|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Képtelen képesség. Öncélú hirdetmény. Egy kis remény.
Ez a Stephen King is - mint az amerikás híres emberek legtöbbje - biztos magyar származású! Ezt látszik bizonyítani, hogy amikor utoljára Magyarországon járt, meglátogatta az egyedül élő, öreg Király Andor bácsit, a nyugdíjas magyar tanárt, aki kortársaitól eltérően nem volt alkoholista, a nőkről csak annyi ismerete maradt, hogy azok szoktak főzni és gyereket nevelni, de arról már fogalma sem volt, hogy hol, és hogyan készültek ezek a lurkók. Hál' Istennek a látásával nem volt semmi baj, így nem csoda, hogy öregkorára egy szenvedélye maradt, az internetezés. Hivatásának rabja maradt itt is, kizárólag irodalmi fórumokat látogatott, verseket, novellákat olvasott. Itt talált rá Andy szösszeneteire. Először a nevük hasonlósága miatt keltette érdeklődés vezette őt, hogy az egyik írását elolvassa. Ez épen egy műtét leírása volt, melynek olvasása a téma komolysága mellett is valahogy jókedvre derítette. Andor többi művének olvasása közben jött rá, hogy egy szike is lehet múzsa, egy élettelen múzsa.
Ebben az időben járt nála épen, - ahogy a rokonát szeretettel elnevezte: - a "Kingpityu". Beszélgetés közben az öreg szóba hozta Andyt is. Amikor "Kingpityu" végighallgatta a történetet, egy pillanatig maga elé nézett elgondolkodva, majd elővette zsebéből a mindig magánál hordott noteszát és egy ceruzával néhány sort írt bele.
Ha valaki kíváncsi rá, hogy mit írt kis füzetecskéjébe, az olvassa el az egyik - most kezembe került - Stephen King idézetet:
"Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet."
Stephen King
„Boldogok, akik nem látnak és még is hisznek" - áll a Bibliában. Ezért kérem, ne vetkőztessenek pucérra a forradásaim miatt, higgyék el nekem, ott van a sok mesemondó heg. Inkább olvassák el a hozzá tartozó történeteket.
Azért bizalmasan megsúgom, otthon ágyba bújás előtt, néha még is megállok a tükör előtt, végignézek a forradásaimon és halkan elmormolom a hozzá tartozó történeteket. Mert nem akarok elfelejteni semmit, azaz valami íróféle szeretnék maradni még sokáig! Andy
|
|
|
- november 02 2012 10:33:11
Kedves András!
Gyönyörűséges ez az "öncélú hirdetményed". Maximálisan igazat adok Neked a mondanivalódat illetően."Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet". Olvasva idézetedet, soraidat, teljes mértékben - eddig olyan 99,99 % volt - megvilágosodott előttem, hogy miért szeretlek én téged ennyire. Én nem vagyok kíváncsi a forradásaidra, nem foglak "pucérra vetkőztetni" - hogyan is merészelném?   - hiszen megteszed Te azt tökéletes alkotásaidban és olyannyira jól, hogy a Te egyedi stílusoddal, humoroddal fűszerezve észre sem veszi az olvasó, hogy pőrén állsz előttünk. No és természetesen a tehetséggel, mert naplót mindenki tud írni - gondolom -, de a tehetséggel (is) rendelkező író csodákra képes. Csodákra képes önmagával is, hiszen egy kis humorérzékkel párosulva amíg ír a betegségeiről, forradásairól, sebesüléseiről, ezáltal kissé megkönnyebbül. Ugyanakkor csodát tesz az olvasóival is, hiszen reményt ad azoknak az embereknek, megváltoztatja az életfilozófiáját, életszemléletét megkönnyítve betegségének könnyebb elviselését, mivel más oldalról, más szemszögből világít rá. Én úgy gondolom, hogy összességében ez egy csoda, ha egy író így tud írni, millióknak a szenvedését ezáltal megkönnyítendően. Én úgy gondolom, hogy Te így tudsz írni. Most mielőtt azt gondolnád, hogy hízelgek, vagy be akarom lopni a szívedbe magam, rosszul gondolod - azt már rég megtettem titokban, hogy ne hallja senki- mert távol áll tőlem az ilyen fondorlatos cselekedet.
Kedves András!
Én azt kívánom Neked, hogy az emlékezeted soha ne hagyjon cserben, ehhez legyen jó egészséged, vigaszt nyújtó értékes alkotásaidat még nagyon sokáig szeretném olvasni, no jó, azt elnézem Neked - mert a barátom vagy -, hogy esténként nézegesd kicsit a tükörben a forradásaidat, de csak addig - egy perccel sem tovább - amíg kipattannak fejedből a hozzátartozó történeteid. Rám mindig számíthatsz, engem itt esz a fene éjjel-nappal, én biztos, hogy olvasni foglak. De ahogy elnézem a számlálóid folyamatosan emelkednek, Neked is sok vendéged van, tudom, hogy Te is imádod őket, melyhez én szeretettel gratulálok! Nem baj, ha lehagysz, nem haragszom, sőt nagyon örülök neki, ezen biztos, hogy nem fogunk összeveszni.
A veszekedés tárgya legfeljebb az lehet kettőnk között - no ugye kíváncsi vagy rá, mert látom, hogy bólogatsz - no most elárulom, hogyha hosszabb időre eltűnsz és nem olvashatlak itt a Korongon. No akkor betyár mérges leszek és összeveszek Veled!
Csakis akkor bocsájtok meg, ha fehéren-feketén be tudod bizonyítani, hogy távolmaradásoknak oka egy Kanári-szigeteken töltött álomutazás, melyet "megnyertél"!
Kedves András!
Szeretettel gratulálok remek írásodhoz, úgy gondolom, hogy az én Karcsikám ha elolvasná ezen írásodat, biztos,hogy - vagy nem biztos - tanulna belőle. Mert írni nem csak szeretni kell, hanem egy kicsi tehetséggel - vagy naggyal - tudni is. Te már bebizonyítottad!
Szeretettel: Évi. |
- november 04 2012 13:05:44
Kedves Andy!
Varika olyan nagy részletességgel megírta Rólad és az általad írtakról a véleményét, hogy én azt csak ismételni tudnám.
Ezért ezt nem teszem! Én messzemenőkig egyetértek Évike által leírtakkal. Csatlakozva hozzá!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- november 12 2012 20:29:04
Kedves András!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Szeretettel olvastalak.
Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
