|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Virtuáliában minden megtörténik
Csillát egy közösségi portálon ismertem meg. Feltűnt a visszafogottsága, a szellemessége. Teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára. Ez egy olyan hely volt, ahol egymás alatt jelentek meg a hozzászólások egy témához. Persze már régen elfelejtette mindenki mi is a téma, csak beszélgetések folytak. Kialakultak baráti társaságok, és kialakultak gyűlölködő utálatok is emberek között. Valójában két táborra szakadt ott minden és mindenki. Ebben se Csilla se én nem vettem részt. Voltak "barátaink", azokkal beszélgettünk...és...egyre inkább figyeltünk egymásra.
Már kerestük egy idő után, hogy a másik mikor tűnik fel, és vártunk egymásra. Új voltam a neten, és azon portálon is. Érdekes figura voltam világéletemben, és ott se tagadtam meg magam. Elég népszerű lettem - eleinte. Sok nő "megszólított", de én csak Csillára figyeltem, és egyre "kedvesebbek" lettünk egymáshoz. Kerestünk másik "helyet", ahol beszélgettünk, és naivul azt hittük, más nem lát bennünket. Nem így volt, de "vigyáztak" ránk, és nem szólt be senki. Nyílt, szép szerelem volt.
Aztán megismertem az msn-t. Ott már láttuk is egymást, és sokszor este kilenctől hajnali háromig beszélgettünk. Görcsösen kapaszkodtunk egymásba, és terveztük, hogy mikor és hogyan találkozunk. Ő is és én is házasságban éltünk. Mindkettőnknek több évtizedes házasság a háta mögött, de még működő házasságok. Azt tudtuk, hogy soha nem élhetünk együtt, mégis jó volt szeretni és szeretve lenni.
Az msn jóvoltából és a webkamera jóvoltából sok minden megtörtént, még a szex is...a maga módján. Nem volt titkunk egymás előtt. Szinte mindent tudtunk egymásról, és nem volt unalmas percünk soha.
Akkor most megkérdezhetné valaki, hogy miért is lett vége? Azt tudom mondani, hogy a távolság miatt. Az ország másik végében élt, és egyszerűen nem tudtunk módot találni a találkozásra. Reménykedtünk, de valami már érződött, hogy egy valós találkozás nélkül baj lesz.
...
És jött egy este, éjszaka, amikor felgyorsultak a dolgok, és olyan történt, amit megélni, átélni maga a halál egy "kapcsolatban".
Mosolygós jól indult az este. Csilla mesélt a napjáról:
- ma a főnök normális volt, még egy kávéra is meghívott, délután nem volt ügyfélfogadás, és fél órával előbb mindenki hazamehetett. Gyorsan kimostam, és főztem is vacsorát. Tudod, a férjem szereti a hasát. Legyen béke, azt akarom. Rendes ember, megérdemli.
Nem szerettem, ha férjét dicséri előttem, de el kellett ezt fogadnom. Más egy kapcsolat a neten, és más a való élet. De azért picit cukkoltam Csillát:
- csak nehogy kedvet kapjon máshoz is, ha ilyen jól tartod.
Meglepődve nézett rám:
- a férjem, nagyon jól tudod, hogy lefekszem vele, és azt is tudod, hogy élvezem vele a szexet.
Megbeszéltük már ezt egy párszor. Nem?
- de igen és ezzel semmi baj. Nem engem csalsz meg vele, hanem őt velem. Bár így a neten ez macerás kicsit.
Elnevette magát:
- de azért jó ugye?
Megfordult a fejemben rögtön, hogy "kezdeményezek", de akkor történt valami. Csilla szobáját jól ismertem már. Sokszor, ha valami dolga akadt a konyhában vagy a fürdőszobában, akkor én a monitoron nézegettem. Néha felfedeztem valamit a polcon, vagy az éjjeli szekrényen. Tudtam, mi hol van a szobában, és láttam az ajtót is, ami a folyosóra nyílt. És most kinyílt az ajtó.
A férje lépett be. Ilyen esetben azonnal kikapcsolta a kamerát és az msn-t a "tálcára" tette, vagy éppen azt is kikapcsolta.
Most is láttam, hogy a szokott mozdulattal nyúl az egérhez, de sok ideje nem volt, rezdült egyet a kép a monitoromon, de minden úgy maradt....premier plánban.
A férje átölelte hátulról, a nyakába csókolt, és járt a keze Csilla testén. Ötven éves kora ellenére egy stramm férfi volt, jól mutattak együtt amúgy is. Amin először vigyorogtam az az volt, hogy egy szál gatyában jött be Csillához.
Nem sokáig maradt rajta, és Csillán sem a ruha.
Amit akkor átéltem, azt senkinek sem kívánom. Nem akarom részletezni. Nem tudtam, hogy a gépem verjem-e szét, vagy mit tegyek. Egyet nem tudtam megtenni, kikapcsolni. Nem vagyok mazochista, de képtelen voltam rá, és bőgtem, mint egy szaros kisgyerek. Valami összetört bennem. Egy olyan eseményről, amit tudtam, tudtam máskor is mikor történt meg, beszéltünk róla, de szembesülni vele maga az őrület volt. Még tartott egy darabig a kapcsolatunk, de mindkettőnkben megváltozott a világ, és szép lassan elhalt a láng, kialudt a tűz.
Emlékezem az utolsó szavaira akkor, az "események" után:
- végignézted? Hogy tudtad végignézni?
Én halkan csak annyit kérdeztem:
- hogy tudtad megtenni?
Két értelmetlen kérdés volt. A válasz elmaradt. Csak hallgattunk. |
|
|
- január 09 2013 18:29:02
Kedves Imre!
Érdekes egy történet. Vigyázni kell, hogy Virtuáliában meddig megyünk el, ahogy a valóságban is! A csalódás itt sem maradhat el!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
