|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A kályha
Tegnap ünnep volt. Tegnap is. Két kályhát is avattunk. Egy régi rozsdásat kint, egy újat bent. Egy éve költöztünk lakótelepi lakásunkból Pestről, vidékre, s a csendes, nyugalmas vidéki élet, bizony folyamatos ünnepre sikeredett. Egészen apró dolgoknak tudunk nagy ünnepet rendezni. Minden, amit a költözés óta hoztunk, szereltünk, átalakítottunk, elértünk, minden, ami tavasz óta a kertben létrejött, ünnepet kívánt. Minden, ami elromlott és megjavult, ünnepet kívánt.
Szép, koccintós, felszentelős ünnepet. Fontos pillanataink lettek újra.
Néhány éve úgy tűnt, kiveszett az ünnepelni való. Csak tapostuk a mókuskereket, kergettük a megszerezni valót, szépen, lassan elkezdtünk bezárkózni, s közben elfelejtettünk örülni a dolgainknak. Miközben a nagy álmaink soha el nem érhető távolságra kerültek tőlünk, a válság majdnem elvitte a már megszerzett, csepp kis vagyonunkat is. És mert a válság, ha rosszul kezeljük csak mélyül, mérgez, mételyez, hát majdnem odalett szépen felépített életünk is. Időben ébredtünk. Időben kapcsoltunk, hogy ez így nem mehet, hogy valami varázs kell a régi életünkből, abból, ami kor vállvetve, együtt, minden sikerült. Csak emlékezni kellett, csak beszélgetni újra. És a megoldás ott volt. Szomorú események adtak alkalmat az átértékelésre. Ma már úgy hiszem, tudom, okkal kaptuk azokat a feladatokat is. S volt alkalmunk ráébredni, mit is rontottunk el. Volt alkalmunk megköszönni mindent, amink akkor volt, és hálát adni, hogy együtt lehetünk.
„Vesszen, aminek vesznie kell, vigye az ég, ami már nem lehet a mienk, csak egymásnak maradjunk
meg! S, ha megmaradhatunk, újra felépítünk mindent. Szépen, lépésről, lépésre.”
S ahogy az aggodalmakat elengedtük, ahogy átadtuk magunkat a dolgok szabad áramlásának, valami elképesztő dolog történt. A nagy álom megvalósult. Már csak vigyázni kell rá, munkálkodni napról, napra, s sorban jönnek a jó történések. Jönnek persze rosszak is, ez is vele jár. De megtanultunk, újra örülni egy új mokkáskanálnak is. Megünnepeltük felnőtt gyermekink új munkahelyét, kisebb nagyobb döntéseiket, az első kerti paradicsomot, az első saját tyúkokat és tojásaikat, az első tál érett szamócát, az első közös sütögetést, az első tűzifaszállítmányt, és a hozzá vásárolt első spéci fejszét.
És tegnap megünnepeltük az első kályhánkat, a benne fellobbanó tűz pedig jelentette mindazt a melegséget, amit újjáépített életünk hozott. Jelképezte az örömöt, és családi egységünket. Megint megvalósult valami. És mi nem győzünk ünnepelni, és hálát adni az égnek, hogy mindez megadatik.
És, ha kérhetek valami igazán fontosat, akkor az az, hogy soha ne többé felejtsek el, örülni az apró dolgoknak, mert csuda szivárványossá színezik az életet, s mert nélkülük nem valósulnak meg a nagy álmok sem.
S, ha ezen tapasztalat okán ajánlhatok valamit, az az, hogy nézz körül, vedd számba mindazt, amid még van, adj hálát érte, és örülj minden nap valami apróságnak! Nyitott szívvel, mosolyogva. Ne bújj el, ne zárkózz be!
A nap csak oda tud besütni, ahol kitárják az ablakot.
(Monori Andrea 2013. 09.12.)
|
|
|
- szeptember 18 2013 18:38:04
Nagyon egyetértek az írás mondanivalójával, és kinyitom az ajtót is!
Örülni kell az élet apró örömeinek, örülök , hogy olvashattam!
Szeretettel:esprit |
- szeptember 19 2013 20:23:13
Köszönöm  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
