|
 Vendég: 73
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Holnap Károly névnap lesz, kialakult szokásunk Tündivel, hogy előző este meglátogatjuk, felköszöntjük Karcsikát....
Emlékeztek Karcsikára a fűzfapoétára, ugye? Ő az aki nagyon szeret verseket, prózákat írni, nos, hogy azóta tud-e - mármint tavaly óta - az majd most kiderül. Bár nagyon igyekszik, mindenféle tanfolyamot elvégzett, diplomát is szerzett, nem vesződött vele sokáig, mert az apukája megvette neki, tehette, jómódú fazon.
- Tündikém, ne készülődj már olyan sokáig, elég egy szolid smink, vagy mi van, tetszeni akarsz Karcsikának? Ja, az más, de ne nagyon strapáld magad, öreg vagy hozzá, Karcsika szép, stramm legény ugyan, de fiatal hozzád. Másik probléma, hogy ha beszélgetni fogsz vele rádöbbensz, hogy nem a te stílusod. No jó, látom, hogy nem hallgatsz rám, döntsed magadra a parfümöt, de tudnod kell, hogy az az enyém, no jó, nem vagyok irigy, de a hajlakkal spórolhatnál egy kicsit, mert oda fogsz ragadni a fotelhez. - feddem meg Tündikémet, de rohadtul nem érdekli, hogy mit pofázok, be akar vágódni Karesznél, pedig mekkorát fog csalódni, már előre látom, hogy vigasztalhatom egész éjszaka.
- Ne magyarázz annyit, inkább Te is öltözz, hogy nézel ki, velem így nem jössz az tuti! Hajad az égnek áll, protkód félrecsúszott, adjál már magadra az anyád mindenit! No, hagyok Neked egy kis hajlakkot is, lődd be a séródat, de rendesen, te tegyél szolid sminket, te nem akarsz semmit Karcsitól, én akarok hódolni, úgy hogy légy szíves, te maradj csak nyugodtan a háttérben. Sőt, nem is kellene jönnöd, de mivel mi egyek vagyunk, kénytelen vagyok téged is magammal cipelni.- mondja Tündi rosszallóan nézve rám.
Karcsika nagy örömmel fogad bennünket, először is a nappaliban szolgálja fel nekünk az italokat, szendvicseket és úgy látom, hogy tetszik neki Tündi. Óh, te jó ég, hogyan fogom én Tündit lebeszélni róla. No de miért is kellene, ha Tündinek megfelel, a francot ütöm én bele mindenbe az orromat, tiszta hülye vagyok.
Egy kis bájcsevej, szempilla remegtetés (Tündi, teljesen kifordultál önmagadból, ez nem te vagy, mi történt veled, a tegnapi napsütés, melyet a nagymamák nyara reád szórt, ennyire megártott?) bájos mosoly és issza, issza Karcsika nagyképű szövegét. Nem ismerek rá, komolyan mondom.
- Tudjátok kedveseim - és csak Tündire néz a kis bitang, én mintha ott sem lennék, no megállj csak Karcsi - én most lektorként dolgozom egy könyvkiadó vállalatnál. A drága jó apám intézte nekem ezt a szuper állást, meg vannak velem elégedve ( no hiszen, azt el tudom képzelni ) semmi gondom nincs, hiába degradáltál engem, - és közben rám néz, no persze csak is rám, hiszen Tündi még akkor nem volt teljesen képben -megállom a helyemet. Azóta ötödik könyvemet adom ki, mind regény, én már kinőttem a novellákat, nem foglalkozom velük, az nekem már kevés, az én tudásom sokkal-de sokkal több annál, hogy holmi kis novellákat írogassak. - mondta öntelt vigyorral (melyet úgy szeretnék letörölni a képéről, no de most ünnepelni jöttünk, ilyenkor azért illik disztingválni) és itallal kínál bennünket.
