|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Töprengés a múló időről, a közeli naplementéről
Közeleg a naplemente
Még ragyog a Nap, csendes a délután, pajkos szél zizeg, kergetőzik a fán. Elnézem kertem fáit, növényeit, a sok színben pompázó virágait. Visszagondolok az üres, kopasz kertre, huszonhárom éve, ide költözésemre. Fiatalabb voltam, de nehéz volt az újat megszokni, az ismeretlenben, tájékozódni.
Mindezt egyedül, segítség nélkül!
Sokszor eszembe jutnak az első napok, ismeretlen benyomások. A jobb oldali szomszéd ingatlanon kis ház állt az elhanyagolt kertben. Egy idősödő néni jött a kerítéshez üdvözölni, majd előkerült a fia is, igen jóvágású fiatalember, bár nem tűnt valami ápoltnak, hisz az udvar, kert is gazos volt. – Elképzeltem, hogy ez a csinos fiú modell is lehetne, ha valaki pártfogolná, egyengetné az útját –
Na persze, ilyen téren én sem dicsekedhetek, mert százfélével foglalkozom egyszerre és örökké rohanok valahova.
Rövid időn belül meghalt a néni és a fia áruba bocsátotta az ingatlant, szinte potom áron. Még én is gondoltam rá, hogy megveszem a fiamnak, de nem tudtam vele kapcsolatba lépni, különben is nősült és külföldre készültek menni.
Közeli ismerős vette meg a lányának emeletes házat építtettek, és én az óta szenvedek a rosszakaró, ártó szomszédoktól leárnyékolva.
Visszatérve a fiatalemberhez: néha láttam erre jönni elhanyagolt állapotban. – Vajon mit gondolhatott, mikor látta, hogy milyen palota épült az ő, valamikori házuk helyén? - Akik ismerték, mondták,
Hogy a közeli erdőben hajléktalan, a kis pénzt hamar elköltötte, aztán nem láttuk többé.
Itt néztem végig a kis ház lerombolását, az egykor volt értékek szemétbe dobálását, mert ez a fiatalember nem volt életre való, nem tudott mit kezdeni vele, gondolom, dolgozni sem szeretett. Hogy nyugodhatott meg az Édesanyja, hisz azért a házért a szülők dolgoztak meg!
Nem véletlen, hogy újra és újra ez jut az eszembe. Közeleg az óra, amikor elbúcsúzom ettől a földi világtól. Senki nem gondol rám aggódva, észre sem veszik majd, ha távozom. A fiammal nincs jó kapcsolatom, nincs rendezett helyzete, és egyébként sem ért az ilyen munkákhoz.
Ezzel az örökséggel mit tudna mit kezdeni? - művész lévén - az itteni sok munkára, bokrok, fák irtására, kifűrészelésére, utcára rakására, hogy elvigyék, fűtés beindítása, előtte a rendszer feltöltése, kerti csapok elzárása, tavasszal kinyitása, lemászni minden alkalommal a mély aknába, a rengeteg gazolás kertben és utcán is, minden romlik, állandóan csináltatni és sorolhatnám a sok tudnivalót, amihez évek kellenek a megtanulásához.
Jó lenne az ilyen töprengéstől megszabadulni, de sajnos, nem megy.
Gondozom a virágokat, ismerik gondolatomat, ők látják az életemet, ők vigasztalják szívemet.
Budapest, 2013. június 30. |
|
|
- augusztus 13 2013 22:02:10
Kedves Viola!
Köszönöm a hozzászólásodat  Jól esett.
Én is elolvastam amit Te írtál, és érdekes gondolataim támadtak.
Már jobban vagyok, és az őrület most messze van tőlem.. ilyenkor tudok pozitív lenni. Az ember annyi mindent szeretne adni azoknak, akiket szeret, a gyermekeinek.. és oly gyakran nem tudnak mit kezdeni vele.. ami nekünk fontos, számukra értéktelen.. Írj.. írd ki magadból ezeket a gondolatokat, és hidd el jobb lesz. Én is azért írok ki mindent..
Szeretettel.. erimo |
- augusztus 14 2013 03:36:59
Kedves Erimo!
Örömmel látom, hogy idetaláltál. Nekem is jól esik minden szavad.
Így van, ahogy írod, amit mi hiszünk jónak, azt CSAK mi hisszük úgy.
Írjuk ki magunkból, hátha jobb lesz.
Szeretettel gondolok Rád: Viola  |
- augusztus 21 2013 15:40:20
Kedves Viola!
Bizony, meg kell mondanom őszintén, én is sokszor elgondolkodom azon, hogy ha én és a férjem már nem leszünk, azt a sok munkát, tennivalót, ami egy családi ház és telek körül is adódik, az én lányaim valamelyike fogja-e tudni mind megcsinálni? De hiszen még azt sem tudom, hogy Niki lányom nem marad-e örökre külföldön? Sokan jártak már így, és csak látogatóba térnek haza. A másik ugyan itthon van, de ki tudja, hogy majd tud-e törődni a mi ingatlanainkkal (ház, kert, szőlőhegy)? S azt, amit mi életünk során a férjemmel az elmúlt 40 évben szerény fizetésünkből összehoztunk, majd a gyermekeink fenn tudják-e tartani, vagy ki tudja, mivé lesz? Esetleg eladják, hogy osztozkodjanak az árán?
Csak a Jóisten tudja, hogy mi lesz, ha mi már nem leszünk!
De azt hiszem, kár ezen törni a fejünket!
Azért szeretettel olvastam soraidat, hiszen normális dolog az, hogy mindezek foglalkoztatnak bennünket. Téged, Engem és másokat is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 24 2013 06:37:52
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy itt jártál. Ha valaki megért, az Te vagy, bár jóval fiatalabban és kiegyensúlyozott házasságban senki nem értheti meg az egyedülálló nehézségeit.
Hálás vagyok minden szavadért, hisz gondolatban közel állunk egymáshoz és csodállak Benneteket a rengeteg munkátokért.
Kívánom, hogy sokáig bírjátok erővel.
Szeretettel gondolok Rád mindenkor: Viola |
- augusztus 26 2013 10:42:34
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
