|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
lássuk tovább
Budapest, Dobozi utca
2003. május 24.
Szia naplóm!
Ma megint nagyon jó dolog történt velem!
Képzeld el, hogy nagy sikerünk volt a Lurdy házban, ahol mi rendeztük a gyereknapot.
El tudod képzelni!? Egy egész délután mi szórakoztattuk a gyerekeket. Ami azért is nagy szó, mert mi is gyerekek vagyunk, de tudod milyen jó érzés volt látni a kicsik arcát, ahogy örülnek, nevetnek.
Mindig boldog vagyok, ha színpadon állok, de most még jobban érzem magam, mert örömöt szereztünk másoknak. S azért is, mert azt a számot is elõadtuk, amelynek korreográfiáját én készítettem és két osztálytársammal táncoltuk el.
Különben sok minden történt velem azóta, hogy utoljára rbeszéltünkr1;. Ne haragudj, de nem jutott rá idõm, hogy kezembe vegyelek, de most mindent elmesélek.
Ez az egy év igencsak mozgalmas volt, ahhoz képest, hogy szállón laktunk.
Elõször is 2002. május 24.-én mutattuk be a DJ Bobo show-kat. Képzelj el egy egész estés mûsort, ahol 28 szám hangzik el, mind DJ Bobóé, s ahol végig táncolunk 2,5 órát. 8 féle kosztümünk volt, tüzijátékkal, fényekkel, különbözõ látványtechnikával. A díszletektõl a kellékekig apáék csináltak mindent. Képzeld, anya még a mûsorba is beszállt, õ volt a gonosz lény. Csuda mókás volt. Még a ruhákat is magunk találtuk ki.
- Ez egy kicsit megnyugtat, - mondta apa, amikor megkérdezték tõle, miért csinálja. - meg azután a lányok nagyon örülnek, hogy részt vehetnek benne.
Mivelhogy pénz szûkében voltunk, így hát õk teremtették meg a hátteret ahhoz, hogy jól sikerüljön az elõadás. Hát meg kell hagyni hatalmas siker volt.
Tudod csodálatos érzés, amikor ott állsz a színpadon, s a közönség önfeledten tapsol. Mind a 17-en meghatottak voltunk, és én úgy éreztem, hogy megérte az a sok próba, fáradság. S hálás voltam szüleimnek is azért, amiért kiálltak mellettünk, s nemcsak szavakkal, de tettekkel is támogattak minket. Eszembe jutott az, amikor a szállóra kerültünk. Akkor azt hittem, abba kell hagynom a szereplést, mivel 9 órakor már a szobában a helyem. Akkor nem gondoltam, hogy így alakul. Még akkor sem hittem, amikor a vezetõ néni nyugtatott.
- Nem kell abbahagynod kislányom. - Nagyon hálás vagyok neki ezért a rugalmasságért, mert abban a helyzetben csak az adott örömöt nekem, hogy szerepelhetek. Amikor a szerepeimre, táncaimra készültem, nem volt idõm gondolkozni a helyzetünkön. Mindent kikapcsolt az agyam, s csak a tánc éltetett. Akkor felszabadultam, s boldog voltam.
Még kétszer mutattuk be a Bobo összeállítást, amit anya barátnõje rendezett, s többek között az õ gyerekei is szerepeltek benne. Mi öten már olyanok vagyunk, mint a testvérek, hisz amíg együtt laktunk nagyon összekovácsolódtunk.
- Olyanok nekem, mintha gyerekeim volnának r11; válaszolta egy alkalommal, mikor megkérdezték tõle miért foglakozik annyit velünk, hisz neki is van három gyermeke.
- Így igaz, hisz fogadott tesók vagyunk. - szóltam bele, de valóban így is érzem.
-Igaz kicsim, mert bajban ismerszik meg a barát r11; nevetett anya, s átölelte barátnõjét.
- Ne kezd megint. Tudom, hogy te is megtennél értünk bármit, ha szükségünk lenne rá. Egyébként szuper jól játszottad a gonoszt.- terelte másra a szót nevete.
Láttad volna mekkora sikerünk volt a Bábszínházban!!
