|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 MM
Gondolataim e téma körül forognak...
- Ugyan már Zsófi, gyere velünk, jó buli lesz, meglátod, ott lesz az a "szépfiú" is, tudod, Bence, akiért odáig vagy! - kérleli Évi a barátnőjét.
- Nem megyek veletek, mert nem egyezik a véleményünk a barátnőiddel, téged ugyan szeretlek, de úgy gondolom, hogy nem egyezik a véleményünk az erkölcsi dolgokról, amióta ezekkel a lányokkal barátkozol.- mondta Zsófi kissé szomorúan, mert tulajdonképpen szomorú volt, mert eddig olyan jól megértették egymást mindenben. Még legutóbb, amikor a szüzesség elvesztése volt a téma beszélgetésük folyamán, mindenben tökéletesen egyetértettek. De most valami történt, valami Éva életében, más környezetbe került, másak, többen lettek a barátnői. Történt ez azért, mert a főváros másik kerületébe nyert felvételt, más gimnáziumba, mint ahová együtt szándékoztak menni. Éva tanulmányi eredménye nem felelt meg oda, ahová Zsófit felvették. Nagyjából meg is szűnt a kapcsolat közöttük, de most a szünidőben összetalálkoztak, mivel azonos a lakótelep ahol élnek. Az a "szépfiú", akiről említést tett Éva, már általánosban is tetszett Zsófinak és Zsófi is neki. Lehet ezt úgy mondani, hogy diákszerelem? Igen, lehet, hiszen egy 14 éves lány és egy 15 éves fiú - év vesztes - lehet, minden elképzelhető. Zsolti szívét megdobogtatta Zsófi - már óvodás korukban is szerették egymást, mint egy ötéves lány szerethet egy ötéves fiút - de ez a "szerelem" soha el nem múlónak látszik.
Zsolti Évivel egy gimibe járt, másodikosok, sokan "ráhajtottak" már a "szépfiúra", de ő mindig kitért előlük, kedvesen, intelligensen megmagyarázva minden döntését. Egy idő után békén hagyták a lányok, látták, hogy hiába ostromolják ezt a várat, áttörni képtelenek a vár falait. Évi sejtette, hogy miért olyan kemény az a kő amelyből a vár falai épültek, tudta, érezte, hogy ezt a falat csak egyetlen ember az ő régi kedves barátnője Zsófi tudná áttörni, sőt neki nem is kellene törni, zúzni, elég lenne egy kedves mosoly, egy halk csodálatos szó, egy érzelem, mely a szívből jön és Zsolti szívéig hatol. Igen, Zsófi, Zsófi kell ide, annyira viszont szerette régi barátnőjét, hogy megszerezze mindkettőjüknek (Zsófinak is és Zsoltinak is) ezt az örömet.
- No jó, egye fene, elmegyek veled abba a buliba, de előre kijelentem, hogy szeszes italt nem fogyasztok, kábítószerre nem tudtok rábeszélni, csoportos szexre alkalmatlan vagyok - közben mosolygott, hiszen nemhogy csoportos szexre, semmilyenre - légy szíves ezt tartsd evidenciában, de csak is a kedvedért. (No meg talán azért, hogy újra láthassa régi- egyetlen - szerelmét Zsoltit. Zsoltit akiről már annyiszor álmodozott, csak őt tudta elképzelni maga mellett, csak vele akart szeretkezni először, ha majd eljön az ideje).
Felvette legszebb ruháját, magára öltötte csekély ékszereit, mely egy arany fülbevaló volt pici piros szívvel a közepében, vékony aranyláncát, melyen szintén egy piros szívecske volt - apukájától kapta aki külföldön dolgozik azért, hogy a családja megélhetését biztosítsa, keveset van otthon - és egyetlen gyűrűjét melyet anyukájától kapott szintén szülinapjára, kis világoskék kövek díszítik. Nem voltak ezek nagy értékek, nem kerültek horribilis összegekbe, de neki mégis drága kincs volt, mert szeretett szüleitől kapta.
Csinos volt, szép volt, bájos volt, elindult barátnőjével a buliba. Zsolti már ott volt a "hölgykoszorú" közepén, mosolygott, de tekintete az ajtót pásztázta, ahonnan a szerelmét várta betoppanni, mert tudta, hogy eljön, Évi közreműködésének köszönhetően.
