|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Szigorúan véve nem a próza, hanem a dráma műfajába sorolandó az alábbi jelenet. Elképzelhető rádiójátékként is. Ihletője két pesti polgár, tipikus kávéházi beszélgető partnerek, időpont a korai hetvenes évek.
Utas: Kérem szépen, a ...
Vezető: Hagyjon, nem látja, hogy vezetek!?
Utas: De kérem, a villa ...
Vezető: Haggya mán azt a villát, inkább nézze meg, mi van a fejem fölé írva!
Utas: Hová? Ja, látom már. „100 állóhely, 50 ülőhely”. Na és?
Vezető: Nem azt. A másikat. „A vezetővel menet közben beszélgetni tilos.”
Utas: De kérem, ki vagyunk sikolva! Ne vezessen tovább! Már füstöl a parketta!
Vezető: Az letehetetlen!
Utas: Ha mondom! Már mindenki agyrázkódást kapott, ahogy a kerekek a talpfákon ugrálnak!
Vezető: Érdekes, én nem éreztem semmit. Na, üssekő, megállok, körülnézek. Jöjjön velem. De csak magának adok engedélyt a leszállásra, a többiek maradnak! Meg vagyok értve?
Utas: Leszállási engedélyt? Én szentül meg voltam győződve, hogy villamoson utaztam, most meg kiderül, hogy repülőn. Sőt, a kisiklás miatt siklórepülésen vettem részt.
Vezető: Siklórepülés? Ne röhögtessen, jóuram! Egy hüllő nem bír repülni.
Utas: Ki adta magának a jogot, hogy hüllőnek nevezzen engem?
Vezető: Nem maga a hüllő, hanem a sikló! Az nem bír repülni. Ma már kihaltak a sárkánygyíkok, nem él már egyetlen brontozaurusz sem.
Utas: Az nem. Az aztán nem. Ma már, legalábbis.
Vezető: Na akkor nézzük meg, mit tethetünk.
Utas: Szerintem telefonálni kellene a tűzoltóknak.
Vezető: Minek, már nem füstöl a parketta.
Utas: Nem azért, de nekik van darujuk.
Vezető: Persze. A mentőknek meg pelikánjuk, mi? És a Madártani Intézetben tartják a fecskendőket, igaz?
Utas: De hát értse meg, a kocsit vissza kell tenni a sínre! Ahhoz kell a tűzoltók daruja. Hívja fel őket!
Vezető: Maga tudja a számukat?
Utas: Azt mindenki tudja. Nulla-hét.
Vezető: Az nem az. Az a James Bond száma. De ahun van egy telefonfülke, elmegyek, megnézem, hátha van benne egy telefonkönyv.
Utas: Na mi az, mér gyön vissza oly kisvártatva?
Vezető: Nincs benne telefonkönyv. Mi legyen akkor a villamossal?
Utas: Szerintem ki kellene engedni az utasokat. Igencsak dörömbölnek már.
Vezető: Fegyelmezetlen népség! Tudniuk kellene, hogy megállók között nem nyithatom ki az ajtókat.
Utas: Veszélyhelyzetben sem?
Vezető: Ők lennének veszélyben?! Legfeljebb az én prémiumom. Már tizennégy hónap óta vezettem kisiklás nélkül. Jó lenne valahogy ezt is eltussolni. Nem tudna segíteni?
Utas: A tűzoltók tudnának.
Vezető: De nehogy megint a kócsagjukkal hozakodjon elő!
Utas: Daru. Nem kócsag.
Vezető: Mongya mán. Nem vagyok egy ornitológus.
Utas: Hogy mi nem tetszik lenni?
Vezető: Szóval hát hogy nem ismerem fel a madarat tolláról.
Utas: Á, magának hiába is ad az ember jó tanácsokat. Az egyik fülin be, a másikon ki. Azt se hallotta meg, amikor csikorgott a kerék a zúzalékon.
Vezető: Nem figyelhetek oda minden csipcsup dologra, a vezetéshez nagyon kell koncentrálni. Tudja maga, mekkora érték egy ilyen villamos?
