Történetem fikció, de akár lehet valós is, mert más idők járnak, mint anyáink, nagyanyáink idején...
Veronika és Gábor szülei kitűzték az esküvő napját, mert tulajdonképpen a szülők úgy döntöttek, hogy egy vagyonos lánynak, egy vagyonos fiúhoz kell férjhez mennie.
- Veronikám öltözködjél már, nemsokára az oltár elé vezet szeretett Gáborod! - korholja anyukája Verát.
- De anyukám, nem lehetne mégis lemondani azt a nyavalyás esküvőt? Nem érted meg,hogy én nem szeretem Gábort? Jó haver, sőt több mint haver, inkább barát, de semmi több.- mondja Veronika kérlelve anyukáját.
- De hát azt nem lehet csibém, Gábor hozzád való fiú, majd megszereted. Én is így voltam apáddal, meg is szerettem, igaz, hogy sok év múlva, de megszerettem.- mondja az anyukája és mélyeket sóhajtozik.
- De anyu, nálam ez ki van zárva! Soha a rohadt életbe nem fogom megszeretni, úgy mint férjem nem tudom elképzelni, nem vagyok szerelmes, nem vágyom a csókjaira, a testi kapcsolatot pedig alapvetően ellenzem vele. Akkor hogyan lesz ebből jó házasság, mondd meg nekem.- de közben lassan öltözködni kezdett, mert megjelent az ajtóban a szigorú apja, aki ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt:
- Mi baja van a kisasszonynak? Hozzá mész Gáborhoz és kész! Jó feleség leszel, mindenben segíted az Uradat, engedelmes jó szeretővé kell válnod! Megértetted? Ő való hozzád, mert neki van vagyona, biztonságban tudsz élni mellette.-mondja a felbőszült apa.
Megérkeznek a házasságkötő terem elé - ott kellett, hogy találkozzanak Gáborral, de Gábor sehol nincs. Veronika kezdett örülni, hiszen ismerte Gábort - mert barátok voltak -, hogy nem a pontosság példaképe. Magában azon imádkozott, hogy ne érjen oda az esküvő kezdetéig. De Gábor sajnos oda ért megvolt a ceremónia, meg volt a holtomiglan-holtodiglan, csak épp nem voltak boldogok. Gábor sem, mert ő sem szerette szerelemmel Veronikát. No de most már nem volt mit tenni, férj-feleség voltak, mindenki örült, a rokonok, ismerősök, kollégák, elindultak a lakodalom színhelyére Veronika otthonába. Nagy volt a vigasság, de ők ketten nem voltak boldogok, fittyet hánytak ők a szülők akaratára ezentúl, mindketten a régi szerelmük, szeretőjük után vágyakoztak.
Egyszer csak felcsillant Veronika szeme, mert meglátta a kerítés mellett álldogálni régi nagy szerelmét Tamást. Tamás nem volt gazdag, de végtelen nagy volt a szerelme Veronika iránt. Nem is akart elmenni a lakodalomba, pedig hívták, de úgy döntött, hogy csak távolról nézi az eseményeket.
- Figyelj Gábor, én most lelépek, itt a szerelmem, tudod a Tamás, ismered, a nászéjszakánkat vele fogom tölteni, tudom, hogy ez téged nem zavar, úgyhogy ha megérkezik a Te szerelmed is Hajnalka, lépjetek le Ti is, nem kell tudni az ősöknek semmit, hadd higgyék, hogy elvonultunk, lepihentünk, mert már nagyon kívántuk egymást.- mondta Veronika hitvesének.
- Oké, rendben szépséges arám, illetve most már feleségem, de úgy látom, hogy Hajnalka is megérkezett, úgyhogy talán itt hátul a kiskert kapuján kibújhatunk észrevétlenül.- mondta Gábor, de már Hajnalka forró csókja izgatta.
Mindkét szerelmes pár elindult a megszokott kis szobájukba ahol találkozgatni szoktak. Megbeszélték, hogy éjfélre, amikor a menyasszonytánc következik, vissza surrannak, mert a látszatot fenn kell tartani, hogy utána mi lesz, egyikőjük sem foglalkozott a témával.
Hajnal felé - miután a vendégek is szépen haza szállingóztak, bevonult a fiatal pár, a szülők szemérmesen magukra hagyták őket.
