|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Az előző részből – „Fogságban vagyok”:
„Most itt vagyok a nyári konyhában, már két napja, és nem tudom, meddig kell még itt maradnom. De az biztos, hogy ha a gazdik kinyitnák a láda tetejét és az ajtót is, örökre elszaladnék, és többé nem jönnék vissza.
Ezt persze a gazdik is biztosan tudják, ezért nem engednek ki engem. De látom, hogy nem bánt senki, és a gazdasszony nehéz helyzetemet kihasználva többször is megsimogatja a hátamat és azzal a valamivel körülvett fejemet. Nem igen tudok ellenkezni, így ha nehezen is, de tűröm a simogatást. A tejből már lefetyeltem nagy nehezen egy kicsit, de az ételhez még nem nyúltam hozzá. Pedig a gazdasszony kicserélte az etetős edényt és friss reggelit tett bele. De én még mindig nagyon félek, és néha nyávogok is. Ilyenkor a gazdasszony mindig rám nyitja az ajtót és kedvesen szólongat és nyugtatgat. De amíg ide be leszek zárva, addig nem tudok nyugodtan lenni. Várom, hogy újra szabadon futkározhassak a kertben és pihenjek az udvar zöld füvén, ahogy azt megszoktam.
Hiszen szabadnak születtem! Remélem, hamarosan vége lesz a rabságomnak! És vagy megszelídülök egy kicsit, vagy még vadabb leszek! Ezt még nem tudom. De biztosan jó dolog lehet szelídnek lenni, hiszen a többi cica annyira örül, amikor a gazdik megsimogatják őket, miközben a gazdik is mosolyognak.”
Szabad vagyok!
Azóta már többször is besötétült, majd kivilágosodott, miközben a gazdasszony sokadszorra is friss ételt és vizet cserélt a ládában, amit utána szorosan lekötött, hogy ne tudjak kiszabadulni. Tudom, hogy ezt azért tette, hogy ne szökhessek el!
Egyszer aztán gazdáim nagy óvatossággal ruhát terítettek rám, hogy ne lássak, majd egy másik, tiszta ládába tettek át és annak a tetejét is lefedték és lekötözték. De egy tiszta ruhát is tettek a ládába. Még fogságom ideje alatt nagy nehezen kibújtattam a fejemet abból a kemény valamiből, ami miatt először nehezen tudtam enni és inni. A hasamon nem volt szőr, s éreztem, hogy ott egyre jobban szorítja valami a bőrömet, ami sokszor viszketett is. Ezért a fogaimmal meg is próbáltam azt az idegen valamit eltávolítani onnan, s az ott talált friss sebet többször is megnyalogattam. Úgy láttam, hogy gazdasszonyom ennek nem igen örült.
Amikor a másik ládát is lekötötték, ismét beraktak valahova, s a gazdasszonyom mellém ült. Ismét folyamatos dübörgést hallottam, utána pedig kivettek abból a valamiből ládástól, és egy ház előtt várakoztunk. Amikor a ház ajtaja kinyílt, ládástól bevittek engem a házba, ami már nekem egy kicsit ismerősnek tűnt. Egy ruhával letakartak, s ismét szúrást éreztem a hátsó felemben. A láda tetejét ismét lezárták. Aztán próbáltak kivenni, miközben én kezdtem elálmosodni, de még kissé éber voltam, ezért a házban elkezdtem mászkálni, próbáltam elbújni valamelyik sarokba, vagy szekrény alá. Végül igen elálmosodtam már és hagytam, hogy az idegen nő megfogjon, és egy asztalra tegyen. Láttam, hogy gazdasszonyom is ott áll az asztal mellett, és próbálja megszorítani az első két lábamat, miközben kedves, nyugtató szavakat hallottam tőle, de már nagyon elálmosodtam.
Amikor végre felébredtem, már nem voltam a ládában. Szemeimet kinyitva azt láttam, hogy a kertben fekszem, és senki nem őriz. Óvatosan körülnéztem, próbáltam lábra állni, de még nehezemre esett. Feküdtem ott még egy darabig, s végül már visszanyerve az éberségemet, lábra álltam és lassan odébb mentem. Jó érzés volt újra a szabadban lenni!
Botorkáltam még egy kicsit, és boldogan jártam be a kert minden zeg-zugát.
Mire ismét lement a nap és kezdett besötétedni, a gazdasszonyom vacsorára hívott engem és a többi cicatársamat is. Én még mindig nagyon bizalmatlan voltam vele és a tálba rakott ételhez csak akkor nyúltam, amikor a gazdasszonyom elment onnan.
Azóta már nagyon sokszor lement a nap és felvirradt a reggel, de én csak mindig a távolból figyeltem, ahogyan a gazdasszonyom a többi cicát simogatja. Az utóbbi időben már én is kezdek bizalommal lenni a gazdasszonyomhoz, mert látom rajta, hogy annyira szeretne engem is megsimogatni! Mindig lassan közeledik és nyújtja felém a kezét. Amióta biztonságban érzem magam, nagyon vágyakozom a simogatásra és próbálok közeledni, de a fejemet és a fülemet nagyon féltem. Ezért csak a hátamat engedem megsimogatni, miközben a hátsó felemet a magasba emelem, és néha egy picit dorombolok is hozzá. Mindig csak egy rövid időre, mert újra és újra elszaladok és elbújok. Aztán megint megyek vissza, hogy ismét megsimogathassa egy kicsit a hátamat. Esténként, amikor már ott fekszünk a nyári konyhában a nagy asztalra terített szőnyegen egy-két másik cicatársammal, akkor is meglátogat bennünket és felváltva megsimogatja mindegyikőnk fejét és hátát. Ezt olyan finoman teszi, hogy már én sem szaladok el úgy, mint azelőtt. Jó dolog a simogatás és jó érzés szabadnak lenni!
Torma Zsuzsanna
2013. február 6. |
|
|
- February 06 2013 16:20:41
Tündérien beszélsz "cicanyelven" kedves Zsuzsi.
Szeretettel olvastam ezt az aranyos kis "életképet"
Zsike |
- February 06 2013 16:58:59
Köszönöm, kedves Zsike!
Ez a folytatása az egyik régebben írt prózámnak, aminek a címe: Fogságban vagyok! Azóta eltelt majdnem 2 év, és ez a fehér, (fogadott) cica már kezd egy "kicsit" megszelidűlni, de annyira szelid biztosan nem lesz, mint a többi 5, akik itthon születtek.
Szegény cica is átesett az ivartalanításon, és azért volt bezárva tartva, hogy el ne szökjön addig, amíg varratszedésre és oltásra vissza nem vittük az állatorvoshoz. Én is nagyon nehezen viseltem azt az időszakot, amíg Ő is el volt zárva, a szívem szakadt meg érte, de nem lehetett szabadon tartani, mert megszökött volna.
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- February 08 2013 11:06:16
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy olvashattalak. Szívesen lennék ilyen Gazdasszony mellett, én biztos nem szöknék el, engem úgy kellene agyonütni!  |
- February 08 2013 22:19:29
Köszönöm, kedves Viola!
Örülök, hogy itt voltál és olvastál!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- February 13 2013 12:10:00
Kedves történet és dicséretes dolog a cica ivartalanítása is.Szeretettel olvastam. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 13. Monday,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