Utas: Amíg egybe van, biztosan drága. De egy kisiklást követően szerintem másodpercről másodpercre rohamosan csökken az értéke, ha erőszakosan tovább akarják vezetni. Ezért fontos időben megállítani.
Vezető: Nyílt pályán?
Utas: Már nem volt a pályán.
Vezető: Nana! A bal hátsó kereke még most is érinti a sínt!
Utas: Na jó, ember, ha maga ennyire köti magát az előírásokhoz, akkor nincs több tárgyalnivalónk!
Vezető: El ne menjen, kedves utasunk! Maga az egyetlen tanú az ártatlanságom mellett!
Utas: Igen? Hát vegye tudomásul, hogy nem érdekel a magánélete. De maga mintegy százötven embert korlátoz személyes szabadságjogainak gyakorlásában.
Vezető: Én-e?
Utas: Hát! Nem nyitja ki az ajtókat.
Vezető: Nem nyithatom ki.
Utas: De ha ők úgy ítélik meg, hogy vészhelyzetben vannak, akkor ugye használhatják az ablaktörő kalapácsokat?
Vezető: Elvben igen. De nem érdemes.
Utas: Miért?
Vezető: Ablakaink ugyanis speciális üvegből, kalapácsálló kivitelben készültek.
Utas: Akkor minek tartják azokat a kalapácsokat?
Vezető: Nem tartjuk őket. Egy kis tokban felakasztottuk a falra.
Utas: De hát minek, ha nem használhatók?
Vezető: Nemaddiga! Az egészségügyi doboz előírt tartozéka.
Utas: Azzal törik fel a dobozt?
Vezető: Nem. Térdreflex-vizsgálatokhoz szükséges.
Utas: Hogy mik derülnek ki! És magukat, villamosvezetőket, kiképezik belgyógyásznak?
Vezető: Nem, a vizsgálatokat képzett orvosok végzik. A villamosba beépített URH-készüléken lehet felhívni őket.
Utas: De hiszen akkor a tűzoltókat is fel lehet, nem?
Vezető: Dehogynem.
Utas: Hát akkor mire vár? Hívja fel őket!
Vezető: Innen?
Utas: Dehogy! A kocsiból! Ott van a rádiótelefon, nem?
Vezető: Sajnos.
Utas: Ez miért baj?
Vezető: Mert az ajtót csak belülről lehet kinyitni.
Utas: Na, akkor ez a kör is bezárult. De mindenképpen sietnünk kellene, az összes villamos mögöttünk sorakozik már. A másik irányból is már mind elfogyott. És most nincs forgalom se erre, se arra.
Vezető: Sajnos, a technika ördöge ellen mit sem tehetünk. Várjunk türelmesen ...
Utas: Hátha erre jár egy tűzoltó?
Vezető: Ez nem is rossz ötlet! Ha mondjuk a villamos kigyulladna, és ...
Utas: Hallja, maga perverz piromániás, azonnal tegye el azt a gyufát!
Vezető: Én csak rágyújtani szeretnék. Van egy Fecskéje?
Utas: Van egy benn a táskámban, de vizes.
Vezető: Az baj. Úgy nem használható.
Utas: Nem baj. Otthon beteszem a centrifugába, holnap már újra felhúzhatom.
Vezető: Micsoda? Felhúzós cigarettája van?
Utas: Honnan volna? Én egyáltalán nem is dohányzom, egészségesen élek. Most is az uszodából jövök, azért vizes még a fecském.
Vezető: Jaj, én nem arra gondolok. A Fecske az egy cigaretta.
Utas: Hát ne csodálja, ha nem ismerem, ez biztosan egy új fajta. Régebbiekre emlékszem még, például a Daru ...
Vezető: Magának ez a rögeszméje, a tűzoltók meg a darujuk! De várjon csak, most jut eszembe, hiszen daruskocsikja a BKV-nak is van!
Utas: Hát hívja őket!
Vezető: Csak a belső szolgálati számukon elérhetők. Hogy vissza ne élhessenek a hamis riasztásokkal.
