|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A jóslat című novella folytatása
A jóslat beteljesült
Mostanában idős korom és súlyos betegségeim miatt sokat foglalkozom közelgő halálom gondolatával. Rendezgetem a régi fotókat, leveleket, iratokat, miközben nosztalgiázom és selejtezek.
---- Rendezgetés közben fontos, régi, általam még nem látott iratok - foszladozó, megsárgult okmányok kerültek kezembe. Szüleim házassági anyakönyvi kivonata és édesapám halotti bizonyítványa. Feltehetően anyám halála után kerültek hozzám, de nem figyeltem rájuk, csak elraktam.
Most szeretettel és szomorúan elméláztam felettük. Hívtam a férjemet, nézze meg ő is.
- Nézd csak, mit találtam, és milyen érdekes. Egyik okmányon sincs feltüntetve a szüleimnek a
születési dátuma. Így apám születésnapját már soha nem fogom megtudni. Házasságkötésük 1935. júniusában történt, apám halálának pontos ideje 1937. Április 14-e.
- Édesanyád elment vajon a férje temetésére? – kérdezte férjem, mert nem tudta, hogy anyám
veszélyeztetett terhességgel már a kórházban feküdt apám halálakor. Én pedig csak április hó 24-én jöttem a világra.
- Ekkor döbbentem rá a szinte elviselhetetlen fájdalomra, amit anyám akkor érezhetett, amikor a
szülés előtt két héttel már imádott férje egyáltalán nem látogatta meg őt a kórházban, pedig mindketten várták az első gyermeküket /engem/ - és nehéz volt a várakozás. A látogató rokonokat faggatta valószínűleg férje hollétéről, késése okáról. A rokonok – talán kíméletből – nem mondták meg neki a szomorú tragédiát: a férje halott. Csak akkor értesült a felfoghatatlan veszteségről, amikor szülése után a hozzátartozói gyászruhában látogatták meg. Mit érezhetett ekkor? Nekem soha nem beszélt erről.
Mindent elveszített, férjét, otthonát, barátait, csak az újszülött maradt neki, aki árvának született.
- Ezt a szörnyű tragédiát évekkel korábban megjósolta nekik egy anyóka, akivel séta közben talál-
koztak, aki a patak partján nefelejcset szedett és ők – akkor még boldog szerelmespárként – segítettek neki. A nénike jóslata rejtélyes volt. Csak annyit mondott akkor nekik:
- Szép pár vagytok, de nem fogtok együtt megöregedni, egyikőtök meg fog halni fiatalon, de nem
árulhatom el, kettőtök közül ki és mikor. Használjátok ki a rövid boldogságot, amit a sorsotok enged.
- Kegyetlen tréfája a sorsnak, hogy az áldozat az én makkegészséges apám lett. Ésszerűbbnek tűnt
volna, ha anyám hal meg szüléskor, hiszen már problémák voltak a terhessége alatt. Apám halálát agyhártyagyulladás okozta. Társaságban szórakoztak, feje megizzadt, kiment az udvari illemhelyre és mert esett a jeges eső, megfázott. Másnap negyven fokos lázzal ébredt, felkereste a közeli városban élő édesanyját, kórházba vitték, de – mert akkor még nem volt penicillin, - nem tudták őt megmenteni. Névnapján halt meg és két nap múlva el is temették. Utolsó szavait nagyanyám idézte nekem.
- Úgy szeretném látni! Őt szeretném látni! – mondogatta, de akkor már vak volt, és azt sem tudni,
hogy engem, a születendő gyermekét vagy feleségét szerette volna látni még. Mindössze huszonhét évet élt, másfél évnyi boldog házasságban, amit tíz évig tartó udvarlás előzött meg. Anyóka jóslata teljesült. Vajon ezt a végzetet is ismerte? Anyám hat évig siratta apámat és minden szeretetét rám áldozta, mert – azt mondják, akik ismerték – apámra hasonlítok külső megjelenésemben és képességeimben is. Talán éppen miatta, helyette lettem én is tanár. Van néhány ereklyém tőle mint
az akkori iskolák kelléke: egy rézcsengő, amivel a tanítási órák kezdetét és végét jelezték, a folyosón
megszólaltatva, van néhány lapom az ő kézírásával az úgynevezett haladási naplóból, kották, terítők kézimunkák, amiket ő készített. Tehetséges, sokoldalú tudását kamatoztató nevelő lehetett.
- Az én lányom is folytatja a hagyományt, tanár egy középiskolában. Ő rám hasonlít és ezáltal
apámra is. Még nem járt iskolába, de már tudott olvasni, magától megtanulta a tartalomjegyzék kezelését is. Akár apám, ő is tud hegedülni, szereti a zenét és kiváló szervező készséggel bír. Anyám még megérte első unokája egyetemi éveit, ő dajkálta és rajongva szerette őt. Így kárpótolta a sors.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