Sokan jöttek el a szállóról is. Attól kezdve nem volt baj, ha én késõbb értem be, mint 9 óra. Addig néhányan nem értették miért vagyok kivétel. Miért jöhetek éjszaka haza. S mivel épp több darabot, mûsort próbáltunk nem maradt idõm még rád sem. Ezidõ tájt alakítottuk meg a mi kis csoportunkat is, ami nõvérem nagy álma volt. Õ hipp-hoppot táncolt, s szeretett volna egy ilyen tánccsoportot alakítani. 2002. december 8.-án debütált a csoportunk a helyi nyugdíjas klub télapó buliján. Közben bekerültem a Dzsungel könyve címû musicalbe is. Képzeld el mit éreztem, mikor behívtak, s 12 évesen egy sikeres darabban szerepelhettem.
Ezután ugyan egy kicsit lazítottam, mert lassan egy éve laktunk már a szállón, s elérkezett az idõ, hogy innen is elmenjünk. Tudod, csak egy évig maradhat egy család itt.
- Hogy áll a tárgyalás? Van-e kilátás hamarosan, hogy pénzt kapjanak? - kérdezte a vezetõnéni egy nap anyától. Apa akkor dolgozott, mert õ szerencsére talált egy helyet, ahol felvették, s nem volt gond a lakcím hiánya. Igaz, hogy alig láttam, mert állandóan dolgozott, de legalább volt állása. Sajnos nem a szakmájában, amit nagyon szeret. Tudod, õ nyomdász.
- Sajnos nem úgy áll, ahogy reméltük. Csupán egy tárgyalás volt novemberben, de itt sem jutottunk elõbbre. A vevõ ugyanis úgy állítja be, hogy mi szegtünk szerzõdést. Ugyan nem tudom mivel, de a bíró elnapolta a tárgyalást, s újabb bizonyítékokat kér. Most megint várhatunk ki tudja meddig. Így is több, mint egy évet vártunk, hogy elinduljon az ügy, pedig sürgõsségi tárgyalást kértünk. - válaszolta anya bánatosan.
- Sajnálom..., de itt csak egy évig maradhatnak. Valahogy meg kell oldaniuk. - Válaszolta mégis a vezetõnéni.
Tudom, hogy ez így van, de akkor nagyon megijedtem, mert nem tudtam hova fogunk menni.
- Ne félj kicsim, majd megoldjuk ezt is közösen. Neked nincs mitõl félned. - Ölelt át apa, amikor este szóba került r11; Te csak tedd azt, amit eddig. Add a legjobb tudásod, és ne feledd mi büszkék vagyunk rátok. Ti vagytok a legszuperebb gyerekek a világon. És én büszke vagyok, hogy az apukátok lehetek. Tudod nem sokan kezelik ilyen bátran ezt a helyzetet, mint ahogy ti. Te pedig igazi felnõtt módjára viselkedsz, mert bár még gyerek vagy, mégis sokszor te adtál nekem erõt mindahhoz, amit tennem kellett ebben a helyzetben. Nagyon büszke vagyok rád, mint már mondtam. Meglátod találunk megoldást erre is.
- De, ha nincs pénzünk, hová megyünk? Apuci, miért mond a néni mást, mint ami történt? Hogy lehet, hogy neki hisznek, mikor ott van minden lefektetve? Ti mindent úgy csináltatok, ahogy ott áll. Akkor miért nem elég csak az, hogy elmondjátok?
- Ez sajnos elég nehéz. Sok olyan dolog van, amit még én sem értek, de tudom, hogy nem hagyjuk magunkat. Nem hagyom, hogy õ nyerjen. - vígasztalt apa.
- Nem is értem, hogy gondolta ezt. - hallottuk mama elcsukló hangját, aki egyre nehezebben viselte ezt a helyzetet. Talán õt terhelte meg legjoban ez az egész , mert úgy érezte miatta történt mindez. Többször tett erre célzást. - Hogy tehetett ilyet? Nem gondoltam volna, hogy ilyen kalamajkát okozok. Ne haragudjatok rám, de úgy éreztem én nem kellek senkinek. - Sóhajtott mélyet bánatában.
- Ne mondj ilyet mami. Mi lenne velünk nélküled?- bújtam hozzá, mert nem akartam, hogy bánatos legyen.