Utas: Rádiótelefonon?
Vezető: Azon hát.
Utas: Tudtam! Minden ellenünk esküdött. Hogy pont ma kellett elromlania a kocsimnak?
Vezető: Mije van?
Utas: Lumbágóm. Azzal járok a gyógyuszodába.
Vezető: Lumbágó? Erről a kocsimárkáról még nem hallottam.
Utas: Az nem egy kocsimárka.
Vezető: Hát?
Utas: Úgy van. Egy hátfájás.
Vezető: Hát fájdalom, ehhez nem sokat értek. Nem vagyok valami híres belgyógyász, alig valamihez konyítok abból a szakmából.
Utas: Tudom. Például ablaktörő kalapáccsal kiválóan tud térdreflexet vizsgálni. Néhány utastársam már bizonyára rá is szorulna. A tartós bezártság rohamosan tompítja a reflexeket.
Vezető: De hát lássa be, hogy tehetetlen vagyok.
Utas: Ezt ne sűrűn hangoztassa a kedves naccsasszony előtt.
Vezető: Ő már tudja szegény. Ezért is maradt egyedüli kedvtelésem a villamosvezetés. De nézze csak, imhol közelg egy BKV-daruskocsi.
Darus: Jó napot kívánok. A taxi diszpécser-központból szóltak, hogy ki vannak sikolva.
Vezető: Igen, igen, jó helyen járnak.
Darus: Akkor hát lássuk, mit kell felemelni?
Vezető: A fizetésemet, kolléga úr.
Darus: Akkora teherbírású darunk nincsen. Nem bírná el a gém.
Vezető: Na tessék, már megint egy madár!
Utas: Az nem madár.
Vezető: Akkor fűzőkapocs.
Utas: Asse.
Vezető: Akkor teniszjátszma.
Utas: Asse.
Vezető: Szabadagazda.
Darus: A gém az a daru karja, azon lóg a horog.
Vezető: Hát nem vagyok egy zoológus, de ezt a pecázó madárturmixot mesélje be, akinek akarja!
Darus: Pecázó?
Vezető: Különben minek lógna a horog? És mondja, van harapás?
Darus: Ma a felkaromon és a nyakamon. Az asszonykám nem halvérű ám!
Vezető: Akkor maga jól kifogta. De lássunk munkához!
Darus: Jó, akkor először átbújtatjuk a drótkötelet az alváz alatt.
Utas: Tessék mondani, a százötven utas súlyát is elbírja ez a kötél? Nem terheli túl?
Darus: Mennyi az összsúlyuk?
Vezető: Elmulasztottam felszálláskor remélni őket. Többé nem fordul elő.
Darus: Hát saccoljon!
Vezető: Itt, az utca közepén?
Utas: Miért, papír kell egy ilyen kis művelethez is?
Vezető: Kéne, de már elhasználták mindet, úgy látszik. Már a zsé betű sincs a fülkében.
Darus: Na, majd segítek. Számoljunk hetven kilós átlaggal, akkor az százötven embernél valamivel több, mint tíz tonna.
Utas: Nem lehetne leszállítani őket?
Darus: Az árakat kellene leszállítani, főnök.
Utas: De utasok nélkül tán fele olyan nehéz se lenne a villamos.
Vezető: Az utasok márpedig maradnak! Nincs inkább egy pótkötele, kolléga úr?
Darus: Van egy tartalék kötelem, egy biztosító kötelem, és egy cserekötelem. Pótkötelem nincsen.
Vezető: Ez minden?
Darus: Ja, és van még egy általános érvényű kötelem: tilos elfogadnom csúszópénzt.
Utas: Hogyhogy, hát magának is ajánlanak fel csúszópénzt?
Darus: De mennyien! De én nem fogadom el. Betartom a kötelmet, nem fogadok el csúszópénzt.
Utas: Mi ellene a kifogása?
Darus: Csúszik. Fémből van.
Vezető: És a papírpénz? Az nem csúszik!
