|
 Vendég: 51
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Átdolgozás
Visszaemlékezés
Most, hogy véget értek a jeles napok, olyan érzésem támadt, mintha egy olyan vonaton ülnék, amelyik szigorúan egy irányba halad és csak egy megállója van, ahová a másodpercek törtrésznyi pontosságával érkezik meg, és indul tovább évről-évre. Ez a „Karácsonyi Ünnepek” nevű állomás”. A mindennapi utazásnál az ember örül, hogy a technika fejlődésével két állomás közti utazás ideje egyre rövidebb lesz. Ennél a képzeletbelinél ez a gyorsulás figyelmeztetés arra, - mondjuk ki kertelés nélkül, - egy évvel bizony megint öregebbek lettünk! Az utazás ideje - úgy érzem, - mintha fékezhetetlenül másodpercekre zsugorodott volna össze. Fölidéztem magamban, mikor kezdtem tudatára ébredni annak, és vettem észre, hogy ennek a vonatnak én is az utasa vagyok.
Mielőtt belekezdenék kis történetembe, előre kell bocsájtanom; ma is hiszek a magam módján abban a Jézuskában, aki a karácsony sze-retetet-hirdető örömét és békességét hozza!
A II. Világháború utolsó, 1944-es karácsonyát - unokatestvéreim társaságában – nagybátyámnál vészeltük át. Nem elírás a vészelés, mert bizony minden pillanatban vártuk, hogy megszólalnak a szirénák, és a fenyegető légitámadás bombazápora elől, a ház pincéjében kell gyorsan levonulni, csalóka menedéket remélve.
A gyerekek egyedül maradva – köztük én is - vártuk a csengettyű hívó szavát. A lányok kíváncsiak voltak, nem átallottak a kulcslyukon keresztül leskelődni. Majd odahívtak engem is, nézzek be én is! Hiába, az élet sokszor megismétli önmagát, gondoljunk csak a paradicsomos őseinkre! A kulcslyukon belesve, egy létrán álló zakót láttam, és egy kezet, amelyikben egy színes üveggömb volt. Rögtön visszahőköltem! Ez nem lehet igaz! A karácsonyfát a Kisjézustól kapjuk! Ez valami tévedés lehet! És az akkori 6 éves fejemmel, magamban hüppögve megfogadtam, ezt a látványt kizárom az emlékeim közül, hogy megragadjon bennem a kisgyerekek számára a semmivel nem pótolható boldog időszak, a Jézuska várása, és eljövetele! Ez olyan jól sikerült nekem, hogy 23 éves koromig, mindig a zárt ajtók előtt vártam meg a csengettyűzést, az ajtó feltárulását, és az elsötétített szobában a karácsonyfa gyertyával megvilágított képének megpillantását.
Ennek az idillikus kornak, hadd mondjam kicsit ironikusan, a gyerekkoromnak a végét egy új korszak indulása, - szeretett felesé-gemmel kötött házasságom - vetett véget. Felejthetetlen élmény volt, amikor társbérleti lakásunk függönnyel leválasztott, átjáró szobájában a kis, alig 80 cm-es fácskát földíszítettük, és egymást átölelve, halkan énekelve, megkezdtük a „felnőtt” korunkat.
Még egy - emlékeimben nem múló - karácsony jutott az eszembe! Amikor 8 éves koromban megkaptam az első könyvemet: May Károly „Az inka öröksége” című művét. Még ma is, közel két emberöltő távlatából jól emlékszem a kezdő soraira: Korrida de torros! Korrida de torros! (bikaviadal!) A Dél-Amerikában játszódó történet főhőse Jaguár apó volt, aki minden nehézséget és gonoszságot legyőzött, és a példaképemmé vált. A könyv olyan izgalmas volt, hogy megfertőzött az olvasás örömével. Ezután sorra olvastam ki a May Károly könyveket, majd a Verne könyveket, és utána minden érdekesnek tartott művet, - még a kötelező olvasmányokat is!
