|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
ismerkedés egy fiúcskával
Városunk központi részén, szép új épületben magánklinika működik. A földszinti részen gyógyszertár – melyben még homeopátiás szerek, természetgyógyászati készítmények is kaphatók, - mellette képalkotó vizsgálatokra berendezett szobák – az emeleten különféle szakorvosi rendelők. A folyosókon kényelmes fotelok, asztalkák, ruhafogasok állnak a vizsgálatra váró betegek rendelkezésére. Kellemes hőmérséklet, tisztaság mindenütt. Az árjegyzék a rendelők ajtaján kifüggesztve, megfizethető, és nem kell az ellátásra hónapokat várni.
Most első alkalommal várakozom itt az előjegyzett időponthoz képest alig félórát. Ülök egy karosszékben, nézelődöm. Közelemben kisgyermekes szülők várakoznak apró, de csendesen viselkedő, mégis eleven kisfiúkkal, és kislányokkal. Egy apró, beszélni alig tudó fiúcska – mint utóbb kiderül Olivér – állandóan visszatér hozzám és pici ujjaival felém mutogat. Szájában cumi, kis állatfigurákat rakosgat a mellettünk álló asztalkán, mintegy biztatva, hogy játsszam vele. Nem értem a helyzetet, bár nagymama vagyok, de unokáim már felnőttek. Odalép hozzám a kisfiú mamája elnézést kérve a zaklatásért.
- Nem zavar, csak nem értem, - mondom én.
- A dédimamának hiszi Önt, mert nagyon hasonlít rá – mentegetőzik az anyuka.
- Ne zavard a nénit! – kérik a szülők, de hasztalan. Manócska – mert valóban annak látszik tüske hajával, kerek sötétkék gombszemeivel – nem hiszi el, hogy nem a dédije vagyok. Már mondogatja is: dédi, dédi. Nem tehetek mást, játszom vele, megnézem a kis állatokat. Manócska boldog, de sajnos szólítanak, a játéknak véget kell vetni.
Férjem nevet: ezentúl dédinek hívlak majd. Hiszen lehetnél is, de unokáink nem sietnek megajándékozni manócskával, nehéz az élet. Nincs lakásuk, munka és tanulás mellett még nem vállalják a gyermeket.
Most először megsajdul a szívem, sajnálom, mert betegségem miatt talán meg sem érem, hogy valóban dédike lehessek. |
|
|
- február 16 2013 19:34:04
Kedves Mamuszka!
Bízom benne, hogy megéred, hogy dédike lehessél!
Szeretettel:
esprit |
- február 19 2013 13:15:25
Kedves Mamuszka!
Aranyos kis történetedet szívesen és örömmel olvastam. Csak a Jóisten tudja azt előre, hogy egy nagymama korú hölgynek lesz-e unokája, vagy dédunokája.
Akinek már van, az már tudja, hogy lehetett. Én még előtte állok, s attól tartok, hogy nekem még talán unokám sem lesz. Ebben a mai világban sok fiatal meggondolja, hogy szüljön-e gyermeket. Pedig most már én is tudnék segíteni, ha lenne kinek!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- március 07 2013 06:18:08
Kedves Mamuszka!
Belegondoltam a jelenetbe és annak gondjaiba, akadályaiba is.
Az utóbbihoz fűzve: Vannak unokáim, távoli országban, de ellenem nevelve /válás miatt/, ha közel lennének, se érnék velük semmit.
Egy unokámtól van dédunokám is, ők is távol élnek, de legalább jönnek a fényképek. Élek a nagy magányban!
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