Darus: Az ellen nincs is kifogásom.
Vezető: És mit nyújt érte?
Darus: A kezemet.
Vezető: Hát tőlem, sajnos, nem lát pénzt.
Darus: Az lenne a kisebbik baj. De a villamost sem látom magától. Elé állt. Menjen arrébb, mert fellöki a gém.
Vezető: Állok elébe.
Darus: Ember, de hát megsebesül! Van kaszkója?
Vezető: Van hát. Az ángyom a múlt héten fizette be Bélapátfalván.
Darus: És ha belehal?
Vezető: Egy befizetésbe még senki nem halt bele.
Darus: Nem ő! Maga halhat bele, ha lecsapja a gém!
Vezető: Hát jó, nem bánom, továbbállok egy házzal.
Utas: Itt hagyja a villamosát cserben?
Vezető: Hirtelen elegem lett belőle. Akkor lássam, amikor a hátam mögét.
Utas: Mi miatt unt rá?
Vezető: Nahajja! Minden gyüttment paskolgathatja a hátamat, csak mert egyszer ki vagyunk sikolva! Hát hol élünk, az erdőben?
Darus: Ki paskolgatta a hátát, kolléga úr?
Vezető: Ez az utas itt, ni.
Utas: De hát tényleg ki voltunk sikolva! Még most is ki vagyunk.
Vezető: Maga ítéli ezt meg, vagy én? Ki a szakember?
Utas: De hát füstölt a parketta!
Vezető: Ezen a szakaszon mindig kicsit gyorsabban megyek. Meg aztán tele vannak a sínpályák eldobott és el nem oltott csikkekkel.
Utas: Még jó, hogy nem hivatkozik a zúzalékkő alól feltörő gejzírekre!
Vezető: A kisiklásban biztos nem játszhatott szerepet az a tejbegríz. Biztosan a váltás volt rossz. A váltó alighanem elállt.
Utas: Értem én, ne nézzen tökfejnek! Bár máshol az szokott a baj lenni, ha a váltó túl gyorsan lejár.
Vezető: A mi váltóink nem felhúzósak, nem bírnak lejárni.
Utas: Nem kaptak felhúzós váltókat?
Vezető: A lábunkat is lejártuk. Így aztán maradtak ezek az elektromechanikus váltók. De ez itt hibás, mindig alávált. Én mondtam, hogy ez a lassú váltó már nem az ilyen gyors villamosok alá való. De a főnököm ... Miatta kell talán abbahagynom a vezetést is, pedig ő a rossz vezető.
Utas: A főnöke rossz vezető?
Vezető: Az hát. Egyszer rákapcsoltam a 220 Voltot, és alig ment át rajta valamennyi áram. Már éppen szenesedni kezdett.
Utas: És aztán?
Vezető: Képzelheti! Mindenfelé befeketített. Meg is álltam a szamárlétrán.
Utas: Most meg a villamosa is megállt. Meg az egész vonal összes villamosa. De nézze csak, a darusok a sínre tették a villamost!
Vezető: Hát ez tényleg fennáll. Mind a négy kerekével.
Utas: Akkor most már talán tovább is lehetne menni.
Vezető: Sajnos, mint említeni voltam bátor, az ajtók csak belülről nyithatók. És mi becsuktuk magunk után.
Utas: És hogy jöttünk ki akkor az elején?
Vezető: Az elején még jól kijöttünk, a paskolgatást leszámítva. De most már kezd az idegeimre menni a kedves társasága. Nem akarna elmenni?
Utas: Mennék én szívesen, de csak villamosbérletem van.
Vezető: Itt van két buszjegy, csak menjen már!
Utas: Hol a buszmegálló?
Vezető: A villamos végállomásán. Mondja, taxira pénzt ne adjak?
Utas: Nem bánom. Borravalóval együtt egy ötezres.
Vezető: Jóember, hát hol lakik maga?
Utas: Ki mondta, hogy haza akarok menni?
Vezető: Jó, hát akkor hova megy?
Utas: A Klauzál térre.
