|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nos tulajdonképpen ez egy kritika akar lenni, ami a mai, divatbolond társadalmat állítja pengellérre!
Divat dögvész a 21. században
Minap a városban sétáltam. Éppen olyan nap volt, mint az elõzõ, és olyan, amilyen a várhatóan a következõ is lesz. Az utak forgalmasak voltak, az utcákon csak úgy hömpölygött az embertömeg. Nyári hõség volt, és mivel a buszra még várnom kellett, úgy gondoltam, otthagyom a buszmegálló melegtõl és ideges, rohanó emberektõl összeszûkült látómezejét. Elindultam hát a fiatalság minden optimizmusával a lelkemben, hogy valami kellemes idõtöltés után nézzek, ha már így alakult a helyzet.
Az elsõ hibát ott követtem el, hogy a környék, ahová elsétáltam, történetesen éppen a város "legtrendibb" ruhaüzleteitõl zsúfolásig megtelt negyede volt. De hát ki gondolta volna, hogy a kollégiumi életem forgatagában kissé szem elõl tévesztett divatvilág átcsapott valami meghatározhatatlan, a bõség zavaros mocsarára emlékeztetõ "izére".
Na mindegy, itt még nem sejtettem, mi vár rám. Naivan ballagtam el a nagy üvegkirakatok elõtt, miközben valami nekem tetszõt kerestem. Senkit nem akarok untatni a saját ízlésem fölösleges taglalásával, de úgy érzem, néhány dolgot már az elején tisztáznom kell.
Életem tizennyolc éve alatt igyekeztem szem elõtt tartani a divatvilág változásait, ugyanakkor nem akartam köznapi kifejezéssel élve "divatmajommá" válni. Megpróbáltam egy egyéni stílust kialakítani úgy, hogy belekóstoltam mindenbe. Elvégre is az ember nem mondhatja valamire, hogy rossz, anélkül, hogy ki ne próbálta volna. Így azt gondolom, megfelelõ tapasztalattal rendelkezem, és annak ellenére, hogy valami nem feltétlenül tartozik az általam kedvelt irányzatok közzé, meg tudom ítélni, mennyire helytálló viselet.
Éppen ezért elõítéletektõl mentesen, objektívan kezdtem a szemlélõdést. A kirakatok mögött mindenféle színben és mintázattal pompázó ruhaköltemények hevertek a tervezõk révén kialakított környezetben. Már akkor megszédültem egy kicsit, mikor megláttam egy erõsen a láthatósági mellényekre emlékeztetõ, neon színû szoknyácskát, vidám piros cseresznyékkel az oldalán és a zsebei környékén. Közelebb hajoltam, hogy szemügyre vegyem ezt az ultramodern, kissé szürreális darabot. Az aprócska cseresznyék, amik hercig kis flitterekbõl voltak kirakva, buzgón lengedeztek felém. Nyilván már megszokták, hogy az egyszerû földi halandók, akik csak maximum az orrukat üthetik bele a szoknya tervezõjének zsenialitásába, nap mint nap megbámulják õket. Úgy véltem, ahol egy ilyen groteszk darabnak lehetõséget adtak, hogy a szívrohamot hozza néhány, finomabb lelkületû vásárlóra, ott bizony a Rémségek kicsiny boltjához hasonlatosan más is akad még.
Az órámra pillantottam. Tudtam, hogy a buszom hamarosan jönni fog, de úgy véltem, muszáj megnéznem ezt az ominózus boltot belülrõl, és mivel mindig jön következõ járat, erõt vettem magamon, és beléptem az oroszlán barlangjába.
