|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
.jpg)
felelőtlen játék tinédzserek kzött
Matyi az új iskolában keservesen magányosnak érezte magát. Mióta – apja halála után - a külvárosi albérletbe költöztek, nem talált magának barátokat. Tanév közben került ide, és a fiúk nem akarták befogadni a csapatba. Igaz, ebben előnytelen külseje is szerepet játszott, csúfolták is eleget miatta.
Vézna, rosszul táplált, szeplős arcú kopott öltözetű fiú volt. Nem tűnt ki sem ügyességével, sem ötleteivel. Falusi bunkónak nevezték a srácok, és ez nagyon fájt neki. Talán valóban bunkónak látszott, keveset beszélt, csak sóvárogva figyelte az összeszokott csapat szórakozásait. Elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy maguk közé fogadják.
Anyja nem sokat törődött vele, merre jár. Elég sok időt töltött munkahelyén, a kórházban, ahol takarítóként dolgozott, fáradtan jött haza, szótlanul végezte a napi házimunkát. Így Matyinak nem kellett attól tartania, hogy számon kéri, merre járt, kikkel találkozott, mivel töltötte az idejét, arról sem faggatta, elkészült-e a leckéjével. Így csak ki kellett tervelnie, hogyan vetesse be magát a bandába. Hamarosan erre a próbálkozásra is sort kerített. Követte a srácokat és rugdosta a port, érzékeltetve velük, hogy szeretne velük együtt szórakozni. A vezér srác, Zoli megunta a néma kíséretet, és foghegyről odaszólt neki:
- Hé, te! Ha hozzánk akarsz tartozni, ki kell állnod a belépési próbát. Bizonyítsd be, hogy „tökös” gyerek vagy! Gyere velünk a régi víztoronyhoz, megmondom, mit kell tenned.
- Rendben! Kész vagyok mindenre, amit csak akarsz. Tegyetek próbára!
- No haver, akkor másszál fel a lépcsőn a torony tetejére, tűzz ki egy ágat és gyere vissza ide! – adta ki a parancsot a vezér.
Matyi nem számított ilyen veszélyes próbára. Neki a magasság mindig problémát jelentett. Szédült és émelygett, ha fára mászott a nagyinál gyümölcsszedéskor, de ott legalább biztonságos volt a létra. Viszont itt –döbbenten észlelte – az egész lépcső meredeken ívelt fölfelé és a fokok meglehetősen távolt voltak egymástól, ráadásul a rozsda félig elrágta őket. Sajnos, nem utasíthatta vissza a parancsot, mert akkor gyávának csúfolták volna. Neki veselkedett tehát a mászásnak. Már az első tíz méter után izzadni kezdett a tenyere, majd amint feljebb és feljebb vonszolta magát, már a hátán is csurgott a verték. Odalentről harsányan biztatták a fiúk és a két lány is.
- No Pöttyös, most mutasd meg, hogy milyen ügyes vagy és mehetnél gyorsabban is.
Matyi nem mert lenézni. Még nagyon messze volt a torony teteje. A srácok és a két lány egy ideig vidáman, visongva biztatták. Közben beborultaz ég, villámlott messziről, föltámadt a szél is, majd nagy cseppekben esni kezdett. A gyerekek szétszéledtek, némelyek futni kezdtek az eső elől. Már egyikük sem törődött Matyival, sorsára hagyták küzdelmével. Könyörögni próbált nekik
- Ne hagyjatok itt! Nem tudok lemenni egyedül, elfáradta karom és félek is.
Szégyen ide, szégyen oda, bevallotta, de nem figyeltek rá. Ott függött a létrán, sem fel, sem le nem indult a keze, arcát neki támasztotta a rozsdás vaslemezeknek, vinnyogni kezdett, majd érezte, hogy forró lé csurog a nadrágjából. Besötétedett, és a néptelen téren teljesen magára maradt. Keresi-e az anyja? – töprengett. Jó lett volna most bárki felnőtt segítségül, de nem jött senki. Ujjai lassan elengedték a vasrudat és alászállt, mint az olajos rongy csomó, halk huppanással ért földet.
Másnap az egyik fiúnak eszébe jutotta „beavatási próba”. Megbeszélték, hogy megkeresik Matyit, és ha él még, beveszik maguk közé. Megtalálták, de már elkéstek: Matyinak nem volt szüksége többé barátokra, noha bizonyította, hogy nem gyáva. A fiúk és a két lány nem ment többé a torony közelébe és a tagságot maguk között megszavazták Matyinak,
de egész életükre rávetült a lelkiismeret furdalás: megöltük egy .közénk vágyó, magányos társunkat. |
|
|
- April 02 2013 22:40:38
Kedves Sarolta Mamuszka!
Örülök, hogy ismét találkoztam írásoddal,remélem jobban vagy.
Szomorú megható novelládat szeretettel olvastam.Kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek, azonnal a kis Nemecsek jutott az eszembe.
Szeretettel:
esprit |
- April 03 2013 10:59:07
Kedves Mamuszka!
Nagyon szomorú végű történetedet nagyon szépen fogalmaztad meg! Nem tudom, hogy igaz történet-e, de el tudom képzelni, hogy megeshetett! Régen is voltak kegyetlen gyermekek, de mostanában is vannak, sajnos!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 12. Sunday,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