Lehet, hogy megköveznek azért, amit most mondok: hasonlóan a mai, - az én akkori koromban levő- gyerek számára a hordozható videó és társai helyett, valami jaguárapós könyvet kéne ajándékozni, hogy megismerje az olvasás örömét, és kialakuljon a maga képzeletvilága, ne csak a kegyetlen videojátékok sugallta erőszakképet hordozza magában.
Ma december 27.-e van. Kinézek a „vonat” ablakán, látom, lassan megint elindultunk az új Karácsonyi Ünnepek állomás irányában. Visszanézek! Jaguár apó szikár alakját vélem feltűnni a messzeség-ben. Gondolatban visszaintegetek neki: Ne búsulj Jaguár apó! Amíg élek, te mindig velem leszel, nem csak gondolatomban, hanem cselekedeteimben is! |
|
|
- január 01 2013 18:13:50
Kedves Andy lassan olvastam, hogy minden szót meg ízleljek. Már én is azon a bizonyos vonaton ülök. Sok igazságod van! Azt gondolom, hogy a mai harmincasokat is bele értve, hamar összeomlanak a súlyok alatt. Nincsenek erős pillérek lerakva. A pillérek neve: álmok, vágyak, példaképek, akarat, türelem, állóképesség és még sorolhatnám, amit NEM ad meg a gép! Ha egy hónapig áramszünet lenne, sokan beleőrülnének, mert egy hamis világban éltek. Soha nem létezett az amiről azt gondolták, hogy van. Mi annak idején a hegyeket jártuk víz és ennivaló nélkül. Megtanultunk uralkodni a testünkön, lelkünkön!
Drága Andy jó egészséget kívánok.
Szeretettel:Glica |
- január 02 2013 17:23:53
Kedves András!
Érdeklődve olvastam "visszaemlékezésedet" és valahogy olyan kellemes érzés hatotta át a lelkemet. Olyan nemes egyszerűséggel és nagyon meghatóan tudtad tükrözni a mondanivalódat.
"Felejthetetlen élmény volt, amikor társbérleti lakásunk függönnyel leválasztott, átjáró szobájában a kis 8o cm-es fácskát földíszítettük, és egymás átölelve, halkan énekelve megkezdtük "felnőtt" korunkat.
No igen, May Károly, Verne helyett a kegyetlen videojátékok...roppant észnél kell lenni a szülőknek, ha a gyermekük csak ebben a "közegben" érzik jól magukat, ott valamit ki kell találni.
Szeretettel olvastam sokatmondó prózádat és gratulálok!
Szeretettel: Évi |
- január 07 2013 20:48:35
Drága Andy!
Reméljük, hogy a gyermekeinknek is meg lesz a maguk Jaguár apója. Végül is, ha belegondolsz, Jaguár apó alakja is már a [u]múlt [/u]volt a te gyermekkorodban is, és bizonyos szempontból a múlt is egy virtuális világ. 
Az igazi nagy baj az, hogy a jelen példaképeit nem vesszük észre. Pedig vannak, csak hát a jelenben legnehezebb megtalálni, elfogadni és követni. Mert alázat kell hozzá, és manapság mindenki olyan [i]nagy.[/i]
Szeretettel: Ági |
- január 08 2013 02:49:12
Kedves Glica!
Jaj de örülök a látogatásodnak! Hozzászólásod megerősíti a megállapításaimat, köszönet érte! Örülök, hogy - igaz egyoldalúan, de megismerhettelek személyesen is a TV-ben.
Szereplésed megerősítette gyönyörű tájleírásodat, a "francia" fölébresztette a régi szép emlékeket!
Sok szeretettel Andy |
- január 08 2013 02:54:53
Kedves Barátom!
Ezt a kellemes meglepetést! Lesz máskor is? Örültem, hogy tetszett a kis írásom! Nem felejtettem el a sokatmondó kéziratot se!
Szeretettel Andy |
- január 08 2013 03:02:25
Kedves Ági!
Tavaszi harmatot árasztó kedves hozzászólásod megszépíti a multat, nagyon köszönöm! Remélem máskor is vendégül láthatlak, persze ehhez nekem is hozzá kellene járulni, valami tanulságfélével! Majd igyexem kedvetekbe járni!
Sok szeretettel Andy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
