- Anyukám, hiszen én csak azt a fiút szeretem, csak Gábort szeretem, nem vágyom senki másra, engedd, hogy eljöjjön hozzánk minden vasárnap! - könyörgött édesanyjának Margitka.
- Kislányom, tudod, hogy apád milyen otromba természetű, hiszen tudod, nem tűrné meg azt a cigány fiút - holott mi is cigányok vagyunk, tudom - de csak azért nem tűrné meg mert azt hallotta a faluban, hogy Gábor egy semmirekellő, lusta, dologtalan mulatós fráter, akit csak a szórakozás és az ital érdekel, hidd el téged félt angyalom ugyanúgy ahogy én is.- mondta szomorú tekintettel Brigitta asszony. Nagyon sajnálta gyermekét, miért pont abba a lumpen csávóba szeretett bele egy szem lánya, hiszen gyönyörű lány, sürgölődnek körülötte a falubéli fiúk, mindnek tetszik, minden fiú elvenné feleségül Margitkát. De nem, neki nem kell csak az a fiú, aki minden hétvégét a kocsmában tölti, cigány zenekar kíséri dalait, táncol, mulat, nem lesz abból soha semmi, így gondolkodott Brigitta asszony. Hogy házasság legyen a vége a leánya és a fiú között, azt pedig a szó szoros értelmében megtiltották mindketten a lányuknak.
Margitka végtelenül szomorú volt, fájt a szíve kedvese után, de nem találkozhattak. Eddig szófogadó kislány volt, de most úgy döntött, hogy kezébe veszi az életét. Igaz, hogy még van egy éve az érettségiig - azt semmiképp sem hagyja abba - de nem marad tovább a szülői házban. Írt egy levelet a szerelmének és a szomszéd nénivel - akivel nagyon jó kapcsolatban volt Margitka, szinte a barátnőjének tekintette az idős asszonyt - mert jócskán a nagymamája lehetett volna korban - aki végtelenül fiatalosan gondolkodott, öltözködött, szemlélte a világot. Egyáltalán nem látszott meg rajta a kora, pedig már lassacskán a hetvenedik életéve felé közeledett, de ő volt az az ember, az a nő, akiről nem lehetett soha megállapítani, hogy hány éves. Rendszeresen járt kozmetikába, fodrászhoz, szépen, szolidan fiatalosan öltözködött és mindig mosolygott. Mindig mindenkire mosolygott még akkor is, ha nem volt jó hangulata, mert itt-ott-amott fájt egy kicsit, de nem hagyta eluralkodni magán a fájdalom okozta keserűséget.
Nos, Őt kérte meg Margitka, hogy vigye el kedvesének szerelmének a levelet, amit írt neki.
A levélben csupán csak ez a két szó állt:
"SZÖKTESS MEG!"
Nem ragasztotta le a borítékot kifejezetten azzal a hátsó szándékkal, hogy Gizike bele tudjon nézni, bár nem felételezte róla, hogy levéltitkot sértene, mert nem,attól Gizike intelligensebb
Sietve csúsztatta a zsebébe a borítékot, de a cédula a kezében maradt, így akarva, akaratlanul is elolvashatta a két szót. Nem lepődött meg a tartalmán, hiszen ő ismerte Margitka titkait, tudta, hogy a két fiatal nagyon szereti egymást, sokszor cselhez folyamodtak hárman, ugyanis Gizikénél volt a találka minden délután - iskola után - egy órát beszélgethettek a fiatalok. Gábor már szakmát tanult, volt rendes munkahelye, dolgozott, kevéske fizetését rakta félre közös jövőjükre gondolva. Csak hétvégeken ment el a kocsmába - mely szinte nem került neki egy fillérjébe sem, mert a keresztapja volt a kocsmáros - és amit Gábor fogyasztott, az nem került sokba. Talán ha egész este megivott egy vodkát ásványvízzel, sokszor még azt sem, csak hallgatta a gyönyörű nótákat és egyetlen szerelmére Margitkára gondolt. Most is éppen egy gyönyörű nótát játszott a zenekar, amikor Gizike betoppant a kocsmába és gyorsan a fiú kezébe nyomta a borítékot és mosolyogva a vendégekre, a zenekarra, egy puszit küldve nekik a tenyerére ejtette és odafújta lágyan, kedvesen, mosolyogva és kifordult a kocsmából.
Gábor elolvasta a két gyönyörű szót és végtelen boldogság töltötte el a szívét. Megszervezte a leányszöktetést másnap éjszakára, természetesen Gizikének a segítségével. A közeli városban ahová Margitka is járt gimibe, Gábornak is ott volt a munkahelye, egy albérleti szobába költöztek. Végre együtt lehettek, együtt tölthették az éjszakát, nem voltak még testi kapcsolatban egymással, arra nem volt lehetőségük. De most itt, itt volt az alkalom, csodálatos együtt töltött éjszaka volt az övéké, lágyan, szeretettel, szerelemmel omlottak egymás karjaiba.
Brigitta asszony őrjöngött, sírt keservesen, amikor észre vette reggel, hogy nincs a lánya sehol, csak egy levél van az ágyán.Olvasni kezdte és közben patakokban csorgott a könnye.
A férje még nem ébredt fel, de amint meghallotta felesége zokogását, bement utána a lányuk szobájába és Brigitta asszony háta mögött ő is olvasta leányuk levelét.