Abban a pillanatban kitárult az ajtó és ott volt Ő, a tündér, a mesebeli tündér Zsolti vágyainak, szerelmének megtestesítője, tekintetük találkozott. Leírhatatlan érzések kerítették hatalmukba a két fiatalt, megszűnt körülöttük a világ, megszűnt a zene, megszűntek az osztálytársak, a barátok, csak ők ketten, csak ők egymásnak.
A zenekar törte meg a varázslatot, felhangzott a gyönyörű dal, mely táncra hívta a fiatalokat.
Zsolti felkérte szerelmét egy táncra, lágyan átkarolta, beszívta bőrének illatát, szerelmes szavakat suttogott Zsófi fülébe, mindketten fülig pirultak, egymást átkarolva, mennyekben érezve magukat táncoltak, táncoltak ... még akkor is, amikor már a zene nem szólt.
A vidám kis társaság ámulattal nézte őket, halkan, csendben kisomfordáltak a teremből, nem maradt senki más csak ők ketten, no és Évi a függönyök mögött, aki boldog volt, igen nagyon boldog, hiszen tudta, hogy most be fog következni az, amire Zsófi már nagyon vágyott - de még csak tudat alatt -, most utat enged vágyainak, hiszen itt van az a fiú, akinek oda fogja adni magát elveszítve a szüzességét. |
|
|
- október 12 2012 16:56:41
Barátnőm!
Nagyon jól megírtad, gratulálok!
Sajnos aktuális a téma, örülök, hogy a Fiam, már túl van ezen az időszakon, abban az időben én is sokat aggódtam, de szerencsére hamar kiábrándult a diszkók nagy lármájából és a folyosón látott sex- partikból, amit elsősorban szinesbőrű lányok nem restelltek csinálni, aki éppen arrajárt és gusztusa volt, azzal!
Szerencsáre a baráti köre is olyan volt, hogy az ilyen dolgokat nem szerették! Szerelem nélkül nem megy!
A Te főszereplőid szerelmesek voltak, az teljesen más!
Jó kis olvasmány volt!
Puszillak: Pircsi |
- október 13 2012 06:54:47
Barátnőm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél. Szerencsére az én gyermekeim sem voltak "disco"-sak, melynek én nagyon örültem, pedig akkor még nem volt 2o évvel ezelőtt ilyen "kegyetlen" világ. Szerencsére még egyelőre a két legnagyobb unokám (17,16 évesek) sem igazán szereti az "Őrjöngést, a piát, a kábszert, ami egyre inkább jellemző a discó-világra. Remélem így is marad.
No és szerelem nélkül tényleg nem megy, legalábbis a jobb érzésű és lelkivilágú embereknél.
Köszönöm, hogy "bekukkantottál".
Szeretettel ölellek: Évi |
- október 13 2012 08:51:39
Nem igazán tudok mit mondani, mert én egy kicsit másképpen látom és nem általánosítanék!
Az írásod, mint általában a többi is tetszik és gratulálok! |
- október 13 2012 09:02:41
Kedves Morzsa!
Én úgy gondolom, hogy ebben a rohanó világban nem is lehet azt elvárni, hogy különböző generációk - meg egyáltalán sem - ugyanúgy lássák a dolgokat. Hiszen emberek vagyunk, mindenki másképp gondolkodik egy-egy témáról, nyilván ezek összetette dolgok, mindenki más indíttatásból tud véleményt mondani. No és ez nem baj, hiszen minden ember más, más az értékrend, milyen unalmas is lenne az életünk, ha mindenki egyugyanazon véleményen lenne. Ez csak egy írás, az én gondolataim, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy aki másképp gondolkodik az nem lehet jó. Én mindig szívesen látlak és nagyon szépen megköszönöm Neked, hogy "benyitsz" hozzám kedves értékes véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- október 13 2012 10:26:47
Évikém!
Már a hozzászólásokat is elolvastam. Én teljes mértékben azonosulok a kis novelláddal, illetve a kommentként írott megjegyzéseddel. Ezért én most nem is írok hosszabban.
Gratulálok, nekem ez a témaválasztásod is tetszik!
Ölellek: Marika  |
- október 13 2012 10:31:45
Kedves Évike!
