|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Visszaemlékezés a 30.-ra
A nyolcvanas évek elején töltöttem be a harmincat augusztus első hetében. A sors úgy hozta, hogy még áprilisban elmentem egy statiszta-válogatásra, ahol alaposan mértéket vettek rólam, ruha szempontjából. Majd közölték, augusztusban benne leszek egy filmben, egy egynapos forgatáson, a pontos időpontról levélben értesítenek.
Eljött a nap, és pont a születésnapomon kellett megjelennem a Moulin Rouge-ban.
Előtte kisebb vitám volt a főnökömmel, mert nem akart szabadságot adni.
-Csak egy nap, és pont a szülinapom. – próbáltam meggyőzni.
Úgy látszik ez az érv hatott, és nagy nehezen elengedett.
Többed magammal átöltöztünk a forgatáshoz a Moulin Rouge öltözőjében. Idősebb statiszta társaim SS tiszti ruhákba öltöztek, én kaptam egy keki színű egyenruhát, ami hála az alapos méretvételnek, tökéletesen illett rám. Csupán csizmából kellett 46-os méretet választani, a magas rüsztöm miatt, ez lett jó.
Ezután valamennyien kimentünk a színpadhoz, én, gondolván úgyis szülinapom van, felmentem az erkélyre és kényelmesen elhelyezkedve nézegettem a színpadi táncosnőket.
A táncosnők öltözete némileg hasonlított az enyémhez: felső rész keki színű zubbony, hozzáillő balett szoknyával, lábukon necc harisnya, fejükön a francia idegenlégiósok által viselt, szintén keki színű „lisztmerő” sapkával.
Ám a segédrendező hamarosan magához rendelt a földszintre, foglaljak helyet a színpaddal szemközti asztalnál, és ismerkedjek meg az asztaltársakkal. A két úriember közül az egyik
fekete frakkban , zsabószerüen fodros ingben csokor nyakkendővel ült ott.
Elegánsan fésült szőke hajjal, velem egykorú lehetett és úgy tűnt, mintha valahonnan ismerném. – Sallai! –nyújtotta a kezét, én is mondtam a becsületes nevem. Csak nem a korcsolyázó?- kérdeztem kicsit megilletődve.
-De igen! Most jöttem haza Bécsből egy pár napra, és egy ismerősöm meghívott erre a forgatásra.
A másik úr magas szemüveges 45 év körüli német színész, elegáns sötét öltönyben.
Bemutatkoztunk, sajnos a nevére már nem emlékszem, de Sallai mondta, hogy ez az úr az egyik főszereplő. Azt is tőle tudtam meg, hogy a film a Dimitrov perről szól, és NDK-s-magyar-bolgár koprodukció. Megkóstoltuk a felszolgált italokat, „kolor-wasser”- jegyeztem meg, asztaltársaim nevetve egyetértettek velem.
Közben a színpadon táncoló lányok közül, némelyek rosszul lettek a nagy meleg miatt és újra kellett felvenni a jelenetet.
Aztán megjelent egy hatalmas termetű énekesnő is a színpadon, miután elénekelte a számát lejött az asztalok közé, egy – mosoly, egy- egy simogatás az idősebb SS tiszteknek, végül megállapodott a mi asztalunknál, mögöttem, és elkezdte a tarkómat simogatni.
Nekem az volt a szerepem, hogy felnézzek rá és mosolyogjak.
Sajnos valahogy nekem ez nem sikerült igazán élethűen.
Az énekesnő többször is startolt a színpadról, melynek hat lépcsőjét színes lámpasorok díszítették. A termetes hölgy súlyától némelyik lámpasor kialudt. Ez újabb ismétléseket eredményezett, mert műszaki beavatkozást igényelt a lámpák megjavítása.
Igy az énekesnő többször sikertelenül próbálkozott a tarkóm simogatásával mosolyra fakasztani. Sallai halkan, magyarul adta az ötleteket: - Gondolj arra,hogy meg kellene…….
ezt a Tonna Bébit. Talán rögtön tudsz nevetni.
Az énekesnő oldotta meg átmenetileg a helyzetet, mert türelmetlenségében már a hajamat tépte. Hirtelen ötlettel térdben behajlította egyik lábát, lenyúlt a 10 centis tűsarokig és egy mozdulattal letörte, és felemelte a feje fölé. Azonnal szünetet rendeltek el.
Fél óra múlva újra kezdődött minden, valamit változtattak az énekesnő szövegén én meg azt az instrukciót kaptam, hogy továbbra is nézzek fel haragosan, mint eddig.
Most végre minden sikerült, folytatódhatott a felvétel azzal, hogy a mellettünk ülő német urat egy pincér telefonhoz hívta.
Sallai utólag megmagyarázta nekem, hogy én egy fiatal SA tiszt vagyok. Az SA-ban szép számmal voltak homoszexuálisok, még a vezérkarban is. (Hitler le is számolt velük a Hosszú kések éjszakáján.) Az énekesnő számának megváltoztatása erre utalt, így már érthető volt a haragos arckifejezésem.
Még kétszer megismételték az így már sikeres felvételt, és másodszor füsttel árasztották el a nézőteret.
Ez kerülhetett be a filmbe.
Átöltözés után megkaptam a 350 Ft-os gázsimat. Úgy látszik a statiszták közt volt két igazi homokos, akik élethű alakításom miatt észrevehetően a nyomomban voltak. Végül egy zebránál sikerült egérutat nyernem.
|
|
|
- február 24 2013 00:12:56
Gratulálok írásodhoz, kitűnően írtad le a születésnapi vissza-emlékezésedet. Átéléssel olvastam, mert valamikor ismertem azt a világot, sőt, a Moulin Rouge több éven át a munkahelyem volt.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel: Viola   |
- január 24 2014 18:54:54
A Moulin nekem is munkahelyem volt az újranyitást követôen (75/76). A zenekarommal játszottam ott.
PiaNista |
- május 01 2019 12:58:17
Most már értem korodat, pályádat.Szerencsés vagy.
Gratulálok.
Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