Vezető: De hiszen az itt van pár sarokra! Nem lehet több egy ezresnél!
Utas: Na és a borravaló?
Vezető: Négyezer forint jattot akar adni a sofőrnek?
Utas: Neki ötszázat. Nekem jár a maradék három és fél ezres.
Vezető: Jár? Hogyhogy jár? Maga sorozatban siklat ki villamosokat?
Utas: Hova gondol? Nem vagyok én egy szabotőr! De ezt a sértést már nem nyelem le. Ha gyalogszerrel is, de továbbállok.
Vezető: Volna szíve itt hagyni szegény dörömbölő, tompult reflexű utastársait, ebek harmincadjára?
Utas: Beletörődtek már. Megedződtek.
Vezető: Honnan tudja?
Utas: Látom az üvegen át, szakmai szemmel nézve. Edző vagyok.
Vezető: Milyen sportágban?
Utas: De kérem! Én esztergakéseket edzek.
Vezető: Persze. Én meg bolhákat idomítok. És mondja, mennyi idő alatt futják a száz méter síkot a kései?
Utas: A kései időpontra tekintettel a magával való tárgyalást elnapolom.
Vezető: Ne menjen el, magával tartok én is.
Utas: Elhagyja a bajbajutott villamosát?
Vezető: Ne izguljon. Lejárt a szolgálatom, a váltótársam veszi át a villamost.
Utas: Hol van? Nem látom.
Vezető: Bent a villamosban. Az az ember, aki a dörömbölő utasok között is olyan nyugodtan szalonnázgatott idáig.
Utas: Tényleg! Micsoda hidegvér!
Vezető: Hiába: egyenruha – egyensúly.
Utas: De ha ő már eddig is a villamosban volt, miért nem vezetett tovább, amikor a villamost már visszatették a sínre?
Vezető: Nem volt még szolgálatban.
Utas: Legalább mondhatott volna valamit az utasok megnyugtatására!
Vezető: Tele volt a szája. Különben is, szolgálaton kívül ő is csak egyszerű utasnak számít. Ha megtette volna, megvonják a prémiumát.
Utas: Na hallja, furcsa egy cég a maguké!
Vezető: Ne becsmérelje a Vállalatot! Arra csak nekünk, az alkalmazottaknak van jogunk.
Utas: És élnek vele?
Vezető: Nélküle talán jobban élnénk, de mit tehetünk? Belőle élünk. Na, most meg mit tekinget oly gyanakvóan mögém?
Utas: Mintha egy villamos közelegne a háta mögött. És olyan furcsa a színe!
Vezető: A színem? Talán kicsit sápadt vagyok.
Utas: Nem a magáé, a villamos színét furcsállom. Nem olyan, mint a többié.
Vezető: Elüt?
Utas: Hát, ha félre nem lép, akkor alighanem.
Vezető: Nem tudok félrelépni. Magának bevallhatom, hogy ...
Utas: Már bevallotta, tudom. Tehetetlen. De a villamos nagyon közel van!
Vezető: Az én szívemhez is. Nem tudom, mondtam-e már, hogy egyszer ... Hé, mit ráncigál?! Azt akarja, hogy orra essek egy talpfán?
Utas: Jöjjön má ki a sínek közül! Még a nyakát szegi a kedvenc villamosa.
Vezető: Na, akkor jó lesz kilépni.
Utas: Egy hajszálon múlott az élete!
Vezető: De szép halál lett volna! Mint Petőfinél: „Holttestemen át zúgó paripák ...” Csak egy lett volna még ennél is szebb: csendesen, de villámcsapásszerűen örökre elszunnyadni a vezetőszékben ...
Utas: Persze, a kocsi meg robogna a tömegkatasztrófa felé!
Vezető: Hát csak akadna egy szemfüles utas, aki legvégső esetben lehúzná az áramszedőt?
Utas: Na jó, hagyjuk ezt a tragikus témát! Örüljünk, hogy helyreállt a forgalom. Mikor áll újra szolgálatba?
Vezető: Csak holnap délután.
