|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mottó ismeretlen szerzőtől: "Nem félek a haláltól, de nem szeretnék ott lenni a temetésemen"!
 V
1.
Az idén hamar beköszöntött ősz, szezonja a szörnyű szép, bánatos, irodalmi alkotások keletkezésének . Ezt tanúsítja a korábban beindított távfűtés és a kortárs irodalomban jelentkező - hogy szépen fejezzem ki magam- búval bélelt hangulatot sugárzó alkotások. Talán Petőfi volt az, akiről köztudott, hogy rövid életében mindig örült az ősz eljövetelének, azonban nem kell messzire menni, hogy megtaláljuk az ellenpólust Adynál, aki így ír "Párizsban járt az ősz" c. versében:
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
2.
Más területen is észlelhető az ősz beköszöntése. Az idei – nyári szünet után induló – szinten tartó tornámhoz, be kellett szerezni egy háziorvosi igazolást arról, hogy a fej körbeforgatása, a karok hátrahúzogatása, vagy a lábfejek pipáltatása nem vezet olyan tragikus eseményhez, hogy holtan maradok a tatamin. Házi orvosnőm körülnézett a rendelőben, milyen eszközt tudna bevetni e súlyos kérdés megoldására. Tekintete elgondolkodtatva siklott végig az asztalon látható tárgyakon. Mikor tekintete az üvegpohárban sorakozó spatulákhoz, - majd az egyszer használatos injekciós tűket tartalmazó dobozhoz ért, egy pillanatra megrebbent, de folytatta tovább a keresést. Így jutott el az asztal szélén bevetésre váró, elektromos működtetésű, digitális kijelzős vérnyomás-mérőhöz.
- Hajtsa föl az ingujját, és üljön ide az asztalhoz, parancsolta határozottan. Csakhamar a vérnyomásmérő mandzsettájának rabságában élvezhettem motorjának álmosító zúgását. Egyedül a számok vad száguldásának látványa jelentett valami változatosságot. Aztán hirtelen beállt a csend, és enyhülni kezdett karomat a szkanderezők erejével mérhető szorítás. Nagy általánosságban 130/80 a várható teljesítménye a pumpámnak. Oda sandítottam a kijelzőre, és ijedtemben majdnem leestem a székemről: 186/110-et mutatott. Miután meggyőződtem arról, hogy még élek, félve a doki nénire néztem, és láttam az írni kezdett engedélyt félbehagyva, arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ez bizony magas. Védőbeszédem hatására az ítélethirdetést egy nappal elhalasztotta, de egyben kötelezően elrendelte: holnap délelőtt újra, minden idézés nélkül meg kell jelennem ellenőrzésre.
Lógó orral hazamentem, és hogy valami biztatást, kedvderítőt rejtő olvasni valót találjak, szörfözni kezdtem az interneten.
3.
Nos, Ady kis rőzsedalai tovább parazslanak mai íróink őszi alkotásaiban is. Először André I. Ibolya a kiváló költőnő gyönyörű "Ősz előtt" című versére találtam rá. Hát ez nem az volt, amit kerestem, kiderül ez abból is, ha idézek a versből:
Csak azt tudom: egy fehér télen
aláringok majd négy kötélen,
s hó fedi el a lábnyomom.
A vers szerzőjének nem kell félnie a 4 kötél szindrómától! Félni attól az úttól kell, amelyik odáig vezet. A korát ismerve, kicsit korai az elmúlásra gondolnia. Ne tegye! Majd 40 év múlva is ráér erre! És akkorra a 4 kötél csak régi népszokásként fog élni, mert hely- és pénzmegtakarítás miatt, valószínűleg csak hamvasztás lesz. Akkor majd valahogy így kell az utolsó sorokat megfogalmazni:
Elég minden, mi testemből megmaradott.
Hamu lesz ismét abból a porhüvelyből,
aki én voltam, akinek az Úr életet adott.
4.
Gyorsan tovább "lapoztam", és ekkor találtam rá Pozsa Ágnes remek, életrajzi ihletésű "Fegyverletétel" című novellájára. Olvasni kezdtem, és rögtön a hatása alá kerültem, - fölébresztette benne a kilátástalanság érzetét Mindjárt megérti a kedves olvasó, hogy miért, ha idézek egy pár sort a műből:
"sorra jöttek a fejembe a sötétebbnél sötétebb gondolatok, és szép lassan eljutottam oda, hogy vajon hogyan kell csomót kötni a kötélre, ami majd tutira rácsúszik a nyakamra."
"… itt van nem messze a telek, ahol nyugodtan végezhetek magammal"
Visszagondolva a délutáni magas vérnyomás-értékre, hirtelen felmerült bennem: Van értelme, felvenni a küzdelmet egy ilyen gonosz, megállíthatatlan, még nem tudni milyen súlyos véget ígérő betegséggel? Nem! Elő a kötéllel! Honnan a fenéből tudok most egy méretes darabot előszedni? Talán a spájzban, a felső polcon! Megragadtam a kis 5 fokú létrát, nagy nehezen beszuszakoltam az ország gazdasági helyzetére oly jellemzően kis alapterületű éléskamrába, - ami az előrejelzések szerint csakhamar tök üres lesz - de ez már nem az én gondom. A felső polcon nem találtam kötelet. Talán a szerzőnek van még tartalékban egy? De nem tudom a telefonszámát! És ahogy így lenéztem a létráról, helyettest keresve a kötélnek, valahogy hirtelen megváltozott minden. Ha innen, a másfél méteres magasságból levetem magam, csak eltörik a kezem, vagy lábam. Majd holnap kiötlök valamit, legyintettem. Visszavittem a létrát a helyére, és hirtelen olyan álmosság jött rám, hogy nem is vacsoráztam, csak beestem az ágyba és mélyen elaludtam. Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Gyorsan megmértem a vérnyomásom: 140/90. Nem rossz, nem rossz, - dörmögtem magam elé. Valahogy már semmi kedvem sem volt meghalni. Jaj! Csak a vers írójának ne legyen semmi baja! Internet ON, gyorsan a "Fegyverletételhez"! Nagy kő esett le a szívemről! A szerző él, erről tanúskodott már csöppet sem szomorú hangulatú új műve!
|
|
|
- október 04 2012 12:10:58
Kedves Andy!