Ez a téma is nagyon aktuális! Nem mindegy, hogy egy fiatal lány elrontja-e az életét, vagy sem. Bár, még ha nagy is a szerelem egy fiatal fiú és lány között, akkor is előfordulhat, hogy rossz vége lesz, útjaik elválnak valami miatt. De a szép emlékek azért megmaradnak számukra.
Én is a "happis" történeteket szeretem, sajnos, az élet sokszor nem garantálja, hogy minden jól végződjön.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- október 13 2012 12:02:33
Drága Marika Barátnőm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, tudod, hogy én mindig nagyon várlak téged (is) hiszen úgy gondolom, hogy a "barátnők" még ha virtuális barátságról van is szó, egy hullámhosszon vannak, hiszen azért barátnők. Beszélgettem az egyik unokámmal tavaly erről a témáról. Ő azt mondta, hogy szó szerint idézem: "mama, nem szeretem a discókat, hiszen azt látom, hogy velem egykorú fiatalok lerészegednek, nem tudják féken tartani indulataikat - hogyha olyan hangulatba kerülnek -, cigiznek, talán füveznek is, mit tudom én, nekem nincs erre szükségem, nem érzem jól magam ilyen környezetben."
No ez nem azt jelenti, hogy minden disco ilyen, mert voltam én 4o évesen - talán túl öreg voltam a discóhoz, a fene tudja - de nagyon jól éreztem magam. Jó, a disco világítás idegesített, de ettől függetlenül kellemes élmény volt.
Köszönöm, hogy olvastál és már megint eltértem a tárgytól, hiszen a szüzesség elvesztése volt a mondanivalóm. Én úgy gondolom, hogy ki-ki értékrendje szerint sorolja ezt a témát a mindennapjaiba és úgy cselekszik, ahogy az ÉN-e diktálja.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- október 13 2012 12:10:06
Kedves Zsuzsika!
Nagyon-nagyon örülök, hogy ismételten meglátogattál értékes véleményeddel.
Én úgy gondolom, hogy - most tök mindegy, hogy szűz-e még valaki vagy sem - csak olyan kapcsolatba szabad belemenni amit a szív diktál. Ettől függetlenül lehet jó egy olyan kapcsolat is, mely csak az **** épül, de nem biztos, hogy az hosszútávú lesz, vagy igen? A fene tudja. Ahány ember annyi eset, annyi logika, annyi érzelem, annyi érv, ez nem baj, mert nem vagyunk egyformák.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottad gondolataidat.
Szeretettel: Évi. |
- október 15 2012 17:24:28
Kedves Évike!
Valóban nagyon aktuális témájú az írásod. Versednél is reagáltam rá.
Nem papolni szeretnék, de egészen más volt az erkölcs a mi fiatalságunkkor.
Szeretettel gratulálok - ölellek - Szomorúfűz |
- október 17 2012 14:57:01
Kedves Margitka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a prózámat is olvastad és mindig itt hagyod kedves véleményedet és kézjegyedet.
Én úgy gondolom, hogy az erkölcs egy belső indíttatásból fakad, nyilván meghatározó - illetve befolyásoló tényező lehet a környezet -, de aki konszolidált alapokra építkezik, teljesen mindegy, hogy milyen korban él. Én nagyon szeretem a mai fiatalokat és úgy gondolom, hogy aki erkölcsös - mert azt látta, azt tapasztalta a környezetében -, volt példakép azt a nézetet vallja magáénak.
Tudod, engem rohadtul irritált egész életemben, amikor az idősebb korosztály - már amikor én fiatal voltam - azt mondta, hogy "bezzeg az én időmben". Ugyan már! Az ő idejében is voltak erkölcstelenek, csak talán nem volt annyira publikus!
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet és mindig szeretettel várlak!
Ölellek: Évi. |
- október 17 2012 15:00:00
Kedves Vendégeim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten "benyitottatok" hozzám és olvastatok.
Sok-sok szeretettel: Évi. |
- október 17 2012 22:20:03
Rövid leszek, (sajnos a szemem gyenge, sokat, prózát megerőltető nekem olvasni.. )A szerelem gyönyörű, de nem jogosít fel a szüzesség discobeli elvesztésére. nem elveszteni kellene ,nem talált tárgy, ugye... A nő erogén zónája a lelke, soha nem lesz ettől boldog senki,akár bevallja , akár nem.
Ez tévhit! Üdv. Kata |
- október 18 2012 06:50:59
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél.
Üdv: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