Utas: Akkor meg is hívhatom egy fröccsre.
Vezető: Háromra.
Utas: Nem bánom, legyen három. Tud egy jó kricsmit?
Vezető: Ahun van egy, la. A „Bicskafenő”.
Utas: Milyen patinás, lírai név!
Vezető: A vándorköszörűsök törzshelye.
Utas: Esztergályosok nem járnak ide?
Vezető: Miért, tehetségkutatást akar tartani a késeik között? Kár a gőzért, itt mindenki amatőr.
Utas: Eszembe sincs, most nem dolgozunk.
Vezető: Ne is, inkább igyunk!
Utas: Hát akkor én előremegyek. Követ?
Vezető: Má hogy vónék követ? Villamosvezető vagyok. Mintha nem tudná! Vigyázzon, van itt egy lépcs ...
Utas: Auuuu! Uoáoá! Jókor ... szól ... hajjakend! Na, most biztos kiújult a lumbágóm. Itt a pénz, kérje ki a három kört.
Vezető: Már meg is jöttem vele. Egészségünkre!
Utas: Mire igyunk?
Vezető: Mire hármat számolok.
Utas: Mars ki, mocskos, nyavalyás, bűzös, keshedt liliomtipró!
|
|
|
- január 15 2013 15:03:33
Kedves Ross!
Nagyon jó kis párbeszéd az Utas és a villamos Vezető között, amelyhez csatlakozott a közben odaérő Darus is!
Nagyon elmés, humoros, ehhez hasonlót kabaré-jelenetekben hallottam (vagy láttam).
Gratulálok a megírásához!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 15 2013 15:38:22
Kedves Zsuzsa,
Köszönöm a gratulációt. Bár én is igyekeztem pontosítani a műfaji megjelölést, de azt gondolom, hogy a "kabaré" megjelölésnél valóban nincsen találóbb. Örülök, hogy a reagálás szerint sikerült egy-két halvány mosolyt keltenem vele.
Emlékeim szerint a jelenet keletkezési ideje kb. 1980 lehet... |
- január 19 2013 11:12:05
Kedves Ross!
Nyugdíjas időszámítás szerinti, "korai" ébredésemet követően, kicsit álmosan, nekiültem egy kis irodalmi barangolásnak az élet Napkorongos oldalát választva. A címeket és a hozzátartozó neveket olvasva, megakadt a szemem a Ross néven. Hmm! Egyszer már olvastam az írásodat, tudod azt a lóversenyzongorásat és nagyon jól szórakoztam! Hátha most is...
ezzel nekikezdtem a "Villamosvezető"-nek. A szellemes szócsavarások tömkelegének megismerése nem maradt hatástalan számomra. Az igazi "hacsekéssajós" írásod olvasása nagyon jól szórakozást nyújtott, A jól elhelyezett humor-patronok jókor, jó időben, jól elhelyezve pukkantak! Na, de a mű hossza az sok volt, és nagy pocséklás! Nagyobb sikert ért volna, ha ez egy min. 3 részből álló, - esetleg más és más témában felhasználva a felhalmozott poénokat- jut el az olvasókhoz. Sokan olvasás előtt megnézik az írás hosszát, és ha ez nagy, akkor továbbállnak olvasás nélkül. Nagy kár lenne!
Én nem mulasztottam el a végigolvasást. A végére érve végignéztem a hosszú sorokon! Mint egy versenyszerűen fölállított dominó-hadrendet láttam volna! Nem tudtam ellenállni, hogy kis hozzászólásommal ne lökjem meg az első követ! Amíg a dominók borulnak, addig van elég időm gratulálni! Jó volt olvasni, jó szórakozást nyújtott!
Szeretettel Andy |
- január 19 2013 14:00:34
Kedves Andy,
Valóban nem rövid terjedelmű észrevételednek minden egyes kijelentésével (persze a dicsérőeket leszámítva) egyetértek. Belátom, még mindig túl hosszú maradt a történet, pedig sok mellékszálat lenyestem belőle. Telitalálat a "hacsekéssajós" műfaji megjelölés. Ott is mintha "beleláttál volna a lapjaimba", ahol több részes sorozatról írtál, mert ez a dialógus valóban egy sorozat része; a többi darab is nagyjából ezzel egy időben készült el, más és más témakörökben és (látszatra) más és más szereplőkkel.