"Drága szüleim!
Értsétek meg, hogy nem tudok Gábor nélkül élni, ő sem nélkülem, hiszen ti tudjátok a legjobban, hogy a szívnek parancsolni nem lehet. Vigyázzatok magatokra, én jó helyen vagyok, nem kell aggódnotok miattam, majd adok hírt magamról, de egyelőre ne keressetek, majd én jelentkezem.
Szerető lányotok Margit"
Brigitta asszony belefúrta fejét férje széles vállai közé és fájdalmasan, keservesen sírt. Egy-két könnycseppet a férfi is letörölt az arcáról.
Teltek a hónapok, egy egy képeslapot küldött havonta Brigi az anyukájának, de mindig más helységből feladva, hogy még csak véletlenül sem tudja meg az édesanyja, hogy hol laknak. Gizike pedig nem árulta el, mert megígérte az unokájaként szeretett Margitkának, hogy hétpecsétes a titok.
Elérkezett a szülés napja, amikor Margitka egy gyönyörű, göndör hajú kis fekete fiúnak adott életet, aki egészséges volt mint a makk és mindkettőjükre hasonlított. Eltelt a szülés után két hónap, amikor úgy gondolták, hogy itt az idő, hogy bemutassák unokájukat a nagyszülőknek. Gizike megszervezte a találkozót, Gábor egyik munkatársától kérte kölcsön az autóját és azzal utaztak "haza".
Nagy volt az öröm a szülői háznál, Brigitta apukája teljesen megváltozott, szeretettel fogadta vejét, soha nem esett szó közöttük a "leányszöktetésről".
A nagyszülők szerették volna, ha a fiatalok haza költöznek, hiszen a nagypapa nem tudott betelni az egy szem fiú unokájával, szerette volna állandóan a kezében tartani.
De egyelőre a fiatalok úgy döntöttek, hogy nem költöznek haza, nagyobb albérletet kerestek a városban, Margitka is leérettségizett, a párja munkahelyén kapott egy gépíró-adminisztrátori állást és továbbtanulási lehetősége is volt. Boldogan éltek, nevelték gyönyörű gyermeküket.
Gizike kávézott a teraszon, gyönyörű őszi napsütés volt, amikor látta a kapuban, hogy vendégei érkeznek, kedvesen invitálta őket beljebb. Brigitta volt az és a férje.
- Drága Gizikém, azért jöttünk, hogy megköszönjük Neked, hogy segítettél a szerelmes fiataloknak, mi nagyon önzőek voltunk és a férjem borzalmasan hiú.
- Ugyan kedvesem, szóra sem érdemes, hiszen mindnyájan voltunk fiatalok és ti is ugyanolyan jól tudjátok, mint én - bár az én párom már 1o éve halott, de a szívemben még mindig velem van -, hogy a szerelmes szívnek parancsolni nem lehet.- mondta Gizike mosolyogva vendégeire, majd hirtelen visszafordult és őszinte mosollyal és kedvességgel ennyit mondott Brigittának:
- Apropó, hiszen Téged is megszöktetett annak idején a férjed, ha jól emlékszem, akkor kerültetek ide a faluba.- és kedvesen rájuk kacsintott.
Nagyon szép és tanulságos történetedhez gratulálok. Nekem most a "Csárdáskirálynő" c. operett jutott az eszembe, talán nem is véletlenül, hiszen annak is hasonló kimenetelű és mondanivalójú volt a cselekménye. Az anyós, aki nagyon ellenezte fia házasságát a színésznővel, időközben elfeledkezett arról, hogy Ő is hasonló "cipőben" járt.
Ezért kell nekünk, szülőknek elgondolkodnunk azon, hogy mit tiltunk meg gyermekeinknek, mert nem biztos, hogy igazunk van!
A mendemondákra meg nem szabad minden esetben hallgatni, hiszen , mint a történetből kiderült, a fiúnak szakmája lett, a leány is leérettségizett, állást kapott, és szerelmüknek gyümölcse is egészségben megszületett.
Örülök, hogy a két fiatal szerelmesnek volt egy segítője, másként egymás nélkül mindkettőnek tönkre mehetett volna az élete!
Szeretettel olvastalak most is: Zsuzsa
gyongyszem555 - november 13 2012 13:26:08
Kedves Zsuzsikám!
Igen, kedves Zsuzsikám, én is amondó vagyok, hogy ne tiltsuk már azt a gyermekeinknek, amit valaha mi is elkövettünk és abba pedig tényleg nem szabad beleszólni, hogy kit választ párjául, mert a szív ha szerelmes és szeret, beszélhet neki bárki.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél, már nagyon vártalak!
Szeretettel: Évi.
KiberFeri - július 03 2015 17:21:32
remek a történeted és klassz, ahogy megírtad, élmény volt olvasni.
Gratulálok szeretettel: KíberFeri
jomolnar - június 07 2017 16:51:47
Kedves Éva!
Nagyon aktuális témát írtál. Nagyon élvezetem. Happy enddel végződő humoros történeted, akár az én fatornyos hazámban is történhetett volna 50 évvel ezelőtt. Sajnálom, hogy eddig nem bukkantam rád, hisz nagyon jó az írói vénád. Majd bepótolom.
Gratulálok szeretettel: József
