|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gondok, bajok a hétköznapokban....
A kétoldalú halál
- Remélem, sikerült elrendezkedni a szállodai szobájukban?- az alig huszonéves hölgy, elégedetten néz körül a nagyteremben.
Öt kerek asztal körül 10-10 különböző korú nő és férfi ül. Uniós beszélgetésre invitálták őket. Tudományos módszereket bevetve folyik a beszélgetés.
Az előttünk lévő fekete táblán, gyakran cserélődnek a szavak, és a mondatok. Életbe vágóan fontos kérdésekre keresi a választ az unió fiatal csapata. Csűrik-csavarják a gondolatot, ami a jegyzőkönyvbe kerül rögzítésre: A Magyar Állampolgárok ezt szeretnék! Öt témakörben keresik a válaszokat, javaslatokat.
Az ország különböző területeiről érkezett emberek komolyan veszik a feladatukat. Ugyan ezen a napokon, további öt országban is keresik a válaszokat. Műholdas kapcsolatban láthatjuk a többieket.
Természetesen akadnak bólogató Jánosok, és tűzről pattant vitatkozók. A szellemi munka, nem könnyű munka! 13 órakor nagyot kordul a gyomrunk.
Mehetünk ebédelni. A látvány csodálatos annak, aki nem szokott hozzá az állófogadásokhoz, gazdag partikhoz. Tejszínes sütőtökpüré leves, karfiolleves gombával, babgulyás annak, aki azt választja. A tálcák sokasága töltött húsokat kínál, sült és rántott szeletek lapulnak egymáson. Amott színes sütemények sorakoznak, krémmel és gyümölccsel töltve, a tetejük díszesen koronázva. Fehéren terített asztalon, trópusi gyümölcsök, amelyeket soha nem láttunk, így a nevét se tudtuk. Üdítő italok kelletik magukat, több kávéból is lehet választani, tejjel, tejszínnel.
- Istenem hát így is lehet élni? Szívem szerint, fölhajtanám a terem négy sarkát, -mint egy batyut, - és ezt a sok-sok finomságot hazacipelném a vállamon. Eszembe nem jutna nyögdécselni alatta. Bűntudatom van minden falat után, amit lenyelek! A gyerekeim miért nem kaphatnak ebből a sok földi jóból? Nem is tudom, mikor ettek utoljára süteményt! Kiporciózom ezt a rengeteg ételt, hogy mennyi család ehetne belőle. Sok!
Azt nem tudom, hogy a többiek fejében mi jár, hiszen nagyon vegyes a társaság. Akad jómódú vállalkozó, és korgó gyomrú munkanélküli. Ismét visszatérünk a fekete táblák elé. Dolgozni, teljesíteni kell! Mondunk szavakat, mondatokat, és mégis más kerül rögzítésre. Egy különös lelki változásra lettem figyelmes: a jóllakott ember esze másként lát! Már nem olyan sötét a világ, mint reggel volt. Jönnek a fények a csalóka fények! Engedékenyebbek lettünk. Egyre gyakrabban a vitavezetők akarata érvényesült a jegyzőkönyvben. Estére eladtuk a lelkünket az ördögnek, úgy hogy észre sem vettük. Újabb hadsereget akartak létre hozatni, amelyet ellenünk is be lehet vetni, ha majdan engedetlenek leszünk. Azt már nem! Van elég fegyver a világban népirtásra! Erre a szóváltásra, mintha a többiek is magukhoz tértek volna. A hadsereg határozottan leszavazva! Bevándorlás- kivándorlás tőlünk a motyójával, mindenki odamehet, ahová a lába és az esze viszi. Amint elnézem magunkat, egy-két embert az esze nem visz sehová. A saját életéhez is buta. Ezeknek az embereknek életmentő szükségük van a szociális hálókra. A társadalomnak kell értük felelősséget vállalni, és segíteni a szerencsétleneken. Rohamosan emelkedik a munkanélküliek száma. A munkáját veszítette el, és nem a szíve dobbanását. Élni kell, de hogyan?!
Azt pontosan látom, hogy az unió és az átlagember között hatalmas a szakadék. Engem minden érdekel, hogy mi történik velem, és körülöttem. A szállodai szoba egyszerűen, és barátságos színekkel van berendezve. A kétszemélyes ágy olyan finom, és kényelmes, hogy semmit nem alszom…csaponganak a gondolataim. Jó volt zuhanyozni és a vízdíjjal nem foglalkozni. Minden gyönyörű, és hófehéren puha a törülköző. Nézem magam a tükörben…sokaknak természetes ez a világ. Ők biztosak abban, hogy holnap is kapnak reggelit. Másnap este 19 órakor egy előkelő étteremben invitáltak. Reggel leadtuk a rendelést, hogy mit szeretnénk vacsorázni. Estére már senki nem emlékezett a cifrán hangzó rendelésére. A pincérek hiába várták az útbaigazítást…gond egy szál se! Tegye oda, ahol nincs tányér. Mindenki egye azt, amit kapott! A villára tett első falatot a számhoz emelem hogy…ekkor valami különös dolog történik velem. Az iménti kép eltűnik a szemem elől. A távolból érkezik egy kedves hang.
- Juliska ébredjen! Hallja, amit mondok?-
A hűvös műtőben nagy az izgalom. A kedves beteg majdnem odalett. Gyors beavatkozásnak köszönheti az életét. Az altatóorvos a homlokáról töröli a verítéket. Az asszony szíve hirtelen, és váratlanul leállt. A műtét jól sikerült, semmi komplikáció, a varratok a helyükre kerültek. Azt hitték az orvosok, hogy végeztek…jöhet a következő beteg…mint egy gyártósoron.