- No most mi a francot csináljunk? - kérdezte Veronika férjétől - barátjától - Gábortól. Valamit ki kell találni, hogy miért is válunk el ilyen hirtelen. Mert holnap vagy legkésőbb holnapután beadjuk a válókeresetet, mert ugye mi nem tudunk együtt élni? - kérdezte Veronika, de ez inkább kijelentő mondat volt.
- Tudod mit, azt gondoltam, hogy én jól elverlek a nászéjszakán, mert nem akartál velem lefeküdni és én ezt nem tűrhetem! -mondta Gábor mosolyogva.
- Oké, ez jó lesz, én pedig elsírom magamat anyámnak, hogy te egy kegyetlenkedő, önző, agresszív fráter vagy és nem tudok veled élni.-mondta Veronika.
Miután ezt szépen megbeszélték, meghallgatták a lakodalmas nótájukat és elaludtak külön-külön. Másnap előadták mindkettőjük verzióját, a szülők kissé megbotránkoztak, de nem nagyon, mert visszagondoltak az ő házasságukra. Hiszen ők sem szerették egymást, illetve mindketten mást szerettek, csak az ő szüleik nem egyeztek bele a válásba, így házasságon belül jártak külön utakon.
Így aztán szép csendben elváltak, de a nagymamának és a nagypapának (Veronika szüleinek a szülei ők) nem árulták el a titkukat.
Másnap délután meglátogatták őket a nagyszülők és látták, hogy nagy a boldogság.
- Drága kicsi unokám, Veronikám, gyere csak egy percre légy szíves! Odahajolt egészen közel Veronikához, és azt súgta a fülébe.
Kis unokám, nem kell ám azt a hivatalos fogadalmat olyan komolyan venni, én sem szerettem a nagyapádat, meg is csaltam nagyon sokszor, rögvest elmentem a templomba, meggyóntam bűneimet és folytatódott az életem tovább. Ugyanígy tett nagyapád is, mert megismertem amikor lopakodott a templom kerten keresztül, ő is oda tartott, ahonnan én jöttem. - súgta Veronika nagymamája.
Veronika nem lepődött meg ezen, ő már más generáció.
- No látod nagymama, mi kihagyjuk a templomot, mert mi már el is váltunk. - mondja Veronika a nagyinak. Csak a nagyi egy kicsit nagyothalló volt és ezt válaszolta:
- Az jó kedvesem, ha boldogok vagytok, legyetek még nagyon sokáig, amíg éltek, csak ne feledkezz el arról, amit az imént súgtam Neked. Örök hűséget fogadtál, azt be kell tartani. - és rákacsintott unokájára.
Dellamama - november 03 2012 17:40:04
Évikém!
Fordulatos remek történetet írtál!
Ugyan nem tudom, hogy a mai világban lehet-e egy fiut vagy lányt belekényszeríteni egy házasságba szerelem nélkül. Bár azt hiszem mai van olyan, hogy a pénz a pénzzel házasodik.
Nagyon tetszett, hogy a fiatalok kieszelték ezt a huncutságot és mindenki azzal töltötte a nászéjszakát akit szeret.
De a nagyi? Nahát ő is csalta a papát?
Gratulálok, jól szórakoztam!
Ölellek: Marika
gyongyszem555 - november 03 2012 18:03:43
Marikám!
Megmondom Neked őszintén, hogy mi adta az ötletet ehhez a témához. Láttam egy filmet, aminek az volt a mondanivalója, (a XIX. században játszódott) hogy a leánynak mindenféleképpen kötelező volt hozzámenni a kiválasztott vőlegényhez - akit a szülei választottak - és azt a gyötrődést, a sok borzalmas keserűséget át kellett élnie, amit az URA kívánt. Belegondoltam, szerelem, szeretet nélkül, undorral szeretkezni? Hát hogyan? Hiszen ez nem szeretkezés, hanem erőszaktevés a férj által. Haza ment koszosan, büdösen, ittasan, bűzlött a sok cefrétől és akkor készenlétben kellett állni a fiatalasszonynak, mert ha nem kapott két akkora pofont, hogy a fal adta a másikat. Asszonysorsok. Ez a tény motivált ennek a novellaszerűségnek a megírására.
