|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Idős, egyedül álló férfi magánya, aki vágyik elhunyt felesége után.
 V
H.Gábor Erzsébet
Holtak napján
( A találkozás)
Imre bácsi nehezen kelt fel az ágyból. Leült a szélére és megpróbálta felidézni az álmát.
Mária néniről álmodott, drága feleségéről, aki holnap lesz egy éve, hogy elköltözött az örök mezőkre. Igen! Holnap lesz egy esztendeje, éppen halottak napján, hogy elment…
Délelőtt még együtt vágták a gyönyörű krizantémokat a kis kertből és csináltak hatalmas csokrot belőle. Egyetlen lányuknak Évikének szánták a sírjára, aki tizenkét évesen halt meg egy szörnyű balesetben.
A virágot már nem tudták kivinni a temetőbe. Mária néni délutánt rosszul lett, és útban a kórház felé meghalt.
Imre bácsira rászakadt a csend. A felesége, éltes kora ellenére, szépen rendben tartotta a házat. Majdnem mindennap főzött, megtermett a kis kertecskében minden.
Volt tíz darab tojótyúk is, ami ellátta a háztartást tojással.
Imre bácsi gondozta a baromfikat, tartotta rendben az udvart. Már többször elhatározták, hogy nem kell több állat, ha levágják a baromfikat, nem vesznek újabb adagot, de mindig vettek.
A falusi embernek a vérében van az ilyesmi, a föld, a jószág.
Nehezen tuszkolta bele a papucsba a lábait. Úgy elzsibbad és megdagad mindig, hogy csak nagy nehezen tud elindulni.
A konyhába csoszogott, hogy elkészítse a teáját. Kicsit megfázhatott, mert már két napja köhög, talán láza is van, de meg sem mérte, minek? A gyógyszereit se veszi be rendesen, csak amikor eszébe jut. Bezzeg, amikor még Mária néni élt, másképp volt. Az ő dolga volt ez is.
- No, gyere Papa! - mondta kedvesen- itt gyógyszered, vedd be gyorsan, nehogy komolyabb legyen a baj!
- Cukrot is venni kéne- gondolta - de olyan nehezére esik a vásárlás. Sohasem szeretett boltba járni.
Leült az öblös fotelba. Jólesett a forró tea. Sokáig szürcsölgette. Valami fura melegség járta át. Megint felidéződött benne az álma.
Mária néni ott állt az ajtóban, és csak annyit kérdezett.
- Nos, elkészültél már Imrém? - aztán köddé vált, eltűnt, mintha ott se lett volna.
- Vár. Tudom, hogy már nagyon vár. Nekem is hiányzik, hogyne hiányozna, mikor ő volt a mindenem - gondolta.
Végigfutott rajta a borzongás. Hideg van, nagyon lehűlt a levegő. Tavaly ilyenkor még nem kellett fűteni, legalább huszonöt fok volt akkor…
Legalább huszonöt fok volt, amikor Máriával szedték a csokornak való virágot. Hófehér krizantémokat.
- Fehér, mint a hó, olyan, mint Évike lelke- mondta könnyes szemekkel.
Kicsit megmosakodott. Nehézére esett megmozdulni is. Lassan bújt bele a nadrágba, ingbe. Magára vett egy meleg pulóvert is.
- Pedig muszáj lesz befűtenem - gondolta- estére már mínuszokat jósolt a meteorológia.
Felvette az ujjatlan steppelt mellényét. Kiment az udvarra.
Kukoricát szórt a tyúkoknak. Azok egymást taposva, harcoltak az eledelért. Kicserélte Vakarcs vizét. Belekaparta a tegnapi maradékot a táljába.
Hirtelen nagy szúrást érzett a hátában. Nehezen vette a levegőt. A köhögést is alig tudta abbahagyni.
- Muszáj lefeküdnöm - gondolta- nagyon gyengének érezte magát.
Ruhástól, vacogva feküdt be az ágyba. A szobában is nagyon hideg volt. Magára húzta a dunnát sokáig vacogott, majd mély álomba zuhant.
Az ajtóban Mária néni állt fiatalon, hófehér ruhában. Szőke haja a derekáig ért. Gyönyörű volt.
- Nos, elkészültél már Imrém? - kérdezte kedvesen - és felé nyújtotta mindkét kezét, aztán eltűnt, ugyan úgy, ahogyan a múlt éjszaka.
Hirtelen ébredt, koromsötét volt. Nagy nehezen feltápászkodott, de többször is visszahuppant az ágyba. Kibotorkált a mosdóba. Elvégezte a dolgát. Ivott egy pár korty hideg teát. Teljesen kiszáradt a torka.
Ruhástól bújt vissza az ágyba. A párnája tiszta víz volt. Megfordította. Az órára pillantott. Hajnali öt óra volt. Úgy zuhant álomba, mintha föl se akarna ébredni többé.
Hunyorogva nyitotta ki a szemét. Nagyon rázta a hideg. Délután öt óra volt.
- Úristen! Végigaludtam a napot - futott át az agyán.
Eszébe villant, hogy november elseje van, halottak napja. Pedig megfogadta, hogy az egész napot a feleségével, Máriával tölti, de ebből már nem lesz semmi.