- Tudom csibém, tudom. Még szerencse, hogy ti vagytok nekem, különben fölöslegesen élnék. - Szólt bánatosan. Annyira bánt, amikor ilyeneket mond. Nem akartam, hogy szomorú legyen. Bele gondoltam, milyen lenne, ha õ sem volna már velünk. Elszorult a szívem.
- Mi baj mama? - kérdezett rá hirtelen apa, mert észrevette õ is szomoruságát.
- Úgy érzem én tehetek mindenrõl. Ti hívtatok magatokhoz, de hát... Tudod fiam én nehezen viselem papa halálát. Azóta csak lézengek, s butaságokat csinálok. Pedig ti csak jót akartatok, én meg..., buta voltam és tönkretettem mindent. Az én életemért már nem kár, de nektek is minden odalett.
- Ez nem a mama hibája. Igaz, nem jött oda hozzánk, de a döntés a miénk volt. Az, hogy a házat eladjuk, az nekem jutott eszembe. Ezzel az erõvel én is hibás vagyok ebben. De értse meg végre nem a mi hibánk volt. Ezen már kár rágódni, visszaállítani az egészet úgysem tudjuk. Most meg kell találnunk a helyes megoldást. Mivel innen el kell mennünk, így megyünk.
- Engem otthonba adtok? - Riadt meg a mama
- Már megint miért gondolja ezt? Már megtehettük volna eddig is, nem?-Vonta össze szemöldökét apa. - Itt van velünk igaz? Eddig is együtt voltunk, ezután is együtt maradunk. Úgyhogy verje ki a fejébõl ezt a butaságot.
- Könnyebben találtok magatoknak egy megfelelõ lakást, ha én nem vagyok a terhetekre.
- Már megint mi ez a butaság!? Anyu miért mondasz ilyeneket. Már megbeszéltük, hogy mi egy család vagyunk.- Ölelte magához anyu a mamát. - Majdcsak találunk megfelelõ lakást. Az igaz, hogy nem lesz könnyû.
Így hát elindult a lakáskeresõ körút. Több albérletet is végig kérdeztünk, de a megfelelõ nagyságút, amelyikben legalább két szoba volt, azt nem tudtuk kifizetni. Hosszas keresgélés után találtuk ezt a lakást.
- Fel kell újítani.- Mondta a közvetítõ. - A tulaj jelenleg vidéken él, így neki nem volt érdeke, hogy ezt megtegye.
- Mikor tudunk vele beszélni? - Anya intézte ezt, mert apa dolgozott. - Szeretném tudni, hogy minden rendben van a lakással, mert nem szeretném, ha innen is mennünk kellene.
- Nyugodjon meg minden rendben, itt vannak a közüzemi számlák, ami a tulaj nevére szól. - adott át két csekket az intézõ úr. - Még a felújítást is megcsináltatom az embereimmel.
- Mennyi idõbe telik. Sajnos kevés az idõnk, legkésöbb 2 hónapmúlva költöznünk kell.
- Minden rendben lesz, nyugodjon meg asszonyom.
- A szerzõdést õnnel írjuk, vagy a tulaj akkor megjön?
- Itt lesz a tulaj amikor mondja.
A megbeszélt idõre sikerült összehozni mindent, s így költözni tudtunk. Sajnos ez a lakás csak egyszoba-konyhás, de van galériája, így nekünk gyerekeknek külön rbirodalmar1; van.
Apáék egy szekrénnyel választották el a szobát, így õk is félig rkülönr1; vannak.
Így most itt vagyunk. Sok tervünk van, s remélem sikerül is megvalósítani belõlük jópárat.
Tudod naplóm sokszor éreztem már azt, hogy én nagyon szerencsés vagyok mindennek ellenére. Mert olyan családban élhetek, ahol a szeretet és a másik megbecsülése a cél. Sokszor sajnálom azokat a társaimat, akik ugyan nálam gazdagabbak, de az õ szülei nem ralacsonyodnakr1; le a gyerekei szitjére. Szüleim számtalanszor leültek velem a szõnyegre, hogy ott játszunk hosszu társasjátékcsatákat. Örülök, hogy ilyen szüleim vannak! Tudom, mindig számíthatok rájuk. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy bár már három éve nincs biztos otthonunk, mégsem kellett feladnom semmit, az álmaimból. Apa mindig azt mondja, ha elszomorodom, hogy sose nézzek vissza mindig csak elõre.