A kifejezés nem véletlen, és csak kevéssé átvitt értelmû. Belépve ugyan is az afrikai szavannákat megszégyenítõ mintázatú ruhadarabok hevertek szerte-széjjel. Szegény zebrák és gepárdok menten elájultak volna irigységükben, ha látják. Úgy vettem észre, a szabás és a stílus - már ha szabad ezt a szót használni - teljesen lényegtelen volt a tervezés szempontjából. Volt ott zebracsíkos alkalmi szoknya, amit a kísérletezõ kedvûek felvehettek egy hasonló motívumokkal rendelkezõ szabadidõ felsõvel, krokodilbõr utánzat csizma - bátraknak oroszlánszõrre emlékeztetõ rövidnacival -, és az elmaradhatatlan tigriscsíkos nyári ruha, szigorúan fényes, tapadós anyagból.
Kissé kábán lépdeltem tovább, és reméltem, hamar kiheverem ezt az esztétikai sokkot. De akkor, mint a megvilágosodás angyalaként megjelent egy eladólány. Csak pár évvel lehetett idõsebb nálam, talán húsz és huszonkettõ közt lehetett valahol. Bevallom, azt vártam, hogy valami extravagáns ruhát fogok látni az itt dolgozókon, de ez esetben - hála az égnek - tévedtem. A lány teljesen átlagos farmert és egy kellemes fehér, nyári felsõt viselt, amin egy népszerû Smile forma nevetett rám. Megkérdezte, hogy segíthet e valamiben. Mondtam, hogy csak nézelõdni tértem be, és még nincs konkrét tervem. Azt mondta, nyugodtan járjam körbe a butikot. Figyelembe ajánlotta az éppen most érkezett halásznadrágokat, majd elnézést kérve egy másik, tanácstalannak látszó vevõhöz sietett.
Én pedig magamra maradtam a kétszintes, hiper-szuper ruhaoázis bejáratánál. Úgy döntöttem, egy éltem, egy halálom, sorba nézek minden osztályt. Idõm, mint a tenger, és ha a szervezetem bírja ezt a nem mindennapi igénybevételt, akkor körbenézek.
Hamar rájöttem valamire. A megszokott osztályokon kívül külön kis részlegekbe zsúfolták a "stílusukat" tekintve azonos darabokat. Így tehát külön helyet kaptak a már említett Afrika gyöngyszemei, a "retro" korszak képviselõi, és a NASA ûrközpont által is irigyelt modern rucik. Én pedig olyan hangulatban sétáltam tovább, mint Aliz, abban a bizonyos csoda országban.
Elsõként a "retro" osztályra merészkedtem be. Volt ott minden, ami anno édesanyám tinédzser szekrényében lehetett. Láttam hatalmas, már-már gyermekfejnyi nagyságú mûanyag fülbevalókat, szigorúan rikító neonszínekben, a hozzájuk passzoló pöttyös, csíkos mintájú nyári ruhákkal; a 80-as éveket idézõ sárga és világoszöld csíkos nadrágot, valamint az elmaradhatatlan óriás hegesztõszemüvegre hajazó napszemcsik, amik vészhelyzet esetén még egy légvédelmi támadást is simán kibírnának. Akaratlanul is a hátam mögé sandítottam, és szinte már vártam, hogy a következõ próbaszekrénybõl elõlépjen Dolly vagy Nagy Feró. S bár én személyesen nem éltem át ennek a kornak a hangulatát, pontosan el tudtam képzelni, milyen lehetett.
Azonnal megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy egyszer alkalomadtán el kell ide hoznom anyát. Imádni fogja ezt a helyet, és itt kedvére nosztalgiázhat azokon a bizonyos "régi szép idõkön"! Talán még be is szerez magának pár csini dolgot. Összekötheti a kellemest a hasznossal, hiszen kedvelt darabjait aggathatja magára, ugyanakkor tökéletesen megfelelne bennük a mai kor divatjának.
Azonban egyre növekvõ fejfájásom arra sarkalt, hogy haladjak tovább, és ha már elkezdtem, nézzem még meg a modern öltözékeket is. Így hát magukra hagytam a szinte Állami Áruházat idézõ kis sarkot, és beléptem a jövõ divatjába.
