Zúgnak a kopasz fák ágai a vad, sodródó szélben. Ködös pára ereszkedik le a kertre.
Régi, meghitt emlékek szívünkben.
Magányos vagy, csak emlékei élnek benned a gyerekkornak
*
A szürke, hideg esteken nagyszüléd puha, meleg karjába bújtál, míg kint finoman hullt a hó. Régi történeteket hallgattál, míg a szeretet bársony melegében mély pislogással suhantál az álmok világában, továbbélve a mesékben, a meséket. A kemencében pattogó tűz és átölelt a melegség.
A szegénységet pótolta az egymás iránti szeretet. A finom kalácsok illata ma is orrodban van.
Azok a gyerekkori ízek és illatok csakis álmaidban élnek veled, s melengetik szívedet.
*
Hidegen fénylő holdvilág, a lét és nem lét küszöbén derengő éjszaka. A lámpa fénye melegen, puhán omlik a szobában, árnyakat vetve a falakra, a tárgyakra. A nagy cserépkályha finoman ontja lágy melegét, a láng fénye játszadozik az ajtó résein át. A kályha előtt kosárban tűzifa hasábok, illatuk betölti a lakást.
Sok-sok tél elmúlt. A szülői ház telei, a régi emlékek felidézése.
*
Évről évre mindenben ott van a változás.
Már évek óta társaddal élsz, - magad otthonában. Szüleid is már rég a Mindenséget lakják.
Párod hozzád bújik meleg öleléssel, talán ő is a régi gyerekkorról, a szülői házról álmodva, - lelkében a szeretet emlékével szárnyalva a régmúltban.
*
A puha hó belepte a kertet teljesen. Békesség, csönd, s a fehér fények uralták az estet, s egy-egy lámpa fénye aranylott az ablakok mögött. Szél susogott az örökzöld bokrok között.
Az emlékek ölelnek ezen a havas, csípős, téli esten.
*
Fehérek az álmok, s fehéren ül a tél a kert felett. Lágy, finom fények szűrődnek ki az ablakokon. Az égbolton hideg fénnyel kél és lebeg a Hold, s körötte dermedt fénnyel sziporkáznak a csillagok.
A fehér kertre árnyakat vet az éj. Angyalszárnyak suhannak a széllel az éjszakában.
*
Esik a hó. A kályhában a láng olykor magasra lobban, ahogy a szél belefúj a kéményről.
A fahasábok csillagszikrákat szórnak a tűztérben. Gyönyörű, hangulatos, ahogy a lángok nyaldossák a fahasábokat. Zúg a szél, átfúj a kéményen, rengeti az ablakok zsalugátereit.
A szívek tele vannak emlékekkel, a fájó, vagy örömteli emlékekkel. Duruzsoló lángok, gyerekkuncogás a háttérben. Békés este a szállingózó hóesésben.
Puha, mély árnyak, libegő lángcsóvák. Az ablakok mögött dermedt hideg ül meg. Lágy dallamokként duruzsol, pattog a tűz, citerazene peng apukám keze alatt.
Finom illatok terjengnek az otthonunkban. A házban megálltak az emlékek, a szíveket melengetve.
Lassan megállt a havazás. A párnás, puha hó betakarta a gyerekkori emlékeket.