Jól esően észlelem, hogy befogadóként alighanem egy hullámhosszon lehetsz velem. Ez azt sugallja, hogy talán alkotóként sem távoli Tőled a humor; ez persze jelen pillanatban csak egy feltevés, amelynek igazolása még hátra van. Nem fogok sokáig habozni és felkeresem néhány művedet. Köszönöm a méltatást és találkozunk "Nálad"!
Szeretettel: Ross |
- január 19 2013 14:44:30
Kedves Andy,
Kénytelen vagyok a problémát itt felvetni, mert a honlapon sehol nem találok rá releváns helyet. Az ezt megelőző harminc percben jártam több írásodnál is, de már most, fél óra elteltével sem tudnám megmondani, pontosan hol is. A rendszer egyszerűen nem kínál megoldást a verseknél, prózáknál hagyott korábbi hozzászólásaim ismételt fölkeresésére. Ez azt jelenti, hogy - ha csak nem csinálok egy külön leltárt a rendszeren kívül - a véletlenre van bízva, hogy kialakulnak-e fontos véleménycserék egy-egy szöveg kapcsán. Te hogyan oldod meg ezt a problémát? Őszintén megmondom: ennek az alapvető, számos más helyen régen létező funkciónak a hiánya nagyon elkedvetlenít engem...  |
- január 19 2013 17:11:34
Kedves Ross!
A legegyszerűbb út, a felső régióban látható szerzők és verseik/prozáik kijelölése, ahol névsorból kijelölve megtalálható a keresett személy összes műveivel, hozzászólásokkal. Magam a humorban vagyok elkötelezve. Egy kis próbálkozásom most is olvasható a prózák közt!
Andy Jazz |
- január 21 2013 10:29:42
Kedves Andy,
Azzal semmi probléma nincs, hogy hogyan juthatok el bárkinek bármely szövegéhez ELŐSZÖR. Arra azonban képtelen a rendszer, hogy megjegyezze, ha ott hozzászóltam. Ez pedig alapvető lenne ahhoz, hogy több lépcsős beszélgetés alakulhasson ki. Ennek a primitív funkciónak a hiánya elgondolkodtat arról, hogy van-e keresni valóm ezen a helyen...  |
- január 22 2013 14:58:10
Kedves Ross!
Úgy érzem, ennek a primitív funkciónak a hiánya, csak a jéghegy csúcsa Nálad. A mélyben súlyosabb problémák rejtőzhetnek!
Kívánom neked ezek legyőzését! Ha nem sikerül, akkor leülök az első lépcsőfokra, foglalom a más lépcsőkkel való beszélgetéshez a helyet! Ha lehet! Szeretettel Andy |
- január 23 2013 19:09:11
Kedves Andy,
Több elvileg hasonló rendeltetésű virtuális irodalmi fórumot is "leteszteltem" egy-két hónap erejéig, így van némi átlátásom arról, hogy egyik vagy másik mire és mennyire használható. Sajnos, a Napkorongnál olyasmit észleltem, hogy egyrészt a Fórum rovatait használva jókat lehet játszogatni, másrészt a beküldött prózákat és verseket a rendszer megbízhatóan tárolja - de nem sokkal többet jelentenek ezek a gyűjtemények a látogatók számára, mint hogy egy-egy darabjához egyszer ellátogassanak és esetleg ott hagyják az észrevételüket. Vannak más logikátlan megoldások is - az a gyanúd viszont, hogy ez "csak a jéghegy csúcsa" volna, nem igazán megalapozott, nem is értem igazán. Illetve annyit talán igen, hogy más helyeken is elbeszélgethetünk a közös érdeklődésre számot tartó dolgokról. Állok elébe!
Szeretettel: Ross |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