Mondjuk a nagyi miért ne csalhatta volna a papát? Hiszen - gondolom én - az ő szülei még "sötétebbek voltak" és belekényszerítették gyermekeiket ebbe a házasságba, de ők legalább korrektül megoldották. Nem bántották egymást, meggyónták bűneiket és folyt. köv. Én azt hiszem, hogy a mai világban már nem lehet belekényszeríteni senkit egy ilyen házasságba -szerencsére -, vagy ha igen, akkor kulturáltan, szépen el is lehet válni, mint ahogy azt a főszereplőim tették. Biztos, hogy van olyan, hogy pénz a pénzzel házasodik ma is, csak már felvilágosult szellemmel, ott már egyből kéznél van a "szerelem", ha nem a társsal, mással. Nincs ebből semmi baj, szerintem.
Összességében az motivált, hogy megírjam, hogy szerelem nélkül nem lehet, nem szabad semmit tenni, sem házasodni, sem szeretkezni, sem élettársi kapcsolatot létesíteni, mert minek, hogyan?
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál - már nagyon vártalak, mert roppant kíváncsi voltam a véleményedre a témával kapcsolatosan - és a sok munkád közepette időt szakítottál rám.
Szeretettel ölellek: Évi.
Történeted olvasása közben nekem is egy nagyon szép régi magyar film jutott eszembe, ahol a menyasszonyt az igazi szerelme "megszöktette", hazavitte még annak ellenére is, hogy tudta, nehezen fogja eltartani a feleségét és annak születendő gyermekét.
Én úgy gondolom, hogy a mai időkben is előfordulhat "látszatházasság", de csak azért, hogy még nagyobb vagyont tudjanak magukénak a házasulandók.
Egyébként sokszor meg is jegyezzük (férjemmel együtt), - amikor tehetősek, sztárok válásáról van szó -, hogy könnyen meg tudják tenni, hogy szétválnak, van mit egymás között szétosztani. S azok, akik szegényebbek, ma sem igen ugrálhatnak, ha nem tetszik a házasélet, mert könnyen hajlék nélkül találhatják magukat, jobbik esetben elvegetálnak egy-egy ismerősnél albérletben. Sajnos, van ilyen az ismeretségi körömben!
Szeretettel: Zsuzsa
gyongyszem555 - november 04 2012 13:30:35
Kedves Zsuzsika!
Igen, emlékszem arra a filmre, azt hiszem, hogy a "Talpalatnyi föld" volt a címe (Mészáros Ági és Szirtes Ádám főszereplésével) imádom egyébként a régi filmeket.
No igen, sajnos - no ez másnak lehet, hogy nem sajnos - sokféle okból köttethet egy házasság, de az igazi mégis csak szerelemből köttetik. Maximálisan igazad van Zsuzsika a gazdagok és a szegények válásának következményeiben is.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél, mindig szeretettel várlak.
Szeretettel: Évi.
Andy Jazz - november 04 2012 23:35:52
Kedves Varika 12!
Vidám írásodnak szomorú üzenete van, az hogy a házasság intézménye mint olyan senkit se boldogít. Kivétel az elbeszélés íróját! Nem igaz? Az összeköltözés, vagy ahogyan ma nevezik "kapcsolatban élés" divatját éljük! Az eredményt ismerjük, a keserű különválás, ügyvédgazdagító vagyonelosztási perek, és csellengő, nevelés és jó példa nélkül élő gyerekek! Talán jobb erkölcsi tartást kölcsönzött, és emberszeretetet tudott adni a házasság! Faramuci módon ezt ünneplik az utcára vonuló "színes ruhások " A végeredményében keserű végkövetketetés sugalló írásodban azért volt valami nagyszerű is, az, hogy igen csak jól szórakoztam olvasásakor! Szeretettel Andy
gyongyszem555 - november 05 2012 05:50:33
Kedves András!
Én most lehet, hogy hülyeséget fogok írni, de az én bajom. Én a házasságot most a verselési módhoz szokásokhoz fogom hasonlítani. Én a kötött formát szeretem a verselésben is. Vannak szabályok, amit be kell tartani - rímek, ritmus, mondanivaló - számomra ez jelenti azt, hogy szép. Az életben is valahogyan úgy érzem, hogy a házasság egy gyönyörű kötött forma. Amelyben szintén vannak szabályok - erkölcsi, magatartásbeli, emberi - amit be kell tartani. Ezt akkor nagyon könnyű betartani, ha egy házasság szerelemre, szeretetre, megbecsülésre, egymás iránt érzett tiszteletre építi két ember, no és végtelen nagy toleranciára.
