|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Megint a naplóm egy kis kitépett lapja...
Nem konkrét dologról fogok írni, bár mint általában az ilyen kis irományokat - vagy naplóbejegyzéseket - megtörtént élethelyzet ihlette.
Nem tudom észrevételeim mindenkire helytállóak-e, de szerintem kortól és nemtől függetlenül, mindegyikünket, meg-megkísért a "mi lett volna ha..." érzés. Akár jó dologról akár rosszról van szó rengetegszer érezem azt, hogy az amit nagy betűs Életnek hívunk, és elméletileg egy nagyon szép, macskaköves kivilágított úttal van kikövezve, - melyet akár hívhatunk sorsnak is - hol itt, hol ott elágazáshoz ér. Van, hogy ez egy egyszerű elágazás, de lehet egy ösvény, sáros kis csapás, szakadék szélén végig kanyargó utacska, vagy egy halvány kis járás melyet alig látunk.
De akár milyen a mérete, a minősége ezeknek a választható utaknak, mindig van választásunk, hogy rátérünk-e, vagy haladunk tovább arra amerre amúgy is haladnánk. Úgy gondolom ebből áll az életünk: választások sokasága, melyek meghatározzák, hogy a végén, hol fogunk kilyukadni. Ugye ha letérünk egy kis ösvényre, az vezethet a semmibe, egy rosszabb útra, vagy akár egy jobbra is. (Csak amikor pozitív dolog történik, eszünkbe sem jut azon gondolkodni, hogy jutottunk oda, a "mi lett volna ha..." a negatív döntések sajátja).
Szóval lépten-nyomon belebotlunk ezekbe a lehetőségekbe, de a nagy részét észre sem vesszük. Olyan esetben, mikor például futunk a busz után, lekéssük, bele se gondolunk, hogy lehet azon utazott életünk "nagy szerelme" akit ekkor ismerhettünk volna meg. Ugye milyen kis láthatatlan elágazáshoz értünk? De nem foglalkozunk vele, hiszen három perc múlva jön a másik busz (most tizenöt perc mert havazik). Viszont olykor-olykor olyan nagy választás elé állít az élet, amit vagy észre veszünk vagy nem, de tudat alatt mindenképpen választunk előbb vagy utóbb. És ekkor az emberben felmerül a kérdés: jól döntöttem? Mi lett volna ha... Sok múlik ezeken a dolgokon; egy párkapcsolat, egy munkahely, egy utazás, egy barátság, életünk meghatározó részei. Pedig milyen apróságokon hajlamos elcsúszni az ember. Lehet hogy csak beszélgetni kellet volna a másikkal, egy pohár itallal kevesebbet inni, toleránsabbnak, türelmesebbnek lenni egy picit, vagy tíz perccel korábban indulni az állásinterjúra, jobban megnézni melyik járat megy a reptérre... nüansznyi dolgok ezek, és mégis a sorsunkat talán legjobban befolyásoló apróságok. Lép egyet valamerre az ember, és máris hajlamos arra gondolni "mi lett volna ha, a másik irányt választom". Én legalábbis így vagyok vele. Nem jó dolog rágódni a múlton, nem is teszem egészségtelen szinten, de annyira érdekes ezekbe belegondolni.
Egy film egyik jelenetében nagyon szépen - bár kicsit sarkítva - ábrázolták ezt: egy príma balerina elindul reggel a próbára. Lezuhanyzik, felöltözik, égve hagyja a villanyt, visszalép hogy lekapcsolja, elindul a szállodából, két szót beszélget a portással, majdnem lekési a taxit, kiszáll a taxiból, mikor fizetne, nem találja a pénztárcáját, aztán kis idő múlva meglesz, fizet, elindul, lelép a járdáról és elüti egy autó. A pályafutásának persze vége a szilánkosra tört lába miatt. A film ezek után végig megy a fenti dolgokon (melyek lássuk be apróságok), hogy, ha bármelyik másképp történt volna, a balerina előbb vagy később lép le a járdáról, nem üti el az autó és meg marad a karrierje.
A konklúzió: nincs konklúzió. Igazából hiszem, hogy mindegyik döntésünk okkal az ami. De azt is hiszem, hogy ha kicsit odafigyelünk, beszélgetünk egymással, nem késünk, próbáljuk tudatosan kezelni a kapcsolatainkat, türelmesebbek vagyunk és toleránsabbak, akkor a negatív irányba kanyarodó elágazások elkerülhetőek. És mennyivel jobb volna (én sokkal jobban érezném magam), ha az egyedüllét elmélkedéssel eltöltött perceiben nem derengene fel ez a mondat: mi lett volna ha... |
|
|
- január 23 2013 12:14:22
Kedves SL!
Szívesen olvastam írásodat eme témában. Ehhez még csak annyit fűznék hozzá, olvastam valahol, hogy ha lemaradunk valamiről, lehet, hogy azért, hogy jobb dolgok történhessenek velünk.
Nem szabad elkeseredni, ha valami éppen nem sikerül. Néha a kudarcok erősítenek meg bennünket. Egyébként ha hiszünk abban, hogy abban a bizonyos "nagykönyvben" minden meg van írva, akkor könnyebb elviselnünk a kudarcainkat, a hibás lépéseinket is, mert arra gondolunk, hogy ennek vagy annak így kellett történnie. Lehetnek mellékutak (mint kitérők) az életünkben, de a végén úgyis oda fogunk jutni, ami számunkra ki van jelölve.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