Még virágot is kell szedni…
Lassan szállt le az ágyról, alig volt ereje eltántorogni a mosdóig. A szekrényből tiszta alsót és meleg ruhát vett ki, az ünneplőt, hiszen ma ünnep van, a feleségéhez készül.
Már szürkült. Bizony hamar sötétedik, azért mégiscsak november van már.
Elővette a metszőollót. Levágott öt szál hófehér krizantémot. Vékony spárgával átkötötte. Egy kis szatyorba tette a két mécsest, meg a doboz gyufát. Letette a kerti padra. A tyúkoknak szórt be kétmaréknyi kukoricát, meg Vakarcsnak is adott egy kis konzervből enni.
Bezárta az ajtót, a kaput.
Az erős szél, belekapott a csokorba, majdnem kitépte a kezéből. Nagyon hideg volt.
Elindult lassan, a temető felé. Fél óra és odaér. Rohamosan kezdett sötétedni. Az eső is eleredt.
A temetőben imbolygó fénnyel égtek a mécsesek. Biztos sokan voltak, de a sötétben csak megnyúlt alakokat látott. A sír, a temető legvégében volt. Már nem volt ott senki, csak ő egyedül. Az eső, havas esőre váltott, sűrűn szitált, esernyője sem volt. Összehúzta magán a kabátot. Előkotorta a két kis mécsest. Nehezen gyújtotta meg, a heves szél mindig eloltotta. Végre sikerült, rátette gyorsan a tetőt. Egy ronggyal leseperte a betonlapról a sok száraz falevelet. A csokrot középre helyezte. Felegyenesedett, kezét összekulcsolva, arcát az ég felé tartva imádkozott. Letörölte a vizet az arcáról. Leült a sír mellé a kis padra. Nagyon rázta a hideg. Ráborult a sírra, és hangosan zokogott. A fájdalom majd széttépte a szívét. Váratlanul, a hátába szúrt megint az, az éles ismerős fájdalom, majd a bal válla tájékába is. Megpróbált felegyenesedni, de sehogy sem sikerült.
Hirtelen, nagy fényesség vakította el. Az erős fény közepén megpillantotta Mária nénit, amint két kezét előrenyújtva, mosolyogva kérdezi:
- Nos, elkészültél már Imrém?
Imre bácsi felegyenesedett.
- El! - mondta mosolyogva, és lassú, bizonytalan léptekkel, elindult az örök fény felé…
A hó hatalmas pelyhekben hullott. Reggelre betemette az utakat, a fák csupasz ágait.
A temető őr nem akart hinni a szemének. Csak annyit látott, hogy a sírra borulva, valakit teljesen belepett a hó… |
|
|
- december 02 2012 15:14:46
Kedves Zsike!
Szívet szaggató, gyönyörű történetednek most értem a végére. Igen szépen írtad meg, hogy hogyan ment Imre bácsi szeretett felesége, Mária után. "Imrém" elkészült utolsó útjára.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- december 02 2012 15:51:23
Kedves Zsike!
Megható írásod a szívemben markolászott, a könnyem is eleredt.
Nagyon átéreztem, az egyedüllét miatt is.
Mos több mindenért kell gratulálnom, ezen írásodért, nyerésedért is, na és a magazini cikkedért, a Karácsonyi Kívánsághoz.
További sok sikert, jó egészséget és Boldog Ünnepeket is kívánok szeretettel: Viola |
- december 02 2012 15:54:11
Megrendítő, szívbemarkoló a történet. Teljesen átéltem, csak én Mária a feleség mentem el férjem sírjához a havas-esőben. Szívembe markolt a fájdalom, de volt erőm ott hagyni bánatomat, mert három gyermekem és hat unokám vár. A drága párom is odaát, de még nem mehetek.
Gratulálok Drága Gitkám, bár könnyes szemmel írom e sorokat.
Ölellek: Maria   |
- december 02 2012 17:37:30
Kedves Zsuzsi!
Örülök, hogy elolvastad ezt a kis történetet. Köszönöm szépen kedves szavaidat.
Szeretettel:Zsike |
- december 02 2012 17:42:18
Kedves Violám!
Köszönöm szépen érző hozzászólásodat, és a látogatást. Nagyon jólesett a gratulációd, én is nagyon örülök a kiválasztásnak.
Szeretettel fogadtalak most is:Zsike |
- december 02 2012 17:44:13
Kedves Maria!
Örülök, hogy elolvastad a novellát, köszönöm szépen. Neked még sok dolgod van itt a Földön,úgyhogy nem is szabad arra gondolni, hogy mi lenne ha...
Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike |
- december 02 2012 22:38:36
Kedves Zsike!
Nagyon szépen megírtad ezt a novellát. Megérintett.
Szeretettel gratulálok!
esprit |
- december 03 2012 07:36:27
Szomorú történet. A szeretett társ nélkül megszakad, megáll a szív.
Kedves Zsike, meghatottál!
Szép írás, gratulálok! |
- december 03 2012 14:55:20
Kedves Esprit!
Örülök, hogy megérintett Téged is a történet. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel:Zsike |
- december 03 2012 14:56:37
Kedves Morzsa!
Köszönöm szépen Neked is, hogy eljöttél,örülök, hogy így érzed.
Szeretettel fogadlak mindig:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
