|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Van aki tökéletesen szépeket álmodik még nyomorúságos helyzetében is.
- Aztán Gazsi, most aztán végképp nem tudom, hogy hol vagyunk? Eltelt egy pár hónap, már a segélyt sem kapjuk, munka után kellene néznünk haver! - mondja cimborájának Elemér.
- Munka után, amondó vagy, hát igen, azután igen, nagyon utána kellene nézni, de csak utána. Mert a munka elé menni nem szabad, hogyan is gondolhatunk ilyet. Mindig csak utána. - mondja Gazsi barna csomagolópapírba csomagolt boros üvegéből kortyolva egyet és odanyújtja cimborájának, hogy ő is kortyoljon bele.
Közeledik a hideg tél, már most sem lóg a nyelvük a hőségtől a híd alatt, az erdőkben, vagy az aluljárókban. Amikor megérkezik a karitatív szervezetek autója, a szociális munkás meleg teát osztogat és megpróbálja őket rábeszélni, hogy vonuljanak be a hajléktalan szállókra.
Gazsi és Elemér nem igazán vágyakozik a hajléktalan szállóra, hogy miért nem? Talán azért, mert ott szabályok vannak, amit be kell tartani, tisztálkodni kell, nem lehet ész nélkül piálni, de Gazsinak az a szent meggyőződése, hogy őt ott meglopnák.
- Ugyan már Gazsi, hiszen nincs semmid! Mi a francot tudnának tőled ellopni? - mondja Elemér, majd hosszasan gondolkodik.
- Már hogyne tudnának lopni tőlem, hiszen nézd csak meg, tegnap voltam az egyik kerületben, lomtalanítás volt, tudod te, hogy milyen értékes dolgok vannak kidobva. Még egy aranyórát is találtam, igaz, hogy nem működik, de ha beviszem a ZACIBA - hátha beveszik, próba, szerencse - biztos kapok érte vagy 2-3 üveg márkásabb bort, mint a kannás! Én ugyan be nem megyek a szállóra, még mit nem! Te menj ha akarsz, én itt maradok az utcán. Összeszedtem már egy csomó takarót, ha nem lesz nagyon hideg, kihúzom vele tavaszig.- mondja Gazsi.
- Én viszont úgy döntöttem, hogy bemegyek a szállóra, hátha akad valami munka is, én nagyon szeretnék dolgozni. - mondja Elemér a cimborájának.
- Te tiszta hülye vagy! Akar a franc már dolgozni, én már kellőképpen le vagyok csúszva, innen lejjebb már nem csúszhatok, de "felemelkedni " sem akarok. Ez az életvitel nekem tökéletesen megfelel. - mondja Gazsi utolsó kortyot is leengedve a torkán.
A két cimbora érzékeny búcsút vesz egymástól, Gazsi elindul a lomizók közé, Elemér pedig a szállóra. Szépen megfürdik, kap tiszta ruhát, megborotválkozik, ő még érez magában annyi ambíciót, hogy újra ember módjára élhet. Másnap elindul munkát keresni. Mindegy lenne neki bármilyen munka, csak egy kicsit össze tudná szedni magát, talán a magánélete is rendbe jönne. Hiszen ott van a gyönyörű felesége, csodálatos, két szép gyermeke, akik visszavárják Őt.
Sok helyen jár, hogy munkát kapjon, de egyelőre nincs sehol, nem baj, gondolja, majd holnap...
Gondol egyet, meglátogatja a cimboráját, de amikor az erdő közelébe ér - ahol együtt töltötték eddig az éjszakáikat - egy mentőautó és egy rendőrségi autó áll, az emberek körbeveszik a holttestet és szánakozva néznek rá. Elemér közelebb húzódik és kérdezi az egyik hajléktalant, hogy mi történt.
- Tudod, a Gazsi, aki dicsekedett az aranyórájával, mert soha nem tudja befogni a pofáját, hát most jól megjárta. Agyonverték, agyon azért a rohadt tetves óráért, ami még nem is működött. - mondja az egyik hajléktalan cimbora.
Elemér egy forró könnycseppet törölget az arcáról, megsiratja a barátját és ennyit mormol halkan magában:
- Látod Gazsi, ha rám hallgattál volna, a szállón biztos, hogy nem vertek volna agyon, lehet, hogy ellopták volna, de most legalább még élnél.