Az első pohár pezsgő után - nem is iszom többet, mert kifejezetten utálom a pezsgőt, de ő szereti és most úgy gondoltam, hogy ez az ő ünnepe, nem leszek ünneprontó - nem is kérek többet, azt beosztom addig, amíg vendégeskedünk. Magukra hagyom őket egy kicsit, mert látom, hogy zavaró tényező vagyok, addig átlibbenek Karcsika dolgozószobájába- mert az is van neki most már amióta ilyen nagy ember lett (no, igen!), hogy belekukkantsak a regényeibe, mert roppant érdekel. Megengedi, sőt, kéri, hogy mondjak véleményt alkotásairól, mint a régi szép időkben, amikor még csak ugatta az írást.
Olvasom az egyik regényét és majd hogy nem elájulok, olyan jó, mit jó, kiváló! Karcsika tényleg megtanult írni, szuper, már kezdem magam szégyellni és lelkiismeret-furdalás gyötör, hogy nem bíztam benne. A fene egyen meg engem, most már komolyan mondom. Olvasom tovább, tényleg szuper, amikor úgy a harmincadik oldalnál tartok - eddig szoktam elmenni egy regény olvasásánál, mert ha eddig oda szögezi a mondanivaló a szemeimet az olvasmányra, akkor érdemes tovább olvasnom - és véletlenül rápillantok az egyik kéziratra az asztala bal oldalán csak úgy simán félredobva árválkodik. Bele kell, hogy sasoljak, mert szinte integet felém. Sőt, nem csak ez az egy kézirat, hanem még rajta kívül vagy öt. Beleolvasok mindegyikbe. Hiszen ez Karcsikának a regénye, összevágva az öt kéziratból, ejnye az anyád mindenit Karcsi! Elloptad a rád bízott anyagok mondanivalóját? De meg kell hagyni, jól összevágta, mert értelmes, kitűnő mondanivalót kreált. No azért valami fejlődés csak tapasztalható nála, legalábbis ami a csalást illeti, profi módra kifejlesztette. Rögtön gratulálnom is kell neki, de azért meg is fogom feddni, hogy nem szép dolog más írását ellopni és más tollával ékeskedni!
Betoppanok a nappaliba, majd hogy nem össze vannak gabalyodva Tündivel, (ejnye Tündi, ez nem Te vagy, mi van veled, komolyan mondom hülyét kapok tőled) no majd mindjárt elveszem én a kedvedet Karcsikától ha megtudod, hogy mi az igazság.
- Kedvesem, megbeszéltem Karcsikával, hogy ő fogja lektorálni a kiadásra váró prózáinkat, verseinket, tutira érti, sőt azt ígérte, hogy kedvezményes áron ki is adatja a műveinket, nem kerül sokba nekünk, mert tudja, hogy csórók vagyunk. - mondja Tündi mosolyogva. (no majd mindjárt lehervad a mosoly a Te orcádról is Tündikém, ha megtudod, hogy a lovagod hogyan dicsekszik más művével, mintha a sajátja lenne.
- Szó sem lehet róla Tündikém, ugyanis, ünneprontó leszek, Karcsikám ha megharagszol, ha nem, nem érdekel, de rájöttem a titkodra a regényeiddel kapcsolatban. Összeloptad a történetet, megtehetted, hiszen tálcán kínálták előtted a lehetőséget, te ki is használtad. Ugye így volt? Meg ne próbáld letagadni, mert agyon csaplak, bár azt nehéz lenne értelmi képességeidet figyelembe véve. - mondom Karcsinak dühösen.
Ő pedig azzal a pimasz, öntelt kis mosollyal a szája szegletében így szól hozzám:
- Most mit vagy úgy oda! Te sem vagy különb! Miért, tudsz Te egyedül írni? Egy nagy frászt! Tündivel, igen ellopod Tündinek az ötleteit, ő diktál neked, ő adja a mondanivalót, te pedig csak pöffeszkedsz a monitor előtt és püfölöd a klaviatúrát. No igen, hát így könnyű! - mondja Karcsi önelégült mosollyal.
