|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A gyermek, áldás
Mondják mások, akik épp nem egy újabb álmatlan éjszaka után vannak túl, mert a gyereke éjjel hatszor fent volt, vagy akinek az utódja a suliba osztályelsõ volt és soha nem érezte, hogy milyen, amikor egy áttanult délután r11; este r11; után a gyerek kettest ír történelembõl, vagy
aki, soha nem jött rá a gyerek stiklijeire, nem úgy, mint én a múlt hónapban.
Bizonyítványt osztottak. Félévit.
Eddig nálunk ez semmiféle stressz helyzetet nem teremtett.
Gondos szülõkként tanulunk a gyerekkel, úgy gondoltuk minden jegyük az eszünkben, a jókért dicséret járt, a rosszakat megbeszéltük (néha én emelt hangon, elég határozottan léptem felr30; na jó picit kiabáltamr30;de tényleg, csak párszor hallotta a szomszéd isr30;) !
Emlékszem, péntek volt siettem haza palacsintát sütni.
Még hazafele menet csöngött a telefonom.
Másodszülöttem volt és olyan izgatottan hadarta el a mondandóját, hogy a felét sem értettem, többször fel kellett szólítanom, hogy lassabban, mert semmit sem értek.
- Anya, nyelvtanból is négyest kaptam, nincs hármas a bizimbe, Erzsi néni meg matekból ötöst adott, hallod anya, ÖTÖST MATEKBÓL! Örülsz anya, örülsz, nagyon örülsz?
Hát hogy ne örültem volna. Mondtam a gyereknek, hogy mindjárt otthon vagyok és imádom.
Igen, igen, igen!
Csak ez a szó duruzsolt a fejembe - mint ha legalábbis engem osztályoztak volna jól r11; a sok éves munka meghozta a gyümölcsét.
Ember még úgy nem szenvedte túl azt a 4,5 osztályt, mint mi Ákos fiammal.
Ákos gyermekünk különleges, megfoghatatlan, nem tudom megértem-e valaha.
Elsõben nem a tanító nénire figyelt, mint a másik 17, hanem a szomszédban az építkezést felügyelte az ablakból kinézve, nap, mint nap. Pontos számadataink voltak, hogy hány ember dolgozott aznap, mennyit haladtak, hány láda betont húzott fel a csiga, meg a darusautó egy picit megcsúszott, de nem lett senkinek semmi baja. Az építkezés áprilisig tartott. No, mi innét indultunk, mostantól lett iskolás a gyermekünk.
A számunkra egyszerû, magától érthetõ dolgokra úgy reagált, mintha legalábbis a relativitás elméletét próbáltuk volna egy kis tölcséren keresztül az agyába tölteni, azok a dolgok, amik még bennünket is megosztottak (egy éjszakát át lehet vitatkozni a harmadikos matekonr30;) számára egyértelmûek voltak.
Rengeteget tanultunk. Mi négyen. Ha már nekem elfogyott a türelmem, szóltam a páromnak, hogy gyere, vedd át, mert már kínzási módokon agyalok, ha õ is feladta, a tesója ment be hozzá, jobbára csak vigasztalni.
Ezek tükrében ez a bizonyítvány frenetikus.
Haza értem, örömködtünk, alig vártuk haza apát, hogy neki is elmondhassuk.
Lekevertem a palacsinta tésztát, épp a túróért nyúltam, amikor nyílt az ajtó. Megláttam, hogy Tamás fiam lép be és valami nagyon nincs rendben, r11; az anyák ezt az elsõ századmásodpercben érzékelik a magzatukra nézve - lassan becsuktam a hûtõszekrény ajtaját.
- Szia!
- Hello!
Miután komótosan levette a kabátját és felakasztotta, lehúzta a cipõjét, amit rögtön a cipõs szekrénybe rakott, majd a tesicuccát is a helyére tette, már tudtam, hogy nagy a baj.
Elõvette az ellenõrzõjét és a kezembe adta:
- Nem fogsz örülni !