Álmodj szépeket kedves barátom, neked már szépen álmodik a nyomor. |
|
|
- november 21 2012 15:05:14
Évikém!
Szomorú ez a történeted. A munkanélküli, hajléktalan már képtelen visszailleszkedni a társadalomba. A kilátástalan helyzetből szinte lehetetlen kitörni.
Egyéni tragédiák vannak mögöttük. A te írásodban Elemérnek szép felesége, családja is van, de az utcára került. Gazsinak már csak az élete maradt és a talált aranyóra, mindkettőt elvesztette.
Kemény és fájdalmas dolgok ezek. Ilyen mocskos világban élünk?
Írásod nagyon jó és nekem tetszik!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Marika   |
- november 21 2012 15:05:14
Évikém!
Szomorú ez a történeted. A munkanélküli, hajléktalan már képtelen visszailleszkedni a társadalomba. A kilátástalan helyzetből szinte lehetetlen kitörni.
Egyéni tragédiák vannak mögöttük. A te írásodban Elemérnek szép felesége, családja is van, de az utcára került. Gazsinak már csak az élete maradt és a talált aranyóra, mindkettőt elvesztette.
Kemény és fájdalmas dolgok ezek. Ilyen mocskos világban élünk?
Írásod nagyon jó és nekem tetszik!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Marika |
- november 21 2012 15:06:41
Már megint elromlott az egerem!! Én csak egyszer nyomom, de ez a kis hülye dupláz! Vennem kell egy újat? |
- november 21 2012 16:36:47
Kedves Marikám!
Én is utálom az egeret, de nem baj, ha dupláz, engem nem zavar!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a kis szösszenetemet is megtekintetted és véleményezted. Én úgy gondolom, hogy a munkanélküliségre sok mindent rá lehet aggatni, rá lehet fogni azoknak az embereknek, akik úgy egyébként tutira nem szeretnek dolgozni. Mert ilyen is van. Természetesen az ilyen alkoholizmusig lecsúszott fazonokon már nem hiszem, hogy valaki segíthet, hogyha ők maguk nem akarják. Ha nincs motiváció, nincs család aki felkarolja, nehéz helyzetéből magához emeli - no persze, hogyha hagyja - akkor tényleg nem marad más csak ez a keserű vég.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- november 22 2012 09:34:30
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- november 22 2012 17:20:37
Kedves Évike!
Én nem gondoltam volna, hogy ilyen véget "kerítesz" a történetnek, de mintha beleéreztél volna, valóban sokan végzik így. Sajnos, megesett, hogy hajléktalan vert agyon hajléktalant, olyan kevés értékért, ami másoknál szóra sem érdemes (ugyan miért dobnak ki egy aranyórát, ha az már ne megy?), az eredeti tulajdonosának már annyira sem volt fontos, hogy megjavíttassa!(?) Nekem is van egy régi órám, s csak azért nem hordtam, mert a csatja mindig kikapcsolódott és hamar elveszíthettem volna. Nem adtam zaciba, az elem is elhasználódott benne, mégsem dobtam ki, pedig nem arany!
Sajnálatos, hogy csak kevesen tudnak a lejtőn elindulva újra visszalépkedni a normális "kerékvágásba". Segítség nélkül nagyon keveseknek sikerül!
Igaza van Elemérnek, ha Gazsi el is vesztette a talált aranyórát, az élete megmaradhatott volna!
Annak ellenére, hogy a vége rész volt a legszomorúbb, nekem mégis ez tetszett a legjobban!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- november 22 2012 20:30:52
Zsuzsika kedves!
Én ötvöztem a periférián élők nyomorát - mely tényleg nyomor -a fővárosban élőkkel szemben állítva - ott is van nyomor - de, tényleg ez a tapasztalatom, hogy bizony nagyon sok Gazsi/Elemér él ilyen körülmények között. Tökmindegy, hogy saját hibájából vagy azon kívül.
Mindenképpen szomorú sors, a legszomorúbb, hogy napjainkban a XXI. században - Európai tagállam - ilyenek előfordulhatnak.
Köszönöm véleményedet és mindig szeretettel várlak!
Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
