|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A csontos fákon felkúszó borostyán sugallta csak, hogy van élet. Köröttük szürke és barna ködbe kucorogva didergett a táj. Csikordult a szél, mikor jártában-keltében meg-meg tört az útjába akadt disznóól korhadt deszkáin. Disznó sem volt, már benne. Üresen kondult, ahogy tehetetlenül nekivágódott a dermedté kövült diófa ága. Jeges ütembe kezdett, egyre gyorsabba, mígnem hasító reccsenéssel eltört, s földre hullott. Aznap még halvány korong sem tűnt fel az égen. Házában vacogott a kutya, nem sokat ért a télére berakott szalmazsák. Szőre erősen testéhez lapult. Próbálta minimálisra csökkenteni a szálak között beerőszakoskodó jeges fuvallatokat. Nem sok sikerrel. Háza legbelső sarkában feküdt összetekeredve, mint egy kakaós csiga. Fejét leeresztve orrát mélyen a szalmazsákba dugta. Szeme csukva volt. Az ismert nyikorgásra mégis előjött vackából sebesen és evett. Az eléje öntött meleg leves félúton kocsonyává lett, s remegő testtel várta a langyos nyelv simogatását, de kihűlve már nem kellett senkinek. A kutya, gazdája mellett maradt és kísérte az udvaron, mintha feladata lenne ez neki, a kapott meleg ételért cserébe.
Csoszogó, nehézkes léptek indultak tovább a tyúkól irányába. Füles pléh bögrében darált kukorica volt összekeverve némi búzával, melyet elgémberedetté görcsösült kézzel vitt. A másikban forró víz volt agyag kancsóban. A magasba szökő melegsége néha arcon csapta az asszonyt.
A bögre tartalmát kiszórta a megkövesedett kopár földre. Éhes csőrök érkeztek és azonnal nekiláttak a darálék felkapkodásához.
Egy elhasználódott zománc lábas szolgált a jószágoknak itatóként, melyben fehér gyémánttá vált a tegnapi innivaló.
Fülénél fogva megfordította és erőteljesen odaütötte a földhöz szélét, míg ki nem esett a kemény korong. - Ki kell venni, nem lehet ráönteni a forró vizet. Nem bírná felolvasztani a jeget, befagyna az is azonnal- elmélkedett a görnyedt alak.
Maradt még pár iromba, meg két kopasznyakú, talán kihúzzák tavaszig. - Mert ugye, lesz tavasz?- futott végig őszült szálai alatt a gondolat.
Az aprólék evett, majd ivott az időközben kitöltött és langyossá vált vízből.
Tollazatukba néhol belekapott a szél és nádszál lábukon egyensúlyozva olykor arrébb lökte őket. A diófa is lóbálta csüngő, még le nem tört karjait hol lassabban, hol hevesebben.
- Ehj! Megint leszaggatott egyet a vihar- nézett a letört ágra, miközben posztógallérját összeszorítva próbált minél több melegséget benn tartani a kabátja alatt.
A disznóól tövéhez ment és a jeges fuvallat miatt, összehúzott szemmel hajolt a karnyi vastag ágért. Kezébe fogta és húzta a farakás irányába, amikor orrnyergét bénító ütés sajdította. A széllökéstől megvadult egyik faág arcon ütötte. Vér szivárgott alá, s megült szája szegletén. Megtántorodott az asszony, s amint esett, fejét a fagyott földbe ütötte .
A tyúkok mit sem törődtek a földön fekvővel. Morzsáikat felcsipkedve, kortyolva a vízből, visszaültek ágasaikra, s ott várták a következő etetés idejét, mint szürkés focilabdák.
Csaholt a kutya a viharos szélben egész éjszaka, futott az udvaron, kert és kapu között, míg el nem fáradt. Rángatta a posztókabátot és nyalta a kezét a kint éjszakázónak, majd elfáradt, kimerült és mellé feküdt.
Az éjszakával tovakúszott a vihar, a csípős hideg, mely jeges virágokat karcolt az ablakokba. Csöndbe burkolózva érkezett a hajnal és fénnyel terítette be a Földet a reggel. Szikrázó napsugarak kúsztak a házak közé a dombon álló, megtépázott fákon keresztül. Elmosódtak az ablakok karcolatai, amint átható melegség érte őket. Olvadtak, és lefolytak az üvegen.
Csöpögni kezdtek a diófa ágai. Belsejében, mint erekben folyni kezdett az újjáéledés.
A borostyánok zizegtek a testükön végig gördülő cseppektől, melyek igyekeztek lefelé, a gyökerek irányába. Az udvarokból beszédek keltek szárnyra. Állatok nyerítettek, bőgtek, ugattak, kukorékoltak. Delelőre érvén a föld is kiengedett és helyén párolgó sár jelezte melegszik az idő. Elkezdett minden újra élni azért, hogy rügy fakadjon az ágakból, újra sokaság zengje be a templomot, szerelmesek pihenjenek az illatos mezőn, legyen vetés és aratás, hogy kurjantás töltse be a szőlőhegyet, muzsika a lakodalmat, gyereksírás a házat, melegség a szíveket.
Az asszonyt szerdán temették. A felszín laza volt és sáros, de a mély még kemény és dermedt. Mikor a pap az énekbe kezdett, megkondult a harang. Nem tudni ki húzatta meg, hiszen senkije sem volt e Földön. Udvarán fekve csak késve találták meg, segíteni már nem lehetett. Utolsó tél volt ez számára, újjá már nem születhetett.
Kutyáját csak ott, a kert közelében, a diófa alá ásták el. Jelet sem kapott. Ha lesz még lakója valaha a háznak, ne sejtse mit rejt a földkupac a diófa alatt.
Csak nem rég tudtam meg, éppen azon a napon születtem, amikor e háznak - ahol most lakom- a gazdája elment. Megvan még a fa és a hant is alatta, kapott jelet, bár nevét nem tudtam, Morzsit írtam rá. Az asszony sírját is felkutattam és évente egyszer arra emlékezem, valakinek elmúlás volt az a nap, ami nekem születés.
Vége
|
|
|
- február 12 2014 06:20:38
Kedves Hoporty!
Megható írásodon még el is pityeredtem. Az élethű történés minden részletét magam előtt láttam - mint egy filmen - és átéreztem.
A helyszínről ráismertem anyám udvarára, az én gyermekkoromra, így szép emlékeket kavartál fel bennem.
Örülök, hogy olvashattalak.
Szeretettel gratulálok: Viola    |
- február 12 2014 09:08:44
Köszönöm, hogy olvasátál. Örülök, hogy tetszett. Én is az enyém udvarára ismertem. Amikor elkezdtem írni nem tudtam, hogy ez lesz a vége és amikor megszületett bennem, s leírtam a sorokat nekem is bepárásodott a retinám. Kissé szomorúra sikeredett a vége, de azért ott van benne az élet ( a tovább élés) üzenete is. |
- február 13 2014 00:18:53
Kedves Hoporty!
Gyönyörűen megírt írásodon én is nagyon meghatódtam.
A nagymamám udvara volt hasonló,de kutyája nem volt.
Szinte magam előtt láttam a történetet,és visszajöttek a régi emlékeim.
Gratulálok szeretettel: esprit |
- február 13 2014 08:32:53
Örülök, hogy tetszett. Én nem olvasom el többször, mert mindig találok benne átírni valót |
- február 23 2014 13:35:28
nagyon szép írás.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
