|
 Vendég: 40
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy Trabant combit szeretnék képnek, mivel egyenlőre Ő a főhős...
Még abban az időben történt, mikor személyenként 70 dollárral, háromévenként volt szabad nyugatra utazni. Az egész családot együtt, nem engedték ki egyszerre. Az anyuka a kisfiával amúgy is volt tavaly, igaz csak Bécsben. Ott élt a mama nagynénikéje, akinél pár napot el lehetett tölteni. Valuta keretük nagy részét egy Commodore 64 számítógépbe fektették, de az itthon maradottaknak is hoztak ajándékot, ma már apróságnak tűnő Milka csokoládét, jó nagyot, illatos szappant, talán Atlantic-ot, kakaót, kávét.. A nagynénike mindig vett valamit a nagylánynak. Palmers fehérneműt, nylon harisnyákat, a legdrágább Meinl kávéból egy negyed kilót. Persze azért kimentek Schönbrunnba is, a fiút az állatkert jobban érdekelte, mint a kastély… Vettek neki igazi farmernadrágot is, annak is örült.
Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Persze hazajöttek, mert minden jónak vége egyszer, bár a nagynéni búcsúzóul sütött Sacher-tortát, ami jobb volt, mint bármelyik cukrászdában.
Ez évben az apa és a lánya indultak útnak, egy vajszínű trabival, amire szintén kaptak 70 dollárt üzemanyagra. Ők már nem akartak „Komondort” vásárolni. A lány rábeszélte a papát, hogy menjenek el Párizsba. Addigra már 7 évig tanulta a francia nyelvet és beiratkozott a Francia Intézetbe is. Akkor még a Szegfű utcában működött, és született francia tanárnő oktatta a nyelvet, egy szót sem beszélt magyarul. Ott lehetett igazán tanulni, nem az iskolában és a lány arra volt kíváncsi, vajon Párizsban is boldogul-e az itthon megszerzett tudással.
A papát könnyű volt meggyőzni az utazásról, mert a már dolgozó lány a saját 70 dollárját kiváltotta, ez a papának pénzébe nem került. A papa, Trabantot vezetni igazán tudott, mivel hivatásos sofőr volt.
Az itthoniak aggodalommal szemlélték a készülődést, attól féltek, hogy kibírja-e a Trabant a hosszú utat, és kicsit irigykedtek is.
Szépen eltervezték, az utat, először megállnak Bécsben a nagynéninél, onnan az NSZK-ba
meglátogatják Józsiékat, akikkel még nem találkoztak. Józsi a mama unokatestvére és bizony nem biztos, hogy tud magyarul, mert 20 éve oda nősült, és azóta nem használta anyanyelvét. Majdnem a német-francia határnál laknak.
Aztán Strasbourg-nál, az Europa Brücke-n kell átlépni a francia határt, ahol megkérdezik, pontosan mikor jönnek vissza ugyanitt. És onnan az autóút Párizsba vezet.
Egy szép nyári reggelen útnak is indultak és ebédre megérkeztek a Tantihoz, aki igazi bécsi szelettel és sült krumplival, uborkasalátával fogadta őket. Az elmaradhatatlan Sacher tortát is megsütötte és az nap persze nem engedte el őket, mert hosszú útra mennek, a sofőrnek pihenni kell. Helyeselte, hogy Józsiék felé mennek. Még telefonált is nekik, hogy kedves budapesti rokonok mennek, Párizsba, és náluk is megállnak.
Másnap reggeli után útnak indultak, A német autópálya több sávos volt, mint az akkortájt épülő M7-es. Autó csodák suhantak el a békésen poroszkáló trabi mellett, egy pillanatra egy versenyautót is lehetett látni és hallani. (akkor még nemigen közvetítette a tv a Forma 1-et)
Nem baj, nem siettek.. hiszen 2 hétre jöttek
Pforzheim Baden-Württemberg - tartományban található, közel a francia határhoz, a Fekete erdő szélénél. Amikor a városba értek, felhívták telefonon Józsiék lakását, csak Doris, a feleség volt otthon. Férje éppen horgászott, elmagyarázta németül, hogy merre lehet megtalálni.
A trabi gurult és pillanatok alatt megtalálták Józsit. Fogta az addig fogott pisztrángokat, beült a Mercédeszébe, és tört magyarsággal mondta, hogy menjenek utána.
A felesége is igazán „magyaros” vendégszeretettel fogadta férje távoli rokonait.