Belepillantottam a kis füzetkébe és egy szépen felépített világkép omlott össze bennem.
A fiam, akire olyan büszke voltam, aki úgy gondoltam nyitott könyv a számomra, akinek a barátja voltam, akivel együtt szoktunk vihogni esténkéntr30; átvert.
A kis kék füzet tele volt hármasokkal.
Az én majdnem kitûnõ tanuló gyerekem, akivel soha semmi probléma nem volt, kilencedik félévben tele van hármasokkal. Ami nem volna nagy baj, ha tudtam volna, hogy erre számíthatok, de elõre lapozva kiderült, hogy az osztályfõnöke beírta a be nem írt jegyeket is, ami a mi esetünkben 21 darab volt, és nem a négyesek és az ötösökr30;..
Elsõ kérdés a fejemben: mit rontottunk el? Hol rontottuk el ?
Mert nem a 6 darab hármas bántott, hanem a 21 be nem írt jegy, a hazugság, az árulás, tekintélyem sárba tiprása.
Nem tudtam szólni. Nem kiabáltam. Csak néztem szomorúan, az érzések bennem kavarogtak, és nem hagytam õket kitörni. Én mentem ki a házból.
Leültem a teraszra és csak úgy cikáztak az indulatok, egyenlõre még csak a fejemben.
A gondolataimat próbáltam szépen felépíteni magamban, mentségek felhozni, indokokat találni.
Én sem voltam egy könnyû eset ebben az idõben, sõt r11; szegény anyám, de sokat mosta a fejem, apám meg csak azt szokta hajtogatni, hogy ez még egy fiútól is sok lenne r11; de a párom egy angyal volt világ életében, nem tudom tett-e valaha rosszat, ebbõl kifolyólag gondolhatná az ember, hogy kettõnk ötvözetébõl csak születik egy rnormálisr1; gyerekr30;
Az embernek ugye van egy alapgén hozadéka, amin finomítani lehet, neveltetéssel, türelemmel, szeretettel, sok-sok szeretettel.
Én szeretem a fiaimat.
Melyik anya nem szereti a gyerekeit? (Bár abban a pillanatban, nem a szeretetem járta át a testemet, és jobb, hogy akkor ezt a kérdést senki nem tette fel, mert a válaszon gondolkodnom kellett volna!)
De akkor miért?
A fiam 15 éves. Kamasz. Biztos voltam, hogy nem ússzuk meg ezt a korszakot, csak nagyobb átmenetre számítottam, hogy majd szépen, lassan átcsusszanunk ezen is, hogy az én gyerekem megfogadja az okos szótr30;!
Vagy talán én vagyok olyan vaddisznó, hogy félni kelljen tõlem, elsumákolni dolgokat?
(ma reggel még nem röfögve ébredtemr30;)
Mert már most hiába mondom neki, hogy ha tudom, hogy valami nem megy, akkor segítek, ha én nem tudok, akkor keresek olyan embert, aki tud, ha pedig kell, akkor akár fizetek is a segítségért,
de tudnom kellett volna, hogy segítségre szorulsz!!
Késõ bánat minden szó.
Én három teljes napig nem szóltam Tamáshoz.
Nem bírtam neki mit mondani.
Szenvedtünk. Õ is, én is. Nem értette, hogy mi van, elsõ nap azt gondolta, hogy hú, ezt nagyon könnyen megúsztam, második nap kezdett gyanússá válni a dolog, hogy az igen és a nemen kívül nem használok más kifejezési eszközt vele szemben, harmadik nap már olyan végtelenül zavaróvá vált a hallgatásom, hogy este bejött a szobámba és faggatni kezdett, majd a kapott igenek és nemek után, valahogy eleredt a nyelve.
Én nem kérdeztem semmit, csak hallgattam.