Be kell, hogy lássam, igaza van, hiszen Tündi nélkül én is lehúzhatnám magam a klotyón, hiszen nélküle senki vagyok. Nem vitatkozom vele, hiszen meggyőzni nem tudom, nem is akarom, érzékeny búcsút veszek tőlük, Tündi még marad egy kicsit gabalyodni, de én távozom.
- No ne vedd annyira szívedre amit mondtam, tudod, hogy milyen forrófejű vagyok, felajánlom Neked, hogy ingyen kiadhatod nálunk a műveidet, de csak akkor, ha én lektorálhatom!
Tőled nem lopok megígérem, régi barátságunkra való tekintettel. - mondja Karcsika kedvesen.
- Nem, Karcsikám, köszönöm, nem kérek a szívességedből, akkor inkább soha ne legyen kiadva egyetlen alkotásom sem, egyébként sem nagy szám, egy hozzáértő ember, aki igazi lektor - no az nem Te vagy -lehet, hogy nem is találná jónak. Akkor inkább maradok én a kis megszokott közösségemben, ahol úgy gondolom, hogy szeretnek, olvasnak, lektorálás nélkül is, te pedig írd tovább a csodálatos műveidet.
De annyit azért még áruljál el nekem, hogy ki vágta össze olyan jól a kéziratokból a mondanivalót? Mert, hogy nem te, az tuti! - mondom Karcsikának.
- Tudtam, hogy rájössz, de nem fogod kitalálni!
Az Elemér! Emlékszel rá, aki nem tudta befejezni a 8 általánost 12 év alatt sem, majd hogy nem írástudatlan, de ennyit fejlődött. Tanult, tanult, tanult és így lett belőle híres író. El fogom neked küldeni a műveit. No ő vágta össze a regényemhez a kéziratokat. No de azért meg kell, hogy mondjam, az ő műveit is én lektoráltam. |
|
|
- november 03 2012 07:35:57
Évikém!
Később visszajövök, mind-két novelládat olvasni!
Marika |
- november 03 2012 11:00:26
Oké! Várlak!
Évi. |
- november 04 2012 06:03:56
Évikém!
Most nem is tudom, hogy az elejével, vagy a végével kezdjem.
Mármint a lektorral, akit biztosan egy magas pozícióban lévő rokon
nyomott be ebbe a szaktudást igénylő állásba, vagy a plagizálással, mert ugyebár Karcsikára mindkettő jellemző.
Az még nem lenne baj, hogy Elemérnek is nyolc általánosa van, mert autodidakta módon sok mindent meg lehet tanulni. A műveltség a tudás és az intelligencia sem iskolázottság kérdése.
Az összeollózás nagy divat, vezetőink közül is éltek vele néhányan.
Mindegyikünk egy kicsit plagizál, hiszen nincs új a Nap alatt, valaki már leírta előttünk amit most mi írunk, csak más szókörnyezetben.
Engem például sokszor megihletnek mások versei, de sohasem gondoltam arra, hogy összeollózzam.
A Te írásod biztosan nem plágium, eredeti "Varikás"!
Tetszik és gratulálok:!
Szeretettel ölellek: Marika  |
- november 04 2012 08:41:49
Én is úgy gondolom ahogyan Dellamama írta!
Tetszik az írásod, gratulálok! |
- november 04 2012 11:26:04
Kedves Marikám!
Mivel Karcsika is, Elemér is fikció - az csak a véletlen műve  - megtörténhet a valóságban is. Természetesen engem is megihletnek mások versei novellái, írásai, de eszembe nem jutna "összevágni" őket, csupán csak azért, mert nagyon szeretek írni.