Megmondom Neked őszintén ezért is nem szeretem - már mint, hogy a verselésre visszatérjek - a szabad verset. Ugyan ott is vannak szabályok, de lazák. Ha akarom el is térhetek tőle, nem számít ha nincs ritmus, nincs "zene" elkóborolhatok akár! Nem, azt nem szabad. Ugyanez a véleményem a kapcsolatban éléssel kapcsolatosan is. Könnyen továbbállhatok ha akarok, nincsenek kötöttségek, no és nem kell az ügyvédgazdagító perköltséget fizetnem, ha úgy gondolom, hogy a kapcsolat kötelékét szétszakítom.
Más: A mostanában nagy divat a házassági okirat mellé "csatolt" házassági szerződés, mely vagyon kimutatást jelent mindkét fél részéről. Valahogy ez nekem megfekszi a gyomromat, mert ha egyszer szeretek valakit - kicsit, nagyon, őrületesen - akkor mi a francnak a vagyonomról szóló dokument, mintegy alázva a választottamat, hogy no aztán drágám, ha elválunk, ez az enyém, mert ez már ilyen picike vagyonka korában az ENYÉM volt, és ami az enyém volt, neked ahhoz semmi közöd! Megértetted, az anyád mindenit! Ehhez tartsd magad, mert én egyébként olyan nagyon szeretlek!Na, ja!
Hogy a "színes ruhások" házasságpártiak, tudod megkockáztatom azt a tényt, - de előtte beöltözöm, van még nekem itt egy az egyenruhát őrző szekrényemben a középkorból származó lovagi egyenruha, tudod, páncélból készült mellényecske és sisak, felveszem, hogyha repül a kő felém, megvédjen - hogy egy színes ruhás "házaspár" is fel tudna nevelni egy gyermeket - természetesen adoptáltat - olyan szinten, mint egy gyermekeit, asszonyát püfölő, agresszív, alkoholista - vagy nem - frusztrált személyiségű apa. Ha választani kellene, hogy melyik a jobb a gyermek számára. No zúdulhatnak a kövek! Páncél rajtam, sisak felhúzva, készen állok a harcra!
Összességében kedves András, jól érzed írásomnak szomorú üzenetét - a lakodalmas nótát is csak azért kértem a szerkesztőtől, hogy egy kicsit feldobja a hangulatot - de különben én házasságpárti vagyok. De ha szerelemre épül egy házastársi kapcsolat és felelősségteljes a döntés, az elhatározás, hogy együtt akarják leélni az életüket akkor nekem semmi bajom nincs ez ellen sem.
Azért végül egy kicsit vitába szállnék Veled ha megengeded!
"Az írod, hogy a házasság intézménye mint olyan senkit se boldogít. Kivétel az elbeszélés íróját! Nem igaz?"
Nem, én azt írom, hogy a szerelemre szeretetre épült házasság mindenkit boldogít, hiszen nagyon sokan élnek együtt 3o,4o,5o,6o éveket is akár boldogan. Vagy nem? No jó, hát persze, hogy vannak némi viták, veszekedések - de csak kicsik -, hiszen már a nemek különbözősége miatt is, másképp gondolkodik egy nő és másképp egy férfi, de valahol megtalálják a közös nevezőt. Persze ha jó matekosok!
Kedves András!
Nem pofázok már tovább, már így is sokat beszéltem, lehet, hogy nem kellett volna, de ez már így marad itt a papíron feketén-fehéren, ki nem törlöm.
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet úgy az írásommal, mint a mondanivalóval kapcsolatosan. Mindig nagy-nagy szeretettel várlak és tudod, hogy mérvadó a véleményed. Ugye tudod?
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 09 2012 17:25:12
Kedves Vendégeim!
Nem is tudom, hogy most megint mit mondjak, hogy 1225 a megnyitások száma, mindenesetre nagyon szépen köszönöm Mindenkinek aki olvasott.
Szeretettel gondolok RÁTOK!
Évi.
szomorufuz - november 14 2012 11:41:51
Kedves Évike!
Más idők járnak - mégis hasonlók.
Igazán nagy szeretettel olvastam történetedet - ami nagyon is valós - ma is.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
