretetemben, még egy utolsó lesújtó tekintetet lövelltem feléjük, hamarosan összeszedték magukat és egyenként óvatosan kisomfordáltak a bejárati ajtón.
- Na jó, tudod mit kedvesem, itt hagylak, ilyen bunkó módon még életedben nem viselkedtél, hiszen te szoktál nekem szövegelni az illemtanról, most bemutatkoztál rendesen, exkuzálhatom magamat az ihletbarátaim előtt, hogy tudtál ilyen hernyó módon viselkedni? - kérdezi Tündi könnyeivel küszködve.
- No jól van, igazad van, bocsáss meg, hívd fel őket és kérjél elnézést a nevemben, hívd el őket holnapra, erőt veszek magamon és holnap megejtem a takarítást. De azért még ne hamarkodd el, ráérsz hívni őket reggel is, mert egyelőre még meg kell konzultálnom az agyammal - elhatározásra kell, hogy jussak ismételten -, hogy holnap mi a pálya.
Eztán mint aki jól végezte dolgát - mert jól végeztem nem? - kivonultam az erkélyre egy dézsa kávé és mentholosok kíséretében. |
|
|
- September 30 2012 07:17:23
Évikém!
Csak most látom ismét írtál egy szórakoztató történetet.
Tündikéd nem hagy pihenni.
A nagytakarítást útálom, ezért ha lehet mindent inkább részletekben csinálok meg, de így sohasem érek a végére.
A vendégek kedvéért pedig soha sem takarítanék, csak a tisztaság és a rend miatt.
Amúgy is az írás jobban szórakoztat Téged is, mint a takarítás.
Gratulálok jó kis novellát kerekítettél..
Szeretettel ölellek: Maria  |
- September 30 2012 09:34:58
Marikám!
Egyébként takarítani imádok, ne nem mániaszerűen, de nem szeretem a rendetlenséget magam körül. De bizony vannak ilyen napok, amikor nincs kedvem, de hamar elővarázsolom. Én minden nap takarítok, úgy hogy a nagytakarítás nálam esetleg az ablak tisztítás, de azt tényleg nem szeretem. Miskolc helyőrségben laktunk akkor amikor egy rettenetesen kellemetlen élményem volt ablaktisztítás közben. A negyedik emeleten laktunk, otthon voltam a gyerekekkel, illetve a lányunkkal GYES-en, akkor vásároltam új függönyöket, gondoltam meglepem a férjemet estére amire haza jön, fel is teszem, de előtt megtisztítom az ablakokat. A két szobát simán meg tudtam csinálni, de a konyha ablak olyan volt, hogy középen volt összecsavarozva dupla ablak, azt szét kellett csavarozni, hogy meg tudjam tisztítani mind a két oldalát, no de amikor a csavart kiszedtem, szétnyílt két oldalra és lógott a levegőben, tartanom kellett, hogy ki ne bukjon. A fiamat gyorsan leküldtem - 5 éves volt - a szomszédasszonyomhoz, hogy hívja, föl, hogy segítsen. Kicsi lábaival rugdosta az ajtót, mert a csengőt nem érte el, de szerencsére lenn a ház előtt még munkások dolgoztak - parképítés, betonozás - és meglátták, hogy szerencsétlenkedek és az egyik munkás felszaladt és segített. Akkorra felért a szomszéd asszonyom is, úgy hogy sikerült elhárítani a hibát. Nagyon megijedtem, felállni a konyha székre nem mertem, hogy visszahúzzam az ablakot, hiszen már a negyedikről is szédültem, elengedni nem mertem, mert a munkások fejére zúdult volna az üveg, no de megkönnyebbültem, amikor érkezett a segítség. Végül a szomszédasszonyom segített befejezni a manővert, természetesen a férjem örült a "mutatványnak", de amikor megtudta, hogy milyen viszontagságos volt a konyhát is újjá varázsolnom, lefagyott a mosoly az arcáról és megtiltotta, hogy még egyszer hozzákezdjek egyedül. Sőt, azóta ő tisztítja az ablakokat!
Tök mindegy hányadik emeleten laktunk, mert "vándorcigányokhoz" hasonló katonaéletünkből kifolyólag költöztünk egy párszor, egy pár helyőrségbe, de azért valahogyan csak ki láttunk mindig az ablakon!
Egyébként vendégek kedvéért - csupán csak - én sem takarítottam, takarítok soha - de mivel szeretem a tisztaságot és a rendet, gondoltam "megénekelem" a fantáziám által ezt a kis baromságot.
Köszönöm szépen kedves Marikám, hogy olvastál, véleményeztél, ha még szórakoztatónak is találtad, külön öröm a számomra.
Mindig szeretettel látlak, várlak, nem takarítok mielőtt benézel hozzám, ígérem!
Szeretettel ölellek: Évi. |
- October 04 2012 15:51:51
Kedves Évike!
Én is voltam már úgy, hogy beterveztem valamit egy bizonyos napra, és kevés kivétellel meg is valósítottam. Az a kevés kivétel olyan esetekben történt, amikor valami mégis közbejött.
Azt szoktam mondani egyébként, hogy a munka nem fut el előlem, ha ma nem csinálok meg valamit, úgy is megvár másnap!
Ezért Te se keseredj el, hiszen tudod, ahogy én is tudom, hogy: "kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább!"
Szeretettel: Zsuzsa
|
- October 04 2012 18:21:41
Kedves Zsuzsikám!
Én is amondó vagyok, hogy "kell egy kis áramszünet"... hadd örüljön egy kicsit a porszem a monitoron, addig amíg egy pici hely van és látom a szöveget amit írok, a fene se bánja!
Köszönöm szépen kedves véleményedet, szeretettel gondolok Rád mindig: Évi. |
- October 09 2012 11:55:36
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy folyamatosan ilyen sokan olvastok, nagy öröm számomra, hogy nem volt hiábavaló megírnom szösszenetemet.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
