|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Néhány héttel ezelõtt, a munkahelyemen megcsörrent a telefon. Tele voltam munkával, és egyáltalán nem örültem a folyamatos hívásoknak. Már éppen egy szitkot készültem elmormolni a fogaim között, amikor mondták, hogy a lányom keres.
Anya!- képzeld el, lesz egy másik unokád is! Elsõ pillanatban nem is jutottam szóhoz.
Szeretett volna gyereket, de eddig még nem sikerült.
Örömmel kérdeztem tõle. - és mikorra várjátok? Délutánra, volt a válasz.
Arany gyerekem, ne járasd velem a bolondját!
Nem járatom anya. Siess haza, és meglátod. Majd otthon elmesélem, hogy mi történt.
Nagyon izgatott lettem, hogy miféle gyerekrõl van szó. Fúrta az oldalamat a kiváncsiság. Alig vártam, hogy leteljen a munkaidõm, és láthassam, ki is a családunk új tagja.
Hazaérve gyorsan lepakoltam a cuccomat, és siettem át a szomszéd lakásba, ahol a gyerekek laknak. Óvatosan nyitottam az ajtót. A szoba közepén egy formás, szép arcú, tizenhét hónapos kislány állt, cumisüveggel a kezében. Már elsõ pillantásra is nagyon tetszett a kislány, de a tekintetét, talán soha nem fogom elfelejteni. Még életemben nem láttam ilyen halálosan komoly, és szomorú tekintetet, egy ennyi idõs kislány arcán. Csak nézett maga elé, a mosolynak egyetlen halvány jele nélkül. Állt, egy idegen lakásban, számára idegen emberek között, bár egyikük az apja, de eddig ritkán látta õt. Félelmet nem láttam rajta, csak szomorúságot. Mindent szemügyre vett, alaposan megnézett. Néha szívott egyet a cumisüvegen, és kérdõn ránk emelte a tekintetét. Mintha azt kérdezte volna? - no most mi lesz, kellek nektek? A szoba sarkában már állt a kiságya, a plüss játékokkal és a mesefigurás ágynemûvel. A gyerekek az egész délelõttöt a neki való vásárlással töltötték el.
Szervusz kicsi lány, hogy hívnak téged? - kérdeztem tõle, és megsimogattam az arcát.
Alexandrának hívják anyukám. Ugye tudod, hogy a páromnak van egy kislánya az elõzõ kapcsolatából. Hát õ az. Az anyja nem törõdik vele, az idõs dédszülei nevelgetik már több hónapja. Öregek, fáradtak és bármennyire szeretik, nekik már sok egy ilyen örökmozgó kislány. Írtak a gyámhivatalnak, hogy keressék meg az édesanyját. Mivel õt nem találták, az apját keresték meg, és közölték vele, hogy vagy elviszi õ, amíg tisztázódik a kislány helyzete, vagy õk viszik el, de állami gondozásba kerül. Végül megtalálták az anyját, és õ maga hozta el ide. Így került hozzánk, anyukám. Már vettünk is neki ágyat és sok szép ruhácskát. Ugye aranyos?
Hát persze hogy az.
Vártam, hogy a picurka majd keservesen sírni fog, de nem sírt. Mintha megbékélt volna a helyzettel. Hagyta, hogy felvegyem, és magamhoz öleljem a kis pillesúlyú testét. Hát mit mondjak, keserves egy érzés volt, amint belegondoltam ennek a csöppségnek az éltébe. Nehezen küzdöttem meg a könnyeimmel.
Lassan esteledett már. Megfürdettük, átöltöztettük, és adtunk neki enni. Vacsora után téblábolt még egy kicsit, azután beleraktuk a kiságyába. Szép rajfilmfigurás, Hófehérkés ágynemû volt felhúzva. Belefektettük, õ pedig ráhajtotta a fejét, megsimogatta és annyit mondott: szééé, széééé, vagyis szép. Az izgalmaktól elfáradva pillanatok alatt elaludt. Az ágyát egyenlõre a nagyszobában helyezték el, hogyha éjszaka felébred ne féljen. Ezzel véget ért az elsõ napunk.