-Doktor úr a monitor ismét életjelet mutat. A monitoron föl- leugrálnak a vonalak. Dolgozik a szív, pumpálja a vért. Sikerült az újra élesztés. Nem ment el, velünk maradt!- boldogan mosolyog Eszter szeme. A műtősnő int a beteg hordóknak, vihetik a megfigyelőbe az asszonyt.
-Pár perc múltán magához tér. Ilonka legyen mellette!- e szavakkal adja át a beteget. Kimerítő napok telnek. Kevés az orvos, a személyzet és a műtétekre jutó pénz. A kórházaknak profitot kell termelni. Eszter se látta már két napja a családját. Rengeteg a beteg!
- A beteget nem lehet két napnál tovább bent tartani. A zárójelentéssel együtt haza kell bocsátani.- adja ki az utasítást a Dr. Nemtehetek Mást
- Hová? Hiszen hajléktalan a szerencsétlen asszony! Meg fog HALNI, hiába volt, amit tettünk!- válaszol kétségbeesett hangon Eszter. Ismerte az adatokat, hiszen ő vette föl két nappal ez előtt.
- Sajnálom! Ezt mondjuk „kétoldalú halálnak”- az orvos a tenyerébe hajtja a fajét, és pihen…hiszen kattog már a betegágy kereke, amelyen a következő beteget tolják a műtő felé.
|
|
|
- november 14 2012 10:46:09
Drága Katikám!
Szeretettel olvastam remek gondolataidat. No igen, az a bizonyos háló, sajnos nagyon régen elszakadt - kénytelen volt, mert erőszakkal szakadt szét - ezzel a szomorú ténnyel kapcsolatosan az a gondolat jutott az eszembe, hogy egyik kezemmel adok, a másikkal elveszem, akinek nincs pénze, hajléktalan, nincs munkája, nincs munkabére az így jár! Megmentik az életét fizikailag, de újra utcára kerül és... folyt.köv. Ha erős a szervezete, talán túlél még egy pár ilyen alkalmat, de aki gyenge, éhes, fázik, leromlott a szervezete, gyenge az immunrendszere...
Katikám! Nagy-nagy szeretettel olvastalak és gratulálok kitűnő prózádhoz.
Mélységesen megérintett a mondanivalód.
Szeretettel: Évi.   |
- november 14 2012 14:46:33
Kedves Glica!
Nagyon jó ez a "kitalált" történet, ami a valóságban megtörténhet!
A műtét alatt a szerencsétlen hajléktalan gazdagságról, jómódról álmodik, amelynek Ő maga is közvetlen részese. De amikor végre felébred, minden szertefoszlik.
Sajnos, mostanában igyekszenek a műtött betegeket is minél előbb hazaküldeni. De a hajléktalan ilyen esetben hova megy? Újra ki az utcára? Igen sajnálatos, hogy ide jutottunk. Sem elég orvos, sem megfelelő egészségügyi ellátás.
Most nem az erdőbe, vadászatra és a természet szépségeinek megfigyelésére hívtál bennünket sétára, de mondhatom, hogy ez a téma a jelenben igen megállja a helyét, aktuális!
Sok szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- november 15 2012 09:53:06
varika12- Kedves Évike! Hálásan köszönöm a megtisztelő Figyelmet! Ezt a munkámat egy Pályázatra írtam. - Aktuális gondok, szépírói eszközökkel "tálalva." A zsűri tagok teszik a dolgukat....-
Eljött az idő, hogy közhírré tétetik! Érdekel az Olvasók Véleménye is!!!
Három nagy témát érintek: - UNIÓ,-Egészségügy,-Hajléktalanok.
Az olvasó személyes "élményeitől" függ, hogy mi van rá hatással. Szomorú tapasztalataim bőven akadnak! Egy jogásztól kérdeztem, hogy:-Tudja-e, hogy mennyi a szoc.járadék?- Fogalmam nincs.-jött a válasz.
A jó lakott ember nem érti, hogy miért nem lapátol havat a nincstelen!!!
A betegápolás járadéka fölháborító összeg! (a szolgálati időbe nem számolják!) Szóval van itt bőven miről "beszélgetni, CSAK az illetékesek nem látnak, nem hallanak. A pénz pedig patakokban folyik....az ismeretlenbe.
Köszönöm, hogy értékes gondolataid lemerted írni. Ehhez is bátorság kell!!!
Szeretettel ölellek:Katalin |
- november 15 2012 10:11:49
Torma Zsuzsanna- Szerintem a téma sok esztendeig megállja a helyét! Hallottad az új hírt? A hajléktalanok ismét az utcán "élhetnek!" Micsoda gesztus, mennyi empátia a kormány részéről!
Egyre gyakoribb lesz a rablás és az Élet elleni erőszak! A gazdagokat biztonsági rendszer őrzi. Mi szabad prédák maradunk...
Kórház: Gyorstalpalón akarták képezni az ápolókat...hál' Istennek visszavonták az eszement ötletüket!!!
Anyuhoz bejártam a kórházba, alig láttam nővérkét.Mi vittük be amire szüksége volt! Az eü. napi három pelust "biztosított!" Sok-sok mindent írhatnánk még ide. A gyermekeimmel segítettünk amiben tudtunk...
Arra gondolni sem merek, hogy mi van azokkal, akiknek messzire viszik a beteg családtagjukat?!
Köszönöm a Kedves és együtt érző szavaid, gondolataid.
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