- Ne feledd kicsim, mindeg maradjon meg a méltóságod, önbecsülésed, mert ha magaddal rendben vagy, minden könnyebben fog menni. Soha ne hagyd magad eltántorítani az álmaidtól. Neked minden kétszer olyan nehéz lesz, mint azoknak, akik rnormálisr1; körülmények között élnek, de te pont ezért vagy különleges. Mert sokkal nagyobb próbatétel az, ha ilyen helyzetben is talpon maradsz. Lehet, hogy még nem látod a sikert, de afelé haladsz szép lassan. Hiszen, az, hogy rád osztanak egy-egy komoly szerepet, már ezt mutatja.
- Úgy meglepõdtem, amikor nekem adták Nyilas Misi szerepét. Azt gondolod, te is, hogy meg tudom csinálni?
- Ez nem kérdés kicsim. Nagyon büszke vagyok rád.Tudom, hogy szupi leszel. - Nyomott apa egy puszit a fejemre. Olyan jó érzés volt tudni, hogy bízik bennem. Nem is fogok csalódást okozni neki.!
- Apu, - jutott eszembe hirtelen r11; tegnap amikor pakoltam, találtam egy verset a te írásoddal. Ez a legújabb?
- A Szegény gazdag-ot láttad? Igen, én is próbálom feldolgozni mindazt, amit érzek. Elolvastad?
- Igen, s nagyon tetszik. Nekem adod.
- Meg akarod tanulni?
- Igen. Anyának már mutattad?
- Neki is tetszik, de neki minden versem tetszik.
- Fõleg azok, amiket neki írtál. - Kacsintottam rá huncutul, mert olyan romantikus, hogy még mindig így szereti anyát, s szerelmes verseket ír neki.
- Na de kislány.....!?Azt akarom, soha ne feledje mennyire szeretem. Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, ígyhát másként adom tudtára. De most már ideje aludni babám, reggel korán kell kelned a próba miatt.
- Igen apu, de még szeretném elolvasni a versedet.
- Rendben, csak feküdj le gyorsan, s majd feladom. - Takart be, s adott egy jóéjt puszit nekünk. Nõvérem már ágyban volt, de õ is olvasott.
- Szia hugi. Aludnál?
- Még elolvasom apa versét.
- Írt egy újat?
- Igen, s szeretném még elolvasni. - Nyultam le a papírért.
- Lássuk. - Szólt tesóm, s olvasni kezdte.
-
rNincsen sok pénzem, de gazdag a lelkem
Tiszta életemmel ezt õszintén vettem
De biztos megváltozna az egész életem
Ha nem lenne gond az alvás és élelem
Aki szegény, az csakis azért szegény
Mert az élete egy viharos regény
Nem írják le róla, nem is beszélnek
Inkább koldus életükkel együtt élnek
Magam életét csak magamnak teszem
Vallásom nincs, mégis összeteszem kezem
Hiszen tudom az élet se mindig kerek
Lehetne jobb, de mégis magam után megyek
Jelenemben még mindig gyerek vagyok
Csak az életjátékaim lettek nagyok
Hiszen nincsenek hõsök és született szeretõk
Viszont vannak rajtam sírók és nevetõk
Vannak emlékek, amikre nem is emlékszem
A másik énemmel örökké veszekszem
Az én világom csakis az én hiányom
Ami volt, ami lesz, azt sose bánomr1;
- Ez szupi, nem? - kérdeztem nõvérem, mert nekem nagyon tetszett a vers.
- De, igen, szuper. De apának minden verse szuper. Most már tényleg aludjunk, mert reggel nehéz lesz felkelni.
- Igaz, de jó tudni, hogy ilyen szuper szüleink vannak. Nem?
- Aha. - Nyomott egy puszit arcomra a tesom.
Kedves naplóm, mára tényleg befejezem, mert álmos vagyok. Jó azzal a tudattal elaludni, hogy mindenki akit szeretek mellettem van. Mégiscsak szép az élet! |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
