|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Azt is megtanultam, hogy a félelemmel szembe kell nézni. Nem szabad menekülni előle. Engedni kell és belemenni minél mélyebbre és mélyebbre... Ha azt akarja, hát rettegjünk, féljünk... innen már nincs tovább, nincs mélyebb fájdalom... megszűnik lenni. A félelem harca értelmetlenné válik, mert már nincs kivel harcolnia. Azt is megtanultam, hogy pozitívan kell gondolkodni, csak a szépre és a jóra..., hogy el kell engedni dolgokat és elfogadni azt ami van. Hogy minden úgy van jól, ahogy van... és még sorolhatnám. Elmondani nem tudom, hogy mennyit olvastam és gondoltam és próbáltam nem gondolni és nem csak látni, hanem megérteni s érezni... és éreztem. És mégis, mikor már megtanultam mi értelme lehet az életemnek s számtalanszor végiggondoltam, hogy van kinek szüksége van rám. Még van... Újra és újra megtalál a félelem, a kilátástalanság, hogy mindenkinek "jobb lenne nélkülem" s még ha van is kinek kellek, senki sem nélkülözhetetlen s az élet vége így is úgy is ugyanaz... minek? Értelmetlen... Nem akarok senkit és semmit, csak csendet a fejemben, nem tenni semmit, csak aludni... elaludni s ölelni a végtelent. |
|
|
- április 08 2013 12:44:02
Kedves Elaine!
Vártam, mi lesz a folytatása írásodnak. Csak reménykedni tudok, hogy nem életrajzi ihletésű!
Ehhez a harmadikhoz,már lehet, hogy pszichiáterhez kellene fordulni a hősnőnek, még nem késő!
Üdvözöllek, esprit |
- június 14 2013 23:13:50
 lehet esprit... erre én is sokat gondoltam. Életrajzi ihletésű sajnos. Léteznek ezek a félelmek. De már megtanultam magam. Szóval a pszichiáter csak azt tudja elmondani, amit már a sok -sok év alatt én is megtanultam s tudok. Az alkalmazással van a gond... Ezt pedig egyedül saját maga tudja irányítani az ember. De jó úton vagyok s van segítség Köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