Másnap reggel mosolyogva ébredt, annak ellenére, hogy nyugtalanul aludt. Éjszaka többször felriadt, körülnézett, majd újra elaludt. Mint kiderült sokat magára hagyták éjszakánként.
Két -három hétig, minden éjjel ellenõrzést tartott, hogy mindenki ott van-e körülötte. Ma már végig alussza az éjszakát.
Ahogy múltak a napok egyre jobban feloldódott. Otthonosan járt-kelt. Úgy látszott, hogy a lányomat megkedvelte, mert állandóan az õ sarkában járt. Gyakran felkéretszkedett az ölébe , elhelyezkedett, és le sem akart jönni. Egy hét múlva meglepõ dolog történt, mert szépen tisztán azt mondta a lányomnak: anya. Csak úgy magától. A lányom pedig teljesen meghatódott, hogy õ most már anya státuszban van. Összepuszilgatta Kislujzit. Ettõl fogva az apját is apának hívta, engem pedig mamának. Két-három hétig úgy aludt el, hogy a vállamra hajtotta a fejét, dúdoltam neki, õ pedig pillanatok alatt elszunyókált. Mai napig is szívesen alszik el, az ölembe bújva.
Most már több mint egy hónapja van itt. Rengeteg új szót tanult. Mi meg tõle tanultuk a babanyelvet. Egyébként mindent ki tud fejezni. Kész pantomim, ahogy elmagyarázza, hogy mit akar. Úgy gondoljuk, hogy sokkal több van a fejecskéjében, mint amit szavakkal ki tud fejezni. Szól, ha pelenkát kell cserélni, ha szomjas. Ha éhes határozottan kijelenti: hamma. Naponta többször is odajön hozzánk, arcunkat a kis kezébe fogja, odadugja a fejét, és azt mondja szeeee! r11; ami annyit tesz, szeretlek. No ilyenkor aztán van, ami tekergesse az ember szívét. Boldogan kacag, jön-megy, szeret homokozni, sétálni, és örül az új, szép holmiknak. Boldogan öltözik beléjük. Sok olyan kis apró megnyilvánulása van, ami örömet okoz mindnyájunknak. Papu, papu, szavakkal pöröl velünk, ha nincs valakin papucs. Mint egy gondos kis háziasszony, megigazítja a visszahajlott szõnyeget, felveszi a leesett morzsát.
Legkedvesebb könyve egy elsõ osztályos olvasókönyv. Már százszor végignéztük, és õ mindig ugyanazzal az örömmel mutatja a lovacskát, kutyust és a kakast. Hihetetlen gyorsan fejlõdik. Minden nap okoz meglepetést egy - két új szóval
Problémánk csak a fürdéssel volt. A vízbe még csak-csak belement, de a hajmosás kétemberes feladat volt. Egy ilyen alkalommal mondta neki az apja: no Kislujzi, most haragudni fogsz rám, mert hajat fogunk mosni. Így maradt rajta a Kislujzi becenév. Ma már szeret egyedül fürödni, hagyja samponozni a haját, de az öblítés még ma sem a kedvence. Ez idõ alatt az anyja, csak egyszer volt nála.
Kislujzi nem mutatott iránta érdeklõdést, hiába mondogatta neki, hogy én vagyok az anyukád. Akkor sem sírt utána, amikor elment. A dédpapa elég sokszor eljön látogatóba, és elviszi õt a játszótérre, és egy kicsit sétálni.
Ez alatt a kevés idõ alatt is a szivünkhöz nõtt. Már megszoktuk, hogy itt van, és állandóan a lábunk alatt forgolódik. Sorsa még nem rendezõdött, bíróság dönt róla, hogy végleg velünk maradhat-e, vagy újra kezdõdik kis életének kálváriája. Azt mondták, hogy nagyon jó esély van arra, hogy végleg itt maradhasson. Reméljük, hogy nem hivatalnokok, hanem érzõ emberek döntenek róla.
|
|
|
- április 16 2008 15:38:27
Kedves Zsuzsukám!
Amint tudtam, jöttem és olvastam írásodat "Kislujziról".
Ha már ennyire megszerettétek egymást kölcsönösen, remélem én is hogy Veletek maradhat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