Én úgy gondolom, hogyha a filkómból nem jönnének szabadon a gondolatok, melyek én vagyok, az én stílusom, egyéniségem, életszemléletem, világnézetem, értékrendem, akkor én soha nem írnék. Hiszen számomra csak így van értelme, hogy önmagamat adom. Ha plagizálnék, akkor az már nem én lennék, más tollával pedig ékeskedni? Fogadni a gratulációkat? Dicsfényben ragyogni? No nem, ezt nem lenne szabad senkinek. De mint ahogy írod is, sokan megteszik, csak nem tudom, hogy hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, vagy hogyan birkóznak meg a bűntudattal, mely utána következik. Vagy nekik nincs? Lehet.
Ja, a szaktudást igénylő állásba - mely természetesen fikció - az apukája pénze juttatta, mert köztudott, hogy pénzért mindent meg lehet venni.
Köszönöm szépen értékes véleményedet.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- november 04 2012 11:27:07
Kedves Morzsa!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Évi. |
- november 04 2012 12:37:18
Kedves Évike!
Érdekes módon ünnepled meg Károly (azaz "Karcsika" névnapját, de örömmel veszem, hogy Ő csak egy általad "kitalált" személy! Ha valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet!
Egyébként őszintén meg kell hogy mondjam, találkoztam én már olyan versekkel, novellákkal, amelyek megjelentek kötetekben is, és (szerintem) a lektor nem állt a helyzet magaslatán, vagy csak nagyon figyelmetlen (vagy elnéző) volt, mivel a szövegen olyan helyeken voltak a vesszők, ahova nem kellettek volna, s ahova kívánkozott volna egy-egy vessző, ott pedig elmaradt.
Néha-néha van szerencsém olvasni az utóbbi időben is ilyen alkotásokat, de mivel én is elnéző vagyok, ezeket a hibákat nem jelzem.
Örülök, hogy a Te írásaid fogalmazása összefogott, meggondolt és a témaválasztás is mindig nagyon jó, s szerintem a látogatottságod is jelzi, hogy sokakat érdekel, amiről írsz.
S hogy a plagizálók hogyan számolnak el lelkiismeretükkel? Valószínűleg olyan nekik nincs is! És ha lelkiismeretük nincs, akkor bűntudatuk sem igen!
De arra azért kíváncsi lennék, hogy ha ennyien olvassák írásaidat, vajon miért nem merik megírni a véleményüket?
Én azért ha előbb nem, de utóbb el szoktam olvasni írásaidat, és ilyenkor azért írok is néhány sort véleményezésül.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- november 04 2012 13:02:34
Zsuzsikám kedves!
Karcsika nem érdemel tőlem másfajta "ünneplést", névnapi köszöntőt, mert csúnya dolgot művelt. Mivel Őt én hoztam létre képzeletemben, úgy gondoltam, hogy az én előjogom Őt kegyetlenül megfeddni. De tökmindegy, túlságosan önteltté tettem, így lepereg róla amit mondok neki. Úgy kell nekem, miért nem voltam szigorúbb!
No igen, az, hogy egy fogalmazásban nem jó helyre tesszük a vesszőt, nagy hiba, mert ettől függ a mondat értelme. Általános iskolai tananyag, de lehet, hogy aki lektorálta az általad említett novellákat, verseket, az én Karcsikámmal járt továbbképzésre.
Az, hogy Te elnéző vagy, az rendben van, hiszen Te az olvasó vagy, no de akinek lektorálás a szakterülete, az nem lehet elnéző, figyelmetlen, tudatlan meg főleg nem!
Hogy a vendégolvasóim miért nem merik megírni a véleményüket, vagy miért nem akarják, arra három tippem van.
1.) Ha regisztrált tagok, akkor könnyen megtehetnék - de vagy nem érnek rá, sok a dolguk, vagy kicsit kényelmesek, csak olvasni szeretnek, írni nem, van ilyen, nem? Hogyne!
2.) Ha nem regisztrált tagok, akkor nem tudnak hozzáírni, de azért külön nem akarnak bejelentkezni, hogy elmondják véleményüket. Én ezt is megértem és nem firtatom (firtatnám) az okát.
