|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
emlékezés macskákra
A házban mindig lakott egy kutya vagy egy macska is, olykor mindkettő.
Az állatszeretet az emberszeretet előszobája. A ház lakói minden kutyát, cicát családtagnak tekintettek. Ezek a „családtagok” boldogan éltek, általában koruk legfelső határáig, mert minden emberi gondoskodást megkaptak. Néha még túlzott szeretetet is, az állatokat nem szerető kívülállók szerint.
Éppen nem volt macska, mikor egy kis cirmos igyekezett felfelé apró lábain a térre vezető lépcsőn. A kis buta nem sejtette, hogy egy nagy fekete óriás snauzerrel fog találkozni útközben.
A kutya nagyon jó szándékú volt, de valamiért nem kedvelte a macskákat. Idegen macska csak bejött a felségterületére, de kimenni már nem tudott, mert közben megroppantotta a gerincét.
A gazda öt-hat idegen macskát temetett el évenként, de hát vidéken a macska „fogyóeszköz”. Nem nagyon keresték, mert volt otthon másik.
Jelen esetben a snauzer megkövülten nézte a kis jövevényt, a cirmos bátran kettőt ugrott és már bent is volt a házban, ahol nagy örömmel fogadták.
Marcipán névre „keresztelték”, ő volt talán az első macska a környéken, akinek oltási könyve is volt, mert azonnal a Köves doktor orvosi felügyelete alá került. A doktor javasolt egy bolha elleni macskafürösztést, és kapott különböző védő oltásokat is.
A fürdés nem tetszett túlzottan a cicának, mert egy zokniba lett becsomagolva és valami büdös langyos vízbe mártogatták, majd egy törülközővel megszárították. Így, bolhamentesen maradhatott a házban.
A bátor kiscicából rövidesen egy gyönyörű cirmos kandúr lett. Megtanult a kertben közlekedni a snauzer mellett, igaz a kutya is elfogadta Őt, az egyetlen macskát.
Később is kapott védőoltást, amikor a kutya, de a fürdés elmaradt ezután, mert bolhanyakörvet kapott, szükség szerint többet is, akár a kutya. (Ez sem volt divat a környéken.)
Telt –múlt az idő, életrevaló gyönyörű kandúr lett, sokat járt a macskahölgyek után, de az estéket mindig otthon, fedél alatt töltötte.
Egy napon nem jött haza, két hétig. Akkor, mint a saját árnyéka, csontsoványan tántorgott haza, alig lehetett megismerni, se nem evett, se nem ivott.
Azonnal hívták hozzá a doktort, infúziót kapott, tíz napig naponta. A gazdasszony
Marcipánnak tojás sárgája –tejpor-tej- szőlőcukor keverékéből készített beteg macskának való ennivalót, de ezt is injekciós tűvel kellet a szájába csepegtetni. Lenyelni alig tudta.
A szakszerű orvosi ellátás és a háziak szeretetteljes gondoskodása hiábavalónak bizonyult.
Marcipántól el kellet búcsúzni örökre.
A környéken éppen nem volt senkinek ajándékozni való macskája, ebben talán volt a snauzernek is egy kicsi szerepe.
A kislány az interneten kezdett keresgélni, végignézett több macskalapot, menhelyet szebbnél szebb cirmosokról készült fényképekkel. Végre talált egy honlapot szebbnél szebb cirmosokkal, címmel, telefonszámmal és azonnal cselekedett. A menhely vezetőjének elmesélte, hogy mi történt szegény Marcipánnal. Az állatszeretet és az egyszerű szavak hatására a hölgy meghívta a kislányt, hogy inkább jöjjenek el az édesanyjával együtt, és válasszák ki a cicát, ne az internetről!
A macskamenhely egy fél-szuterén helyiségben volt. Tisztaság volt, a falak fehérre meszelve, de még így sem volt szívderítő hely. A fal mellett sorakoztak a ketrecek több emelet magasságban és minden ketrecben 4-5 különböző színű kismacska szorongott. Előttük macskatáp, víz, a kis ketrec sarkában macskaalom. Így nézhet ki egy börtön. A hölgy nagyon szép történeteket mesélt a macskákról, a befogadásuk történetéről.
A helyiség egyik sarkában volt egy kemény szőnyeg, mondta a hölgy, hogy oda szokta kiengedni, játszani a cicákat. Azt nem lehet tudni, hogy ezt a cicák is tudták-e, mert kinyitotta az egyik ketrec ajtaját, és onnan, mint a villám kiugrott egy kismacska, egyenesen a kislány kezébe, és ott dorombolni kezdett. A többi lakó a ketrecben maradt.
Ezek után nem kellett választani, mert a cica kiválasztotta a gazdáját.
A cica csak abban hasonlított Marcipánra, hogy házimacska és kandúr volt ő is.
Szép fehér mellénye, zoknija volt egy kicsit volt csak cirmos, a jobb lábán is volt egy fehér csík, mintha karszalagja lenne. A szeme nagyon szép tiszta volt, és gyönyörűen dorombolt.
Gyorsan elkészült az örökbefogadási szerződés és ennek a cicának már volt egy szép sárga, nemzetközi oltási igazolványa is.
