|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mire jó az Internet!
Kedves Gy!
Az utóbbi időben sokat elmélkedtünk a barátságról, Internetes Fórumokon, pps-képüzenetekben, és nem utolsó sorban szép verseken keresztül.
A barátság fokozott jelentőséggel bír az olyan emberek közt, akik az élettől valamilyen megpróbáltatást (betegséget) kaptak, és ezáltal sorstársakká váltak. Mert megkönnyebbülést jelent, ha nyavalyáinkról valakinek beszámolhatunk, és halljuk együtt érző sóhajtását, mert ennél többet a legtöbb esetben nem tudunk a másiknak adni, mégis valahogy könnyebbséget ad ez a nehézségek elviselésében.
Az Interneten való kalandozás alkalmából sok barátot, - és valljuk meg őszintén - néhány ellenséget is szerez magának az ember. De az olyan barát, amilyen te vagy, az bizony ritkaság!
Mert ezer módot tudsz kitalálni arra, hogy tudsz a másik számára egy olyan bizonyos együttérző sóhajtást eljuttatni, legyen az SMS, egy képeslap a Szentföldről, vagy Erdélyből, - szülőhazádból - egy mobil telefonhívás, vagy „szkájpolás". Hogy Téged is szeretnek, azon ne csodálkozz! Bizonyíték erre az a sok aggódó üzenet, amelyet akkor kapsz, amikor egy-egy fájdalmas kirándulást teszel Debrecenbe vagy Pécsre.
Ezt a barátságot próbáltam szerény igyekezetemmel viszonozni, amikor pécsi stációdon meg akartalak látogatni. De ember tervez... Én kerültem kórházba Pécsen, és tetőled kaptam máris a biztatást abban a pillanatban. Elküldted hozzám jókívánságod követeit, kedves férjedet és a pótolhatatlan őrangyalt, Zsókát, hogy adják át felszólításodat: gyógyuljak meg mihamarább!
Nos, tegnap, amikor késő este átnéztem Internetes üzeneteimet, láttam, hogy kerestél! Tudom, ez lett volna az első kérdésed: Hogy vagy? E kis? bevezetésem után, erre szeretnék válaszolni: Röviden szólva már egész jól! Biztos fölkapod a fejed, olyan rosszul lettem volna, hogy még mindig nem vagyok 100%-os? Ezt megvilágítandó egy kicsit visszalapozok a történetemben. Hogy milyen volt a betegségem lefolyása, arról beszámoltam egy kis szösszenetben, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Szerencsés hazaérkezésem után ért a derült égből lórúgás. Levittem a zárójelentést a háziorvosunknak, - én nem olvastam addig - és hangosan kezdte bediktálni az asszisztensnőnek, mivel kezeltek. Nem akarom részletezni, a lényeg az, hogy olyan 4 tünettel kezeltek, amelyikből egy is kacagva végezhetett volna az emberrel. De úgy látszik, nem tudtak megegyezni, melyik legyen a végrehajtó, így továbbra is életben maradhattam. Csak egy magyarázatot találtam erre. Amikor a vizsgálathoz egy mindent tudó szondát gyömöszöltek belém, előtte alá kellett írnom, hogy beleegyezek a vizsgálatba. Így tudtam, nem veszélytelen a dolog, sőt... A vizsgálatot megelőző éjjel a gecemáni kertnek kinevezett ágyam szélén ülve számot vetettem eddigi életemmel. A mérlegelést és döntéshozást rábíztam arra, akit én a Jóistennek nevezek, mert én az Ő alkalmazottjaként éltem le eddigi életemet. Fölnéztem az égi irodája felé, és a ködös csillagtalan éjszakában megpillantottam egy lassan vonuló fényes pontot. Egy alacsonyan repülő műhold lehetett, de nekem jeladás volt. Jeladás, hogy ne féljek semmit, holnap velem lesz! Hát ezért!
