Napkorong

Régi május elsejék

Vadgesztenye fehér gyertyavirágait fürdette a napsugár, ahogy gyülekeztünk, s tódultunk ki az utcákra. Fiatalok és lelkesek voltunk, s szemünk nem volt fényesebb, mint akkor, mikor együtt, a katonazene ütemére meneteltünk, s sokunknak zászlót adtak a kezébe. A szél lebegtette fejünk felett a zászlókat, orgonavirággal és színes krepp-papírral díszített májusfákat vittünk a kezünkben, s dallal köszöntöttük az erkélyeken állókat. És boldogok voltunk, hogy sok-sok éven át vonulhattunk a város utcáin át. Emlékezve az elsõ szabad május elsejére. Emlékezve a munkásosztály ünnepére, melynek 1886-ban sok helyen vérengzés lett a vége, amikor a munkások a 8 órás munkanapot akarták kiharcolni. Késõbb ez az ünnep szolgált arra, hogy a munkások és vezetõik egymással tudjanak találkozni. Ilyenkor a dolgozók hada együtt ünnepelt a ligetben a majálison. Hideg sör és meleg hurka-kolbász, s virsli volt az asztalon. Ilyenkor sok fiú és leány találta meg párját hosszabb, rövidebb idõre, és együtt ropták a ligetben felállított színpadon a fiatalok táncát.
És a nagy szín- és hangkavalkádban az emberek többet láttak egymásban, mint egyszerû barátban. A szívek zenéje egybecsengett ezen a napon, és mindannyian testvérnek érezték egymást. Elérte célját a mozgalom, ami Franciahonból indult az 1890-es évben, a véres tüntetés emlékének évfordulóján.
Május elseje egyben az Unióba lépésünk ideje is.
Emlékezzünk és gondoljunk azokra, akik nekünk a 8 órás munkaidõt kiharcolták!
És emlékezzünk meg ezen a napon azokról is, akiket még mindig a rabszolgákhoz hasonlóan, s még kisgyermekként is dolgoztatnak, hiszen ez még mind valóság. S ne feledkezzünk el róluk sem, hiszen õk lehet, hogy soha nem fognak ünnepelni május elsején.

Torma Zsuzsanna 2008. április 29.