A doktor megint jött, és évente beoltotta a macskákat is, ugyanakkor mikor a fekete kutyához jött. Az oltási igazolványba bekerült a neve: Maci, és a doktor adminisztrációjába is, Maffiával együtt, mert közben a háziak találtak egy kis fekete macskalányt az ablakuk alatt és őt sem hagyhatták ott, ebek harmincadjára.
Amikor eljött az ideje mindkét macskát ivartalanította a doktor, mert élénkén élt a gazdák emlékezetében a macskamenhely képe, a sok utcára kitett, megunt állat…
Telt múlt az idő, a macskák jól megfértek egymással. Egész nap a kertben voltak, csak étkezni jártak a házba, kiváltképp, ha a gazdasszony jött haza. Őt már a lépcsőn várták a macskák, reggel az utca sarkáig kísérték.
Nomen est omen, Maci valóban olyan volt, mint egy mackó. Simán, nyugodt léptekkel elsétált a fekete kutya orra előtt, és kiugrott a kapun körülnézni, hogy mi is történik az utcán.
Ha a kutya túl közel merészkedett a kerti székhez, - a macska pihenőhelyéhez, gyorsan kapott két kis pofont Macitól, hogy vigye arrébb az orrát. Kimérten, óvatosan ette a gyári macskaeledelt, hiszen kiskorától ehhez volt szoktatva. A bolhanyakörvet könnyen rá lehetett adni, az asszony mindig mondta, vekkeróra sem kell, mert Maci minden reggel felébreszti.
Ha délután nem ért haza időben, Maci hangos nyávogással pörölt vele, miközben szigorúan a tányérig kísérte, amiben végre enni kapott.
Ha az asszony leült az internethez, rögtön az ölébe ugrott, és ott dorombolt hangosan, mint a számítógép. Barátságos volt mindenkihez, ha a kapu előtt ült, meg tudták simogatni az iskolából jövő gyerekek.
Meg kellet őt simogatni, mert gyönyörű, gondozott macska volt, jó puha, selymes bundával. Maffiát is nagyon szerette, hiszen macskának macska a barátja.
Egy napon az asszonynak a városban akadt dolga, állatait ellátta, és mert nyári fülledt délután volt, a cicák még nem akartak bemenni a lakásba Nem baj, gondolta az asszony meleg van, nem lesz semmi bajuk, ha kint maradnak a kertben, és csak másnap tért haza.
Gyanús volt a csend. A hívására csak Maffia jelentkezett. Arra gondolt, majd hazajön Maci is, hiszen fél napja nem evett. Másnap sem került elő. Az asszony végig kérdezte a szomszédokat, de mindenki csak aznap látta, mikor az asszony nem volt otthon.
Eltelt a hétvége, mindenféle gondolatok fordultak meg, még a szomszédasszony fejében is.
Talán valaki elvitte? Véletlenül bezárták? Megevett valami patkánymérget?
Az asszony elvitte a kutyát sétálni, és megnyugodva látta, hogy a közeli árkokban sem lát elütött macskát, tehát nem történhetett baleset.
A negyedik napon keresett egy fényképet a macskáról és szerkesztett egy plakátot, több példányban.
Éppen elindult a papírokkal, kettőt már ki is ragasztott, mikor fékezett mellette egy világoskék autó. A vezetője egy fiatal nő kiszólt: - Nem a macskáját keresi?
De igen, és megmutatta a plakátot Maci fényképével.
A fiatal nő nagyon szomorúan mondta:
-Ne keresse! A múlt héten egy piros autó elütötte a házam előtt.
Rögtön elvittem a szegény cicát, állatorvos férjem rendelőjébe, hátha lehet rajta segíteni.
Az orrából szivárgott a vér, a fejét érhette az ütés. Már nem lehetett rajta segíteni.-
Az asszony szeme tele szaladt könnyekkel.
- Tessék megnyugodni! Nem szenvedett sokat, az ütés, ami érte halálos volt.
Azért szóltam, mert egy nagyon szép, gondozott macska volt, piros bolhanyakörvvel, és gondoltam, valakinek nagyon fog hiányozni. Becsületesebb, ha megmondom, ne várják hiába!
|
|
|
- február 18 2013 23:59:40
Szomorú történet, nekünk is elpusztultak macskáink... Némelyik sztorit érdemes lenne megírni...
Szépen elmesélted... IGEN, ahogy a mesélő saját magáról is harmadik személyben... |
- február 19 2013 13:10:53
Kedves Esprit!
Igen sajnálom az esetet, és nagyon meg tudom érteni, ha valaki kedvenc háziállatának egyikét-másikát elveszíti. Hiszen annyira hozzánk nőnek, és akár szobacicák, akár kijáró cicák!
Nekünk is tűnt el már nem is egy cicánk úgy, hogy nem tudtuk hova lett. Én is inkább megnyugodtam volna, ha tudom, hogy mi történhetett vele.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- február 19 2013 21:56:05
Kedves rapista ! Köszönöm a biztató szavakat, és hogy olvastál.
Kedves Zsuzsanna!
Ez nem önéletrajz,csak hallottam egy történetet és leírtam.
Köszönöm, hogy olvastál!
esprit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