Valahogy ősszel nem illik vidámnak lenni, pedig az elmúlásban van valami szépség.
Mi poétaszerűségek mindig az adott évszaknak megfelelően siránkozunk.
Mind a négy írásod így csokorba szedve kapcsolódik egymáshoz.
Nem vagyok szomorú, ha Téged olvaslak! Adyt is kedvelem.
Szeretettel gratulálok: Dellamama    |
- október 04 2012 13:31:00
Kedves András!
Először is végtelenül örülök annak, hogy újra itt vagy, mert foglaltam ám neked a helyet, azt tudod, ugye? Én most az egyszer rövid leszek - no nem annyira mint szoktam - de rövidebb. Ugyanis annyi gondolat cikázik az agyamban, hogy nem is tudom, hogy melyikkel kezdjem, de talán sorban megyek. Nem, inkább hátulról kezdem!Ezt gyorsan le kell írnom, mert különben elfejeltem. Az, hogy magasak voltak az értékek a vérnyomásodnál, őszintén sajnálom, de tulajdonképpen nem értem. Mert ha ezek az a magas értékek azután következtek volna be, miután elsirattad az őszt, illetve nem te hanem a kedves költőtársak akiknek a műveit olvastad, akkor oké, akkor érteném.
Mert engem kifejezetten sokkolt André I. Ibolya Ősz előtt cimű verse. Én úgy tudtam, hogy Ősz mint évszak előtt a nyár van és utána a tél - no de a franc sem tudja már az évszakokat követni, nincsenek is ugye? Ugye. Ő viszont Ősz előtt c. versében a télről beszél, meg négy kötélről, meg lábnyomról, no ezt azért értem, mert a nagy hóban kötéllel a kezében valahogyan el kell jutnia a tett színhelyéig - ami gondolom hátul az udvarban a fészer nevű építményben van, ahová felköti magát. Vagy várjunk csak, már bele is keveredtem, hiszen én már a hivatkozott prózádban gondolkodom, melyet Pozsa Ágnes írt, no nem baj, egyik jobb mint a másik, mármint mondanivaló szempontjából. Miért? Egyszer meg kell halni, hát ha Ágnes életrajzi ihletésű prózájában - no de nem ő, mert akkor önéletrajzot ír - valaki úgy, hogy kötél általi halált akar halni, hát istenem, tegye meg, de előtte beszélje le valaki erről a baromságról. Mint utólag kiderült, - írásodból - ez meg is történt, hiszen másnap már ott volt a vidám hangulatú új műve.
Kedves András!
No most aztán végképp nem tudom, hogy az elejéről, a végéről kezdtem-e véleményemet, vagy egyből a közepébe bele. No mindegy, azt hiszem a lényeg benne van. Ha nincs, legfeljebb hozzád szólok még egy párszor, volt már ilyen máskor is!
No és különben is rövid (?!) kommentet ígértem, úgyhogy most már igyekszem magam ehhez tartani.
A frászt hoztad rám, amikor a kis ötfokú létrádon ácsorogtál. Először is azért, mert féltelek, hogyan gondolod 18o-as vérnyomással a "hegyekben" kóborolni!! Most kapsz egy fekete pontot! S, ha leszédültél volna? Na ja, kéz-lábtörés, nem szabad. No és a másik fekete pontot pedig az elhatározásodért kapod, hogy egyáltalán eszedbe jutott az a gondolat, hogy kötelet keressél! Különben miért nem kérdezted most meg az Igenedet?No, miért nem? Ő megmondta volna tutira, hogy semmilyen kötelet nem találsz ott, én gondolom.
Végezetül meg kell, hogy állapítsam - bár nincs orvosi diplomám -, hogy jót tett Neked e két "pályamű" olvasása, mert általuk normalizálódott a vérnyomásod. Büszkén mutathattad másnap a karodat, hogy felcsatolják a mandzsettát és újból átérezd a szkanderezők "fájdalmát", de most már legalább dicséretet kaptál - gondolom - a dokitól.
No most én is adok Neked egy dicséretet, nem egyet, kettőt, nem inkább hármat, hogy eltöröljem az iménti fekete pontokat, amiért először is, hogy itt vagy, másodszor ezzel a ragyogó prózával, harmadszor pedig, hogy rendbe tetted a vérnyomásodat.
Ja, és üdvözlöm Ibolyát is és Ágnest is, ha ne talán szörfözés közben ismételten összefutnál velük, biztos, hogy össze fogsz, hiszen jönnek majd a jobbnál jobb témák, tél, hó, télapó, karácsony, mind mind ihletet adó!!!!
Szeretettel gratulálok, és örülök, hogy itt vagy!
Évi. |
- október 04 2012 16:26:59
Kedves Andy!
Nagyon jó írásodhoz gratulálok! Ősszel mindenkinek szomorúbb a hangulata, és a természettel együtt akar halni. De, ahogy a természet is "csak alszik Ő, de nem beteg", így mi is alszunk rá egyet és másnapra talán szebbnek látjuk a viágot és magát az Őszt is, hiszen mi, akik már ennyit megértünk, tudjuk, hogy az avar alatt hamarosan ébredezik a természet!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