Hallgattam, hogy az emelt szintû angol tagozatba csöppent mindennemû angol alap nélkül ,amit bár tudtunk az elején, de azt ígérték, hogy ez semmi hátrányt nem fog jelenteni. Hát jelentett. Nem is kicsit, olyat, mint mikor valakit kiképeznek búvárnak, és elsõ bevetésként ledobják, mint ejtõernyõst. Aztán meg Õ imádta mindig is a törit, de most a tanár olyan halkan beszél, hogy képtelen követni, a dolgozatokba meg csak az apró betûs részeket kérdezi. A földrajz tanárnõ pedig Szlovákiából jött és ez elsõ hónapban még a jegyeket is összekeverte, a jeles volt az 1-es, az elégtelen az 5-ös. Egy csomó jegy össze lett keverve.
Meg persze volt, hogy nem volt szerencséje. Fél pont hiányzott a négyeshez, vagy épp otthon felejtette nagy izgalmában a füzetet és azért is már elégtelen jártr30;
Már beszélünk.
Törirõl, földrajzról, jár külön angol tanárhoz péntekenként, a matekban apa segít, zeneiskolába járó testvére énekbõl.
Igaz van ideje tanulni, nem foglalja le a számítógép, mint régen napi sok-sok órát, hanem csak az egyezményes hétköznaponkénti 1,5, illetve hétvégi napi 2,5 órát.
Ebben a félévben nincs rossz jegye r11; legalábbis nem tudok róla.
Túl vagyunk az elsõ csörtén a kamaszkorral.
|
|
|
- április 17 2008 22:12:08
Õszinte, szép írás. És nagyon igaz - már a cím is: a gyermek áldás, értelem és gyönyörûség - mondom ezt én, aki túl korán - 26 évesen - örökre elengedtem életem egyik csodáját, Zoli fiamat a végtelenbe... Mégis, így is, életem legboldogabb éveinek érzem az együtt töltött idõt... |
- április 18 2008 23:53:27
[b]Drágaság...
...nagyon õszinte leszek...végig széles mosollyal olvastam ezt a csupa-csupa- szív írásod....ezen nem lehet nemröhögni...de ne hidd, hogy én egy komolytalan ember vagyok...hiszen :
Látom-tudom...két szárnyad ...két fiad van...két külön Lélek...két külön Világ....két szín...két fény...de te vagy ezeknek a fényeknek a tükre...
...a szárnyaláshoz te vagy a törzs...és a támasz...te mozgatod az egész életet...életüket...te vagy az erõ...te dicsérsz...jutalmazol...te osztod ki a szeretetet...de te vagy a szigor is egyben...és a mércét állító...a támpont...
...s te, mint anya...te vagy a harmadik Világ...az a Világ...ami magábafoglalja az elõbbi kettõt is...
...Ákit...az angyalt...kit nagyon szeretnél megérteni.../ de tudd,amit nagyon szeretnél az eljön.../ és Tomot...aki most ebben a félévben talán csalódást okozott neked.....de te, vagy annyira emberi és nemes,hogy azonnal magadban keresed a hibát...és ez elképesztõen szimpatikus nekem...ez az egy mondat is elég lenne ahhoz, hogy észrevegyem nagyságodat-jóságodat- igazi legmélyebb valód...
Az írásod , a megszokott - megszeretett ,...gördülékenységrõl ismerni meg, olvasmányos és ami a fõ számomra...finom rejtett és kevésbé rejtett humorral is át van szõve...a szituációkat szépen "kiélezed"...végig izgalmassá teszed...egyszerûen imádom ahogy írsz... ...a stílust...azokat a szavakat amiket használsz...amik mindíg a helyükön állnak......ha megkezdek egy mondatot olvasni,az agyam már folytatja...befejezi...és mindíg-mindíg te is úgy írod le...ahogy én azt magam is tenném...ez különösen élvezetessé teszi írásaidat...és az, hogy "apró dolgokon" keresztül tudsz láttatni-éreztetni nagy érzéseket.."apró dolgokon " keresztül mutatod meg lelkedet...hogy mennyire csodálatos anyuka vagy...
...most te is "vizsgáztál"...ezzel az írásoddal...és én...ma ötöst adok neked...be is írom és egy kis apró-fényes csillagot is biggyesztek mellé...
Ölellek[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
