|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor még együtt volt a nagy család!
Visszaemlékezés!
Ugyan ezzel a címmel írtam egy verset is, de nem mindig sikerült rímet találni, azért gondoltam, hogy talán így érthetőbb lesz!
Már gyerekkoromban nagyon családcentrikus voltam, mindenkit szerettem, de a legjobban Anyun kívül, a Nagypapámat szerettem, Apám Apját!
Már a születésemkor jól benne volt a korban, én meg késői unokára sikeredtem, talán azért szerettük olyan kimondhatatlanul egymást!
Két generáció élt együtt egy családi házban, ahol jelenleg én lakom, mert Nagypapa és Apám kívánsága volt, hogy a ház maradjon a családé!
Amig Szüleim éltek, addig Ők laktak itt, amikor elmentek, itt hagytak engem és Apám kívánsága is az volt, hogy költözzünk ide, mert amikor férjhez mentem néhány házzal arrább építettünk egy lakást egy társasházban, az most a Fiamé lett, mi meg hazaköltöztünk a Férjemmel!
Minden emlékem ide köt, nem tudtam volna megválni tőle!
Na jól elkanyarodtam a régi Karácsonytól, de folytatom az aktuális Karácsonyokat!
Nagyon szegény világ volt az 50-es években is!
Az volt, amire futotta a nyugdíjból.
Én, még nagyon kicsi gyerek voltam, de emlékszem a szegény Karácsonyokra, amikor néhány fenyőágat Apám összedrótozott és az volt a karácsonyfa, és, ha 10-15 szem szaloncukorra futotta, annak a papítját nem volt szabad eldobni, hanem szépen kisimítva eltenni jövőre, hátha nem lesz pénz másikra és akkor a kockacukrot becsomagolhatjuk a szines papírba, bizony sokszor volt ilyen!
Ezeket nem lehet elfelejteni soha!
Bajaiak lévén ünnepi vacsora a halászlé és utánna a
mákos guba. Mikor tól voltunk a vacsorán, csengetett a Jézuska /Nagypapa, meg van még a kis rézcsengő is/ és vonultunk a kis Karácsonyfához
elénekeltük a Menyből az Angyalt és kerestük, hogy mit hozott a Jézuska?
Hát nem sok mindent, de Nagypapa mindig tudott meglepetést okozni, piros almába beletűzött egy Kossuth fejes 5 Ft-ost amit ma is őrzök! Már tisztára bezöldült az ezüst korróziójától, de akkor is az én drága kincsem, mert a Nagypapától kaptam és soha nem költöttem volna el!
Drága jó Anyám babát varrt nekem, mert megvenni nem tudta és éjszakánként varrogatta, csak a fejet kellett megvenni. Sokáig őrízgettem, nagyon szép volt!
Hát ilyenek voltak a régi Karácsonyok, kisgyermek koromban! |
|
|
- december 20 2012 09:09:09
Kedves Pircsike!
Nagyon örülök, hogy Te is a régi Karácsonyokra emlékeztél vissza írásodban! Én is mélyen át tudom érezni azt, amit TE is átéltél, ha bár én később születtem, de szegény családban, és én is örültem, ha valami csekélység került a karácsonyfa alá. Én sem álmodozhattam nagy dolgokról, és emiatt sohasem voltam később sem nagyravágyó. Mindig megelégedtem azzal, amit a Sors adott nekem és családomnak. Hangoztatom is sokszor, hogy annak kell örülni, ami van, mert ami nincs, annak nem lehet.
Nagyapád emlékét és 5 Ft-osát őrízd meg, ameddig csak tudod, s add át az utánad jövő generációnak, további megőrzésre!
Ennek nagyapád is igen örülne!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