A következő napokban megmutatták az egész várost, az összes nevezetességet, sőt a Baden-badeni kaszinót is. A kaszinó egy gyönyörű virágos park közepén állt, délelőtt szerencsére nem volt nyitva. Így egy drága cukrászdába ültek be kávézni és a Fekete erdőben, Fekete erdő tortát enni. A beszélgetés közben kiderült, hogy a magyarok Párizsba mennek ugyan, de szállást telefonon nem foglaltak. (akkor még nem volt internet).
Józsi kezébe vette a dolgok irányítását és lefoglalt egy egyszerű szállodai szobát telefonon 2 személy részére Párizsban, mert úgy gondolta nincs túl sok pénze szegény magyaroknak, és ha Párizst meg akarják nézni, valahol aludni kell.
A térképen meg is mutatta, hogy hol található a hotel.
„Könnyes búcsút” vettek egymástól, és a lelkükre kötötte, hogy hazafelé, ismét nézzenek be hozzájuk.
Ezek után a papa és a lánya elindultak és Strasbourgnál átlépték a határt.
Rekkenő hőség volt, a határőr kiszaladt a jó hűvös fülkéjéből, hívta a kollégáit, mert ilyen csodabogarat, mint a Trabant, még nem láttak arrafelé.
Nem kérdeztek semmit, még elfelejtettek pecsételni is az útlevelekbe, nem kérdeztek hová mennek, mikor jönnek vissza. Remekül mulattak a furcsa járművön, és azt találgatták milyen anyagból van, és saját készítésű-e vajon? Miután jót nevettek, nagy kegyesen intettek, hogy haladjanak tovább.
Hőseink megnézték Strasbourg városát pont délben értek a főterére ahol a strasborgi templom órája éppen 12-őt ütött és Jézus alakja előtt elvonult a 12 apostol. A halál figurája egy comb csonttal ütötte az órákat, pont délben tizenkettőt. Az érdekes színjátékot egy kakas szerkezet szárnycsapásai, és kukorékolása indította, pont délben.
Nagyon szép régi, fából készült házakat is láttak és minden szép szobornál, műemléknél elidőztek egy kicsit.
2 óra után elindultak az autóúton Párizs felé. A papa gyomra nagyot kordult, mert eddig minden nap kaptak rendes ellátást a rokonoktól. Eszébe jutott hogy magával hozta kis piros kemping főzőjét egy 2 kg-os gázpalackkal, egy kis félliteres zománcos fazekat, és egy pár halászlé konzervet.
Megállt az autóút következő pihenőjében felnyitotta a trabi hátsó ajtaját, ás előkészült egy halászlé konzerv megmelegítéséhez.
A parkolóban több, komoly autó is állt az árnyékban, nem Trabantok Bejáratánál éppen egy Volvo mikrobusz is felhúzott egy rolót, kirakott egy árjegyzéket amin különböző frissensültek, üdítőitalok, sör volt feltüntetve és a házaspár munkához kezdett. A sülő hús illata azonban nem csalogatta ide a többnyire német turistákat.
A lány viszont a papát otthagyva elindult a mikrobusz felé, azzal a szándékkal, hogy kipróbálja francia nyelvtudását és ő is eszik valamit. A halászlét nem túlzottan szerette.
Sikerrel járt és kezében egy hamburgerrel és egy jéghideg fantával visszafelé indult a parkoló távoli oldalán szerényen álldogáló autójukhoz.
A papa kocsijánál ezidő alatt a németek, kezükben pénztárcával türelmesen felsorakoztak.
A papa védekező állásba helyezkedett a kempingfőző fölött és odaszólt a lányának, igyekezzen és mondja meg ezeknek az embereknek, hogy ez a halászlé (Globus konzerv)- az ő ebédje, ebből bizony nem ad senkinek. Különben is keveset hozott, mert látja, a lánya kezében levő ételből, hogy ő itt éhen fog halni.
Folyt köv. |
|
|
- március 10 2013 16:17:04
Kedves Esprit!
Nagyon jó volt olvasni ezt a "világjáró" útinaplót, vagy ahogy TE nevezed anzixot, mely élményekben és fordulatokban igen gazdag lett a vége felé. Kíváncsian várom a folytatást, amely bizonyára legalább ennyire olvasmányos lesz!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- március 12 2013 09:53:00
Valamilyen logikátlan ok miatt kétszer is be kell jelentkeznem, hogy hozzá tudjak szólni az íráshoz. Sebaj! Megtettem.
Teszik az útleírás, bár a Trabis sztorit már sokan megcsodáltatták velem. Azért itt is releváns. A főzőcske viszont a pihenőben bombajó!
Üdv.
Papon
U.i.: jó lenne, ha a beküldő oldalon is elérhetőek volnának a szerkesztő "szerszámok"! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