Nem is kellett csalódnom. Rikító színû, hatalmas mintákkal rendelkezõ ultramodern formára varrt darabok feszítettek a vállfákon, fontosságuk teljes tudatában. A butik nemzetköziségét jelezte az a békés egyetértés, ahogyan a japán manga hõsökkel kivarrt pólók megfértek az ezüstszínû alapra nyomtatott Micimackós fejpánttal. Ahogy nézelõdtem, biztos voltam benne, egy gyengébb idegzetû kisnyugdíjas minden bizonnyal agyvérzést kapott volna. Én is közel álltam a rosszulléthez, de azért még körbe akartam tekinteni a kiegészítõk között is.
Így hát érzékeny búcsút mondtam a szkafanderre emlékeztetõ blúzoknak és a japán gyökerû mintás pólóknak, és átsétáltam a kiegészítõkhöz.
Mit is mondhatnék, itt már a "giccs, gagyi, gáz" fogalomtár bõségszaruja fogadott. Amiket eddig a ruhákhoz passzítva láttam, nem is lehetett egy lapon említeni a most elõttem feltáruló teljesen elképesztõ látvánnyal.
A teljesség igényével elrendezett fülbevalókat, nyakláncokat, fejkendõket láttam mindenfelé. Azonnal megakadt a szemem egy cuki Hello Kitty mintázatú csuklószorítón, amit jobban megvizsgálva észrevettem, hogy a másik oldalán édes kis halálfej nevet rám, mégpedig minden rózsaszín báját bevetve. Mert hát azt mondanom se kell, hogy mindez a mintázat fehér alapon rózsaszínû volt. De engem már semmi sem lepett meg, ezért tovább nézelõdtem a szemet vakítóan csillogó, csörömpölõ fülbevalók és meghatározhatatlan rendeltetésû malackás és tigrises kendõk között. Amerre csak néztem, mindenhol hatalmas, mûanyag golyókból és kockákból álló nyakláncokat láttam. Kíváncsiságból felpróbáltam egyet. Mivel amúgy sem vagyok egy égimeszelõ - a magam 156 centijével -, számítottam rá, hogy hosszú lesz, de amint felvettem, azonnal világossá vált, hogy ezt bizony arra tervezték, hogy viselõje alkalomadtán hegymászó kötélnek használja ki orbitális hosszúságát. Gyorsan levettem ezt a térdemig leérõ mûanyag kötelet, és az órák felé fordultam. Gondoltam, egy olyan szerkezetet, ami az idõ mérését szolgálja évszázadok óta, nem fognak ily módon meggyalázni, de sajnos tévedtem. A kis állványon, amin a karóráknak kellett volna lenniük csak hosszú, vastag csörömpölõ díszekkel kirakott nyakláncok hevertek. Ám ahogyan megnéztem egyet közelebbrõl, rájöttem, hogy a sok medálhoz hasonlóan elkészített papucsok, kottajegyek és édi kiscicák közt egy apró, keretbe zárt óralap fityeg. Úgy látszik, a mai tervezõk, nem elégedtek meg az óra hagyományos funkciójával és alakjával, ezért kombinálták egy nyaklánccal, hogy "trendi" kiegészítõt kapjanak. Ránéztem a saját, ízléses karórámra, és úgy gondoltam, ideje mennem. Nem csak azért, mert hamarosan keresni kezdenek otthon, hanem mert ennek a butiknak már a kirakatától is émelygés fog el.
Kilépve a modern öltözködés eme szentélyébõl, beláttam, ha ezer évig élek is, nem fogom megérteni a divatot. Persze ha ezer év trendváltozásait végig kell szenvednem, talán nem is éri ezen a létsíkon bolyongani!
|
|
|
- április 24 2008 05:09:46
Élvezetes volt a divat beszámolód és valóban érteni úgy sem lehet csak "viselni"! |
- április 24 2008 11:47:15
Köszönöm, örülök, hogy tetszett, fõleg azért, mert elõsszõr írok ilyen jelegû dologt! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