Föltettem magamnak a kérdést, miért kaptam ezt a haladékot? Csak egyre tudtam következtetni, még sok vidám dolgot kell írnom, hogy a nehézségekkel küszködő embereknek néhány perc vidámsággal könnyítsek a gondjaikon!
Na, ez a levél nem sikerült valami vidámra, de sebaj! Lényeg az, hogy élek, és az orrom szelel! Ez utóbbiból következik, túl vagyok az influenzán! Már majdnem a régi vagyok, csak a lépcsőmászást kell gyakorolni. Másfél emelet már könnyen megy, egy fél még nehezen. De nem kell sietnem, a lépcsőmászás az nem olimpiai szám. Már fogorvosnál is voltam, határtalan bizakodással abban, hogy még egy pár évig szükség lesz a fogaimra, bár ahogy a gazdasági helyzetünket nézem, hamarosan lehet, hogy nem lesz mit rágni.
Jó egészséget kívánva sok szeretettel gondol rád Andy |
|
|
- június 13 2013 07:05:52
Kedves Andy!
Köszönöm, hogy küldött üzenetemre visszajeleztél, s hogy olvassam el, ha ráérek.
Most kora reggel, amikor bekapcsoltam a gépemet és láttam a visszajelzést, elsőként máris az írásodat olvastam el.
Örülök, hogy túl vagy egy megint csak nem veszélytelen orvosi vizsgálaton és hogy életben maradtál.
Azt már mindannyian tapasztalhattuk, hogy nagyon könnyen át lehet jutni a túlvilágra, de azt is, hogy az ember rengeteg megpróbáltatást ki tud bírni. És, hogy ezeket mind kibírja, talán éppen annak tudható be, hogy bízik Istenben, a láthatatlan feljebbvalója akaratában, és nem hiába imádkozik: "Legyen meg a Te akaratod!" Mert bármennyiszer is ezt elmondjuk, tudjuk jól, hogy bárhogy is alakul a sorsunk, az egyben Isten akarata is, ha hiszünk benne, ha nem.
Mivel kaptál még haladékot az életben maradásra, remélhetőleg sok érdekes történetet olvashatok még Tőled!
Ehhez kívánok Neked erőt, egészséget!
És reménykedjünk, hogy amíg mi élünk, lesz még mit rágni is! De aggódom az utánunk jövők sorsáért is!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- június 24 2013 11:05:46
"Föltettem magamnak a kérdést, miért kaptam ezt a haladékot? Csak egyre tudtam következtetni, még sok vidám dolgot kell írnom, hogy a nehézségekkel küszködő embereknek néhány perc vidámsággal könnyítsek a gondjaikon!"
Ez a lényeg kedves András!
Addig amíg Te feltudod mérni, hogy mit is jelent Neked az írás, mint örömforrás önmagad számára is - az olvasóidról nem is beszélve -addig semmi baj nincs. Én sejtettem, hogy haladékot fogsz kapni ott abban az "égi irodában", mert Ő mint jó "Főnök" ismeri az alkalmazottainak szívét, lelkét, egyéniségét és jó döntést hoz.
Még egy gondolat: Az interneten köttetett barátságok lehetnek nagyon rosszak, de szuper jók is, főleg, ha nem csak virtuálisak, hanem idővel személyesebbé válnak (telefonos kommunikáció, netán személyes találkozás) no de ha csak megmarad virtuálisnak az is tud csodálatos lenni. Ha pedig még a barátság motivációja is azonos - pld. betegségek - az felér egy terápiával.
Szeretettel olvastalak, jó egészséget kívánok - illetve, nem teljesen, meg is mondom, hogy miért - tudom, hogy ezért nem fogsz rám megharagudni. Azért ne gyógyulj meg teljesen, csak úgy 99,99 %-ig, hogy a maradék egy százalék sok-sok próza megírására és publikálására inspiráljon. Mert én úgy látom, hogy amikor megírod a művedet, ez az egy százalék felszívódik az ereidben és újra magadénak tudod mind a száz százalék egészségedet.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