3.) No ezt a hármas számot ide írtam, de csak azért mert megígértem, hogy 3 okot sorolok fel, de sajnos a harmadikat nem tudom.
Nagyon szépen köszönöm kedves Zsuzsika értékes véleményedet, mindig szeretettel várlak.
Egyébként én úgy vagyok a hozzászólásokkal, hogy én azt szeretem, ha valaki őszinte, kifejti a véleményét, megosztja velem tapasztalatait a témával kapcsolatosan, dicsér, vagy megdorgál, de az legyen őszinte. A kétszavas, egysoros vélemények - mint, hogy "szép volt, jó volt, gratulálok, tetszett", ez nekem nem jelent semmit. Ez olyan, mintha benyitok valahová, megkérdezem az ott élő embertől, hogy hogy vagy? de a választ nem várom meg, mert nem érdekel, de azért ott voltam, láttad, nem? Akkor inkább be sem nyitok!
No de már megint eltértem a tárgytól rendesen, de nem baj, én nagyon megköszönöm Neked, hogy mindig eljutsz hozzám, teljesen mindegy, hogy előbb vagy utóbb, de mindig itt hagyod kedves véleményedet és én ezt tiszteletben tartom.
Szeretettel: Évi. |
- november 04 2012 23:50:25
Kedves Varika!
Írásod olyan, mint a jó krémes a gúrmanoknak! Olyan izletes, hogy alig lehet abbahagyni a zabálását! Még szerencse, hogy minden nap "mgehetek" egy frissen sütöttet! A jó íze soha sem változik!
Szeretettel Andy |
- november 05 2012 05:11:50
Kedves András!
Én is imádom a krémest - az a kedvencem -, de nem én sütöm, mert én nem tudok, ez a Tündi reszortja, ahogy mondod, azt tényleg zabálni kell!
Különben is a krémes csak frissen jó, mert vigyázni kell a szalmonella fertőzésekre, ha sokáig "álldogál" az agyban is a téma, megromlik és akkor mi lesz velem?
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és ízlett a zabálnivaló, gyere máskor is, szívesen látlak, Te vagy a legkedvesebb vendégem! No és mindenki aki szerény kis semmitmondó prózáimat meglátogatja!
Szeretettel: Évi. |
- november 14 2012 12:39:05
Kedves Évike!
Elgondolkodtam írásodon. Leírt gondolataim - nagyon mélyről jönnek - sokszor. A blog miatt nagyon sok felé járok és sok mindenre rátalálok. Sokszor megtalálom írásaimat másnak a neve alatt, de mit is lehetne tenni, hiszen ha merek szólni - le is tiltanak
Ötleteket persze, kapunk egymástól is, lehetnek a témák mindannyiunkat foglalkoztatóak, mégis egyediek.
Mindig nagy szeretettel olvaslak - ölellek szeretettel - Szomorúfűz |
- november 14 2012 14:45:04
Kedves Margitkám!
Örülök, hogy olvasol, véleményezel, tudod, hogy mindig nagy szeretettel várlak. Tudod, nekem nincs blogom, nem is érdekel, nem is bolyongok sehová, mert az sem érdekel. Én ennek az egy klubnak vagyok a hűséges tagja - regisztráltam máshol is nem tagadom, de csak kíváncsiságból, hogy ott "milyen az élet", milyenek a versek, prózák.
Különben engem rohadtul nem érdekel az, ha tőlem "lopnak", tegyék, legyenek vele boldogok. Soha sem azért írok jól vagy rosszul, hogy érdekelne, hogy mi lesz a sorsa a továbbiakban a publikációmnak. Én elsősorban önmagam örömére, szórakozására írok, s ha tetszik az olvasóimnak az külön öröm számomra.
Köszönöm, hogy olvastál és itt voltál véleményeddel.
Szeretettel ölellek: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
